A gyermekközpontú óvoda mai fékje az iskolai életmódra történő felkészítés

1. A gyermekközpontú óvoda mai fékje az iskolai életmódra történő felkészítés Pálfi Sándor DE HPFK

2. Kis óvodaontológia • A magyar óvoda születésekor csak az intézményes nevelés iskolai modelljével rendelkezett • Kettős identitás rögzült • Hasonló pedagógiai tudatosság, elkötelezettség, szervezettség, mint az iskolában • Az eltérések elvi és gyakorlati kimunkálása • A törvényi alapozás is megtartotta

3. Kis óvodaontológia • A kettős kötődést az óvodai dokumentumok is fenntartották /1953;1957; 1971; 1989;1996/ • Egyre bővülő gyermekismeret, mely az életkornak megfelelést kialakítja, a fejlődéslélektan támogatását tudva • Óvodai célképzésben, feladat meghatározásban folyamatosan jelen van az iskola, a 1996-s rejtve üzeni

4. A „kétarcú óvoda” dilemmája Életkorra szabott átlagra szabott, bemérhető nevelés, iskolaelőkészítő: előiskola 1971-től erősödik fel „Az óvoda vallott ideológiája és gyakorlata ellentmond” ?Gyermekre, egyéni eltérésre szabott nevelés

5. Az Alapprogram utáni időszak „A pedagógiai munkát szabályozó helyi nevelési programokban megerősödött a gyermekközpontúság és legitimálódott a 90-es években jelentős mértékben differenciálódó óvodai nevelés.” • Az Alapprogram a hazai óvoda(közoktatás) történetben együlálló mértékben kiáll, és elvárja a gyermekek szempontjainak érvényesítését • DEaz egyéni eltérések bevonása mellett az óvodáskor végét egységes elvárássá teszi, sőt a „sikeres iskolai munkához” az iskolaérettség minden kritériumát egyszerre fontosnak tartja • Az egyetlen tartalmat nem szabályozó kerettanterv • Megfigyelés – mérés – általános képességek fejlesztése

6. Az Alapprogram utáni időszak • A tanulás felértékelődése az alternativitás térnyerésével • A játék háttérbe szorulása, „fejlesztő szolgáló lánnyá” degradálása • Versenyhelyzetbe kényszerítés – másokhoz igazítás elvárása • A szülői befolyás térnyerése szakmai kérdésekben (szolgáltatássá develválva) • Az óvodapedagógusok önpresztizs csökkentése = a kiszolgáltatottság elfogadása (gyenge érdekérvényesítés) • Az óvoda gyermekközpontú tevékenységével nem tudja bizonyítani szerepét, csak az iskolai alkalmasság érdekében végzett munkájával

7. Miért fontos az óvoda szakmai kvalitásásának illuminálása? • „A hagyományos iskola pedagógiai kultúrájának csődje” (Nagy József) • A felfelé építkező pedagógiai kultúra helyett a lefelé mutogatás, indulatáttétel, bűnbak képzés, stb. • Az óvoda gyermekközpontú, majd személyközpontú személete csak az iskolapedagógia elméletében érthető, az iskolai gyakorlatban nem • A kisgyermekkor az iskolából nézve vagy gyermekmegőrző, vagy iskolaelőkészítő lehet • A „nagytestvér” lenéző attitűdje öröklődik szociálisan

8. Miért fontos az óvoda szakmai kvalitásásának illuminálása? „Még a képző intézmények között sincs konszenzus arról, hogy egy adott életkorban mi a jó a gyermeknek.” :az egységes minimum és annak határa „A jelenlegi alsó tagozat alkalmatlan a kisiskolások személyiségfejlődésének alapozására és alkalmatlan erre az alsó tagozat hagyományos pedagógiai kultúrája is.”:a jó működés látszatának fenntartása A szülőket a gyermeki teljesítmény igazolja vissza, amit csak az iskola képes tükrözni. Ez a korai szülői félelem alapja : az óvoda a gyenge láncszám számára

9. Az óvoda iskolás elemei • Életkorra elkülönített szervezeti keretek (kis-középső-nagy) • Az általános képességfejlesztés („rendszeresen ellenőrizzük a gyermekek tudásszintjét, képességeinek fejlődését” Egyesített Óvodai Int. Mátészalka ) • A mindenoldalúan fejlődés illúziója • A korrekciós nevelés („a gyermekek kiegyensúlyozatlan képességstruktúráját kiegyensúlyozottabbá tegye, és a képességeket, készségeket megerősítse annak érdekében, hogy a gyermekek tanköteles koruk eléréséig pótolni tudják a különböző területen jelentkező elmaradásaikat ”)Új Ped.Szemle 2005/5 Start óvodai fejlesztő program

10. Az óvoda iskolás elemei • Az elkülönülő műveltségterületek • Irodalom, zene, „környezet”, matematika, testnevelés… • A mérések bővülő térnyerése (lásd a DIFER kormányzati hátszele) • A szabadidő mint szakmai kategória • Óvodai rendezvény: ballagás, „mit tud az én gyermekem” események…

11. Az óvoda iskolás elemei • A kimenet mindenhatósága „10. A fejlődés várható jellemzői korcsoportos lebontásban  10.1.  Kiscsoport 10.1.1.  Irodalmi nevelés 10.1.2.  Ének - zenei  nevelés 10.1.3.  Vizuális nevelés, ábrázoló tevékenységek 10.1.4.  Környezeti nevelés, a külső világ tevékeny megismerése 10.1.5.  Testnevelés”

12. Az óvoda iskolás elemei • Az első osztályban jelentkező problémák megelőzése érdekében: • Fejlesztési tervek a nem óvodai tevékenységekhez szükséges attitűdök kialakítására • Az írás-olvasás közvetlen előkészítése • A tanítók bekapcsolása-beavatkozása az óvoda utolsó évében • Az óvodai napirend, időszerkezet módosulása az óvoda utolsó évében

13. Az iskolaérettség hagyományos szerepe az óvodai nevelésben • Az iskolaérettség több évtizede „gyökér-oka” az óvodai tevékenységek tervezésének, a gyermekek fejlesztésének • Az óvodai nevelés, az óvodapedagógusok eredményességét jelzi (?) • A nivelláló-szelekciós-korrekciós nevelési szemléletet konzerválja • A „teljesítőképes tudást” determinálva a gyermektől független, szelektív képességfejlesztést honosított meg • Az iskolaérettséget vizsgáló teszt több évtizede változatlan (vizsgálati rutinok, „vizsgára felkészítő intézményi- családi tréningek)

14. "Legfőbb értékünk a gyermek, a magyar jövő záloga" – jelentette kiHiller István • Az óvodát követő évek egyes gyermekek esetében súlyos nehézségeket okoznak, ám az egész óvodai nevelés megítélését csak ezzel lehet igazolni? • Amíg az iskola gyermekképe nem változik, addig: • Az óvoda szemléleti eltérése lesz a „bajok forrása” • A szülők kiszolgáltatottságukat, aggodalmukat a korai-előrehozott kompenzációval, korrekcióval igyekszenek csökkenteni • A szülők bizonytalanságukat az óvoda profiljába nem illeszkedő elvárások megfogalmazásával jelzik, illetve az óvodán kívüli kereskedelmi érdeket sem mellőző ajánlatok illúziójába kapaszkodnak (tanfolyamok, fejlesztő-előkészítő kiadványok….) • Az óvoda megmaradása érdekében igyekszik minden elvárásnak eleget tenni (fenntartó, iskola, szülők)

15. Konklúzió • Tehát (ha) változik a iskola kezdő szakasza (akkor), így nincs szükség az óvodai „felkészítő tréningre” • Az iskola elfogadó-befogadó gyakorlatával segítheti az iskolai szocializáció kezdetét: szakmai programot igényel • Az iskolai alkalmasságot mérő eljárások helyett az óvoda a gyermek egyéni képességstruktúrájában lesz képes fejlődést elérni, akkor az adekvát tevékenységre fordított idő is megnő • Az önálló tevékenykedés egyéni terveinek rendszeres, gyakorlati adaptációja az óvodai társas környezetben (játék, munka, közös tevékenységek másokkal) megteremti a későbbi életéhez szükséges ambíciót, készséget, és szociális érzékenységet a gyermekben

16. Ekkor végre elérnénk Claparéde az életkorok egyetemes funkciójáról megfogalmazott koncepcióját „Egy gyermek önmagában véve, nem valami tökéletlen lény, nem félig kész felnőtt, hanem önállsággal rendelkező egyén. Egy ebihal elégséges önmagának, s működése éppen olyan tökéletes, mint a békáé; nem tökéletlen, nem elégtelenül működő béka tehát… Ha a gyermek <önálló> lény, teljes létező, saját élettel és sajátos szükséglettekkel rendelkező valaki, akkor ebből arra következtethetünk, hogy a nevelés – a gyermek szempontjából – nem az életre való felkészítés, hanem maga az élet.”

17. Az óvoda jövője…. „Óvodásabb” óvoda, hogy az iskolai megfelelési „kényszertől” megszabadulva képesek legyünk gátat szabni azon megoldásoknak, melyek tovább éltetik az iskolakultúra „óvodaverzióját”, de kiszélesítik a gyermekek valódi érdekeit, szükségleteit felismerő, védelmező nevelés lehetőségeit!