1 / 15

Reprezentációelméletek

Reprezentációelméletek. 11. A tudomány reprezentációi. Történeti háttér. A mai előadásban a valóságreprezentációk egy sajátos formájának: a tudománynak a reprezentációjáról lesz szó. Ez tehát a reprezentáció reprezentációja, vagyis: metaszintű reprezentáció lesz.

Download Presentation

Reprezentációelméletek

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Reprezentációelméletek 11. A tudomány reprezentációi

  2. Történeti háttér • A mai előadásban a valóságreprezentációk egy sajátos formájának: a tudománynak a reprezentációjáról lesz szó. Ez tehát a reprezentáció reprezentációja, vagyis: metaszintű reprezentáció lesz. • A hagyományos felfogások szerint a tudomány a tudás olyan formája, amely különbözik minden más reprezentációs formától (nem csak a hétköznapitól, hanem pl. a vallásostól vagy a mágikustól is). Ezért válik fontossá a demarkáció problémája. • Célja csakis a tényeknek megfelelő igaz ismeretek megszerzése és módszerei révén képes kiküszöbölni minden más (szociális, politikai, gazdasági) hatást. A tények az őket feltáró tudósoktól és a társadalomtól (kortól) függetlenül léteznek. • A tudományos állítások az ember (a kutató) és a valóság közötti párbeszéd eredményei. A dialógus maga a tudomány által kidolgozott szigorú módszertani előírások szerint folyik. • A kutatás individuális vállalkozás, még akkor is, ha több kutató dolgozik együtt egy témán. Az eredmény additív.

  3. Történeti háttér • A hagyományos megközelítés a 17. században kezd kialakulni. Ekkor jönnek létre az első tudományos akadémiák (Itáliában, Angliában, Franciaországban), és így intézményesül a korabeli egyetemekétől eltérő tudományos kutatás új módja. A kutatás irányítása és ellenőrzése, valamint a tudósok közötti kapcsolatok szervezése az akadémiák kezébe kerül. Az akadémiák némelyike független az állami (királyi) és egyházi hatalomtól). Pl. Angliában a Royal Society (viszont a francia tud. akadémia nem) anyagilag is független. A kutatást a tagok finanszírozzák. A diszciplína-határok még nem élesek (pl. Leibniz matematikus, fizikus, és történész is, Newton évekig a pénzverdét igazgatja).

  4. Történeti háttér 2. A 18. században a Felvilágosodás folyamatában: • Erősödik, ill. végbemegy a tudomány szekularizálódása (a vallástól való elválása), és erősödik az intézményesülése. • A természet- és társadalomtudományi diszciplínák elkülönülése megkezdődik, de a módszertani és világnézeti hasonlóságuk erősödik. • Megjelenik a tudományos progresszió, a lineáris és kumulatív (felhalmozó) fejlődés gondolata (Condorcet). • A tudományt a társadalom fejlődésének motorjaként fogják fel. • A tudomány a (keresztény) vallás korábbi helyét elfoglalva a legfőbb kognitív autoritás szerepében jelenik meg, az Európában végbemenő szekularizáció (az egyház és az állam elválasztása) nyomán. • Megindul a tudományos kutatás hivatássá válása.

  5. Történeti háttér 3. A 19.sz.-tól a 20.sz. első harmadáig: • A tudományos kutatás egzisztenciális lehetőséggé válik. Állami finanszírozással folyik. • Az ún. tiszta, elméleti és alkalmazott kutatás elkülönülése. A technikai alkalmazás, a mérnöki foglalkozás létrejötte. • A pozitivizmus 3 korszaka: • A. Comte (19.sz első fele): az új, pozitív tényekre építő tudomány a társadalom fejlődésének motorja. A társadalmi problémák folyamatos megoldója. A fejlődés töretlen. • E. Mach (a 19.sz.vége): a tudomány fejlődése a spekulatív elemektől való megszabadulás útján biztosítható. • A Bécsi Kör (20.sz. első fele): a tudományt meg kell tisztítani a filozófiai, metafizikai, sőt az elvont elméleti fogalmaktól. A tapasztalati tényekre kell redukálni. A tudományfejlődés kumulativitásának ez a feltétele.

  6. A hagyományos felfogás meghaladása A posztpozitivitsta tudományfelfogás kezdete. Th.Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete (1962,1970) • A paradigma: a valóságlátás, világértelmezés alapvető, a kutatást vezérlő módja. (Úgy működik, mint a kétértelmű ábrák értelmezését megszabó beállítódás.) • A normál tudomány: a paradigma vezérelte tudományos kutatás. Eredménye az elfogadott, „akadémiai” tudományos világkép. • A krízis és a tudományos forradalom: a normál tudományos kutatás során felhalmozódó megoldhatatlan problémák: anomáliák nyomán a kutatás módszertani és magyarázatalkotási válsága. A paradigmába vetett bizalom megrendülése. Új paradigmajelöltek megjelenése. A válság megoldása: forradalmi változás, új paradigma érvényre jutása. • A tudomány történeti folyamata diszkontinuus, nem lineáris progresszió. Nem egyre jobb, igazabb elméletek létrejötte.

  7. Tudományszociológiai nézetek A tudományos megismerés társadalmi beágyazottságának felismerése. A tudomány mint társadalmi intézményrendszer vizsgálata. R.K. Merton: Társadalomelmélet és társadalmi struktúra (1957-68, magyarul 2002) • A Merton-tétel: a protestantizmus és a korai kapitalizmus szerepe az akadémiák és a kutatási módszerek létrejöttében. • A Merton-féle tudományetikai normák: • Közösségiség (kommunalizmus): az igazság a közjavak egyike • Univerzalizmus: az eredmények nemzetek felettiek • Érdekmentesség: a tudós az igazságot, nem az érdekeit nézi, keresi • Eredetiség és módszeres szkepticizmus: a tudós nem tulajdoníthatja el mások eredményeit, a sajátjait pedig kritikusan kezeli. • A Máté-effektus (Matthew effect): Máté evangéliuma szerint u.i. „akinek van, annak még adatik...” hírnév és publikációs lehetőség.

  8. Tudományszociológiai nézetek A ’80-as évek tudományszociológiai elméletei. • M.Foucault : Felügyelet és büntetés (1990) ill. Az igazság és azigazságszolgáltatási formák (2005): a tudás és a hatalom kapcsolatának, a tudományos és az államigazgatási intézmények kölcsönhatásának vizsgálata. Mint írja, azt vizsgálta: „hogy egyáltalán milyen alapon létezhettek ismeretek és elméletek, a rend milyen terében jött létre a tudás […] , jelenhettek meg a filozófiai gondolkodás tárgyát képező tapasztalatok, a formálódó racionalitások, hogy aztán hamarosan el is tűnjenek”. • P. Bourdieu: A szimbolikus tőke,A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelése ( 1972,1975) : A tudományos intézmények sajátos „mezejében”, terében a tudás és a tudományos kapcsolatok egyfajta tőkeként funkcionálnak, a pénztőkéhez hasonlóan. Az oktatási rendszer a társadalmi egyenlőtlenségek fenntartását szolgája, az esélyegyenlőség biztosítása csak látszólagos.

  9. Tudásszociológiai elméletek A tudásszociológia a tudományszociológiától eltérően nem a tudomány intézményes struktúráinak társadalmi beágyazottságát és funkcionálását vizsgálja, hanem a társadalmi ill. társas tényezőknek a tudás tartalmában jelentkező hatását. Ugyancsak a ’70-es, ’80-as években jelenik meg. Fő jellemzője, hogy a hagyományos tudomány- és tudásfelfogás individualista jellegét bírálja és veti el. A tudományos megismerést, mint lényegileg kollektív tevékenységet fogja fel és a társas tényezők konstitutív szerepét vizsgálja. Elődei: A német Wissenssozologie (pl. Max Scheler) és Mannheim Károly (Ideológia és utópia, 1931, 1996) a ‘20-30-as években (v.ö. Fehér-Békés: Tudásszociológia szöveggyűjtemény, 2005). Ezek a korai tudásszociológiai irányzatok azonban csak a társadalomtudományokat tartották a szociológiai és politikai tényezők által befolyásoltnak és a szociológiai vizsgálódás tárgyává tehetőnek. Az újabb tudásszociológia (az „erős program) a természettudományokra és a matematikára is kiterjeszti a szociológiai vizsgálódást.

  10. Az „erős program” • Az Edinburgh-i Iskola: B. Barnes (1977) és D. Bloor (1976) ún. „erős program”-ja (SSK=sociology of scientific knowledge). • Fő tételei: • Kauzalitás-tétel: a tudományos ismeretek létrejöttét okságilag kell magyarázni. Az okok között pszichológiai és szociológiai jellegűek is kell szerepeljenek. „Tudás” az, amit egy adott társadalomban annak tartanak. • Pártatlansági-tétel: nem csak a hamis és irracionális, hanem az igaz és racionális ismeretek, elképzelések (reprezentációk) tudományos elméletek is magyarázatra szorulnak. • Szimmetria-tétel: az igaz/racionális és a hamis/irracionális elméleteket ugyanolyan típusú okok magyarázzák. • Reflexivitás-tétel: az előző tételek hatálya az erős programra is vonatkozik. (V.ö: Laki és Forrai-Szegedi tudományfilozófiai szöveggyűjtemények és Barnes-Bloor-Henry: A tudományos tudás szociológiája, 2002)

  11. Az erős program kritikája Az erős program ellen szóló fő érvek: (Laudan, in: Forrai-Szegedi) • Az igaz ismeretek a valóság hű reprezentációi, ezen túlmenő magyarázatot nem igényelhetnek. Ami igaz, az önevidens. • A szociológiai/pszichológiai tényezők közrejátszása az ismeretigénnyel fellépő állításokban csak a reprezentáció torzulását okozhatja. Így csak a hamissá/irracionalitás magyarázatára szolgálhatnak. • A tudományos tudás felette áll a társadalmi meghatározottságnak, ha mégis megjelennek benne ideológiai, politikai vagy gazdasági hatások (érdekek) akkor nem tarthat igényt a valódi tudás (=igazolt igaz vélekedés) elnevezésre. • Az erős program a tudományos ismeretekre vonatkozó relativizmushoz vezet. Eszerint nincsenek maradandó, csak korhoz és társadalomhoz kötött, azokban érvényes igazságok. A valóság hű, kitűntetett reprezentációjának felfogása lehetetlenné válik.

  12. Tudásszociológiai elméletek A Bath-i Iskola: H. Collins és T. Pinch (Golem, 1998): • az EPOR (empirical program of relativism): a relativizmus tudatos felvállalása. • Merton nyomán a tudományos intézmények: a kutató közösségek, laboratóriumok belső szerkezetének és szokásrendszerének feltárása és ismeretalkotó szerepének vizsgálata. • A tudományos mikroközösségek szerepe a tudományos közvélemény formálásában, bizonyos eredmények elfogadtatásában. • A kutatócsoport tagjainak hallgatólagos közös, magától értetődő feltevéseinek, módszertani eljárásainak feltérképezése, elemzése. • Collins szerint a tudomány társas vállalkozás, a tudományos eredmények egy társadalmi tényezők által meghatározott alku révén kerülnek elfogadásra.

  13. A tudományantropológia A tudományantropológiai (vagy etnometodológiai) kutatások a ’70-es évek végén bontakoztak ki. Fő jellemzőjük, hogy a tudományos kutatói közösségeket antropológiai, nem pedig episztemológiai, tudományfilozófiai módszerekkel vizsgálják (olyan attitűddel, ahogyan egy antropológus egy idegen törzs hiedelemvilágát tárja fel). K. Knorr-Cetina (The manufacture of knowledge, 1981) • A természetes/mesterséges megkülönböztetés hangsúlyozása. Mint írja: „A természet nem található meg a laboratóriumban, hacsak nem a tudományos munka termékeként határozzuk meg.” • A módszertani interszubjektivitás és az objektivitás különbségének kiemelése. • A kutatóközösségre jellemző konstrukciós technikák antroplógia megfigyelése. • Metodológiai interakcionalizmus: a tudományos tevékenység gyakorlati, nem pedig kognitív vonatkozásainak feltárása, elemzése.

  14. Szociálkonstruktivizmus és etnometodologia B. Latour és S. Woolgar (Laboratory life: the social constraction of facts, 1979) • Résztvevőként (laborasszisztensként) a tudományos „törzs” életmódjának és fizikai környezetésnek leírását végzik. • Szándékosan olyan kutatóhelyen vizsgálódnak, ahol nem értik, hogy mi a kutatás tárgya, mi az elméletek jelentése a kutatók számára. • A laboratóriumban előállított, írásos anyagokat, publikációkat nem kognitív, hanem kommunikációtechnikai vonatkozásban elemzik. (Pl. mennyire meggyőző?, milyen eszközökkel igyekszik tényként elfogadtatni a közölteket?, milyen szemantikai és grammatikai elemeket használ erre a célra?) • A természeti és a társadalmi közötti éles különbségtétel feladása? A hibridelmélet és az actor-network elmélet a késői Latournál. A cselekvők emberi és nem-emberi ágensek hálózatát alkotják.

  15. A posztakadémikus tudomány John Ziman (Realscience 2000) • A tudományos kutatás irányítása az akadémiáktól a gazdasági tényezőkhöz (multinacionális cégekhez) került a ’30-es évek végétől. A kutatás-fejlesztést (R&D) gazdasági tényezők vezérlik. A tudomány nem önirányító, nem a belső „logikája” vezérli. • A Merton-féle normákat felváltják a következők: • A tudományos eredmény már nem a közjavak egyike, hanem szellemi magántulajdont képez. • Nem univerzalisztikus, hanem lokális jellegű az eredmény. • Nem érdekmentes, hanem érdekvezérelt a kutatás, projektfinanszírozás keretében megbízásos alapon indult és megy végbe. • A tudósok erősen specializálódva szakértőként monopolhelyzetekbe kerülnek. A politika és a gazdaság felhasználja ezt céljai legitimálására.

More Related