Reprezentáció-elméletek

1. Reprezentáció-elméletek 2. A tapasztalás reprezentáció elméletei

2. 2.1. Az észlelés elméletei • Az érzékszervi észlelés tudásunk legfőbb forrása, de egyben igen sok problémával terhelt területe. • A vele kapcsolatos elméleti, filozófiai álláspontok osztályozásának legfőbb szempontja az, hogy mit tartanak az általunk észlelt tulajdonságok (vizuális, taktilis, auditív stb.) és a külvilág tárgyainak észleléstől független tulajdonságai közötti kapcsolatról. • Ennek alapján két nagy elméletcsoportot különböztethetünk meg: 1.realista 2. anti-realista

3. 2.1. Észleléselméletek 2.1.1. Realista elméletek: ezek szerint az emberi észleletek a rajtunk kívül álló, az észleléstől független dolgok, tények (többé-kevésbé hű = veridikus) reprezentációi. Két további fajtára bonthatók: 2.1.1.1 Közvetlen: (a) naiv, köznapi, „józan” realista (b) tudományos realista 2.1.1.2. Közvetett: (a) naiv (b) tudományos

4. 2.1. Észleléselméletek 2.1.2. Anti-realista elméletek 2.1.2.1. idealista: észleleteink, érzeteink csak elmetartalmak (ideák), nem reprezentálnak külső tárgyakat, tényeket, csupán önmagukat (Berkeley). 2.1.2.2. fenomenalista: a külvilág tárgyai nem olyanok, ahogyan észleljük őket, nem rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket észlelünk, ezeket mi vetítjük rájuk, ezek számunkra jelennek meg így, de az észleléstől függetlenül nem léteznek (Kant).

5. 2.1. Észleléselméletek A továbbiakban a realista elméletekről lesz szó. • A közvetlen realizmus: Az egészséges felnőtt emberi lény észleletei, észlelési módja és észlelési tartománya a külvilágot jeleníti meg. (a) a naiv realizmus a köznapi józan ész álláspontja: „hiszem, amit látok” , „kézzelfogható a bizonyíték…”. Ami számomra közvetlenül észlelhető (látom, hallom), az úgy van. Ez igen sok problémát felvető és figyelmen kívül hagyó álláspont, de a köznapi életben sok esetben beválik. (Problémák: látszatok, montázs, film, virtuális valóság stb.) (b) a tudományos: az észlelési módok és észleletek megrostálása, az egyedi és általános, a tipikus és a kivételes, a szubjektív és objektív észleletek megkülönböztetése. A közvetlen realista fizika (Arisztotelész).

6. Realista elméletek • A közvetett realizmus elméletei: Az emberi észlelés korlátaival, hiányosságaival és tévedéseivel (pl. illúziók) kapcsolatos belátások nyomán jön létre. (a) naiv, köznapi: - az észlelést segítő (pl. szemüveg), kiterjesztő (pl. távcső) vagy közvetítő közegek(pl. média, dokumentumfilmek) eszközök (pl hőmérő) használata az általuk szolgáltatott észleletek megbízhatóságába vetett hit, bizalom alapján. - az észlelés konszenzuális fajtájába vetett bizalom („mindannyian úgy láttuk..”) A hallomásból szerzett ismeretek saját tapasztalatként való elfogadása.(Hírek, reklám, stb.)

7. Realista elméletek (b) A közvetett realizmus tudományos elméletei: (b1) A korai változat: - a 17. században megjelenő optikai eszközök távcső, mikroszkóp) szolgáltatta észlelési lehetőségek problémája nyomán újra kell értelmezni a az észlelés realista elméletét. - meg kell oldani az észleleltek individuális különbségeinek, eltérésének problémáját. A szubjektív és objektív észlelelt problémája (Locke, Hume). - Az individuális eltérések (szubjektív-objektív probléma) miatt újra kell értelmezni a külvilág és az észleletek, a dolgok tulajdonságai és a reprezentációiknak tekintett észleletek viszonyát. Az ún. elsődleges (szubjektív) és másodlagos (mérhető, objektív) minőségek elmélete (Locke).

8. Realista elméletek (b2) Későbbi, modern változat - Az egyre kiterjedtebben használt műszeres megfigyelési és kísérleti módszerek felvetették a korábban az emberi észlelés számára hozzáférhetetlen területekre vonatkozó tudás megbízhatóságának kérdését. A közvetett realizmus és a veridikus észlelés kérdését (tudományfilozófia, Mill, Quine, Hacking). - Az illúziók, érzékcsalódások víziók és hallucinációk problémája (ami szintén a 17. századtól kerül előtérbe) felveti az elmeműködés, az érzékszervek működésének tanulmányozására ösztönző kérdéseket. Azt a kérdést is, hogy milyen hatások játszanak szerepet az észleletek létrejöttében (kognitív pszichológia, neurofiziológia, Eysenck, Neisser, Gibson stb.).

9. Az észlelés oksági elméletei Az észlelés (közvetlen és közvetett) realista elméletének hívei az észleletek és a külvilág tárgyai közötti kapcsolatot oksági (kauzális) kapcsolatnak tételezik. Annak mintájára, ahogyan a külvilágban (természetben és társadalomban) lévő dolgok fejtenek ki oksági hatást egymásra, kiváltva és létrehozva állapotokat, dolgokat. • Az észlelés Price féle oksági elmélete: „annak, hogy S észleli A-t, szükséges és elégséges feltétele, hogy S érzéki benyomása okságilag függjön valamilyen A-t tartalmazó tényállástól.” • Grice kritikája: Ez csak szükséges de nem elégséges feltétel. • Strawson ellenvetései: (a) Az ok (külső tárgy) nem hozzáférhető, csak magán az észlelésen keresztül. Az oksági viszonyt pedig olyan típusú elemek között feltételezhetjük, amelyek mindegyike függetlenül megfigyelhető, észlelhető.

10. Az észlelés oksági elméletei (b) Egy észlelési tapasztalat egy bizonyos fizikai dolog észleléseként való leírásának helyessége logikailag megköveteli a dolog létezését. A logikai viszony pedig kizárja az oksági viszonyt, ugyanis csak logikailag elkülönített létezők állhatnak oksági viszonyban. (V.ö.: Forrai: Mikor igazolt egy hit?) Továbbgondolható kérdések: • Számot ad-e az oksági elmélet az észlelés megbízhatóságáról, veridikus voltáról, biztosítja-e ezt? • Kauzális elmélet-e Putnam féle „agyak-a-tartályban” (brains in a vat) esetleírás?

11. Észleléselméletek 2.2. A nem-a-tapasztalaton alapuló ismeretek kérdése: Mint az előadás elején említettük, ismereteink, tudásunk legfőbb forrása a tapasztalat, de úgy tűnik, nem az egyetlen. A matematikai és a logikai ismeretek státuszának problémája: honnan származnak ezek és mire vonatkoznak? Kétféle álláspont: 2.2.1.Nem-deskriptív (nem a valóságot leíró), de mégis a valósággal kapcsolatos tudást jelentenek, de mégis a tapasztalatból származnak, ezért is alkalmazhatók a (term. és társ.) tudományos megismerésben (Mill, Bloor). 2.2.2. A matematika és a logika analitikus (Ayer), ill. szintetikus (Kant) szükségszerű igazságok, amelyek nem a tapasztalatból származnak, megelőzik azt: ún. a prioriigazságok. (A tapasztalati, tapasztalatból származó igazságok az ún. a posteriori igazságok.) Ez esetben kérdés, miért alkalmazható a matematika a tudományos megismerésben?