HIPERAKTÍV-FIGYELEMZAVAROS GYEREKEK

1. HIPERAKTÍV-FIGYELEMZAVAROS GYEREKEK HOGYAN LEHET EGYÜTTMŰKÖDŐVÉ TENNI ŐKET? Készítette:Boda Kamilla pszichológus Pesterzsébet XX. Nevelési Tanácsadó

3. A hiperaktivitás tünetei (legalább fél éven át 6 fennáll) • Ülés közben babrál, fészkelődik • Elhagyja helyét az osztályban vagy más helyzetekben, amikor elvárják tőle, hogy ülve maradjon. • Rohangál, ugrál vagy mászik olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló (a hiperaktív serdülők és felnőttek képesek helyben maradni, de ekkor nagyfokú belső nyugtalanságot élhetnek át) • Nehézségei vannak az önálló, nyugodt tevékenységben vagy az abban való részvételben • "Izeg-mozog" vagy úgy cselekszik, mint akit felhúztak • Túlzottan sokat beszél

4. A figyelemzavar tünetei (legalább fél éven át 6 fennáll) • Nem figyel megfelelően a részletekre vagy gondatlan hibákat követ el az iskolai és egyéb munkában vagy más tevékenységben • Nehézséget jelent a figyelem megtartása a feladat- vagy játéktevékenységen belül • Úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá • Nem követi az utasításokat vagy nem fejezi be az iskolai és egyéb munkákat • Nehézsége van a feladatok és a tevékenységek megszervezésében • Elkerüli, nem szereti vagy ellenáll az olyan feladatoknak, amelyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek • Elveszti a feladatokhoz vagy tevékenységhez szükséges dolgokat • Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét • A napi tevékenységben feledékeny

5. A szertelenség (impulzivitás)tünetei(legalább fél éven át fennáll) • Mielőtt a kérdés befejeződött volna, kimondja a választ • Nehézséget okoz neki a várakozás • Félbeszakít másokat (pl. beszélgetést vagy játékot)

6. Előfordulás, nemenkénti megoszlás Átlag populáció: 2-8% EU ( 5-20% USA) • Nemek közötti megoszlás • Fiú:lány = 6:1 (orvoshoz fordulók) • Fiú:lány = 3:1 (egyéb vizsgálatok)

7. Milyenerősségeikvannak? • ha jó a kapcsolatuk a felnőttel ill. a környezetükkel akkor nagyon segítőkészek • ötletesek, gyakran kreatívak, • szívesen teljesítenek megbízatásokat, különösen ha az mozgással jár (jönni, menni, pakolni) • jószívűek, barátságosak • sokan közülük intelligensebbek az átlagosnál, és ebből adódóan kíváncsiak (pl Edison és Churchill is hiperaktív gyerekek voltak) • nagyon fogékonyan reagálnak a pozitív szociális megnyilvánulásokra, elfogadásra

8. Milyen helyzetben teljesítenek jól? • amikor a partner határozott és elfogadó (vannak szülők és tanárok akik könnyebben boldogulnak ezekkel a gyerekekkel) • kevés és számukra érthető szabály van • új és érdekes környezetben ill. információk esetén • egyszerű dolgokat kérünk, egyértelmű utasításokkal • rutinná vált tevékenységekben • amikor gyakori és azonnali megerősítést kapnak • kevés kritika és sok biztatás (büntetésre szinte immunisakká válnak) • kétszemélyes helyzetben Ezeket a helyzeteket kell időről-időre megteremteni otthon és az iskolában

9. Milyen következményei lehetnek az elfogadás hiányának, állandó büntetésnek? • állandó kudarcérzés („nem felelek meg, rossz vagyok, hülye vagyok”) • negatív énkép - ami generálja a továbbiakban a nem megfelelő viselkedést, negatív kör alakul ki!! • bűnbak szerepbe kerülhet! - ami súlyosan személyiségromboló • elkeseredés, düh, agresszió (befelé fordítva: szomatikus tünetek, depresszió, kifelé: dac verekedés) • motivációja nullára csökken, ambíciótlanná válik

10. Milyen tényezők nehezítik a segítő, elfogadó hozzáállást? • az a tévhit ,hogy „tudna, ha akarna” (hullámzó a teljesítményük, viselkedésük, vannak „jó” napjaik) • az a tévhit, hogy a tanár vagy a szülő rossz nevelési módszere a hibás a rossz viselkedésért (általában emiatt meg is szakad a kapcsolat a tanárok és a szülők között) • az a tévhit, hogy az elfogadás kivételezést jelent vagy azt hogy mindent ráhagynak a gyerekre • a felnőtt állandó tehetetlenséget, frusztrációt él át a gyerekkel kapcsolatban ( ha hagyományos módszerekkel és elvárásokkal próbálkozik)

11. Mivel téveszthető össze a hiperaktivitás tünetcsoportja? • agresszív magatartászavar (harcosság, fenyegetőzés, durva bánásmód, rombolás, lopás, hazudozás, iskolakerülés, indulatkitörések) • oppozíciós magatartászavar (dacos de nem rombol) • elsősorban környezeti okokra vezethetők vissza (pl.szegényes kommunikáció, érzelmi elhanyagolás, kaotikus családok, bántalmazó, antiszociális szülők, stb) • ebből adódóan a kezelésük is eltérő a hiperaktivitásétól

12. Hogyan lehet segíteni a hiperaktív gyereknek ? • fogadjuk el olyannak, amilyen • dolgozzunk ki egy ésszerű, belátható szabályrendszert • alakítsuk át a környezetet, alakítsunk ki egy életrendet • dolgozzunk ki egy jutalmazó és büntetô rendszert

13. Mit jelent a gyakorlatban az elfogadás? • Tudatosítsuk, hogy nem rosszaságból, gonoszságból teszi amit tesz • Értékeljük a jó tulajdonságait : eredetiségét, humorát, különlegességét, jószívűségét stb. • Az elfogadás valódi, belsô elfogadást jelent nem fásultságot vagy beletörôdést: a tüneteket valóságosnak tekintjük, tudomásul vesszük és ennek megfelelôen viselkedünk • Tisztában vagyunk vele, hogy a gyereknek speciális segítségre van szüksége

14. Milyen az ésszerű szabályrendszer? • Kevés és egyszerű szabályból áll • Kevés:ami védi a gyereket, megkönnyíti az életét, és ami feltétlenül szükséges a család, a többi gyerek nyugalmához is (pl. fontos szabály, hogy nem szabad az ablakba felmászni, kirohanni az ajtón engedély nélkül, vagy lefekvés elôtt el kell rakni a játékokat, kevésbé fontos, hogy használat után le kell csukni a WC fedelét, egyszerre csak egy könyvet szabad levenni a polcról stb. • Rövid, könnyen érthetô, és könnyen teljesíthetô • A szabályok a gyerek életkorához igazodnak • Nagyon fontos a következetesség!!

15. Alakítsuk át az egész lakást? • Ha lehetséges, a becsesebb, törékeny tárgyakat néhány évig olyan helyen kell tartani, ahol a gyerek nem, vagy csak meghatározott feltételekkel éri el • Egy kis átszervezés után csökkenhet a lehetséges kár és a fontos szabályok száma. Lehet olcsó huzatot tenni a kanapéra, esetleg olcsóbb tapétát venni, amiért nem olyan nagy kár, ha összefirkálja stb. • Ha módunkban áll, adjunk külön szobát a gyereknekahová elvonulhat, ahol megnyugodhat. • Legyen egyszerű, ne zsúfoljuk tele, és könnyű legyen rendben tartani. Mérsékeljük a zavaró ingereket, amikor a gyereknek koncentráltan kell dolgoznia. (pl. TV ne legyen benne!)

16. Hogyan értessük meg vele a szabályokat? • Gyôzôdjünk meg arról, hogy a gyerek figyel, várjuk meg, amíg ránk néz • Röviden, egyszerűen mondjuk el, amit akarunk, egyszerre csak egy dolgot mondjunk • Használjunk egyértelmű kijelentô vagy felszólító mondatokat, ne gúnyolódjunk, ne ironizáljunk • Ne rögtönözzünk, tudjuk elôre és mondjuk is meg neki, hogy a teljesítésnek mi lesz a jutalma • Gyôzôdjünk meg arról, hogy a gyerek megértette amit mondtunk • Ha szükséges magyarázzuk el, vagy mutassuk be, amit várunk tôle

17. Kell-e büntetni a gyereket? • Azonnal lépjünk közbe minden olyan esetben, amikor társát vagy önmagát veszélyezteti. Pl. megpróbál valamit meggyújtani a lakásban stb. A büntetéssel is jelezni kell, hogy ezek a dolgok megengedhetetlenek • FONTOS! A büntetés célja nem a bosszú, vagy az, hogy ezzel a szülô levezesse saját indulatait, hanem az, hogy visszajelzést adjunk a gyereknek a viselkedésérôl. Ha a gyerek megérti, hogy a nem-kívánatos viselkedés kellemetlen következményekkel jár, akkor csökkentjük a nem kívánt viselkedés gyakoriságát. A hiperaktív gyerek nehezen érti meg az ok-okozati összefüggéseket ezért a következmény mindig logikusan kapcsolódjon a kifogásolt viselkedéshez (pl. tönkretesz valamit-hozza helyre és ne a TV-től tiltsuk) • A hiperaktív gyerekek gyakran „telítődnek”, közömbössé válnak a büntetéssel szemben, mivel túl gyakran van benne részük

18. Hogyan segíthetünk az iskolában? • a nevelő munka alapja : a gyerek elfogadása – azaz nem szándékos rosszalkodásként fogjuk fel a gyerek viselkedését • az elfogadást ki is kell mutatni: segítséget kell adni a gyereknek pl munkaszervezésben, önfegyelemben • a gyerek sajátosságaihoz kell igazítani a módszereinket • a tanárok között ill.szülőkkel együttműködést kell kialakítani, megbeszélni, összehangolni az elvárásokat, nevelési módszereket • konzultációt lehet kérni a gyerekkel foglalkozó szakemberektől (pszichológus, fejlesztőpedagógus)

19. Személyes kapcsolat kialakítása • négyszemközti beszélgetésért nagyon hálásak • kellemes légkörről kell gondoskodni CÉL: • a gyermek személyiségének megismerése • érdeklődés, motiváció, hobbi feltérképezése • milyen plusz sikerélménye van eddig a tanulásban • miként tud a legjobban tanulni

20. Szerepkonfliktus elkerülése az osztályban • meg kell magyarázni az osztálytársaknak, hogy a hiperaktív miért viselkedik másképpen • nem szabad értékítéletet mondani vagy megbélyegző kifejezéseket használni • „neki nehezére esik…”, „több energiabefektetéssel jár, hogy…” • segíteni kell a társakkal való kapcsolatteremtést • szabályrendszer • egyértelmű útmutatás az osztályközösségben való viselkedésről • „a társaidat is hagyd szóhoz jutni, várd meg, amíg sorra kerülsz!”

21. Engedmények • a hiperaktív gyermeknek nehezére esik órákon keresztül egy helyben ülni. segíthet: • forgószék • kicsengetés előtt vagy óra közben külön feladatok: • radírral letísztítja az asztalt • táblatörlés • rendrakás tolltartóban, táskában, padban • füzetek, eszközök kiosztása, összeszedése • táblaképek levétele a tábláról • segíthet kísérleteknél, projektor, térkép,szemléltetés használatában • szellőztetést végzi • elmegy krétáért, labdáért • mozgásos frissítőgyakorlatok óra közben

22. IRODALOM • Dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyerek (ton-ton könyvek Fimota Bt. 1997) • Gordon, Thomas: A tanári hatékonyság fejlesztése (Gondolat 1989) • Kagan: Kooperatív tanulás (Ökonet kiadó 2004) • Horváth-Szabó: Agresszió és agressziókezelés ( SzCsM 2001 jegyzet)