MAKROÖKONÓMIA

1. MAKROÖKONÓMIA

2. ALAPFOGALMAK • Kibocsátás: Q : a termeléssel adott időszak alatt a gazdaságban létrehozottáruk és szolgáltatások összessége. • Jövedelem: Y:a realizált kibocsátás; munkajövedelem és tőkejövedelem. A termelési tényezők felhasználásával nyert jövedelmek összessége a makrojövedelem. • Fogyasztás: C : a jövedelem azon része, amely a szükségleteket kielégítő árukra és szolgáltatásokra költöttek el. • Megtakarítás S :el nem költött jövedelem. • Felhalmozás: olyan javak felhalmozása, amelyeket egy adott időszak termeléséből, vagy importjából arra a célra fordítanak, hogy azokkal bővítsék a termékek előállításához szükséges eszközöket. Ez egyrészt beruházás, amely az állótőke pótlására és bővítésére fordított tőkejavak vásárlását jelenti, másrészt készletfelhalmozás. A készletfelhalmozás magában foglalja a folyamatos termeléshez szükséges nyersanyagok, segédanyagok (inputkészletek) valamint az értékesítésre váró termékhalmaz (outputkészlet) felhalmozását. • Nettó beruházás: I:bővítő beruházás, azaz a felhalmozott eszközöknek az a növekménye, amely a termelés folyamán elhasználódott állótőke értékét meghaladja. • Árszínvonal: P: a makrogazdaság termékárainak termékmennyiséggel súlyozott átlaga, amely megmutatja, hogy mennyibe kerül a kibocsátás. Az árszínvonal reciprokát (1/P) a pénz vásárlóerejének nevezzük

3. ALAPFOGALMAK • JELÖLÉSEK A MAKROÖKONÓMIÁBAN: • C = (consumption) makrofogyasztás • I = (investment) beruházás • G = (governement expenditures) kormányzati vásárlás / kiadások • Y = (yield) makrogazdasági jövedelem / makrokibocsátás • P = (price level) árszínvonal • V = a pénz forgási sebessége • M = (money) pénzkínálat / pénzmennyiség • Q = (quantity) mennyiség, kibocsátás • S = (saving) megtakarítás • i = (interest rate) kamatláb • w = (wage level) nominálbér • L = (Labour) munka • K = (capital) tőke • T = (tax) adó • Tr = (transfer) transzfer • EX = (exports) export • IM = (imports) import • e = (exchange rate) nominálárfolyam • r = (real ecxchange rate) reálárfolyam • t = (time) idő

4. A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. • A mai uralkodó közgazdaságtan két ága, a mikro- és a makroökonómia egymást kiegészítő ismereteket közül az egységes egészként működő gazdaságról. • A mikroökonómia az egyes gazdasági szereplők nézőpontjából kiindulva vizsgálja a gazdaság működését. • A makroökonómai a gazdaság összműködésének problémáit elemzi, aggregált mutatók segítségével.

5. A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. • A makroökonómiai vizsgálat a piac által közvetített újratermelésre irányul, igyekszik kimutatni, hogy mik az újratermelés normális zökkenőmenetes lefolyásának a feltételei, hogy hogyan változik át a piacon a pénz közvetítésével az output minden egyes eleme. • Amennyiben egy nemzetgazdaságban ezek a feltételek teljesülnek, akkor ott makroökonómiai egyensúlyról beszélhetünk.

6. A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. • Az emberi szükségletek minőségileg megváltoznak, magasabb szintűvé válnak, mennyiségileg kibővülnek, ezért a tartós egyensúly csak a gazdasági fejlődés eredménye lehet. • A makroökonómiai egyensúlyfeltételeinek a meghatározása nem tartalmazza egyúttal azt is, hogy ezek mindig meg is valósulnak egy gazdaságban.

7. A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. • Napjainkban a legtöbb gazdaságban éppen ezen feltételeknek a hiánya jut kifejezésre a gazdasági bajok, az infláció, a munkanélküliség, a periodikusan ismétlődő válságok formájában. • A bajok orvoslásában csakis a fejlett piaci koordinációval és az állam aktív gazdasági szerepvállalásával lehetséges. • A gazdasági körforgást az állami koordináció alapvetően módosíthatja, ezért a makroökonómia elemzés magában foglalja azokat az általános összegfüggéseket is, amelyek az állami beavatkozás lehetőségeire és következményeire vonatkoznak.

8. A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. • A makroökonómia elemzésének módszertani elemei: • A makroökonómia pozitív elmélet, az elméleti közgazdaságtan sajátos ága: a makroökonómia természeténél fogva nem normatív, hanem leíró elmélet, amely a gazdasági összfolyamatok aggregált vizsgálatából vonja le következtetéseit. • A gazdasági modellek szerepe: minden egyes alkalmazott modell a valóság egészének csak azon elemeit tartalmazza, amelyeket az éppen aktuális vizsgálat alapján relevánsnak tekintünk, minden egyéb körülménytől pedig elvonatkoztatunk.

9. A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. • Gazdasági egyensúly, illetve egyensúlytalanság: Az egyensúly olyan állapotot fejez ki, amelyben kiegyenlítődik azon tényezők hatása, amelyek ezt az állapotot képesek lennének megváltoztatni, tehát ez az állapot időben állandó. Ha a külső tényezők megváltozása olyan belső erők működését indítja el, amelyek az egyensúly felé viszik a rendszert, akkor stabil egyensúlyról beszélünk, ellenkező esetben pedig instabil egyensúlyról. • A piac akkor van egyensúlyban, ha adott árak mellett az eladók éppen azt a mennyiséget halandók a piacra vinni, mely mennyiséget a vevők hajlandók megvenni. Ez a egyensúly a keresleti és kínálati függvények metszéspontjában található. • Az általános egyensúly feltételezi, hogy a különböző piacok összességének kölcsönhatásából minden piacon egyidejűleg kialakul az egyensúly. Makroökonómiai egyensúly az aggregált keresleti és az aggregált kínálati függvény metszéspontjában ábrázolható. Ez meghatározza az összkibocsátás és az árszínvonal egyensúlyi nagyságát.

10. A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. • Időtényező: attól függően, hogy a gazdasági változókat milyen idődimenzióra értelmezzük, a következő vizsgálati módszereket különböztethetjük meg: • statikus, • összehasonlító statikus (komparatív) és • dinamikus elemzés. • A gazdasági szereplőknek a döntéseikben az események jövőbeni alakulásával is számolniuk kell. A különböző változók jövőbeni értékeire vonatkozó elképzeléseket a várakozások fejezik ki. Az időtényezőhöz kapcsolódik a rövid- és hosszú távú elemzés megkülönböztetése, aminek alapja az, hogy más változók értékeit tekintjük adottnak rövid távon és másokat hosszú távon.

11. A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. • Mikroökonómia tételeinek érvényessége a makroökonómiában: Vannak olyan problémák, amelyekre egyformán nagy hangsúlyt fektet mind a két elmélet, de vannak olyanok, amelyek csak a makroökonómiában vethetők fel (pl: infláció). • Vannak olyan módszerek, amelyek egyaránt alkalmazhatók mind a két elméletben, és • vannak olyan módszerek is, amelyeknél az alkalmazási mód eltérése jelenti csak a különbséget. • Vannak viszont olyan összefüggések is, amelyeknél a mikroökonómiából nyert eredmények érvényüket vesztik, ha a makroökonómiában használjuk őket.

12. A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. • A közgazdaságtannak mikro- és makroökonómiára való felosztása és ezzel egyidejűleg a modern makroökonómiai elemzés kialakulása a nagy világgazdasági válság utáni időszaknak, az 1930-as éveknek a terméke. • A közgazdaságtudomány rövid néhány évszázados múltja ellenére is több irányzatot fejlesztett ki. Ezért a mai makroökonómia elméletnek többféle irányzata létezik. • A különböző irányzatok közötti különbség elsősorban a gazdaság működőképességével, az önszabályozó mechanizmus létezésével összefüggő eltérő állásfoglalásokból ered. Ez viszont döntően a gazdaság fejlődésének, a különböző gazdasági bajok változásának a függvénye. • Az irányzatok között állandó vita folyik.

13. A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. • Irányzatok: • Merkantilisták: A céljuk volt, hogy minél több arany kerüljön az országba. Szerintük az állami beavatkozás teremti meg a gazdasági folyamatok szabályszerűségét. • Fiziokraták: Szerintük csak az állami beavatkozás nélküli gazdaság működőképes. Három szektoros modelljükben a három szektort a földbirtokosok, a bérlők és az iparosok alkotják. Közöttük lévő egyenlő értékek cseréje spontán módon biztosítja a gazdaság zavartalan működését.

14. A közgazdaságtan két ága. A modern makroökonómia tárgya, elemzésének módszertani problémái. A makroökonómiai elemzés története. • Klasszikus közgazdaságtan: Jelentős képviselője volt Adam Smith és David Ricardo. Itt fogalmazódott meg először a tökéletesen versenyző piac alapelvei. Az állam feladata mindössze az éjjeli őr szerep és a közjavak előállítása. • Neoklasszikus közgazdaságtan: Szerintük az egyensúly automatikusan létre jön, nincs szükség az államibeavatkozásra. • Keynesizmus:A magára hagyott gazdaság működésképtelen. • Monetarista irányzat: A direkt állami beavatkozás ellen lép fel, rámutatva, hogy ha a pénzforgalmat a központibank helyesen szabályozza, akkor a gazdaság jól működik.

15. Makroökonómiai alapfogalmak. A makrogazdasági célok és összefüggések. • A makroökonómia alapkérdései: • Mi határozza meg egy ország össztermelésének, összes jövedelmének nagyságát és növekedési ütemét? • Mi határozza meg a foglalkoztatottságot? • Mi okozza az inflációt? • Milyen tényezők befolyásolják a fizetési mérleg alakulását? • A makrogazdasági politika céljai: • A jövedelem és a termelés magas szintje • Magas szintű foglalkoztatottság • Stabil inflációs ráta • Külgazdasági kapcsolatok egyensúlya.

16. Makroökonómiai alapfogalmak. A makrogazdasági célok és összefüggések. • Kibocsátás: ma a gazdasági siker legfőbb mércéje az országoknak az a képessége, hogy a gazdasági javak és szolgáltatások kibocsátásában magas szintet és gyors ütemű növekedést érjen el. Ennek legátfogóbb mérésre a Bruttó Hazai Termék (GDP: Gross Domestic Product) szolgál, mely az egy év alatt termelt összes jószág és szolgáltatás. • Foglalkoztatottság és munkanélküliség: a kényszerű munkanélküliség tömegessé válása anyagi nehézségeket okoz a családoknak, de a gazdasági terhek mellé hamarosan felsorakoznak a súlyos pszichológiai, társadalmi és közegészségügyi következmények is.

17. Makroökonómiai alapfogalmak. A makrogazdasági célok és összefüggések. • Árak és infláció: fő makroökonómiai cél az árstabilitásnak a szabadpiaci viszonyok közötti fenntartása. Az árstabilitás azt jelenti, hogy az árak sem nem emelkednek, sem nem esnek túl gyorsan. • A szabadpiacok fenntartásának vágya azon alapul, hogy az áraknak és a béreknek a magánpiacokontárgyalásos megállapodások álapján kell kialakítaniuk, nem pedig kormányrendeletekréven. • Külgazdasági politika: az adott nemzet külkapcsolataival függnek össze. Normális időkben az export és importegyensúlyban van és stabil valutaárfolyam a jellemző.

18. Makroökonómiai alapfogalmak. A makrogazdasági célok és összefüggések. • A makrogazdasági szektorok: azonos gazdasági szerepet, funkciót ellátó szereplők összessége. • Vállalati szféra (V): • Értékesítés céljából árukat és szolgáltatásokat termelő, költségeit bevételeiből finanszírozó, profitérdekelt szervezetek összessége. • Háztartási szféra ( H ): • fogyasztási cikkeket keres, munkát kínál és megtakarít; • Költségvetési szféra (ÁLLAM - Á): • Az állam különböző szervezeteinek összessége (központi költségvetés, települési önkormányzat, társadalombiztosítási alap); • Külföld (K): • Mindazon személyek, akik nem állandó lakói az adott országnak valamint mindazon vállalatok, amelyek nem integrálódnak szervesen a nemzetgazdaság belső folyamataiba.

19. Makroökonómiai alapfogalmak. A makrogazdasági célok és összefüggések. • A piacok:a makroökonómia olyan piacokkal foglalkozik, amelyeket az egyes részpiacok összesítésével nyerünk. • Az alapvető piacok: • árupiac: egy gazdaság összes végső felhasználásra kerülő árujának piaca. A fogyasztási javak és a beruházási javak piacát egyesíti. • Az árupiacon az eladók a vállalatok és a külföld, a vásárlók a háztartások, az állam, a vállalatokés a külföld. • A fogyasztói javak vásárlói elsősorban a háztartások, a beruházási javak vásárlói pedig a vállalatok. • Az állam és a külföld egyaránt vásárolhat fogyasztási és beruházási célokat szolgáló javakat. • munkapiac ahol az összes munkakereslet és kínálat találkozik. Az eladók a háztartások és a vásárlók a vállalatok és az állam. • pénzpiacamely a pénz, kötvény és részvény kínálat és kereslet kölcsönhatásával jellemezhető.

20. A makrogazdasági folyamatokba való beavatkozás eszközei • Az állam makrogazdasági politikai céljai elérése érdekében gazdaságpolitikai eszközöket mozgósíthat. A gazdasági eszközök a kormány közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló gazdasági változók. • Ezek a következők lehetnek: • költségvetési (fiskális -) politika és • pénz - (monetáris -) politika

21. A makrogazdasági folyamatokba való beavatkozás eszközei • Költségvetési (fiskális) politika:ide tartoznak az államháztartás (a központi költségvetés, a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítási alapok) kiadásait és bevételeit szabályozó intézkedések. • A költségvetési politika a kormánykiadásokból és az adóztatásból áll. • A kormánykiadások befolyásolják a közfogyasztásnak a magánfogyasztáshoz viszonyított nagyságát. • Az adóztatás levon a jövedelemből, és így csökkenti a magánkiadásokat, de kihat a beruházásra és a kibocsátásra is. • A költségvetési politika kihat az összkiadásokra és ezáltal befolyásolja a tényleges reál GDP-t és az inflációt.

22. Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) • Költségvetési (fiskális) politika:ide tartoznak az államháztartás (a központi költségvetés, a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítási alapok) kiadásait és bevételeit szabályozó intézkedések. • A fiskális politika gyakran együtt jár a pénzmennyiség megváltozásával. • Ha a bevételek meghaladják a kiadásokat, akkor költségvetési többletről (szufficitről) beszélünk; ha a kiadások haladják meg a bevételeket, akkor költségvetési hiány (deficit) keletkezik.

23. Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) • A költségvetés egyenlege és a pénzmennyiség • Ha a költségvetési kiadások meghaladják a bevételeket, akkor a többletkiadás fedésére két lehetőség kínálkozik: • hitelfelvétel a magánszektortól; • hitelfelvétel a központi banktól.

24. Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) • Az állam a magánszektortól úgy vesz fel hitelt, hogy államkötvényeket bocsát ki, amelyeket a háztartások és a vállalatok vásárolnak meg. A befolyt pénzt az állam a bevételeket meghaladó kiadásokra költi. • Ha a magánszektor kölcsönei finanszírozzák a költségvetési hiányt, akkor a pénzmennyiség emiatt nem változik meg.

25. Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) • Haa központi bank kölcsönei finanszírozzák a költségvetési hiányt, akkor növekszik a pénzmennyiség, mert mikor az állam elkölti a jegybanktól felvett hitelt, akkor új pénz kerül a forgalomba; növekszik a pénzmennyiség. • Ha az állami bevételek haladják meg a kiadásokat, akkor a keletkező költségvetési többletet az állam adósságának visszafizetésére használja fel. • Ha a magánszektor kezében lévő államkötvényeket vásárolja vissza, akkor a pénzmennyiség nem változik; • ha a jegybanki hiteleket törleszti, akkor csökken a pénzmennyiség.

26. Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) • Tiszta fiskális politikáról beszélünk, ha az állami kiadások és bevételek változásával egyidejűleg nem változik a pénzmennyiség. A fiskális politika a kamatláb és a beruházás megváltozásával jár együtt. • Expanzív, bővítő jellegű fiskális politika: ez a kormányzati kereslet, vagy a transzfereknövelését, vagy az adókcsökkentését jelenti. • A kormányzati kereslet bővülése változatlan reál pénzkínálat mellett a kamatláb emelését ez pedig a beruházási kereslet visszaesését okozza, ami tompítja az összkereslet növekedését. • A kormányzati kereslet emelkedése magán-beruházási keresletet szorít ki. Ez az úgynevezett kiszorító hatás.

27. Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) • A kiszorító hatás ellensúlyozható vegyes politikával, a fiskális és a monetáris politika együttes alkalmazásával. • Vegyes fiskális és monetáris politikáról beszélünk, ha az állami kiadások és bevételek változásával egyidejűleg a pénzmennyiség is megváltozik. Tehát a jegybanknak olyan intézkedéseket kell tennie, hogy a reál pénzkínálat a reál pénzkereslet növekedésével azonos mértékben nőjön.

28. A makrogazdasági folyamatokba való beavatkozás eszközei • Pénzpolitika (monetáris) politika;ide tartozik a hazai pénzmennyiség és a gazdaságban érvényesülő kamatláb szabályozása. • Ennek felelőse a jegybank, vagyis az ország központi bankja (Mo.-on a Magyar Nemzeti Bank). • A központi bank által működtetett monetáris politika meghatározza a pénzkínálatot. A pénzkínálat változásai felhajtják vagy lenyomják a kamatlábat, és befolyásolják a gépekre, az épületekre vagy hasonló tételekre fordított kiadásokat. • A monetáris politika lényeges hatást gyakorol mind a tényleges, mind a potenciális GDP-re.

29. Az állam gazdasági beavatkozásának monetáris eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresetre) • Pénzpolitika (monetáris) politika; ide tartozik a hazai pénzmennyiség és a gazdaságban érvényesülő kamatláb szabályozása. Ennek felelőse a jegybank, vagyis az ország központi bankja (Mo.-on a Magyar Nemzeti Bank). • Expanzív (bővítő) monetáris politikáról beszélünk, ha a jegybank bővíti a normális pénzkínálatot; • Restriktív (szűkítő) monetáris politika csökkenti a pénzmennyiséget.

30. Az állam gazdasági beavatkozásának monetáris eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresetre) • Expanzív monetáris politika hatásmechanizmusa: • Ha adott árszínvonal mellett megnövekszik a normális pénzmennyiség, akkor nő a reál pénzkínálat. Ez túlkínálatot eredményez a pénzpiacon, ami csökkenti a kamatlábat. A csökkenő kamatláb növekvő beruházási kereslethez vezet. A növekvő beruházási kereslet az egyensúlyi jövedelem bővülését okozza. • Az összkeresleti görbe jobbra tolódik.

31. Az állam gazdasági beavatkozásának monetáris eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresetre) • Restriktív monetáris politika hatásmechanizmusa: • A normális pénzmennyiség csökkentése változatlan árszínvonal mellett a reál pénzkínálat esésére vezet, ami növeli a kamatlábat. A megemelkedett kamatláb visszafogja a beruházásokat, ami a reáljövedelem visszaesését eredményezi. • Az összkeresleti görbe balra tolódik.

32. Az állam gazdasági beavatkozásának monetáris eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresetre) • Ajegybankmonetáris politikájának hatását az összkeresletre négy tényező befolyásolja: • A jegybank pénzmennyiséget bővítő lépései mennyiben képesek befolyásolni a pénzmennyiséget. • A pénzmennyiség bővülése mekkora beruházás növekedést eredményez. • A kamatláb csökkenése mekkora beruházás növekedést eredményez. • Mekkora az autonóm kiadások változásának multiplikátor hatása, ami a fogyasztási határhajlandóságtól és az adókulcstól függ.

33. A makrogazdasági folyamatokba való beavatkozás eszközei • A külgazdasági politika:eszközei a külgazdasági kapcsolatokra hatnak. Ilyenek a kereskedelempolitika (vámok, export támogatás), a valutaárfolyam-politika. • Jövedelempolitika a bérekre, az egyéb jövedelmekre, valamint az árakra ható olyan állami szabályozást jelent, amely nem sorolható be a költségvetési politika körébe. • A kormányzatnak azon kísérlete, hogy az infláció mérséklése érdekében közvetlenül befolyásolja a bérek és az árak terén érvényesülő irányzatokat.

34. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik • A nemzeti számlarendszer: • A nemzeti számlarendszerben (SNA: System of National Account) az egyes gazdasági szektorok számláin a szektor bevételei és kiadásai szerepelnek. A számlák segítségével figyelemmel kísérhető a termelési és jövedelmi folyamatok.

35. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik • A bruttó hazai termék: • A bruttó hazai termék (GDP) az egy országban egy év alatt megtermelt termékek és szolgáltatások összes értéke. • A GDP mérhető, mint : • Az egyes ágazatokban megtermelt hozzáadott értékek összege. • A gazdaságban keletkezett különböző fajta tényezőjövedelmek összege. • A végső javakra irányuló kiadások összege.

36. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik 1. Egy termelési folyamatban keletkező hozzáadott értéka megtermelt javak és a termelő fogyasztás értékének a különbsége. • Hozzáadott érték = összes termelés - termelő fogyasztás • A GDP egyenlő az egyes ágazatokban keletkező hozzáadott értékek összegével. A GDP minden megtermelt jószág értékét csak egyszer tartalmazza. • GDP = Σ hozzáadott érték

37. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik pl.:

38. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik 2.A GDP, mint a gazdaságban keletkezett munka és tőkejövedelem összege: • A GDP az országban a termelés során keletkezett tényezőjövedelmek: a kifizetett munkabérek, kamatok bérleti díjak, és a vállalatoknál maradó profitok összege. • A hozzáadott érték, vagyis a megtermelt javak és a termelő fogyasztás értékének különbsége mutatja az egyes termelési folyamatokban termelődő tényezőjövedelmet. • A GDP-t úgy is kiszámíthatjuk, mint a gazdaságban keletkező tényezőjövedelmek összegét.

39. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik 3.A GDP mint a kiadások összege: • A GDP-t mérhetjük, mint a hazai termelésű javakra irányuló kiadások értékét. • A GDP-be számító kiadások: • a fogyasztás, • a bruttó beruházás, • a kormányzati vásárlás, • az export és az import különbsége.

40. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik • A nettó hazai termék: • A GDP-ből levonva az állóeszközök értékcsökkenését (amortizációt) kapjuk meg a nettó hazai terméket, az NDP-t. • NDP = GDP - amortizáció • NDP = (C + Inet+ G + EX – IM) - amortizáció • (Inet= nettó beruházások értéke)

41. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik • A számbavétel kérdései: • A háztartások által termelt termékek (pl. kertben termelt zöldségek) beszámítanak a GDP-be, de a háztartásokban végzett szolgáltatások (pl. ebédfőzés) nem. • A GDP mutatónak tartalmaznia kell: • az illegális, tiltott gazdasági tevékenységet (pl. kábítószer előállítása), • a legális, de az adócsalás szándéka miatt rejtett tevékenységet (fekete gazdaság), • az informális, nem vállalati keretek között folytatott tevékenységet is (pl.: közmunka). • A javakat elsősorban saját piaci árukon, vagy egy hasonló jószág piaci árán értékeljük. Ha egy jószágnak nincsen piaci megfelelője (pl. oktatási, egészségügyi, közbiztonsági, honvédelmi szolgáltatások, stb.), akkor azt költségáron értékeljük.

42. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik • A nemzeti számlarendszer mutatói: • A GDP és az NDPa nemzeti számlarendszer termelési mutatói: az ország területén megtermeltösszterméket mérik. A megtermelt hazai jövedelemnem feltétlenül egyezik mega hazai gazdasági szereplők által felhasználhatójövedelemmel. • A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) a hazai gazdasági szereplőkhöz jutó bruttó tényezőjövedelmet mutatja. • GNI = GDP + beáramló tényezőjövedelmek - kiáramló tényezőjövedelmek

43. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik • Számbavételének alapkövetelménye: a termék vagy szolgáltatás alkalmas legyen más gazdasági szereplőnek való átadásra. • MIT tartalmaz: • Vállalatok által termelt javak: Igen • Háztartások által előállított termék: Igen • Háztartásokban végzett szolgáltatás értéke: Nem • (Kiv: Lakástulajdonos saját lakásában lakik - piaci bérleti díjat fizet – Igen) • Tiltott tevékenységek értéke: Nem • Rejtett tevékenységek értéke: Igen • HOGYAN történik a számbavétel: • Piaci áron • Ha piaci cserére nem kerülnek: • Piacon előforduló hasonló jószág ára vagy • Termelésükhöz felhasznált ráfordítások összege;

44. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik • Nominál és reál GDP • Nominál GDP: a GDP folyóáras értéke • Reál GDP: a javak mennyiségében kifejezett GDP = • =Nominál GDP/Árszínvonal • A GDP és a társadalmi jólét • A GDP nem tekinthető a társadalmi jólét mutatójának. Okai: • nem veszi figyelembe a negatív és pozitív külső gazdasági hatásokat, • nem veszi figyelembe a természeti javak amortizációját, • kimaradnak a társadalmi jólétet befolyásoló tényezők (pl: szabadidő), • káresemények helyreállítása növelő tényezőként jelenik meg. • Nettó hazai termék(NDP - Netto Domestic Product) • NDP = GDP – Amortizáció = C + Inettó + G + (EX – IM) - Amortizáció • Bruttó nemzeti termék (GNI – Gross National Income) • Belföldi gazdasági szereplők bruttótényezőjövedelmének összege = GDP + + a beáramló tényezők jövedelme - kiáramló tényezőjövedelem

45. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik • Nettó nemzeti termék (NNI – Nettó National Income) • NDP + beáramló tényezőjövedelmek - kiáramló tényezőjövedelmek • Ha figyelembe vesszük a segélyek, adományok és egyéb juttatások nemzetközi áramlását, akkor újabb jövedelmi mutatószámhoz jutunk. A közvetlen ellenszolgáltatás nélkül áramló jövedelmekettranszferekneknevezzük. • Bruttó nemzeti rendelkezésreálló jövedelem:a nemzetközi transzferekkel korrigált nemzeti jövedelem mutató(GNDI): • GNDI = GNI + beáramló transzferek - kiáramló transzferek • A GNDI-nek is van nettó párja a nettó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (NNDI).

46. A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik • Az SNA mutatói (összefoglaló):

47. A nemzeti fogyasztás, megtakarítás és a beruházás összefüggései. • Fogyasztás: • A fogyasztási kiadások közé tartozik a háztartások által elköltött jövedelmek csaknem egésze. A fogyasztási kiadások tartalmazzák: • a tartós fogyasztási cikkek pl. hűtő, vagy autó vásárlását; • a nem tartós fogyasztási cikkekre pl. élelmiszerre, vagy ruházatra fordított kiadásokat; • a szolgáltatásokra pl. hajvágásra elköltött jövedelmet. • Az új házak megvételére, valamint építésére fordított kiadásokat a beruházások között könyveljük el.

48. A nemzeti fogyasztás, megtakarítás és a beruházás összefüggései. • Beruházás: • A beruházási kiadások közé soroljuk: • az új tőkejavak vásárlását: ide tartozik • a vállalatok üzleti célú beruházásai (új gépek, berendezések, épületek, stb.), amelyeket termelési céllal vásárolnak meg, vagy építenek fel. • lakáscélú beruházások: új lakóházak, lakások építésére fordított összegeket, függetlenül attól, hogy az építtető vagy a vásárló a háztartási, vállalati vagy az állami szektorba tartozik. • A használt tőkejavak (gépek, lakások) megvétele nem számít beruházásnak, mivel ezek egy régebbi termelési folyamatban keletkeztek.

49. A nemzeti fogyasztás, megtakarítás és a beruházás összefüggései. • raktárkészletek változását (készletfelhalmozás): • a vállalatok nyersanyagokat, félkész termékeket vásárolnak, vagy a megtermelt termékeket raktároznak. Ezeket beruházási, készlet felhalmozási kiadások közé soroljuk és úgy tekintjük, hogy a vállalat saját magától vásárolta meg a terméket. • Ha a készletváltozásokat beruházási kiadásnak tekintjük, akkor az összes kiadás = összestermelés. • A teljes beruházás összegét bruttó beruházásnak nevezzük. A bruttó beruházás bővítő és pótló beruházásra oszlik meg. A pótló beruházások értéke egyenlő az amortizációval. • A tőkeállományt bővítő beruházást nettó beruházásnak nevezik: • Bővítő beruházás = bruttó beruházás - pótló beruházás vagyis a • Nettó beruházás = bruttó beruházás - amortizáció

50. A nemzeti fogyasztás, megtakarítás és a beruházás összefüggései. • kormányzati vásárlások: • Különböző állami szerveknek termékek és szolgáltatások megvételére irányuló kiadásait jelentik (pl. bérek kifizetése, új autók, számítógépek vásárlása). Kivétel az új épületek vásárlása, mert ez beruházásnak minősül. Az állam kap is valamilyen árut (munkát, autót, számítógépet) a pénzéért. • Nem minden kormányzati kiadás minősül kormányzati vásárlásnak. Ha az álam transzferként, közvetlen ellenszolgáltatás nélkül fizet ki bizonyos összegeket, akkor az ugyan állami kiadás, de nem állami vásárlás (pl. nyugdíj, munkanélküli segély, államadósság után fizetett kamatok, stb.).