1 / 156

A talus ízfelszíne (lateralis alapú) kúpszegmensnek felel meg.

A láb a bokaízületben kapcsolódik a lábszárhoz. A bokaízület egytengelyű csuklóízület., melynek mozgástengelye lényegében a kül- és belboka csúcsát összekötő egyenes, mozgása a dorsal- és a plantarflexio.

gino
Download Presentation

A talus ízfelszíne (lateralis alapú) kúpszegmensnek felel meg.

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. A láb a bokaízületben kapcsolódik a lábszárhoz. A bokaízület egytengelyű csuklóízület., melynek mozgástengelye lényegében a kül- és belboka csúcsát összekötő egyenes, mozgása a dorsal- és a plantarflexio. A bokaízület mozgástengelye a horizontalis síkkal 80, a frontalis síkkal 15-20 fokos szöget zár be.

  2. A talus ízfelszíne (lateralis alapú) kúpszegmensnek felel meg.

  3. Az egytengelyű ízület pozíciója és formája miatt mozgásai során egyidejűleg a lábat ab-adductiba viszi, illetve fixált láb fölött a lábszár kismértékű rotatioját is biztosítja.

  4. Mi a láb? A láb az, ami a cipőben van. /Zinner Nándor/

  5. Az emberi láb egy 26 csontból álló, fajspecifius funkcionális egység

  6. Mitől lesz a láb olyan speciális? 1. Filogenetikailag a legfiatalabb, fajspecifikus szerkezet. 2. Az alsó végtagi kinetikus lánc a lábnak a talajon való megtámaszkodása miatt válik zárt kinetikus lánccá.

  7. A láb az emberi szervezet filogenetikailag legfiatalabb része, mely mintegy 2 millió évvel ezelőtt jött létre. Atavisztikus jelek még ma is gyakran észlelhetők.

  8. A láb a konvenció szerint egy három ponton megtámaszkodó, kettős boltíves szerkezet. Teherviselésre statikailag a boltíves szerkezet a legalkalmasabb, ahol a teherbíró képesség az ív magasságával arányosan változik.

  9. A metarasusok basisainak a lábközéphez való ívelt ízesülése alakítja ki a haránt boltívet, mely proximalisan magasabb, csúcsa a II. metatarsus basisa, míg a fejek már egy síkban vannak.

  10. De mi tartja fenn a boltívet? Vonóhuzal, vagy mindkét végének támasztása?

  11. Mi a rövid talpi izmok szerepe?

  12. Az izmok összehúzódásuk – azaz eredési és tapadási pontjuk közelítése – révén az ízületekben a tengely körüli forgást kivitelezik.

  13. A rövid talpi izmok jelentősége az ujjak hajlítása révén a láb elrugaszkodása során a súlyviselésben, stabilitásban való közreműködés, de a lábboltozat fenntartásában nincs szerepük.

  14. A láb statikailag tisztán háromszögekből felépülő, egyszerű rácsos szerkezettel modellezhető. Mivel a háromszög alakját megtartja, bármilyen erők támadják is a csomópontokban, az egész szerkezet tetszőleges erők hatása alatt sem csukódik össze.

  15. A boltív megléte azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a láb normális működésének.

  16. Mi a láb funkciója?

  17. A szervezet által a lábra rótt feladatok a következők: 1. A test súlyát hordozó alap, melynek olyan módon kell illeszkednie a talajhoz, hogy akár két-, akár egylábas támasztás esetén az egyensúly fenntartásához kellő stabilitást biztosítson. 2. A sarok leérkezésekor rugalmasságával csillapítania kell a testsúly lökésszerű terhelését.

  18. 3. Gondoskodnia kell a járás során az alsó végtag hossztengelye körüli, vagyis az axialis rotatio abszorbeálásáról. 4. Kellően flexibilisnek kell lennie ahhoz, hogy a test súlypontjának mozgás-amplitúdóját, illetve a súlypont helyzetváltoztatásaihoz szükséges kinetikai energiát a lehetőség szerinti minimálisra csökkentse. 5. Kellően rigidnek kell lennie ahhoz, hogy járáskor a testsúly továbbvitelében emelőként működhessen.

  19. Önmagában egy merev boltíves szerkezet csak egy kellően stabil statikus formációt eredményezne, viszont a láb dinamikus funkcionális egység, normális működése a járás során nélkülözhetetlen.

  20. Járás Az emberre faj- és egyed-specifikusan jellemző helyváltoztató mozgás a járás. Tudatosság szempontjából másodlagos automatizmus, azaz tanult folyamat, kivéve a karok együttmozgását. A felnőttkorra jellemző járás gyerekeknél 7-9 éves korra alakul ki.

  21. Az egyénre járása olyannyira jellemző, mint a mimika vagy a gesztikuláció. Vannak azonban állandó, jól meghatározható paraméterek, melyek elősegítik a különböző járások összehasonlíthatóságát, és lehetővé teszik az egyéni variációk és a normálistól eltérő, kóros járások elkülönítését.

  22. Miért kiemelt jelentőségű a járás? • A regenerációs inger minden szövet saját funkciója: a csontnak a terhelés, az izomnak a kontrakció, a porcnak a (váltakozó) nyomás. /Egyed Béla/ • Önálló helyváltoztatás SZABADSÁG

  23. Hogyan határozzuk meg a normál járást?

  24. A járás a test súlypontjának egyik pontból a másikba való áthelyezése, folyamatos egyensúlyvesztések és visszanyerések sorozatán keresztül, ciklikus, plantigrad, alternáló bipedal mozgás segítségével.

  25. Hogyan határozzuk meg a normál járást?

  26. A járás a test súlypontjának egyik pontból a másikba való áthelyezése, folyamatos egyensúlyvesztések és visszanyerések sorozatán keresztül, ciklikus, plantigrad, alternáló bipedal mozgás segítségével. Mechanikailag ez a test tömegének lépéshossznyi távolságon való elmozdítását, azaz munkavégzést jelent.

  27. A két lábon való járásnak szükségszerű velejárója a súlypont függőleges és oldalirányú ritmikus mozgása is. Amikor a testsúly egyik lábról a másikra helyeződik át, vagyis az alsó végtagok szeparálódnak, akkor a II. sacralis csigolya magasságában levő súlypont és a talaj közti távolság kisebb, mint amikor a törzs a relatíve nyújtott alsó végtag felett halad át. Ez a járás során ritmikus vertikális oszcillációt eredményez.

  28. Járáskor a test nem marad a haladás síkjában, hanem attól jobbra-balra oszcillál, igyekezve a súlypontot hozzávetőlegesen a súlyt viselő alsó végtag felett tartani. A laterális áthelyeződés egy harántul menő sinusoid-görbe útvonal, amelynek amplitudója kb. 4 – 5 cm. Széles alapú járásnál ennek mértéke nő, kis járás-szélesség esetén csökken.

  29. A járás a test súlypontjának egyik pontból a másikba való áthelyezése, folyamatos egyensúlyvesztések és visszanyeréseksorozatán keresztül, ciklikus, plantigrad, alternáló bipedal mozgás segítségével. Egyensúlyi helyzetek: • stabil • instabil • közömbös

  30. Stabil, ha kis kitérés esetén az egyensúlyi helyzet helyreállítására törekszik • Instabil: kis kitérés esetén az egyensúlyi helyzet tovább romlik, illetve felborul. • Labilis vagy Közömbös: az egyensúlyi helyzet a kitéréstől független.

  31. Járás során az előrelendülő alsó végtag elhagyja a talajt, a súlypont az alátámasztó felület előtt van, a test az egyensúlyvesztés állapota felé tart, mígnem az elől lévő alsó végtag sarka a talajra ér. Amikor a hátul lévő alsó végtag elrugaszkodik, és előrelendül, akkor az egyensúlyvesztési állapot újra indul, egyben a test súlypontja így halad előre, az egyensúlyvesztések és visszanyerések ismétlődése révén.

More Related