1 / 94

Bevezetés a gyermekkor történetébe

Bevezetés a gyermekkor történetébe. A gyerekség története nem más, mint a gyermekek (elsősorban csecsemők) meggyilkolásától, kitevésétől kezdődő és az elfogadásig, gyerekközpontúságig folytatódó, évezredeken át lassanként felfelé ívelő fejlődési folyamat. Család és gyermekkor.

tyler
Download Presentation

Bevezetés a gyermekkor történetébe

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Bevezetés a gyermekkor történetébe

  2. A gyerekség története nem más, mint a gyermekek (elsősorban csecsemők) meggyilkolásától, kitevésétől kezdődő és az elfogadásig, gyerekközpontúságig folytatódó, évezredeken át lassanként felfelé ívelő fejlődési folyamat.

  3. Család és gyermekkor Nevelés az ókorban

  4. Gyerekgyilkosság (Az antikvitástól kb. Kr. u. 4. századig terjedő időszak): • A szülő gyermekét okolja minden bajáért, minden áron meg akar tőle szabadulni. Vagy: szakrális gyermekáldozat a közösség megmentéséért. (Pl. Karthágóban Kr. e. 210-ben az istenek engesztelésére 200 nemesi születésű gyereket áldoztak fel.) Karthágói pap gyermekáldozat előtt

  5. Az ókori népek történetében végig jelen volt a tényleges gyermekáldozatnak valamilyen formája. Több áldozati máglyát, találtak, amelyekből tömegével kerültek elő a halott gyermekek csontjait tartalmazó urnák. • A sírkövekbe vallásos jelképeket és alakokat véstek. Pl. feláldozásra szánt gyermeket tart kezében egy pap. • Az idő múlásával a szülők már egyre kevésbé tartották be a rítus ősi előírásait, így a Kr. e. 4. században a gazdagok saját gyermekeiket már rabszolgákkal helyettesítették. • Később ún. „helyettesítő áldozatot” mutattak be, amelynek során gyermekek helyett bárányokat áldoztak fel, de ezt sohasem tartották teljes értékű engesztelésnek.

  6. Gyermekfelfogás az Ókori Keletről

  7. EGYIPTOM • Virágkor: kr.e. II. évezred • A nevelés célja: felkészítés az állami szolgálatra • A nevelés folyamata és tartalma: - Elemi képzés - Írnokiskola - Pap és orvosképzés

  8. A virágzó, gazdag birodalom megengedhette magának a bőséges gyermekáldást. • A csecsemőgyilkosságot tiltották – szemben a korabeli egyéb népek gyakorlatával. • A gyermekeket általában három éves korukig szoptatták, maguk az édesanyák foglalkoztak velük, csak az előkelő családok fogadtak fel dajkát. • A kicsik babával, labdával, fából készült állatfigurákkal játszottak, a nagyobbak körében pedig a különféle társasjátékok voltak közkedveltek. • Nagy fontosságot tulajdonítottak gyermekiknek: őket tekintették a jövő letéteményesének. • A gyerekeket oktatni, nevelni kell, csak így felelhetnek meg a velük szemben támasztott követelményeknek.

  9. A képek és szöveges források tanúsága szerint az egyiptomiak általában érdeklődtek a gyermekeik iránt, foglalkoztatta őket gyermekeik sebezhetősége, esendősége. A kisgyermekeket ábrázoló festmények bősége arra enged következtetni, hogy ebben a kultúrában megbecsült érték volt a gyermek. Így például a fáraót és feleségét ábrázoló falfestményen látható meghitt családi együttlét pozitív érzelmeket sugároz. egyiptomi nők gyermekeikkel

  10. A nevelés legfontosabb célja a tradíciók, az örökérvényű normák, az istentől származó igazság, a helyes és a helytelen cselekedet megismertetése volt. A gyermekekre jellemző sajátosságokat kevéssé vették figyelembe a nevelésben: minél hamarabb a felnőttek életszabályai szerint kellett élniük. A legnagyobb elismerést az váltotta ki, ha egy gyerek „felnőtt módra” beszélt: szabatosan, választékosan.

  11. Mezopotámia A gyerek a mezopotámiai kultúrában is fontos szerepet töltött be. Ezt az attitűdöt sumer közmondások is tükrözik. (pl. „Házasodj választásod szerint, gyermeked legyen szíved vágya szerint!”) Babilonban a hozomány szerepe az asszony gyermekeinek megfelelő felnevelése volt. Ha egy anya meghalt, hozománya nem a férjét, hanem gyermekeit illette. Ha elvált, visszakapta hozományát, s ehhez megkapta férje vagyonának felét, hogy gyermekeit felnevelhesse. A gyermekeknek adott nevek is szeretetről, gyöngédségről árulkodnak: Csöppség, Élet, Bőség, Éljen, Ég Királya, Éljen soká stb. is remélték

  12. Már Mezopotámiában a gyermekekre úgy tekinthettek, mint tanulásra, fejlődésre képes lényekre, akiknek műveltségétől, tudásától függ a város fennmaradása. A tanulás – felfogásuk szerint – állandó felügyeletet, szigorú fegyelmet követelő nehéz munka, melyet gyakran ösztönöztek veréssel, fenyítéssel. Az oktatás szorosan összekapcsolódott a neveléssel, hiszen az ősi szövegek megtanulásától, emlékezetbe vésésétől egyben a viselkedési módok, jellemvonások kialakulását is remélték.

  13. SPÁRTA • Kr. E. VIII-VI. század SPÁRTAI SZIGOR • A nevelés célja: állandó harci készenlétre nevelés • A nevelés folyamata és tartalma: - I. szakasz: 0-7. család - II. szakasz: 7-20 katonai táborok, testi ,szellemi nevelés

  14. „Senki sem tehette, amihez egyénileg kedve volt, hanem mintha a város egyetlen katonai tábor lenne, előre megszabott kötelességeket kellett mindenkinek elvégeznie a köz érdekében. A spártaiak általában úgy gondolták, hogy senki sem él önmagának, hanem a polisznak.” • A polisz vezetői beleszólhattak a polgárok legszemélyesebb magánügyeibe is: házasságkötés, újszülöttek kiválogatása. • A vének tanácsa döntött a csecsemők sorsáról.

  15. A csecsemők „kitevése”: Taigetosz-hegy. • A csecsemőt édesapja karjába vette és elvitte arra a helyre, ahol a törzsek vénei összegyülekeztek és megvizsgálták a kisdedet. Ha egészséges alkatú és erőteljes csecsemő volt, utasították az apát, hogy nevelje fel, egyben pedig kijelöltek neki egyet a kilencezer spártai parcellából. De ha idétlen vagy nyomorék volt, bedobták a Taigetosz szakadékába – azzal a meggyőződéssel, hogy nem előnyös sem a gyermeknek, sem az államnak, ha egy születésétől kezdve gyenge és életképtelen ember életben marad. • Ezért fürdették meg az asszonyok az újszülöttet borban és nem vízben, hogy kipróbálják szervezete életképességét.

  16. Spártai táj a Taigetosz hegyével

  17. 8 ezer spártai állt szemben 200 ezer helótával! Spárta „katonai rendőrállam”. A kiváltságos osztály gyermekei egységes állami nevelésben részesülnek Spártai nevelés A nevelés célja az állandó harci készenlétre való felkészítés volt. Helóták felkelése Kr. E. 464-ben

  18. A gyermekek testi nevelésére nagy gondot fordítottak. A csecsemőket nem pólyázták be, hogy testük szabadon fejlődjék. • Fokozatosan edzették,egyre nehezebb erőpróbák elé állították őket. Már a kisgyermekeket is hozzászoktatták ahhoz, hogy ne féljenek a sötétben. Sírniuk nem volt szabad. • A fiúk családi nevelése hétesztendős korukban befejeződött. • Táborba kerültek, ahol csoportokba osztották őket, s vezetőikké a legértelmesebb és legbátrabb fiúkat tették. A többiek zokszó nélkül engedelmeskedtek nekik. Előfordult, hogy az idősebbek vitát és verekedést provokáltak a kisebbek között csak azért, hogy megtudják: hogyan állnak majd helyt a harcban.

  19. A spártai fiúk írni-olvasni, számolni alig tanultak meg. Fontosnak tartották viszont gondolataik egyszerű, világos, szabatos kifejezését. Vezetőjük kérdéseire tömören, lényegre törően kellett válaszolniuk. • „Vacsora után az eirén(a fiúk vezetője) kerevetén végigheveredve, felszólította az egyik fiút, hogy énekeljen, a másiknak pedig jól átgondolt feleleteket kellett adnia ilyenféle kérdésekre: «Kicsoda a legderekabb férfiú a városban?» vagy «Mit gondolsz ennek meg ennek az embernek a magaviseletéről?» Ily módon az ifjakat kezdettől fogva hozzászoktatták, hogy megbírálják, mi a jó és mi a szép, és hogy foglalkozzanak a város polgárainak magatartásával... A feleletet röviden és szabatosan kellett megindokolniuk, és akinek válasza nem ütötte meg a kívánt mértéket, azt azeirénazzal büntette, hogy megharapta a hüvelykujját...”

  20. A spártaiak érdeme, hogy alányok nevelését is szívügyüknek tartották. Szinte a fiúkkal egyenértékű képzésben részesítették őket. Megtanultak sebesen futni, ugrani, birkózni, dárdát és diszkoszt hajítani. Mindezt elsősorban azért, hogy jövendő gyermekeik erős, edzett, egészséges szervezetben foganjanak meg. Másfelől viszont az sem volt mellékes szempont, hogy a férfiak távollétekor – hadjáratok idején – nekik kellett vállalniuk az otthon védelmét. LÁNYOK NEVELÉSE

  21. Az ókori görögök úgy vélték mint az Egyiptomiak, hogy gyermekeik révén kapcsolódnak a jövőhöz, a gyerek számukra is a jövő szimbóluma volt. A görög apák számára mindennél fontosabb volt, hogy fiuk legyen, akár vér szerinti, akár örökbefogadott. Az ókori görögök

  22. A görögök felismerték a gyermekek számos olyan sajátosan gyermeki vonását, amelyek a felnőttektőlmeg- különböztetik őket. Így például a gyermek ijedős, félénk, vágyik a szeretetre, gyöngédségre. A családias idill szép példája az Iliászban, Hektór és felesége találkozásáról szóló jelenet:

  23. A gyermekek első nevelőközege a családvolt, és első nevelőjük saját édesanyjuk. Gyermekét játszani küldő és fenyítő görög édesanya

  24. Homéroszi kor (Kr. e. 8. sz.) • Az előkelők gyermekeit ebben a korban magánnevelők oktatták-nevelték. • Mivel írni-olvasni általában nem tanultak meg, nevelésük fontos eszköze volt az irodalmi alkotások meghallgatása, a hősökkel való érzelmi azonosulás. • A legfontosabb „tananyag” Homérosz eposza, az Iliász volt. • A fiatal arisztokraták ezt hallgatva ismerkedtek meg a rettenthetetlenül bátor, önfeláldozóAkhilleuszalakjával, valamint Odüsszeusszal, a leleményességével felülkerekedő „talpraesett” emberrel. • Testi erejük, ügyességük fejlesztésén túl nevelésük fontos összetevője volt a példaadás, a hősi múlt megismertetése. • Értelmi, érzelmi és erkölcsi nevelés egysége valósult meg így az esztétikum segítségével.

  25. E korszak nevelési gyakorlatáról viszonylag keveset tudunk. • Az élő példa nevelő szerepe rendkívül nagy volt ebben a korszakban. • A fiataloktól elvárták az idősebbek feltétel nélküli tiszteletét, s az általuk közvetített értékekkel való teljes azonosulást. A vándorló énekmondók is ilyen követésre méltó példaképet állítottak hallgatóságuk elé dicsőítő énekeikben. • A fiúk nevelésének legfontosabb színtere a háború és a népgyűlésvolt. • Elsajátították a fegyverforgatás fortélyait. • Fontos volt, hogy a tapasztalt szónokokat követve maguk is meg tudják győzni embertársaikat az élőszó erejével.

  26. Athéni nevelés (Kr. e. VI–V. sz.) • A polisz vezető rétegét – a hellén születésű arisztokraták mellett – a legmagasabb jövedelemmel rendelkező polgárok alkották. Hajótulajdonosok, kereskedők, vállalkozók, ipariüzem–tulajdonosok jutottak így hatalomhoz. • Az alapvető polgárjogokkal (szavazati jog, a népgyűlésen való részvétel joga) rendelkező szabad emberek tömege. • A rabszolgák – akiket pusztán tárgyaknak, “beszélő szerszámok”-nak tekintettek – semmiféle joggal nem rendelkeztek.

  27. Az athéni állam vezetői (pl. Drakón, Szolón vagy Periklész) a kultúra, a művészetek pártfogását is szívügyüknek tekintették. • Jelentős áldozatokat hoztak azért, hogy a kultúra ne csak az arisztokrácia és a jómódúak kiváltsága legyen, hanem a démosz, a nép is részesülhessen belőle. • Az oktatásból elvileg mindenki kivehette részét, noha – Spártával ellentétben – ezen a téren semmiféle központi, állami szabályozás nem érvényesült. • A taníttatás mégis inkább csak a tehetősebbek gyermekire korlátozódott a magánoktatásért fizetendő tandíj miatt.

  28. Az athéni embereszmény • A görögök hittek abban, hogy az egészséges, ép testben valóban erkölcsileg fejlett, tehát „ép” lélek lakozik. Más szóval: a szép, esztétikus test csak szép, tehát etikailag kifogástalan léleknek adhat otthont. • „kalokagathia”” elve szerint tehát a „szép” és a „jó” harmonikus egységben létezik. („Kalosz” görögül azt jelenti: „szép”, „agathosz” jelentése pedig: „jó”.)

  29. Az athéni nevelés célja és a műveltség tartalmai • A kiváltságokkal rendelkezők, a vagyonosok arra törekedtek, hogy gyermekeikből „jó poliszpolgár” váljék. Felfogásuk szerint ehhez megfelelő műveltséget kellett elsajátítani: • 1. Szakmai műveltség. A jó poliszpolgár ügyes kereskedő, sikeres vállalkozó volt. Az ehhez szükséges ismereteket, készségeket szüleitől sajátította el. A mesterség apáról fiúra hagyományozódott át. • 2. Általános műveltség. A jó polgárnak határozott elképzelése van saját poliszának helyzetéről, jövőjéről. Képes arra, hogy véleményét logikus érvekkel alátámasztva kifejezze a népgyűléseken, a bíróságokon és a közszereplés egyéb alkalmai során.

  30. Ehhez ismernie kell népének történelmét, a mitológia mondáit, a klasszikus költők és írók műveit, tehátáltalános műveltséggel kellett rendelkeznie. • E műveltség elemeivel már egészen kicsi koruktól kezdve kezdték megismertetni a gyermekeket. • Ugyanakkor az erkölcsi szabályok, a követendő viselkedési normák elsajátíttatására is nagy gondot fordítottak. • Ahogyan Platón is írja művében: „ Attól kezdve, hogy a gyermek érti a szót, a dajka, az anya, a nevelő és maga az atya is azon versengenek, hogy a lehető legderekabbá tegyék a kisdedet. Ezért minden tetténél és szavánál figyelmeztetik, és rámutatnak: íme ez helyes cselekedet volt, az helytelen; ez szép, az rút; ez istennek tetsző, az bűnös; ezt tedd, azt kerüld. Azt szeretnék elérni, hogy önként engedelmeskedjék; de ha nem engedelmeskedik, fenyegetésekkel és verésekkel térítik az egyenes útra, éppen úgy, mint ahogyan az ember egy meghajlított és meggörbített fadarabot kiegyenesít.” (Ami az életben valóban számít. Az értékek közvetítése a gyermekek felé. 2003. 11. old. Mai értékek:bátorság, önuralom, becsületesség..)

  31. Lányok alapfokú művészeti képzésben részesültek, és anyjuk irányításával tanulták meg a ház körüli teendőket.

  32. Az athéni lányok többségét tehát csak a háztartási és gazdasági ismeretekre tanították meg. • Anyjuktól tanulták a varrást, a kötést, a fonást és a szövést. • Olvasni és írni általában csak szüleiktől vagy dajkájuktól tanultak meg valamelyest. • A politikai élet nyilvánossága zárt világ volt számukra. Legfőbb ékességük a hallgatás, s életük legfontosabb színtere a lakóház idegenek elől zárt női lakosztálya volt.

  33. „A nőnem hasonlóan a gyermekhez, a férj gondnoksága alatt álla. Lakása a ház hátsó részében vala, elzárva, gyakran kuvasztól is őrizve, gyermekek és rabnők társaságában. Férfiak közt nem volt helye, sőt a férj által rendezett házi mulatságban sem... Idegen férfi tekintetével még ablakon keresztül sem illett találkoznia. Ha kiment, rabszolga kíséré.” (Garamszegi Lubrich Ágost: A nevelés története. I. kötet, Bp., 1874. 89. o.)

  34. Amíg Spártában a dresszúra, a fizikai kényszer uralkodott, addig az athéniak bíztak abban, hogy sokkal mélyebben be lehet hatolni a gyermekek lelkébe az esztétikum segítségével. • Arisztotelész fogalmazta meg híres katarzisz-elméletében, hogy az esztétikum átéltelsajátításának hatására az ember képes felülemelkedni saját személyes világán, és megtisztulva, magasabb szintre emelkedve már egy nagyobb közösség, a polisz tagjaként szemléli önmagát. • Az esztétikum átélt elsajátítása segítheti hozzá az embert ahhoz, hogy magatartásában az erkölcsi jót megvalósítsa.

  35. Platón és Arisztotelész

  36. Platón: Életkor Jellemző vonások – gondozási, nevelési feladatok 0–2 év gyermek lelke „hajlékony”, formálható. „Az újszülöttet, mint a viaszt alakítani kell.” Pólyázásra van szükség két éves korig. 2–3 év A kisgyermek sírással jutatja kifejezésre vágyait A dajkák figyeljenek a kisded „jelzéseire”. Amíg a gyermek nem tud járni, a dajka vigye mindenhová, hogy élményeket gyűjtsön. „A kisdedet a lehető legkevesebb fájdalom, ijedség és szenvedés érje.” Kisgyermekkorban „oltódik bele mindnyájunkba döntő jelentőséggel egész jellemünk a szokás hatalma folytán”. 3–6 év „A gyermek lelkületének szüksége van a játékra.” A gyerekek játsszanak együtt csoportosan a dajkák felügyelete mellett. A fegyelmezés ne legyen túlzott, de a kényeztetést is kerülni kell. 6–serdülés: A gyermekeket már el kell különíteni nemük szerint. A fiúk gimnasztikai és múzsai nevelésben részesüljenek az iskolában. A gimnasztika (torna, birkózás, lovaglás, fegyverforgatás, tánc) a testet fejleszti, a múzsai nevelés a lelket nemesíti. A lányok szintén ismerjék meg a gimnasztika egyes elemeit.

  37. Platón nyomdokain haladt tanítványa, Arisztotelész (Kr. e. 384–322) is, amikor az egyes életkorok szerepéről ír. A következő táblázat Politika című műve alapján foglalja össze az első hét esztendő fejlődési szakaszait és gondozási-nevelési feladatait: Arisztotelész Születés-elválasztás A test gondozása és módszeres edzése fontos feladat. „Bőséges tejtáplálék felel meg a testnek.” „Minél kevesebb bort élvezzen a gyermek”. Szoktassuk hozzá a hideg elviseléséhez. 2–5 év „Semmiféle tanulásra nem ajánlatos fogni a gyermeket.” Mozogjon sokat. Foglalkozzunk és játsszunk vele. A meséket a gyermekfelügyelők ellenőrizzék. Ne büntessük, ha sír, hiszen ez is testgyakorlás. 5–7 év Még mindig otthon neveljük. „A gyermekfelügyelőknek vigyázniuk kell e gyermek időtöltésére.” Óvjuk az illetlen beszédtől, szobroktól és képektől. Ne halljon másokat gúnyoló verseket, ne lásson vígjátékokat. 7–14 Folytasson tanulmányokat.

  38. Az athéni iskolák rendszere • Hétéves koruktól magántanítókhoz küldtéka gyerekeket, akik tovább folytatták a családban elkezdett nevelést és megfelelő képzésben részesítették tanítványaikat. E képzés összetevői a következők voltak: 1. Múzsai képzés. Ezen belül: a) Grammatikai-irodalmi képzés,ami az olvasás, írás, számolás tanulását, és irodalmi művek tanulmányozását jelentette. b) Kithara-képzés,vagyis a hangszerjátékkal kísért énekelt versek tanulása, és a tánc (orkesztiké). 2. Gümnasztikai képzés: torna, sport és a kifejező mozgás művészete.

  39. A RÓMAI NEVELÉS KORSZAKAI A nemzet-családi nevelés korszaka ( i.e. 300-ig) Az intézményes nevelés kialakulása (i.e. 300 – i.e. 146-ig) A birodalmi iskolák korszaka ( i.e. 146 – i.sz. 476)

  40. Nevelés a családban (i. e. 3. századig) római nevelés jellemzői: önzetlen műveltség helyett: állami célok vir bonus (jó ember) eszménye: férfias virtus képzett köztisztviselő szükség esetén katona • családi nevelés: anya: család összetartója a gyerek nevelése 7. évéig a családi nevelés: vallás, őstisztelet, szigor apa: a fiú 7. évétől a nevelés irányítója virtus (bátorság) kialakítása

  41. Rómában bizonyos tekintetben kiszolgáltatottabbak voltak a gyerekek, mint görög földön. Ezek közül az egyik leglényegesebb: a „patria potestas” (atyai hatalom) A patria potestas révén a római családfő, az apa élet-halál ura volt, feltétlen uralommal rendelkezett családja minden tagja felett. Akárcsak más ókori társadalmakban, itt is a földre helyezett újszülött csecsemő felemelésével fejezte ki az apa szándékát a gyermek felnevelésére. A felemelés gesztusa ugyanis a „vertikalizálásra”, a felnevelésre való készséget jelképezte.

  42. Rómában az apa tradicionális teljhatalma élete végéig megmaradt gyermekei felett, akár meg is ölhette őket. A birodalom történetében számos jelét tapasztaljuk a tradicionális apai teljhatalom korlátozására irányuló törekvéseknek. Már Romulus arra kötelezte a családokat, hogy felnőtt korukig neveljék fel valamennyi fiukat és legalább elsőszülött lányukat. Jellemző, hogy például a leányok Rómában csak házasságkötésük után kerültek ki apjuk hatalma alól: A lakodalom napján az ifjú pár házában áldozatot mutattak be az isteneknek, majd az asszony meggyújtotta a ház tűzhelyén a tüzet. Ezzel a szimbolikus gesztussal apjának „patria potestas”-a alól véglegesen férje uralma alá került.

  43. A csecsemőt anyja dajkálta, s ő lett gyermek első nevelője hétéves koráig. A gondoskodáson túl tőle tanulta meg az ősi hagyományokat, a vallás legfontosabb tanait, a helyes viselkedést. A gyerekek születését és névadását ünnepi szertartás tette emlékezetessé. Foglalkoztak a gyerekkor sajátosságaival, fejlődési szakaszokat különböztettek meg: a csecsemő neve infans (‘beszélni nem tudó’)volt, a gyermekkor (pueritia) kb. 15 éves korig tartott A lányok nevelése férjhezmenetelükig megmaradt a család keretei között: a házkörüli teendők elvégzésére anyjuk oktatta őket.

  44. A fiúk nevelését hétéves korukban apjuk folytatta. Megtanította őket írásra, olvasásra, számolásra, elsajátíttatta velük a XII táblás törvényeket, melyek a rómaiak kötelességeit tartalmazták. Később elment velük a Fórumra, ahol – akárcsak görög társaik az – részt vehettek a közügyek intézésében. Kezdetben ez a részvétel szemlélődésre korlátozódott: megtanulták a törvénykezés eljárásait, a szavazás lefolytatását. A családi nevelés a fiúknál tizenhét éves korukban, a lányoknál férjhezmenetelükkor szűnt meg. A fiú ekkor érte el a nagykorúságot, levehette a nyakában eddig hordott amulettet (bullát), hosszú haját levágatta és felöltötte a felnőttség jelképét, a toga virilist. Ettől kezdve vehetett részt a nyilvános életben, a szavazásokon. Katonának kellett jelentkeznie, hiszen a fiúk nevelésének másik jelentős színtere a katonaság volt. Táborokban készítették fel a őket arra, hogy képesek legyenek katonai kötelességeik teljesítésére.

  45. Az intézményes nevelés kialakulása • i. e. 300 – i. e. 146 Görögország meghódítása után • új kultúrákkal ismerkedtek meg • divat lett görög dajkákat felfogadni az újszülöttek mellé, édesanyjuk helyett ők táplálták és gondozták a csecsemőt. • A szülőket és ezt a gyakorlatot sokan támadták: „Bezzeg most a csecsemőt kiadják valami görög nőszemélynek, aki mellé adnak még néhányat a szolgák seregéből, többnyire a leghitványabbakat, akik semmiféle komoly szolgálatra nem alkalmasak. A gyermekek friss és befolyásolatlan lelkét rögtön ezeknek zavaros beszédei itatják át; az egész háznépből senki sem ügyel arra, hogy serdületlen ura előtt mit mond vagy tesz. De maguk a szülők sem tisztességre és szerénységre szoktatják gyermekeiket még kicsiny korukban, hanem féktelenségre és szájaskodásra, miáltal azután lassanként beléjük fészkelődik a szemérmetlenség és mind a magukénak, mind a másénak semmibevétele.”

  46. A magániskolák megjelenése iskolarendszer átvétele ludus (ludus litterarius)- tandíjas ludimagister = didaszkaleion szegényes hely, 6 óra képzés olvasás-írás-számolás,életév szerinti csoportok görög módszerek( sillabizálás, viasztábla) játékos módszerek (csontbetűk) A római gyerekeknek nehézséget jelentett a számolás, ennek fő oka az volt, hogy a római számok a mai számrendszerünknél kevésbé voltak alkalmasak a legegyszerűbb alapműveletek elvégzésére. Igen jelentős szerep jutott viszont, a fejszámolásnak. Az ujjaikkal való számolást valóságos művészetté fejlesztették. Kétféle számolótáblájuk (abacus) is volt, egy nagyobb, melyet a bonyolultabb számításoknál vehettek igénybe és egy kisebb, egyszerűbb, ez utóbbit az iskolákban használhatták.

  47. Grammatikai iskola Görög magántanítók hozzák létre i. e. 3. században 11-12 éves fiúk részére latin és görög nyelvtan, költészet, irodalom a tárgy (Homérosz, Vergílius, Horatius, Terentius) emlékezetbe vésés a cél kifejezésteljes előadás a szöveg értelmezése, kritikai magyarázata

  48. Retorikai iskola szónoki-retorikai képességek fejlesztése (a közösségi igények megjelenése!) i. e. 2. századtól görög rétorok 16. életévet betöltött fiúk számára akik a grammatikai képzést már teljesítették közéleti ismereteket is kapnak ez tette lehetővé, hogy utóbb ügyvédek mellé kerüljenek, a praxis elsajátítása végett

  49. Marcus Fabius Quintilianus(35 – század vége) • retorikai iskolában oktatott, császári nevelő • Gyakorlata nyomán írja: Szónoki képzés tizenkét könyve a nevelő környezetet hangsúlyozza dajkák kiválasztását is fontosnak tudja a nevelők (szülők) műveltsége is fontos minden gyereket nevelhetőnek tart olvasás és írás már a ludus előtt elkezdhető iskolai oktatást hangsúlyoz a magánoktatással szemben fellép a testi fenyítés ellen műveltséghez párosulnia kell az erkölcsös jellemnek nyilvánosság kedvelésére nevelni kell

  50. A birodalmi iskolák korszaka ( i.e. 146 – i.sz. 476) Állami közigazgatás Tisztviselők képzése Nyelvi képzettség Tudományos képzettség Szilárd erkölcsi tartás Hét szabad művészet/tudomány Septem artes liberales

More Related