VEGETÁCIÓISMERET 8. előadás Dr. Bartha Dénes

1. VEGETÁCIÓISMERET8. előadásDr. Bartha Dénes

2. LIGETERDŐK ÉS CSERJÉSEK

3. LIGETERDŐK ÉS CSERJÉSEK - rendszeres elöntésű területeken alakulnak ki, ingadozó, de mindig elérhető talajvizű részeken - a mozgó víz oxigénben gazdag  gyors lebomlás  kis mértékű a humuszosodás, jelentős a nitrogén és ásványi anyag felhalmozódás - gyakoriak a mechanikai károsítások (hullámverés, jégzajlás), gyakran jönnek létre nyílt termőhelyek - a mineralogén szukcessziósor érvényesül, mely gyors lezajlású - kevés növényritkaság található bennük (pl. nincsenek reliktum és endemikus fajok) - dealpin vagy dekárpáti növényfajok előfordulnak - sok advetív faj jelenik meg (AK, ZJ, NYO, EP, Amorpha, Vitis, Parthenocissus)

4. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK

5. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Termőhelyi viszonyok: D: síkvidéki árterek (igen mély és) mély fekvésű részei (folyópartok, zátonyok) – alacsony tszf. magasság (200 m alatt) K: klímaövtől független A: rétegezett folyóhordalék (kavics, murva, homok, iszap, agyag, stb.) H: többletvízhatástól függő (FELSZ, VÍZB) T: öntés- és hordaléktalajok (NYÖ)

6. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: B: közepes vagy magas borítás – higrofil fajok C: változó borítás – fajszegény, higrofil (nagyrészt iszaplakó) fajok, sikeresek a magaskórósok is D: jelentéktelen

7. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Faji összetétel: B: csigolyafűz (Salix purpurea) kosárkötőfűz (S. viminalis) mandulafűz (S. triandra) fehér fűz (Salix alba) cserjésedő egyedei Megj.: Zátonyokon (egykor) parti fűz (Salix elaeagnos), homoktövis (Hippophaë rhamnoides), csermelyciprus (Myricaria germanica) is.

8. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK C: kányafüvek (Rorippa spp.) keserűfüvek (Polygonum spp.) mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) mocsári galaj (Galium palustre) sások – füvek tarackos tippan (Agrostis stolonifera) posvány sás (Carex acutiformis) mocsári perje (Poa palustris) parti sás (C. riparia) pántlikafű (Typhoidesarundinacea) éles sás (C. gracilis) egyéves ruderális fajok (inkább az állomány szélén, iszapon, sok adventív faj is van közöttük) disznóparéjok (Amaranthus spp.) labodák (Atriplex spp.) libatopok (Chenopodium spp.) subás farkasfog (Bidens tripartita) D:-

9. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Földrajzi elterjedés: Folyók mentén az ország egész területén. Ökológiai változatok: CSIGOLYAFÜZES Kavics és durva homok öntéseken, elsősorban a Duna mentén sok ruderális fajjal. MANDULAFÜZES Finom homok és iszap öntéseken, elsősorban a Tisza mentén, kevesebb ruderálisfajjal.

10. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK Fontosabb származék- és kultúrerdők: nincsenek Vízgazdálkodási fokot jelző növények: nincsenek

11. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK

12. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) BOKORFÜZESEK

13. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK

14. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Termőhelyi viszonyok: D: síkvidéki árterek középmély (és mély) fekvésű részei, – alacsony tszf. magasságnál (200 m tszf. magasság alatt) K: klímaövtől független A: rétegezett folyóhordalék (durva és finom homok, iszap, agyag, stb.) H: többletvízhatástól függő (ÁLLV, ritkábban IDŐSZ, FELSZ) T: nyers és humumuszos öntéstalajok (NYÖ, HÖ)

15. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: zárt, egyszintes (egy laza záródású második lombkoronaszint kialakulhat) – higrofil fajok B: közepes vagy magas borítás – mezohigrofil fajok C: a gyepszintmegjelenése az év folyamán (az évszakoknak és az áradásoknak megfelelően) erősen változó, közepes vagy magas borítás – fajgazdag, higrofil (nagyrészt ligeterdei) és nitrofil fajok, sikeresek a magaskórósok is, liánok is jelen vannak D: -

16. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Faji összetétel: A:FFÜ, FTNY, TFÜ, FRNY, VSZ, (MÉ, MAK), HÉ* – idegenhonosak: ZJ, AK, EP B: vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) kutyabenge (Frangula alnus) hamvas szeder (Rubus caesius) fekete galagonya* (Crataegus nigra) kányabangita (Viburnumopulus) gyalogakác (Amorpha fruticosa)-invazív liánok ligeti szőlő (Vitissylvestris) ebszőlőcsucsor (Solanumdulcamara) parti szőlő (V. riparia)-invazívsövényszulák (Calystegia sepium) komló (Humulus lupulus) süntök (Echinocystis lobata)-invazív

17. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK C: magaskórósok fodros bogáncs (Carduus crispus) közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) sédkender (Eupatorium cannabinum) peszércék (Lycopus spp.) nagycsalán (Urtica dioica) lóromok (Rumex spp.) sások – füvek éles sás (Carex gracilis) mocsári perje (Poa palustris) parti sás (C. riparia) pántlikafű (Typhoides arundinacea) hólyagos sás (C. vesicaria) tarackoló tippan (Agrostis stolonifera) nád (Phragmites australis)

18. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK mocsári galaj (Galiumpalustre) mocsári tisztesfű (Stachys palustris) nyári tőzike (Leucojum aestivum) erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere) mocsári nefelejcs (Myosotis palustris) menták (Mentha spp.) keserűfüvek (Polygonum spp.) fekete nadálytő (Symphytum officinale) kányafüvek (Rorippa spp.) kúszó boglárka (Ranunculus repens) adventív gyomfajok bíbornenyúljhozzám (Impatiens glandulifera) egynyári seprence (Stenactis annua) magas aranyvessző (Solidago gigantea) kúpvirágok (Rudbeckia spp.) őszirózsák (Aster spp.) sokvirágú napraforgó (Helianthus decapetalus) D: -

19. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Földrajzi elterjedés: Jelentősebb folyók mentén az ország egész területén, helyenként még a dombvidékek, előhegységek széles patakvölgyeiben is. Megj.: hegy- és dombvidékek patakmenti füzesei nem ide tartoznak (égerliget-származékok). Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: fehérfüzes, feketenyáras, fehérnyáras K: nemesnyáras, nemesfűzes, amerikaikőrises, zöldjuharos

20. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

21. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK

22. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) FŰZ – NYÁR (PUHAFÁS) LIGETERDŐK

23. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK

24. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Termőhelyi viszonyok: D: síkvidéki árterek (középmély), középmagas és magas fekvésű részei – alacsony tszf. magasságnál (200 m tszf. magasság alatt) K: klímaövtől független A: rétegezett folyóhordalék (homok, iszap, agyag, stb.) H: többletvízhatástól függő (IDŐSZ, ritkábban ÁLLV), kiszáradó termőhelyeken többletvízhatástól független (VFLEN) T: ritkábban öntéstalajok (HÖ, ÖR), gyakrabban réti vagy öntés erdőtalaj (RÉTIE, ÖE)

25. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: zárt, általában két vagy több szintes – fajgazdag, mezofil és mezohigrofil fajok B: közepes vagy magas magas borítás – fajgazdag, mezofil fajok, liánok C: magas borítás – fajgazdag, mezofil (részben üde lomberdei) fajok D: -

26. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Faji összetétel: A: KST, MAK, MSZ, VSZ, FRNY, AL, ZSM, MJ, (HSZ), (GY), (MK*), (HÉ*) B: cseregalagonya (Crataegus laevigata) hamvas szeder (Rubus caesius) vörösgyűrűsom (Cornussanguinea) kutyabenge (Frangula alnus) mogyoró (Corylus avellana) tatár juhar (Acer tataricum) kányabangita (Viburnum opulus) vörös ribiszke (Ribes rubrum ssp. sylvestre) varjútövisbenge (Rhamnus catharticus) fekete galagonya* (C. nigra) csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) liánok borostyán (Hedera helix) ligeti szőlő (Vitis sylvestris)

27. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK C: koratavaszi aszpektus odvas keltike (Corydalis cava) vicsorgó (Lathraea squamaria) bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) kétlevelű csillagvirág (Scilla bifolia) hóvirág (Galanthus nivalis) salátaboglárka (Ficariaverna) tavaszi tőzike (Leucojum vernum) medvehagyma* (Allium ursinum) sárga tyúktaréj (Gagealutea) pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

28. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK tavaszi-nyári aszpektus podagrafű (Aegopodium podagraria) fekete nadálytő (Symphytum officinale) gyöngyvirág (Convallaria majalis) kerek repkény (Glechoma hederacea) szagos müge (Galium odoratum) csodás ibolya (Viola mirabilis) erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere) pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia) télizöldmeténg (Vinca minor) farkasszőlő (Paris quadrifolia) erdei tisztesfű (Stachys sylvatica) békabogyó (Actaea spicata) erdei ibolya (Viola sylvestris) széleslevelű salamonpecsét erdei varázslófű (Circaea lutetiana) (Polygonatumlatifolium)

29. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK sások – füvek erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum) selyemsás (Carex brizoides) óriás csenkesz (Festuca gigantea) ritkás sás (C. remota) szálkás tippan (Agropyroncaninum) erdei sás (C. sylvatica) zavarástűrők (sok állomány esetében kora nyártól uralkodnak) csalán (Urtica dioica)ragadós galaj (Galium aparine) falgyom (Parietariaofficinalis)kányazsombor (Alliaria petiolata) komló (Humulus lupulus) D: -

30. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Földrajzi elterjedés: Alföld (Duna, Tisza, Bodrog, Maros, Kőrösök mente), Kisalföld (Duna, Rába mente), Dél-Dunántúl (Mura, Dráva mente), továbbá kisebb folyóvizek és egykor elhagyott folyómedrek mentén Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: magyarkőrises, kocsányostölgyes, fehérnyáras K: nemesnyáras, feketediós, akácos, zöldjuharos, amerikaikőrises

31. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

32. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK

33. SÍKVIDÉKI (FOLYÓMENTI) TÖLGY – KŐRIS – SZIL (KEMÉNYFÁS) LIGETERDŐK

34. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK

35. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Termőhelyi viszonyok: D: hegy- és dombvidéki patakvölgyek – általában 200 m tszf. magasság felett K: (cseres-tölgyes), gyertyános-tölgyes, bükkös és lucfenyves klímaöv makroklímájához képest hűvösebb és párásabb mezoklímájú termőhelyei A: különféle kőzetek mállástermékeinek lehordódásával keletkezett völgyalji hordalék, törmelék H: többletvízhatástól függő (IDŐSZ, ÁLLV, FELSZ) T: lejtőhordalék és réti erdőtalaj (LHE), (RÉTIE)

36. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: zárt (helyenként felnyíló), egyszintes – higrofil és mezofil fajok B: alacsony vagy közepes borítás – mezofil és higrofil fajok C: magas borítás – fajgazdag, higrofil (részben ligeterdei), mezofil (nagyrészt üde lomberdei), nitrofil fajok és magaskórósok D: alacsony borítás – talaj- és korhadéklakó fajok

37. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Faji összetétel: A: MÉ, TFÜ, FFÜ, ZSM, AL, MK, (RNY, HSZ, MJ, HJ, KJ, GY, KT, B) B: kutyabenge (Frangula alnus) vörös ribiszke (Ribes rubrum) kányabangita (Viburnum opulus) farkasboroszlán (Daphnemezereum) fekete bodza (Sambucus nigra) hamvas szeder (Rubus caesius) vörösgyűrűsom (Cornus sanguinea) liánok erdei iszalag (Clematis vitalba) piros földitök (Bryonia dioica) komló (Humulus lupulus) felfutó sövényszulák (Calystegia sepium)

38. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK C: magaskórósok vörös acsalapu (Petasites hybridus) adventívek: podagrafű (Aegopodium podagraria) japán keserűfű (Reynoutria japonica) halvány aszat (Cirsium oleraceum) bíbornenyúljhozzám (Impatiens glandulifera) réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) magas aranyvessző (Solidago gigantea) harasztok óriás zsurló (Equisetum maximum) hölgypáfrány (Athyrium filix-femina) erdei zsurló (E. sylvaticum) pajzsikák (Dryopteris spp.)

39. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK sások selyemsás (Carex brizoides) ritkás sás (C. remota) csüngő sás (C. pendula) posványsás (C. acutiformis) egyéb fajok mocsári zörgőfű (Crepis paludosa) keserű kakukktorma (Cardamine amara) aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium) tavaszi tőzike (Leucojum vernum) hegyi gólyahír (Caltha laeta) erdei madársóska (Oxalis acetosella) erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere) deréce veronika (Veronica beccabunga) farkasszőlő (Paris quadrifolia) erdei káka (Scirpus sylvaticus) Megj.: A gyepszintbe sok faj behúzódik a környező üde lomberdőkből (bükkösökből, gyertyános – tölgyesekből).

40. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK D: körte moha (Bryum capillare) karcsútokú moha (Amblystegium riparium) habos ligetmoha (Plagiomnium undulatum) Földrajzi elterjedés: Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Dél-Dunántúl

41. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Ökológiai változatok: MAGASHEGYSÉGI ÉGERLIGET hamvas éger (Alnus incana) fecsketárnics (Gentiana asclepiadea) struccharaszt (Matteuccia struthiopteris) szőrös baraboly (Chaerophyllum hirsutum) osztrák zergevirág (Doronicum austriacum) Teleki-virág (Telekia speciosa)* fehér acsalapu (Petasites albus) Nálunk csak a dealpin, dekárpáti fajok teszik magashegységi jellegűvé. Megj.: nagy esésű, durva hordalékú patakok mellett Előfordulás: Nyugat-Dunántúl (Soproni-hg., Kőszegi-hg., Őrség, Vend-v.), Északi-középhegység (Zempléni-hg.)

42. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK KÖZÉPHEGYSÉGI ÉGERLIGET A magashegységi (dealpin, dekárpáti) fajok hiányoznak, dominálnak az üde lomberdei fajok. Előfordulás: Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Dél-Dunántúl

43. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK DOMBVIDÉKI ÉGERLIGET fehér fűz (Salix alba) fehér nyár (Populus alba) láperdei fajok is mocsári zsurló (Equisetum palustre) kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica) mocsári pajzsika (Thelypteris palustris) posványsás (Carex acutiformis) mocsári galaj (Galium palustre) zsombéksás (C. elata) Az üde lomberdei (bükkös, gyertyános-tölgyes) fajok már ritkák. Megj.: széles völgyek, szélesen kanyargó patakok, iszapos-tőzeges talaján, nyáron gyakran pangó víz Előfordulás: dombvidékek, alföldperemi részek

44. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK Fontosabb származék- és kultúrerdők Sz: magas kőrises, gyertyános K: lucfenyves, nemes nyáras, fűzes Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

45. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK

46. HEGY- ÉS DOMBVIDÉKI (PATAKMENTI) LIGETERDŐK

47. LÁPERDŐK ÉS CSERJÉSEK

48. LÁPERDŐK ÉS CSERJÉSEK - lefolyástalan mélyedésekben, medencékben, szerves feltöltődésű morotvákban jönnek létre - az év jelentős részében vagy állandóan a talajszint fölé emelkedik a víz - a pangóvíz oxigénben szegény  tőzegesedés  tőzegfelhalmozódás - általában eutróf-mezotróf körülmények jönnek létre - az organogén szukcessziósor érvényesül, mely lassú lezajlású - hűvös mezoklíma, hideg talajok  sok hidegkori reliktum faj refúgiuma - zömében higrofil fajok építik fel a társulásokat

49. ÉGERLÁPOK

50. ÉGERLÁPOK Termőhelyi viszonyok: D: lefolyástalan lápteknők, feltöltődő morotvák – általában alacsony tszf. magasság (200 m tszf. magasság alatt) K: klímaövtől független A: agyag, tőzeg, korábban rétegezett folyóhordalék (kavics, murva, homok, iszap, stb.) H: többletvízhatástól függő (ÁLLV, FELSZ, VIZB) T: síkláptalaj (SL), lápos réti talaj (LR)