Gyomn v ny ismeret 7
Download
1 / 37

Gyomn v ny-ismeret 7. - PowerPoint PPT Presentation


  • 75 Views
  • Uploaded on

Gyomnövény-ismeret 7. A gyomnövények életforma-rendszere.

loader
I am the owner, or an agent authorized to act on behalf of the owner, of the copyrighted work described.
capcha
Download Presentation

PowerPoint Slideshow about 'Gyomn v ny-ismeret 7.' - thatcher


An Image/Link below is provided (as is) to download presentation

Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author.While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server.


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - E N D - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Presentation Transcript

A gyomn v nyek letforma rendszere
A gyomnövények életforma-rendszere

Életforma alatt ahasonló morfológiai megjelenésű és hasonló életritmusú növények csoportját értjük, melyek a makroklíma kedvezőtlen ritmikus jelenségeihez (pl. száraz vagy hideg időszak) harmonikusan, morfológiai bélyegekben (is) megnyilvánulóan alkalmazkodtak. Az életforma a kedvezőtlen időszak (nyugalmi szakasz) átvészelésére kialakult adaptáció során jön létre. A Raunkiaer-féle életforma koncepció az átvészelő szervek helyzetére alapozott. Lényege, hogy a víz- és hőellátási pesszimumban (téli hideg vagy nyári szárazság) adott általános növényi válaszok lemérhetők azon, hogy a kedvezőtlen időszakban milyen védelemben részesülnek a legérzékenyebb szövetrendszerekből felépülő megújuló szervek (rügy ill. a magban lévő embrió). Az életformák szerinti értékelést elsősorban a periodikusan változó klímájú (mérsékelt övi) területeken lehet jól alkalmazni.


Egyévesek (Therophyta) – Th

Egyéves lágyszárúak, a kedvezőtlen időszakot (nyári meleg, téli hideg + szárazság) mag formájában vészelik át.

T1 – ősszel csírázó, tavasszal magot érlelő

Nyár végén, ősszel csíráznak, a téli hideget csíranövény vagy tőlevélrózsa alakjában vészelik át, életciklusuk a tavasz végéig véget ér, a nyári szárazság idején már mag alakban vannak (tyúkhúr, borostyánlevelű veronika, egyes árvacsalán fajok, pásztortáska).


T2 – ősszel csírázó, nyár elején magot érlelő

A T1-hez hasonlóan kettős alkalmazkodású, de hosszabb életű fajok, ősszel csíráznak, aratásig magot érlelnek(meddő rozsnok, ragadós galaj, pipacs, kék búzavirág, bürök gémorr).


T3 – tavasszal csírázó, nyár elején magot érlelő

Tavasszal csíráznak, nyár elején magot érlelnek, így mindkét kedvezőtlen időszakot mag alakjában vészelik át (vadrepce, repcsényretek, büdös zsázsa).


T4 – nyár elején csírázó, ősszel magot érlelő

Tavasz végén (nyár elején) csíráznak, életciklusuk késő őszig tart.

A kedvezőtlen időszakot (téli hideg) mag alakban vészelik át, melegigényesek, a nyári szárazságot jól bírják, erőteljes és mély gyökérzetűek(fehér libatop, fekete csucsor, parlagfű, szőrös disznóparéj).


Kétévesek (Hemitherophyta) – HT

Kétéves lágyszárúak, az első vegetációs időszak végén fedetlen rügy, a második végén mag alakban vészelnek át. Átmenetet képeznek a hemikriptofiton és a terofiton életforma között.(közönséges bojtorján, terjőkekigyószisz, útszéli bogáncs, szöszös ökörfarkkóró, vadmurok)


Talajszintben telelő évelők (Hemikryptophyta) – H

Évelő lágyszárúak, föld feletti hajtástengelyük a kedvezőtlen időszakban elpusztul, átvészelő szervük talajfelszín közelben található fedetlen rügy, melyet a talaj legfelső rétege, az avar és a növény elszáradt levelei védenek. Főleg a mérsékelt és hideg övi területekre, gyepekre, és kultúrterületekre jellemzők.

H1 – bojtos gyökérzetűek

Sem földfeletti, sem földalatti vegetatív szaporodásra nem képesek(pelyhes selyemperje, békaszittyó, fenyérfű, gyepes sédbúza).


H2 – indás évelők

Földfeletti indáikkal vegetatív szaporodásra képesek, főleg rétek, legelők, ruderális területek növényei (szürke madársóska, kerek repkény)



H3 – vegetatív szaporodásra képes karógyökerűek

Karógyökereiken járulékos rügyek vannak, feldarabolódás vagy a földfeletti rész elpusztulása esetén regenerálódni tudnak. A rendszeres talajművelést nem bírják, főleg rétek, legelők növényei (pongyola pitypang, erdei turbolya, komló, réti lórom).


H4 – vegetatív szaporodásra nem képes karógyökerűek

Karógyökereiken nincsenek járulékos rügyek, regenerálódásra nem képesek (nadragulya, alkörmös fajok, közönséges orbáncfű, mezei iringó)


H5 – ferde gyöktörzses évelők

Sekélyen gyökerezők, vegetatív szaporodásra nem képesek. A ferdén növő gyöktörzs feldarabolódása esetén vegetatív szervé alakul. Elsősorban gyepes területek növényei (pl. fekete peszterce, sédkender, falgyom, vérehulló fecskefű).


Talajfelszín alatt évelők (Geophyta) – G

Évelő lágyszárúak, föld felett hajtástengelyük a kedvezőtlen időszakban elpusztul, átvészelő szervük különböző földbeli szerveken található fedetlen rügy, melyet a talaj véd.

G1 – tarackosok, rizómások

Módosult, földalatti hajtásaik vannak, tarack: vékony, elágazó, hosszú szártagú (tarackbúza, siskanádtippan, mezei zsurló, nagy csalán), gyöktörzs (rizóma): vastag, rövid szártagú (keserűfű fajok, nád)


3 1 1 gy kt rzs vagy riz ma

3.1. Földbeli módosult szárak ill. hajtások

3.1.1. gyöktörzs vagy rizóma


G2 – gumósok

A földalatti szár helyenként megvastagszik, gumóvá alakul. A közbülső, meg nem vastagodott részek évente elpusztulnak, így a következő évben minden gumóból új növény fejlődik (mogyorós lednek, vízi menta, csicsóka)




G3 – szaporítógyökeresek

Az átvészelő szaporítógyökerek (gyökértarackok) többé-kevésbé vízszintesen futnak, rajtuk a járulékos rügyek szabálytalanul helyezkednek el, csomókkal nem tagoltak. A szaporítógyökérből eredő gyökerek függőlegesen, mélyen (1-2 m) hatolnak a talajba (apró szulák, mezei aszat, selyemkóró).


G4 – hagymások és hagymagumósok

Átvészelő szervük hagyma vagy hagymagumó, sarjhagymáik lehetnek (ernyős madártej, kígyóhagyma, üstökös gyöngyike, kónya madártej)




Törpecserjék (Nanofanerofiton – N)

Fás növények, melyek 0,5 m-nél alacsonyabbak, baziton elágazásúak, a szár teljes mértékben elfásodik, átvészelő szervük fedett rügy (csarab).

N – félcserjék (Nanophanerophyta)

Félfás növények, lehetnek a törpecserjéknél magasabbak is, baziton elágazásúak, csak a száruk alsó része fásodik el, a felső része a kedvezőtlen időszakban elfagy vagy elszárad, átvészelő szervük fedett rügy (földi szeder, málna).


M – cserjék (Mikrophanerophyta)

Fás növények, melyek 0,5-5 m magasak, baziton elágazásúak, koronát fejlesztenek, törzset nem vagy csak rövidet, átvészelő szervük fedett rügy (gyalogakác, ördögcérna).


M M– fák (Mega- és Mezophanerophyta)

Fás növények, melyek 5 m-nél magasabbak, akroton elágazásúak, törzset és koronát fejlesztenek, átvészelő szervük fedett rügy.(zöld juhar, bálványfa)

E– fánlakók (Epiphyta)

(sárga fagyöngy, fehér fagyöngy)


Az vel gyomn v nyek szaporod sa
Az évelő gyomnövények szaporodása

  • Szaporodási stratégiák

    • Maggal való szaporodás jelentősebb: nagy maghozam, hatékony terjesztés, az ivartalan szaporodás alárendelt jelentőségű

      fodros lórom, kúszó boglárka, közönséges cickafark




  • A vegetatív szaporodási módok jelentősége megtelepedés évében kizárólag a szaporodás vegetatív formája figyelhető meg.

  • Előny:

    • több tápanyag az utódok számára

    • jobb kompetíciós képesség

    • jobb herbicid tolerancia

  • Hátrány:

    • azonos génkészlet

    • kisebb terjedési távolság

    • alacsonyabb utódszám


Az évelők regenerálódását befolyásoló tényezők megtelepedés évében kizárólag a szaporodás vegetatív formája figyelhető meg.

Vegetatív szervek aktivitásának periodicitása

  • május - június: endogén rügynyugalom a tarackbúzánál, a selyemkórónál: szeptember

  • tél: a tarackok nincsenek mélynyugalmi állapotban, a hőmérséklet határozza meg a fejlődést

  • fajonként, elterjedési területenként változó


Korrelatív gátlás megtelepedés évében kizárólag a szaporodás vegetatív formája figyelhető meg.

  • apikális dominancia intakt növényekben: az axilláris rügyek kihajtását a hajtáscsúcs gátolja. Ha a hajtáscsúcsot eltávolítjuk az axilláris rügyek fejlődésnek indulnak

  • minden tarackos, rizómás növényre jellemző

  • a rügyek kb. 95 %-a nyugalomban van, 5%-ból fejlődnek hajtások

  • talajművelés után három héttel az eredeti állapot visszaáll

  • A tarackbúza 15 cm-es tarackból egy év alatt 33 mellékhajtást és 9,9 m hosszúságú tarackot fejlesztett


  • Környezeti hatások megtelepedés évében kizárólag a szaporodás vegetatív formája figyelhető meg.

    • a mélység szerepe a regenerálódásban

    • - 15 cm alatt rohamosan csökkent

    • - 30 cm alatt megszűnt

    • - 2,5-5 cm az optimális mélység

    • hőmérséklet

    • - 5-40 °C az optimális tartomány

    • - 20-25 °C a legkedvezőbb

    • fény

    • - fitokrómrendszer irányítja

    • nitrogén

      • - magas N-szint: 74 %-os, alacsony N-szint: 33 %-os a rizómák kihajtásának mértéke

    • szaporító szerv mérete: a tarack hossza és a kihajtó rügyek száma között negatív összefüggés van