Üzleti etikett; étkezési kultúra

1. Üzleti etikett; étkezési kultúra

2. Üzleti etikett • Az üzleti etikett nem külön téma, hanem sok magatartási tulajdonság és viselkedési forma egy meghatározott esetben való alkalmazása (pl: üzleti és diplomáciai öltözet, hivatalos névjegy és névjegyhasználat, meghívások, meghívók, ajándékozás, stb.)

3. Üzleti etikett • Az üzleti etikett tankönyvei ahivatali kapcsolatok teljes körét igyekeznek áttekinteni. Pl: • a munkára jelentkező (beosztott) és az alkalmazó (főnök) viselkedését, • ügyfelekkel való kapcsolattartást, • tárgyalási szokásokat, • külföldi ügyfelek szokásait, stb.

4. Üzleti etikett • Az önéletrajz és a felvételi beszélgetés az életpálya – többször is előforduló, meghatározó eleme.

5. Az önéletrajz típusai • Hazánkban a közelmúltig az ún. magyar típusú önéletrajz volt az elterjedt, amely az iskolából ismert fogalmazásokhoz hasonlóan bevezetésből, tárgyalásból és befejezésből állt, ömlesztve tárva az olvasó elé az információkat (a munkásmozgalmi múlttól a családfáig).

6. Az önéletrajz típusai • Ezt mára jobbára felváltotta az amerikai típusú önéletrajz, amely jól átláthatóan, tagoltan tartalmazza karriertörténetünket és tanulmányainkat, jó esetben csak azokat az információkat tartalmazva, amelyek szükségesek a munkáltató számára döntése meghozásában.

7. Az önéletrajz típusai • Felépítését tekintve alapvetően kétféle formát különböztethetünk meg, a kronologikus illetve a funkcionális önéletrajzot.

8. Az önéletrajz típusai • Kronologikus önéletrajz. Az eddig betöltött munkaköröket, illetve elvégzett iskolákat fordított időrendben bemutató forma. A munkaadók ezt kedvelik leginkább, mert könnyen áttekinthető. Akinek a karriertörténete, eddig betöltött munkakörei megfelelnek a megpályázott állásnak, feltétlenül ez a követendő forma. Azoknak viszont, akik pályát változtatnak vagy frissen végzettek, meglehetősen nehéz kronologikus önéletrajzot írni.

9. Az önéletrajz típusai • Funkcionális önéletrajz. A funkcionális önéletrajz nem a betöltött munkakörök, hanem inkább egyes képességeink, elért eredményeink köré szerveződik. • Az alábbi esetekben érdemes fontolóra venni a funkcionális forma használatát:

10. Az önéletrajz típusai • ha most végeztük tanulmányainkat vagy egyéb okból most kezdünk el rövidebb-hosszabb kihagyás után dolgozni, • ha karriertörténetünk nem egységes, sokféle munkakörben dolgoztunk, • ha eddigi munkaköreink megnevezése nem sokat árul el képességeinkről vagy elért eredményeinkről (ilyenek pl. segédmunkatárs vagy adminisztrátor).

11. Az önéletrajz formátuma • Az önéletrajz formátuma lehetőlegolyan legyen, hogy az megragadja a figyelmet. A HR szakemberek általában 10-15 másodpercet szentelnek csak egy önéletrajzra, annak eldöntésére, hogy az a kukában landoljon vagy esetleg behívjákíróját egy interjúra.

12. Az önéletrajz formátuma • Az önéletrajz nem csak egy dokumentum,amelyben felsoroljuk eddigi munka-helyeinket és tanulmányainkat, de nem is egy életrajzi regény. • Nem több és nem kevesebb mint egy reklámanyag, amellyel eladjuk magunkat. Célja nem más, mint az interjúra valóbehívás elérése.

13. Az önéletrajz formátuma • A forma legalább olyan fontos minta tartalom, egy jól megválasztott csomagolásban könnyebb bármilyen árut eladni. Íme néhány dolog amire érdemes odafigyelni:

14. Az önéletrajz formátuma • Gondoljuk meg, hogy milyen betűtípust választunk, általánosan elfogadott az Arial, Times New Roman vagy a Garamond, kerüljük azonban a szokatlan betűtípusokat, mint példáula Comic Sans Lucida stb.

15. Az önéletrajz formátuma • Ne vigyük túlzásba a dőlt betű, vastag betű vagy aláhúzás alkalmazását, emlékezzünk arra, hogy hamindent kihangsúlyozunk, akkor nem hangsúlyozunk ki semmit. • Használjunk következetesen egységes tagolást az egész dokumentumon keresztül.

16. Kísérőlevél • A kísérőlevél legalább olyan fontos, mint maga az önéletrajz, ha jelentkezünk egy munkahelyre, soha ne küldjük önéletrajzunkat kísérőlevél nélkül, kár lenne kihagynunk ezt a lehetőséget, minthogy ez igencsak hatásos eszköz arra, hogy megkülönböztessük magunkat.

17. Kísérőlevél • Egy-két tipp ahhoz, hogy kísérőlevelünk elérje célját és biztosítsa számunkra az állásinterjút: • Hacsak lehet, szerezzük meg annak a bizonyos személynek a nevét aki a levelet olvasni fogja, ez igényel egy kis utánjárást, néha lehetetlen, de mindenképp érdemes foglalkozni vele. Ha ez nem sikerül, akkor használjuk a Tisztelt Hölgyem/Uram megszólítást, de ha igen, akkor szólítsuk nevén az illetőt.

18. Kísérőlevél • Kísérőlevelünk fejléce legyen ugyanaz mint önéletrajzunké, ez profizmusra és a részletekre való odafigyelésre utal. • Megfelelő módon mutatkozzunk be, írjuk le, miért van szüksége ránk a munkaadónak és, hogy mikor fogunk vele kapcsolatba lépni.

19. Kísérőlevél • Végezetül, de abszolút nem utolsó sorban, olvassuk és olvastassuk át megbízható ismerőseinkkel egészen addig, amíg biztosak nem vagyunk abban, hogy nincsen benne helyesírási hiba.

20. Felvételi beszélgetés • A felvételi beszélgetésen a jelentkező legyen • tárgyszerű, • kerülje az értelmetlen vagy visszatetsző, sőt hivalkodó kijelentéseket és megjegyzéseket, • beszéljen határozottan, jól érthetően, • fejezze ki érdeklődését (elhivatottságát) az őt esetleg alkalmazó cég irányában,

21. Felvételi beszélgetés • ügyeljen a gesztikulációjára, • legyen készen a jegyzetelésre (ha szükségessé válik), • mosolyogjon, • köszönje meg a találkozást (és esetleg utólag levélben is köszönje meg ezt a lehetőséget).

22. Étkezési kultúra

23. Gasztronómiai alapismeretek • Az étkezés életszükséglet, s így törvényszerű, hogy a történelem előtti idők óta szertartások kapcsolódtak hozzá, s az étkezés is a ceremóniák eszközévé vált. Az ízlés és az étkezési formák a kulturális és technikai fejlődés folyamán lényegesen átalakultak és ma is változnak. Bár az ételek és italok összeállításában is kialakult egy nemzetközileg elfogadott rend, mindenhol megmaradtak bizonyos helyi, nemzeti sajátosságok.

24. Az ételkínálat • Az ételkínálat, a menü összeállítása során az alábbi fogásokból lehet válogatni: • előétel (mindig a leves előtt: kaviár, füstölt lazac, grépfrút, sárgadinnye stb.), • leves, • előétel (mindig a leves után következnek a meleg előételek),

25. Az ételkínálat • főétel (hús, hal), megfelelő körítéssel, salátával (nagyon ünnepélyes étkezéseken kétféle főétel is adható; a salátát egyes országokban külön fogásként szolgálják fel), • sajtok (a desszert előtt pl. Franciaországban, de a desszert után Angliában),

26. Az ételkínálat • édesség, desszert, fagylalt, parfé, torta, speciális készítmények (rétes, somlói galuska) vagy/és • gyümölcs (vagy saláta, kompót), • kávé, esetleg tea. • Az egyes kategóriákon belül is növelhető a fogások, ételféleségek száma, de az ma ritkán fordul elő.

27. A ételek sorrendje • Az ételek összeállításakor történelmileg kialakult gasztronómiai elveket kell követnünk: • a menüsorban kínált ételféleségek különböznek egymástól és alkalmi megítélés szerint tartalmaznak hazai specialitásokat;

28. A ételek sorrendje • ha a menüben kétféle húsétel szerepel, ezek nem lehetnek egyneműek; • fehér húsnak számít a galamb, a csirke, a szárnyasok, a borjú, a bárány, • barna húsnak számít a marhahús, a sertéshús, a vadhús.

29. Italkínálat • Az italkínálat meghatározásánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: • az aperitif feladata az étvágygerjesztés, ezért rendszerint tömény italt, koktélt, Martinit, Cinzanót kínálnak; • az előételhez száraz, fehér bor illik; • a leveshez, ha az előétel megelőzi, nem jár külön ital, ha az előétel nem előzi meg, esetleg sört kínálhatnak melléje;

30. Italkínálat • a halhoz savanykás vagy félszáraz (demi-sec) bor jár, a hal és a mártás fajtájától, elkészítésétől függően; • a fehér húshoz édeskés, fehér pecsenyebort adnak, vagy könnyű vörösbort; • a barna húshoz magas szesztartalmú (nehéz) vörösbor illik; • a sajthoz rendszerint könnyű vörösbort kínálnak; • a desszerthez édes (likőr- vagy aszúbort), illetve pezsgőt kínálnak; • az étkezés befejezése után (vagy a kávé mellé) szoktak konyakot kínálni, ez a „pousse-café”.

31. Italkínálat • A borfajták ismerete legalább főbb csoportok szerint szükséges ahhoz, hogy az ételekhez megfelelő választékot állapítsunk meg. A legáltalánosabb osztályozás: • csersavtartalmú vörösborok, • száraz fehérborok, • édeskés, könnyű fehér- vagy vörösborok, • édes vagy likőrborok, • aszúborok (magas szesz- és cukortartalommal), • pezsgőborok.

32. Italkínálat • Az italok hűsítéséről tudni kell: • a tömény szeszes italokat célszerű hűtve (és hűtött pohárban), 10-12 C-on kínálni, de lehet szobahőmérsékleten, kb. 15-20 C-on is; • a sört 8-10 C-os hőmérsékleten kínálják; • a fehérborokat 8-14 C-osra hűtik le; • a vörösborokat szobahőmérsékleten, kb. 18 C-on szolgálják fel; • a pezsgő jéghidegen fogyasztható, ezért étkezés közben is hűteni kell (pezsgősvödörben, jégben).

33. Italkínálat • Az ital felszolgálásának néhány alapszabálya: • minden italt lehetőleg a vendég előtt kell felbontani, • a borospoharat sosem töltik tele, • a borra rátölteni szabad, • a sörre viszont nem.

34. Pohárfajták - koktélos • Általában talpas, magas, vékony falú és határozottan széles szájú – ezért könnyen díszíthető. Hosszú szára megvédi az italt a kéz melegétől. Elsősorban hűtött, de jég nélkül tálalt koktélhoz ideális.Űrtartalom: 50-70 vagy 120-150 ml.

35. Pohárfajták - longdrinkes • Talpatlan, közepesen széles és határozottan magas. A klasszikus highball hengeres, de van gyengén hordóformájú, vagy éppen sokszögletű verziója is. A highball rokona a collins-pohár, amelynek az átmérője felfelé haladva növekszik. Általában a nagyobb térfogatú, jégre töltött, vagy szódával feltöltött italok pohara.Űrtartalom: 230-280 ml.

36. Pohárfajták – old fashioned • Talpatlan, vastag fenekű, rendszerint vékony falú, alacsony, és széles poharak. Minden olyan koktélhoz használhatjuk, amelyet jéggel kínálunk – whiskyhez pedig a legmegfelelőbb választás. Űrtartalom: 170-230 ml.

37. Pohárfajták - ballon • Nagy méretű, öblös, vékony falú. Használatosak borhoz, hosszú italokhoz, crustákhoz, illetve sok tört jéggel készült koktélokhoz is. Legjellegzetesebb képviselőjük a brandys pohár, amely tenyérben melengetve jól szolgálja a konyakfélék illatának élvezetét.

38. Pohárfajták - flőte • Talpas, magas, alakja keskeny. Főleg pezsgőhöz, vagy az azzal felöntött koktélokhoz használatos. A flőtékkel összetéveszthető a sour pohár, amely lényegében a flőte és a borospohár közötti átmenet.

39. Pohárfajták – füles pohár • Lehet talpas vagy talpatlan is, viszont biztosan széles szájú és hőálló, ezért remek forró italok és bólék tálalására. A robosztus pohárhoz jól illenek a nagyobb gyümölcsdarabok és a tejszínhabkupacok.

40. Pohárfajták - likőrös • Általában talpas és középmagas. Főleg olyan röviditalokhoz alkalmasak, amelyek nem igényelnek különösebb díszítést. A család egyik legjellegzetesebb képviselője a grappás pohár, amelynek a feje alul kiöblösödik, majd magasabban, egy szűkebb hengerben záródik.

41. Pohárfajták - felespohár • Rendszerint talpatlanok, alacsonyak, s kicsi a befogadóképességük. Főleg pálinkák és olyan „férfias” rövidek kínálására alkalmasak, amelyek nem igényelnek különösebb díszítést.Űrtalalom: 57 ml.

42. Pohárfajták - borospohár • Rendszerint hosszú nyelű. A vörösboros alacsonyabb, míg a fehérboros általában magasabb, s utóbbinak a feje is nagyobb és hasasabb. Jó pár törtjeges vagy szódával felöntött koktélt szokás ilyen pohárban kínálni, de nagyszerűen beválnak "tartalékpohárnak" is.

43. Asztal mellett • A leülés az étkezés első mozzanata. A székhez kísérés és a leülésben a hölgyeknek nyújtott segítség után mindenkinek magának kell gondoskodnia a kényelmes ülésről. Az asztalra könyöklés és a hátradőlés (elfekvés) illetlen!

44. Asztal mellett • Testtartás étkezés közben. Könnyedén az asztal fölé hajolhatunk, de sohasem mélyen a tányérra. Az evőeszközre mindig csak annyi ételt helyezünk, amennyi biztonságosan – lehullás nélkül – a szájunkig emelhető. Így a kanalat például nem illik színültig meríteni.

45. A terítés • Terítéskor a következők kerülnek az asztalra: • tányérok, • a menühöz szükséges evőeszközök, • poharak, • asztalkendők, papírszalvéták, sószórók, • asztaldíszek, • zászlók.

46. A terítés • A tányérok nem okvetlenül az első fogásra szolgálnak, s annak felszolgálása előtt levehetők. Ezeket fogásonként természetesen cserélik. • A menühöz szükséges evőeszközöket használat szerinti sorrendben helyezik - kívülről befelé - a tányér mellé.

47. A terítés • A kések (élükkel a tányér felé fordítva) és kanalak mindig jobb oldalt, a villák (ha késsel együtt használandók) baloldalt (ha kés nélkül, akkor desszerthez, s így a tányér fölött) helyezkednek el. A kétoldalt elhelyezett evőeszközöket kívülről kezdve használjuk az egyes fogásokhoz. A főétel utáni fogásoknál a tányér fölé helyezett evőeszközöknél a sorrend felülről kezdve halad lefelé.

48. A terítés • Terítéskor általában minden szükséges evőeszközt felkészítenek, de újabban van olyan szokás is, miszerint minden fogás előtt teszik fel a hozzá szükséges evőeszközöket.

49. A terítés • A poharak, minden italféleséghez külön, a tányér felett középtől jobb felé nagyság szerint csökkenő sorrendben állnak, legbelül, vagyis a poharak bal szélén a vizespohár, mellette jobb felé a pezsgőspohár vagy konyakos pohár, majd a vörös- és fehérboros poharak, s ha az aperitifet az asztal mellett fogyasztják, a legkisebb (pálinkás) pohár.

50. A terítés • A tányérok díszes vagy egyszerű volta dönti el, hogy az asztalkendőt vagy papírszalvétát a nagytányérra vagy magára az abroszra helyezik el. Egy szép, ízléses mintázatú tányért kár szalvétával eltakarni, míg egy sima, egyszerű tányérba helyezett színes szalvéta még emeli is a terítés szépségét. Sószórót mindig tegyünk az asztalra, bors- és paprikaszórót csak akkor, ha a feltálalt étel igényli.