Kisebbségben élő magyarság

1. Kisebbségben élő magyarság

3. Magyar nemzetiségűek 1991-ben 2001-ben A csökkenés mértéke (1991 =100%) Szlovákiában 567296 520528 – 8,2% Ukrajnában 163111 (1989) 156600 – 4% Romániában 1 624959 (1992) 1 434377 (2002)– 11,73% Szerbiában (Vajdaság) 339491 290207 (2002)– 15,5%Horvátországban 22355 16595 – 25,8% Szlovéniában 8053 6243 (2002)– 22,5% Magyar nyelvcsoportok Ausztriában/Burgenlandban 4973 4704 – 5,5% – Felsőőr/Oberwart 1514 1044 – 31% – Ausztriában magyar köznyelvűek (Umgangssprache) 33459 40583 + 21%

4. Kisebbségben élő magyarok helyzete a rendszerváltozás előtt • A szomszédos országokban élő magyar kisebbséggel kapcsolatos politikát az azonos szövetségi rendszerhez való tartozás tudata, illetve az internacionalizmus eszméje határozta meg. • A magyar politika a fordulat után lényegében lemondott a határon túli magyarok érdekeinek képviseletéről. Ezek a kérdések csak a nyolcvanas években kerültek ismét a külpolitika formálóinak érdeklődési körébe. • A szomszédos államokban élő magyarok rövid időszakoktól eltekintve erős asszimilációs nyomás alatt éltek.

5. Romániában élő magyarok • Lényegében felszámolták a második világháborút követően kialakított, a kisebbségi jogokat tiszteletben tartó politikát. • 1952-ben létrehozták a székelyföldi Magyar Autonóm Tartományt, ez nem jelentette a kisebbségi autonómia elismerését. Éppen ellenkezőleg, jogalapot szolgáltatott a tartományon kívül élő magyarokkal szembeni asszimilációs fellépésre. 1968-ban a tartományt is felszámolták.- folyamatosan csökkentették a magyar oktatási intézmények számát- szűkítették az egyetemi kvótákat- folyamatos volt a románok betelepítése a magyarlakta területekre • Ceausescu-korszak: - "homogenizálási program"- "falurombolás„ • A drasztikus asszimilációs törekvések elől a nyolcvanas években tízezrével menekültek az erdélyi magyarok Magyarországra és Nyugat-Európába. • A magyar nemzetiségűek száma a korszakban 1.6 millió körül mozgott.

6. A felvidéki magyarok • A csehszlovák fennhatóság alá került magyarokat megfosztották állampolgárságuktól. A reszlovakizáció keretében, 1946 és 1948 között 314.000 fő nyújtott be kérvényt szlovákká nyilvánítása érdekében. • Az etnikai tisztogatás szinte valamennyi eszközét bevetették:- egymást követték a deportálási hullámok- egyoldalú kitelepítések- a magyarok szülőföldjükről való szisztematikus elüldözése- kényszerű reszlovakizáció- csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény • 1949-től lassan normalizálódott a helyzet:- visszatérhettek lakhelyükre a deportált magyarok- 1952-ben kormányhatározat rögzítette a magyarok egyenjogúságát- 1954-ben felülvizsgálták a reszlovakizációt- megalakult a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete- az alap-és középfokú oktatási intézmények ismét működhettek

7. A felvidéki magyarok • Továbbra is érvényesült a politikai nyomásgyakorlás és adminisztratív eszközök alkalmazása. • Az 1968-as eseményeket követően a Gustav Husák nevéhez fűződő "normalizációs" kurzus tudatosan napirenden tartotta a nemzetiségi kérdést. • Az önálló magyar politikai mozgalmak és pártok az 1989-es "bársonyos forradalmat" követően jöhettek létre, de a demokratikus átalakulás nem hozta magával automatikusan a többségi nemzet és a kisebbségek ellentéteinek feloldódását. • Az itt élő magyarok száma:-1941-ben 761.434-1950-ben 354.000-1991-ben 567.296

8. A kárpátaljai magyarok • A Szovjetunióhoz került terület nemzetiségi politikája a klasszikus sztálini megoldást követte. • A kisebbségeket tízezrével deportálták a kényszermunkatáborokba (mintegy 100.000 főt), akik közül minden harmadik életét vesztette. • A kitelepítettek csak az ötvenes évek közepétől költözhettek vissza lakhelyükre. • A kisebbségek létfeltételeiben csak a Szovjetunió felbomlásának időszakában következhettek be változások. Ekkor alakulhatott meg a kisebbségi érdekvédelmi feladatokat is ellátó Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség. • A kárpátaljai magyarok létszáma: - 1941-ben 245.000- 1959-ben 146.000- 1989-ben 156.000

9. A délvidéki magyarok • Becslések szerint 15-20.000 fő esett áldozatul a háborút követő kollektív megtorlásoknak. • A viszonylag egységes magyarlakta területeket betelepítésekkel próbálták felszabdalni. • Tartós javulás csak a hatvanas években következett be:- 1963-ban alkotmányos szinten szabályozták a kisebbségek jogait- a Vajdasági Autonóm Tartományban biztosították a korlátozott önrendelkezési jogokat • Számos konfliktus alakult azonban ki a deklarált jogok és azok megvalósítása között mutatkozó ellentmondásokból. • A nemzetiségek létfeltételeit a délszláv háborúk jelentős mértékben rontották. A Kis-Jugoszláviában élő nemzetiségek közötti ellentétek a kilencvenes évek folyamán végletesen kiéleződtek. • A térségben élő magyarok száma:- 1953-ban 455.000 fő- 1971-ben 477.000 fő- 1991-ben 349.500 fő

10. Magyar diaszpórák • A Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő magyarság létszáma a világháborút követő évtizedekben jelentősen növekedett. • A legtöbben az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, az Egyesült Királyságban, Németországban, Svájcban és Franciaországban telepedtek le. • Összlétszámuk 1,5-2 millióra becsülhető. • A század első feléhez viszonyítva az országot elhagyók között a magasabb képzettségű, fiatalabb korosztályhoz tartozó városiak kerültek többségbe.