Mozgásszervi zavarok és betegségek 2. rész

1. Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetéseaz Európai Unió új társadalmi kihívásainaka Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen Azonosító szám: TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011

2. Az orvosi biotechnológiai mesterképzés megfeleltetéseaz Európai Unió új társadalmi kihívásainaka Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen Azonosító szám: TÁMOP-4.1.2-08/1/A-2009-0011 Bakó Gyula és Pétervári Erika A Gerontológia Molekuláris és Klinikai Alapjai – 7. előadás Mozgásszervi zavarok és betegségek2. rész

3. Témavázlat • Gyakori mozgásszervi betegségek idősekben – az elesések, a krónikus immobilizáció és a rokkantság okai • Osteoarthrosis • Rheumatoid arthritis • Köszvény • CPPD arthritis (álköszvény) • Osteoporosis • Immobilizáció és remobilizáció idősekben

4. Rheumatoid arthritis (RA)idősekben • RA:krónikus, szisztémásautoimmungyulladásos betegség, amely számos szövetet és szervet érint, de elsősorban az ízületeket támadja meg. • Az idős RA betegek aránya relatíve fokozatosan emelkedik a RA betegpopuláción belül. Jellegzetesen 40 és 50 év között kezdődik. (Létezik 60 év felett kezdődő formája is. Utóbbi jellegzetes tünetekkel kezdődik.) • RA esetén a vérben reumafaktor (nem specifikus antitest) mutatható ki. • Aktívfázisban We érték(vérsejtsüllyedés) magas, lázas a beteg. • Ha kevesebb areumás csomó (fibrózus szövettel körülvett fibrinoid nekrózis) és enyhébbek a szisztémás tünetek,jobb a prognózis.

5. Rheumatoid arthritis (RA)idősekben • Ízületeket érintő klinikai tünetek: • lassú, krónikuskezdet • idősekben, a polymyalgia rheumaticához hasonlóan gyakran jár izomfájdalmakkal • testszerteízületiésizommerevség, jellegzetes a reggeli ízületi merevség • végtagokgörcsösfájdalma • kezek, csuklók, alkarokdiffúzoedemája • deformitást és funkciókárosodást okozó synovitis • a nagyízületek gyakrabban érintettek, de a kéz kisízületeit érinti a legsúlyosabb formában.

6. Köszvény, köszvényes arthritis • Definíció: • Krónikus gyulladásos arthritis, amelyet az ízületekben, inakban és a környező szövetekben lerakódó Na-urát kristályok okoznak. Visszatérő, akut, fájdalmas gyulladásos rohamok jellemzik. • Okok: • A purin-anyagcsere terméke a húgysav. Hyperuricaemiábana kicsapódó urátvisszatérő gyulladásos fellángolásokhoz, bármely szövetben (kivéve az agyat) idegentest-granulóma (tophus) képződéséhez vezet.

7. Köszvény Urát kicsapódás következményei: magasmortalitás • vesékben • vesekövesség (hyperuricaemia 1.000× növeli a rizikóját) • parenchyma károsodás (krónikussclerotizáló interstitialis nephritis) • ízületekben – visszatérő arthritis, tophusok, arthrosis • arteriafal– atherosclerosis • coronariák–ischemiás szívbetegség • Hyperuricaemiajelentősen növeli a köszvény kockázatát, de nincs kizárólagos direkt okozati összefüggés az emelkedett húgysavszint és a köszvény között (ritkán lehethyperuricaemiaköszvény nélkül, szérumurát csökkentése rohamot válthat ki ). • Kevés ízületet érintő új esetben meg kell mérni a húgysavszintet!

8. CPPD arthritis (álköszvény) • CPPD: calcium pyrophosphate dihydrate deposition disease • Calciumpyrophosphatkristályok lerakódása az ízületekben (basophil, romboid, kék-sárga, lineáliskristályok, gyenge kettőstörés polarizált fényben). • Gyakoriság: 65-75 évközött 15%, 85 évfelett 60%. Incidencia: 9/10.000. • Formái: sporadikus (idiopathiás), herediter, szekunder (asszociált) • Gyakran kapcsolódik öregedéshez, hyperparathyreosishoz, haemochromatosishoz. Valószínű asszociációt mutat arthrosissal, amyloidosissal, hipermotilitássyndromával. • Klinikai jelei: akut vagy krónikus arthritis, az akut roham többnyire a térdet, csuklót, vállat érinti.

9. Osteoporosis • Definíció: • A csontrendszer szisztémás megbetegedése, amelyben a csonttömeg megfogyatkozása, a csontszövet mikroarchitektúrájának károsodása, a csontsűrűség csökkenése a csontok fokozott törékenységéhez vezet. • Diagnózis : csontsűrűség mérése alapján (denzitometria). • Súlyos osteoporosis fogalma: a beteg egy vagy több töréstől szenved(főleg csípő- és csigolyatörés).

10. Az osteoporosis diagnózisa • Csont denzitometria: Osteoporosis Osteopenia Normál – 2,5 – 1 0 T-score

11. Osteoporosis: epidemiológia • 75 millió betegEurópában + USA-ban + Japánban. • Incidencia: 9-15%. Magyarországon: 20%. • A postmenopauzás nők 1/3-a érintett. • Jellegzetes kezdet: • nőkben: 40-50 évesen • férfiakban: 60-65 évesen (nagyobb “csúcs-csonttömeg”) • 50 éves nő élethosszig tartó csípőtáji törésből származó halálozási rizikója megegyezik az emlőrákéval (2,8%) és nagyobb az endometriumcarcinomáénál (0,7%)!

12. Osteoporosis: epidemiológia • Combnyaktörés • 1990: 1,7 millió (2050: 6 millió). Mo.: 16.000/év • földrajzi eloszlás: észak >>> dél • Közép-Európa : 1-2,5 millió / év • nő:férfi = 2:1 • túlélés: 90% 6-12 hónap, össz-halálozás: 5-25% • • költség ek: • 1990: 10 milliárd USD / 250 ezer eset • 2040: 82 milliárd USD / 500 ezer eset • Csigolyatörés : nehezebb diagnosztizálni • prevalencia: >65 év - nő:férfi =2:1

13. Osteoporosis rizikótényezői: csonttömeget meghatározó tényezők • Genetikai tényezők (75-80%) • Kaukázusi és ázsiai rassz: több törés• női nem dominanciája• D vitamin receptor polimorfizmus Kor • Hormonális tényezők(menopausa , ösztrogén v.androgén) • Életmódifaktorok • táplálkozás (alacsony Ca, fehérjehiány) • alkohol, dohányzás • fizikaiinaktivitás/immobilizáció, vékonyalkat • Másodlagos tényezők (betegségek ) • endokrin, anyagcsere (glucocorticoidtúlsúly, diabetes mellitus) • GI malabsorptio, máj-, veseelégtelenség • rheumatoid arthritis • gyógyszerek (diureticumok, antacidák, heparin)

14. Osteoporosis Energia/fehérjehiány Közvetett hatás  Ca bevitel Csontképzés Közvetlen hatás Szekunderhyperparathyreosis • Csontképzés nem kompenzálja a csontvesztést Csontreszorpció CSONTVESZTÉS

15. Az osteoporosis kezelése és megelőzése • Megfelelő kalciumbevitel az élet során (1.000-1.500 mg/nap; sajt, tejtermékek, broccoli, szardinia) • Megfelelő D vitamin ellátás az élet folyamán (400-1000 NE/nap) • Folyamatos fizikai aktivitás (izomerősítő és/vagyaerob, ill. koordinációs gyakorlatok) • Alkohol, dohányzás, más rizikótényezők elhagyása • Szekunder osteoporosisok kezelése (pl. steroid kezelteknél) • Hormonhiány korai felismerése és kezelése (menopauzális, perimenopauzális hormonpótló kezelés) • Osteopenia korai, pontos differenciáldiagnózisa, a progresszió megelőzése (szelektívösztrogén receptor modulátorok, biszfoszfonátok, calcitonin) • Elesések lehetőség szerinti kerülése

16. Immobilizáció és remobilizáció idősekben • Immobilizáció idősekben • Kezelési lehetőségek • Remobilizáció idősekben

17. Immobilizáció idősekben • Az életkortól és az említett korfüggő változásoktól függetlenül az idős ember is képes lépcsőn járni, guggoló helyzetből felállni, egyenes iránytartó járásra, fél lábon is megállni és elvégezni minden, mozgást igénylő napi tevékenységet. • Azok az idős emberek, akiknek mozgásképességét akut betegség korlátozza, vagy tartósan ágyban fekvőkké váltak, nagyon hajlamosak az izomtömeg és izomerő gyors elvesztésére. Ennek aránya elérheti a napi 1,5 %-ot. • A veszteség a legnagyobb mértékű azokban az izmokban melyek a felülést, felállást, megállást biztosítják és így a mindennapi élethez elengedhetetlenek.

18. Kezelési lehetőségek • Azízületekrendszeresátmozgatása, tornáztatás • A beteg helyes fektetése • Óvatos, fokozatos mobilizálás • Légzőtorna, expectoránsok alkalmazása • Megfelelő folyadékbevitel és táplálás • A hólyag rendszeres és teljes kiürítése, hólyagkatéter mielőbbi eltávolítása • A bőr tisztántartása, decubitus prevenció • Aktív környezet, kapcsolattartás

19. Remobilizáció idősekben • Egyesgeriáterekvéleményeszerintegynapiágybanfekvés 2 hétalattitréninggelhozhatóhelyre. • Ezért minden kórházban fekvő, súlyos krónikus beteg esetében egyénre szabott ápolási és „edzésprogramot” kell kidolgozni az erőnlét megtartására. • Időskorban a fizikai aktivitás minél további fenntartása elengedhetetlenül fontos, mind a „munka” specifikus, mind az izomerősítő edzésekkel. • A fizikai aktivitás optimális gyakoriságáról, intenzitásáról, tartamáról és a kívánatos izom-fittness megőrzésének és fenntartásának optimális módjáról még nincs egységes álláspont. • Jelenleg legelfogadottabb, hogy heti 3-4 alkalommal, 30-60 percig tartó intenzív, sietős gyaloglás a legalkalmasabb, melynek során 10 percenként csökkentjük az iramot kb. 5 percig.