A Mátra földrajzi viszonyai

1. A Mátra földrajzi viszonyai

2. Földrajzi helyzete • A Mátra, mint az Északi-középhegység része, származása szerint Európa legnagyobb fiatal vulkáni övezetéhez tartozik. • A Tarna és a Zagyva völgyétől körbefogva terül el, és bár nem a legnagyobb kiterjedésű hegységünk, itt emelkedik hazánk két legmagasabb csúcsa az 1014 m-es Kékes és a 964 m magas Galyatető.

3. Kialakulása • A Mátra kialakulása több vulkáni fázis következménye, mely hosszú szünetekkel több millió éven át tartott. Ennek eredményeként alakult ki hazánk egyik legszebb sztratovulkáni (rétegvulkáni) képződménye. • Főbb fázisai: • Az első fázis vulkáni tevékenységei a harmadidőszak elejéhez (eocén) kötöttek, és a hegység északi peremén vannak a maradványai. Ebből a korból valók a Recsk ásványkincsei a réz, ólom, ezüst és az arany.

4. A fő tömege a második fázisban, a miocénben jött létre. A tűzhányó mérete 25 km széles és 2000-2500 m magas lehetett. • A harmadik fázisban lezajló utóvulkáni működés következtében kezdődött el az ércesedés. • A felszínfejlődés szempontjából jelentős a jelenlegi formák kialakulásánál a völgyképződés, mely a gazdagon tagolt domborzat kialakulását eredményezte. • Végezetül a jégkorszak felszínformáló tevékenységének köszönheti a hegység jelenlegi formáját.

5. A Mátra ősmaradványai • A hegység területén az évmilliók során a tenger előrenyomulása és visszahúzódása volt jellemző. • A tenger uralmának végét a miocén vulkánosság jellemezte. • A Mátra vulkáni felépítése nem kedvezett az ősmaradványok megőrzésének, a peremterületeken azonban látványos maradványokat találunk mind Szurdokpüspökiben a kovaföldbánya területén, mind távolabb Mátraszőlős térségében.

6. Kevésbé látványos, de igen jelentős a déli hegylábon kialakult üledékek ősmaradvány együttese is Rózsaszentmárton és Visonta térségében. • A fennmaradt leletek, növénymaradványok, nummuliteszek, tengeri sünök, kagyló és csiga maradványok, cápa fogak, hallenyomatok, krokodilállkapocs azt bizonyítják, hogy itt valamikor meleg tenger lagúnás partja volt. • A Mátra lábánál található szénkészlet pedig arra utal, hogy növényekben (fenyőfélék, éger, szil, bükk, tölgy, fűzfafélék, sulyom maradványai alapján) gazdag, mocsárerdő húzódott a miocén utolsó szakaszában e vidéken.

7. A pleisztocénben az utolsó jégkorszak idején már a hűvös klíma uralkodott a hegységben. Számos élőlény maradványa bizonyítja melyek között a leghíresebb lelet a Mátraderecske térségében talált szinte teljesen ép mamut csontváza. • Ekkor élt hazánk területén a barlangi medve, barlangi oroszlán, barlangi hiéna, rozsomák, rénszarvas, jávorszarvas, ősbivaly, farkas, róka, hiúz, vadmacska. • Ezen időszakot fokozatosan fölváltotta a mai időszakra jellemző klíma s ezt követte a megfelelő növénytakaró kialakulása.

8. A Mátra ásványkincsei • A Mátra-hegységben a vulkáni utóműködés során a vulkanitok repedéseiben a hirtelen lehűlés során keletkezett üregeiben és hasadékaiban jelentős ásványképződés játszódott le. • A hegységre jellemző ásványtársulások a különböző földtani korokból kerültek elő: • triász, eocén, miocén, oligocén, pliocén.

9. A triászból jelentős mennyiségben került elő réz, pirit, kalcit, hematit, Recsk és Sirok térségéből, továbbá, barit, halotrichit, gipsz, kalcit, arany, ezüst is fellelhető volt. • Bodonyból, Recskről a Lahóca-hegyről az eocénből réz, pirit, barit, halotrichit, gipsz, kalcit, arany, ezüst került elő. • Antimonit, wurtzit, pirit, szfalerit, ametiszt, gipsz, kvarc, barit Gyöngyösorosziból a miocénből. • A miocénből került elő Mátraszentimréről pirit, Parádsasvárról kalkopirit, kalcit, Mátrakeresztesről kalcedon, Kisnána környékéről aragonit. • Mátrafüredről opál, Gyöngyössolymosról cinnabarit, antimonit, hematit, barit.

10. A Mátra barlangjai • A Mátrát felépítő piroxénandezit nem kedvezett a barlangok kialakulásának. Ennek ellenére a tektonikus mozgások következtében kialakultak kisebb üregek. • Ezek alkotják a hegység barlangjait, melyek közül a legnagyobb az Ágasvár melletti Csörgő-lyuk. A barlang létrejöttét vetődéseknek köszönheti. Lejárata 8 m mélységű nyílás, mely egy kisebb terembe vezet. • Innen ágazik el egy 25, 30 és egy 40 m-es ág, a legmélyebb végén egy terem található. • A másik két üreg a Remete-lak és a Remete-lik. Ezek csak kicsi sziklaodúk.

11. A Mátra talaja • Az alapkőzetnek megfelelő, andezit talajképződést irányító hatás érvényesül a tömör kőzeteken és a málladékokon egyaránt. • Ehhez kapcsolódik a patakok munkája, melynek eredményei a peremterületeken érződnek leginkább. • A szintkülönbségek, a klimatikus viszonyok hatására létrejött növénytakarónak megfelelően alakulnak a változatos talajtípusok. • A régiónak megfelelően a hegylábi területeken a csernozjom-barna erdőtalaj barnafölddel váltakozva fordul elő.

12. Ezt váltja föl az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, mely különböző mértékben podzolosodhat. • A szélnek kitett területeken főleg a gerincek és meredek lejtős részeken erodált, erobáz talaj a jellemző. • Az agyagbemosódásos barna erdőtalajok és mindazon talajféleségek melyek az andezit máladékán alakultak ki, montmorillonit típusú agyagásványokat tartalmaznak. • A színes szilikátokat tartalmazó mállástermék sok vasat tartalmazhat, ezért színük többnyire vörösbarna.

13. A Mátra vízkészlete • A Mátra vizekben aránylag gazdag, a hegységben lévő források jelenléte és vízhozama a geológiai felépítésé-nekés a csapadékviszonyoknak köszönhető. • Több forrás alakult a törésvonalak mentén, ezek általában bővizűek és állandóak. • A még napjainkban is tartó utóvulkanikus hatások következményei az ásványvizes források és a gyógyvizes fürdők.

14. A Mátra egyetlen, Ilona-völgyben lévő víz 8 m magasról zúdul a mélybe. • Az egykori természetes állóvizek a mai napra már szinte teljesen elmocsarasodtak. A Pisztrángos-tó a Kőris-mocsár, Fekete-tó, Sás-tó, Szent Anna-tó őrzi emléküket. • Nagyobb vízfelülettel, így nagyobb környezeti hatással bírnak a mesterségesen kialakított, vízgyűjtő területekre épült víztározók. • A Csór-réti, Köszörű-völgyi és Hasznosi víztározók látják el egyben a környék lakosságát ivóvízzel.