ADATOK ÉS EVIDENCIA EGY TÖRTÉNETI PRAGMATIKAI KUTATÁSBAN

1. ADATOK ÉS EVIDENCIA EGY TÖRTÉNETI PRAGMATIKAI KUTATÁSBAN Nagy Katalin MTA-DE-PTE-SZTE Elméleti Nyelvészeti Kutatócsoport Pécs, 2007. 11. 16.

2. TÖRTÉNETI PRAGMATIKA Kinyerhetőek-e olyan információk a történeti dokumentumokból, amilyenekre a történeti pragmatikának szüksége van? A nyelvi változás alapja nem kognitív vagy szociális. → az absztrakt rendszert vizsgáljuk Az, hogy a nyelv képes változni szociális/külső motivációk hiányában is, empirikusan nem igazolható. → a megnyilatkozásokat vizsgáljuk A történeti pragmatikai hipotézisek empirikusan nem alátámaszthatóak. → csak írott forrásokra mint megközelítő evidenciára támaszkodhatunk (Jacobs – Jucker 1995)  az uniformitás elve

3. EGY ESETTANULMÁNY A katalán befejezett múlt vaig (vàreig) vas (vares) va + főnévi igenév vam (vàrem/vem) (kk. anam) vau (vàreu/veu) (kk. anats) van (varen) Szinkrón adatok megfigyelése → hogyan lett a ’menni’ jelentésű igéből a múlt idő segédigéje?

4. KORPUSZHASZNÁLAT  empirikus adataival támogatja az intuíciót  magasabb fokú objektivitás  mérhetőség, statisztikai evidencia  folyamatos inspiráció  reprezentativitás  kognitív folyamatok, szubjektivitás  számítógépes korpusz: kontextus hiánya  többszörös indirektség  rekonstrukció, tipológiai evidencia, jelenlegi nyelvből nyert bizonyítékok 

5. MÁS NYELVEKBŐL NYERT ADATOK Vö.: sp. „ir (a) ‘menni’ + főnévi igenév” fr. „aller ‘menni’ + főnévi igenév”, stb. Középkor: közös gyökerek → mozgás egy adott céllal → a cselekvés szándéka → az alany aktív részvétele → dinamizmus és életszerűség → kontextus: elsősorban csatajelenetek, nagy érzelmi töltetű jelenetek Miért tér el a katalán szerkezet változása más nyelvek hasonló szerkezeteinek változásától?

6. PÉLDÁK (1) Con los alvores mio Cid ferir-los va. támadni megy ’Hajnalban Cid megtámadja/ta őket.’ (Cid 1137) (2) vengren-li bé X cavalers justats e anaren-lo ferir mentek támadni ’odajött hozzá 10 lovag és megtámadták’ (Desc 43, 28) (3) va ferir entre.ls serraÿns molt ardidament megy támadni ‘nagyon hevesen rátámad/t a szaracénokra’ (Desc 144, 7–9)

7. SZÓBELISÉG Szövegek:Bernat Desclot krónikája (1283–88) Ramón Muntaner krónikája (1325) Jacobs – Jucker (1995): pragmatika ↔ történeti nyelvészet? Fischer (2007): időben visszafelé haladva: írott és beszélt nyelv egyre szorosabb viszonya műfaj helyett nyelvi mutatók standardizáció időpontja

8. ELMÉLETI KERET Történeti pragmatika és grammatikalizáció-elmélet: „a ma szintaxisa a tegnap pragmatikája” A nyelvhasználat dinamikája a nyelvi változás előmozdítója. A jelentésváltozás múltbeli interpretációs folyamatot tükröz. A jelentésváltozások minden nyelvben hasonló kognitív ösvények mentén zajlanak. partikuláris társalgási implikatúra > általánosított TI > > konvencionális I > kódolt jelentés

9. ELMÉLETI KERET Grice, Levinson (2000) heurisztikái: I: az egyszerű megfogalmazás sztereotipikus szituációra utal. Q: amit nem mondunk, az nincs. M: a különös megfogalmazás különös szituációra utal. Kérdés: A grammatikalizáció legfőbb mechanizmusai: kognitív? diskurzushoz köthető? folyamatok. Az absztrakt jelentések általános következtetési mintázatok mentén alakulnak ki. Predikció: jövő idő (Bybee 2000): ‘mozgás ösvény’: mozgás egy cél felé > szándék > jövő ‘akarat ösvény’: akarat, vágy > szándék > jövő

10. ELMÉLETFÜGGŐSÉG az adatok elméletfüggőek az elméleti keret kérdéseket és predikciókat is szolgáltat az elmélet által leírt tendenciák félrevezethetnek az elmélet is módosulhat egy kutatás fényében adatok funkciói: indukció, igazolás, argumentáció (Lehmann 2004)

11. AZ ADATOK történeti dokumentumok, metalingvisztikai evidencia, szinkrón nyelvből nyert érvek, rekonstruált adatok, tipológiai adatok érzékenység a teljes nyelvállapotra → funkcionálisan és formailag hasonló elemek vizsgálata (Fischer 2004, 2007) + az elméletből eredő adatok (l. Heine)

12. ADATOK • szinkrón + történeti adatok (a katalán „anar + FI”, + spanyol, francia, provanszál, stb.) • morfológiai tények, kontextus, funkciók • következtetett adatok (közös gyökerek) • metalingvisztikai adatok (16. századi francia és katalán nyelvtanírók)

13. AZ ADATOK INDIREKTSÉGE • korábbi nyelvállapotokról csak indirekt evidencia (szerkesztői módosítások, számítógépes korpuszok) • a legalapvetőbb adat azonosítása is absztrakciót feltételez • a vizsgálódó és a vizsgálat tárgya között ott áll az elmélet, nem az evidencia számít, hanem az érvelés A nyelvtörténet mítosz: a forrásokat értelmezzük, az adatokban „hinnünk kell”. (Lass 1997)

14. MÓDSZEREK összehasonlítás, kontextusok vizsgálata, kommunikatív funkciók kikövetkeztetése kiindulópont: jelen idejű segédigés formák, a történeti jelen értelmezési mechanizmusa  A katalán múlt a történeti jelenből vezethető le, ennek értelmezési mechanizmusával összefüggő, kiugró pragmatikai következtetésekkel magyarázható.

15. ÚJABB ADATOK BEVONÁSA + gyakorisági vizsgálatok, kontextusok részletesebb vizsgálata + morfológiai tényezők alaposabb vizsgálata: a segédigék igeidejének váltakozását érintő vizsgálatok  A jelen idejű segédigés alakok a grammatikalizáció előrehaladottabb állapotát mutatják.  A legkorábbi előfordulásokban a segédige befejezett múltban áll. → Miért áll jelenben a segédige a jelenlegi paradigmában? → Hogyan tett szert a szerkezet múlt idő jelentésre? + egyéb, formailag és funkcióban hasonló katalán perifrázisok vizsgálata (voler ‘akar’ + FI, pensar de ‘gondol’ + FI)

16. A KONTEXTUS A beszélői szándék rejtve marad, a nyelvhasználók a kontextusra vannak utalva. A kontextusok vizsgálata rávilágíthat, hogyan zajlott le a jelentésváltozás. sikeresen kikövetkeztetett implikatúrák, jelenlegi jelentés → helyezkedjünk a hallgató szerepébe, uniformitás elve

17. (4) e llur pare era bon d’armes, e volc ésser a la batalla de Corralí contra lo rei Carles, e en aquella morí.(Munt 5, 17-9) ’az apja ott akart lenni Károly király Corralí ellen vívott csatájában, és ott meghalt’  akarta és meg is tette (5) E els turcs e els turcoples qui veeren que a de veres se feia, pensaren de brocar e de ferir en ells. E la batalla fo molt forts.(Munt 108, 12-4) ’A törökök és a turkopolok, akik látták, hogy komoly a helyzet, arra gondoltak, hogy lerohanják és megtámadják őket. És a csata igen kemény volt.’  gondolták és meg is tették

18.  az “anar + FI" grammatikalizációjában kell lennie egy fázisnak, amikor a ‘szándék’ jelentés kiugró + az implikatúrák konvencionalizálódási folyamatának részletesebb vizsgálata, törölhetőségi teszt  nem implikatúra, a ‘szándék, akarat’ jelentéskomponens a lexéma jelentésén belül válik kiugróvá mozgás egy adott cselekvés céljával → a cselekvés előrevetítése → hangsúly a cselekvésen →jelen idejű segédige→ JÖVŐ → múlt idejű segédige → a cselekvés megtörténte valószínű →→ MÚLT (katalán)

19. EREDMÉNYEK Az implikatúrák kettős módon terelhetik egy adott irányba a jelentésváltozást: • új tartalomként beépülhetnek a kódolt jelentésbe • + elősegíthetik, hogy egy már meglévő jelentéselem kiugróvá váljon egy lexéma fogalmi szerkezetében A morfológiai adatok támogatják a jelen elemzést. Kiindulópont: múlt idejű segédigés alakok (Juge 2006).

20. A MISZTIKUS TÉNYEZŐ „A metafora a valóság természetének megsejtése.” A metafora heurisztikák, kreatív ötletek kiindulópontja lehet, a metanyelv kialakításában is szerepe van. (Lass 1997) „a nyelv mint élő lény”  (Milroy 2003) Milyen adatokat vonjunk be az elemzésbe?  részleges bázis, deduktív rendszer helyett plauzibilis érveléssel írható le

21. ÉRVELÉS • „A valószínű valószínűleg megtörtént, a valószínűtlen valószínűleg nem.” • A deduktív rendszer irreleváns a nyelvtörténetben, nincsenek törvények, csak tendenciák, valószínűségi érvek. • A történeti érvek hálózatot alkotnak, az eltérő premisszákból levont következtetések konvergálnak. • Legyen-e deduktív a hipotézisek ellenőrzése? Magyarázat: • a körülmények hosszas felsorolása, nem fér bele egy hipotetikus-deduktív rendszerbe. A nyelvi változás elmélete nem lehet prediktív. • egy jelenség leírása egy általánosabb jelenség példájaként; a tények tágabb összefüggésbe helyezése; rendezett ismeret, több tény összefüggésének felismerése. A grammatikalizáció-elmélet rendelkezik prediktív erővel. (Heine 2001)

22. KONKLÚZIÓ • a vizsgálat konkrét tárgyára („anar + FI” grammatikalizációja) • és az elméletre vonatkozó eredmények (implikatúrák szerepe a jelentésváltozásban) → módszertan: a diskurzusra és a kognitív folyamatokra támaszkodó elemzések ötvözése → a történeti pragmatika adatproblémáján segíthet a jelenlegi nyelvhasználat vizsgálata is • A történeti pragmatika különösen érzékeny az adatkérdésre. • Több irányból érkező adatok, több szempont ötvözése. • Különböző nyelvi szintek (nyelvtan és pragmatika) adatainak koherens magyarázata. • Az elmélet módosításának lehetősége.

23. KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! Bibliográfia Bybee, Joan L. 2001: Mechanisms of Change in Grammaticization: The Role of Frequency. In: Joseph, B. D. – Janda, R. D. The Handbook of Historical Linguistics. Blackwell, Oxford. 602–23. Bybee, Joan L. 2002: Cognitive processes in grammaticalization. In: Tomasello (ed.): The New Psychology of Language. Vol. II. Lawrence Erlbaum Associates. New Jersey. Detges, Ulrich 2004: How cognitive is grammaticalization? The history of the Catalan perfet perifràstic. In: O. Fischer – M. Norde – H. Perridon (eds.) Up and down the cline – The Nature of Grammaticalization. John Benjamins. Amsterdam/Philadelphia. 211–27. Fischer, Olga 2004: What counts as evidence in historical linguistics? Studies in Language28/3. 710–40. Fischer, Olga 2007: Morphosyntactic Change. Functional and Formal Perspectives. Oxford University Press. Fortson, Benjamin 2001: An approach to semantic change. In: Joseph, B. D. – Janda, R. D. The Handbook of Historical Linguistics. Blackwell, Oxford. 648–66. Heine, Bernd 2001: Grammaticalization. In: Joseph, B. D. – Janda, R. D. The Handbook of Historical Linguistics. Blackwell, Oxford. 575–601.

24. Hopper, Paul J. – Traugott, Elizabeth Closs 1993: Grammaticalization. Cambridge University Press. Cambridge. Jacobs, Andreas – Jucker, Andreas H. 1995: The Historical Perspective in Pragmatics. In: Jucker, A. H. (ed.). Historical Pragmatics. Benjamins, Amsterdam–Philadelphia. 3–27. Jucker, Andreas H. 1994: The feasibility of historical pragmatics. Journal of Pragmatics22. 533–5. Juge, Matthew L. 2006: Morphological factors in the grammaticalization of the Catalan „go” past. Diachronica 23/2. 313–39. Kearns, Kate 2002: Implicature and Language Change. In: Verschueren, Jef – Jan-Ola Östman – Jan Blommaert – Chris Bulcaen (eds.): Handbook of Pragmatics. Lass, Roger 1997: Historical linguistics and language change. Cambridge Studies in Linguistics 81. Cambridge. Lehmann, Christian 2004: Data in linguistics. The Linguistic Review21/3-4. 175–210. Levinson, Stephen C. 2000: Presumptive Meanings: The Theory of Generalized Conversational Implicature. MIT. Cambridge. Milroy, James 2003: On the Discourse of Historical Linguistics: Language-Internal Explanation and Language Ideologies. Forum for Modern Language Studies39/4. 357-370. Traugott, Elizabeth Closs 1999: The role of Pragmatics in Semantic Change. In: Verschueren (ed.) Pragmatics in 1998: Selected Papers from the 6th International Pragmatics Conference, vol. II: 93–102. Amberes.