Szakértés és participáció a kockázatkommunikációban

1. Szakértés és participáció a kockázatkommunikációban Dr. Hronszky Imre, Dr. Várkonyi László, Fésüs Ágnes Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Innovációmenedzsment és Technikatörténet Tanszék 2006. május 25.

2. Agenda • 1/ Óvatosság – elővigyázatosság • (Caution – precaution) • 2/ Kockázatbecslés, kockázatértékelés, kockázatmenedzsment, -politika, • 3/ Kockázatértékelési kultúrák • 4/ Kockázatmenedzselés az elővigyázatossági elv alapján • 5/ Kockázatkommunikáció, kognitív közrészvétel lehetséges szerepe a kockázatkommunikációban

3. A bizonyosság keresése (oksági kapcsolatok, determinisztikus világ) • Bizonyosság keresése a bizonytalanságban (valószínűségi világ) • Racionalitás keresése a nem-számítható bizonytalan világban

4. Óvatosság • Megelőzés: előkészíteni a veszélyre (esélyre) a kockázat kalkulációjával • Idő dimenzió: a gyógyítástól a megelőzés felé • Kockázatbecslés, -értékelés, -menedzselés, -politika analitikus megkülönböztetése • NB! A kockázat elkerülhetetlenül diszkurziv, társadalmi-természeti változó • „A kockázat definíció kérdése”, Kinek, mi értékes? (Mi veszti el az értékét?) • Hogyan lesz univerzális a kockázat formula? • „Más ország, más erkölcs, más kockázat” • Decizionizmus veszély • A szakértő és a közrészvétel szerepe a kvantitatív kockázat számítási modellekben

5. A modernitástól a poszt-modernitás felé? • Modernitás (Elkötelezettség a haladás gondolatnak) • A megismerési célkitűzés: mélyebb, szélesebb, pontosabb ismereteket ugyanazon megismerési cél számára • Poszt-modernitás: bizonytalan ismeretek megszerzése állandóan változó megismerési értékek és célok számára?

6. „Kockázat táj” /Adott élettérben levő kockázatok összesége definiálja/ • Függ a mindenkori értéktételezéstől, • Függ természeti, társadalmi változásoktól

7. „Amit a népesség kockázatnak tart” • A kockázat akceptancia problémája • a/ „objektív”, mérhető kockázat és szubjektív reflexiója Vagy • b/ Mit tekint a népesség kockázatnak, függetlenül a szakértőtől, pl. bizonyos korban a nem-materiális kockázat, a kockázat bizonyos kvalitatív aspektusai

8. Rendszerkockázat • A kockázat fokozódóan rendszerszerűvé válik

9. A kvantitatív kockázatformula eltérő értelmezéseire alapozott eltérő menedzselési stratégiák • 1/ Keletkezési valószínűség befolyásolása • 2/ „Horderőre” reagálás • („Ne tegyünk minden tojást egy kosárba!”) • 3/ További „kvali” paraméterek?

10. Biztonságosabb világban élünk? • Kevesebb baleset, több katasztrófa egy biztonságosabb világban? • Tipikus mai változások: gyorsabb folyamatok, nagyobb kockázatok, rendszerűen fellépő kockázatok, • A kockázatok bizonytalansága • Gyorsabb folyamatok: „Globális egyidejűség”, köv: korai figyelmeztetés • Ellenkező irányú részfolyamatok komplex rendszerekben, köv: korai figyelmeztetés

11. A kockázatbecslés mint tudományos és kvázitudományos eljárás

12. A kockázatBECSLÉS normatív aspektusai • 1/ Hamis negatívok: hibásan azonosítanak valamit veszélyesnek, ha nem az, Hamis pozitívok: hibásan azonosítanak valamit nem-veszélyesnek, ha az • 2/ Valószínűségi és bizonytalansági tévedések és költségeik min{(NfnXSCfn)+(NfpXSCfp)} • 2/ Teszting és eljárási tévedések és költségeik • 3/ Nem lehet egyszerre a pozitív és negatív tévedéseket is csökkenteni • 4/ Tapasztalható beállítódás, ami a téves negatív következtetések elkerülésére irányul (Minimata eset)

13. A kockázatbecslés politikát szolgáló tudomány • qRA normatíve áthatott a lehetséges tévedések társadalmi költségei miatt, a tévedések elkerülhetetlenek és társadalmi költségeik vannak • A kockázatbecslés is elszakíthatatlanul politikailag visszacsatolt • és a természettudományos kutatásban megszokott módszer kritika nélküli követése a kockázatbecslést (akarva vagy akaratlanul) ideologikussá teszi • Kérdés: A kvantitatív kockázatbecslés „a háború folytatása más eszközökkel?” vagy a kiegyensúlyozott politika kognitív eszköze? • Risk assessment as issue-driven science

14. Kérdés: Ki vegyen részt a döntésben, hogy milyen becslés jöjjön létre? • Milyen kognitív típusú döntés jön létre változó részvétel konfiguráció mellett, és milyenek az egyes társadalmi költségek, s miért válasszuk valamelyiket?

15. Tipikus szakértői tévedésekszcientista hozzáállás miatt(Összefoglalás) • 1/ Laboratóriumi tapasztalatok gondatlan átvitele nem-laboratóriumi körülményekre • 2/ A becslés politikai következményei előzetes értékelésének vagy visszavitelének hiánya a szakértői becslés tervezésébe • 3/ „Naturalisztikus hiba” elkövetése

16. A hasonlat az irodalomban: • A kockázatbecslő mint „mérnök”

17. Az objektivitás követelményének összeegyeztetése a tudás társadalmi funkcionálásával • Milyen fajta társadalomban milyen fajta tudásrend fejlődik ki és stabilizálódik? • Milyen fajta tudás nyeri el a hierarchiában a legfelsőbb és a legalsóbb helyet? • Milyen következményei lesznek a tudásrendnek más társadalmi alrendszerek működésére és a társadalmi szereplőkre?

18. A közrészvétel problémája • A nem-fair kockázatkezelés és a dilettáns participáció között • A kockázatok mindjobban eltűnnek a közvetlen szemléletnek? • Kinek higgyen a mindennapi ember? • Bizalom a szakértőben? A klasszikus munkamegosztás által adott válasz ma

19. Mi érdekli a szakértőt, mi a mindennapi embert? • A Wising up sztori

20. A kockázatbecslés célja: • A kockázatos helyzetekről való döntések beillesztése a formális döntéselméletbe a valószínűségileg előrelátható hatások alapján • A qRA két alapfeltétele, hogy ismerjük az események és előfordulási valószínűségeik halmazát • Ideális eset: pontosan egy kiszámított eredmény • Instrumentális racionalitás megvalósítása

21. A qRA érvényességének elérésére tett erőfeszítések: • Komplexitás redukció, kényszerített, ismétlődő, szabványosított rendszerfeltételek biztosítása, (csak „kombinatórikus komplexitás” megengedett) • Megfelelő mentális modellálás

22. Az „objektivitás” keresése folyamatának meglepő történeti eredménye • A „szakértői dilemmák” • A kockázatok sokdimenzióssága és sokfélesége (1999, EB/IPTS anyag, A. Stirling) • A számítások érzékenysége a kezdeti feltételekre • Mit jelentsen a „sound science” a legitim szakértő-ellenszakértő világban? • „Érdekek politikája?”

23. KOCKÁZATÉRTÉKELÉS • Miért analitikusan önálló terület a kockázatértékelés? • Tények és értékek alkotják a szükséges összetevőket a döntéshez (+ menedzsment paradoxonok) • Kirándulás: Jogosultan érvel-e természettudósok bármely csoportja elfogadható kockázat szint mellett vagy ellen? • Kategóriális tévedés: naturalisztikus hiba

24. Naturalisztikus vs normativisztikus hiba • Stratégiai alku vagy elveken alapuló érvelés?

25. Kockázatértékelés • Attitűdök: Multipoláris értékrendszerű társadalom • Ugyanazon kockázat különböző értékelése • ‘Divided we stand’ modell (Schwarz és Thompson, 1990) - > Kockázat értékelés

26. Kiszámíthatatlan természet Toleráns természet Megbocsátó természet Átmeneti (megtorló) természet ‘Divided we stand’ modell (Schwarz és Thompson) A „természet mítoszai” (Schwarz és Thompson, 1990, 5)

27. Társadalmi kényszerek + FATALISTA BÜROKRATA Fatalista racionalitás ’Nem számít mit választasz’ Procedurális racionalitás ’Mindenhez a megfelelő hely’ - + Csoport Vállalkozó Környezetvédő Önálló racionalitás ’Eredménycentrikus’ Elemző racionalitás ’Óvatosan nyomot hagyni a földön’ - ‘Divided we stand’ modell (Schwarz és Thompson) A ‘társas lét’ két dimenziója és a négyféle racionalitás (Schwarz és Thompson, 1990, 6)

28. Társadalmi kényszerek + Kiszámíthatatlan természet Toleráns természet FATALISTA BÜROKRATA Fatalista racionalitás ’Nem számít mit választasz’ Procedurális racionalitás ’Mindenhez a megfelelő hely’ Csoport - + Megbocsátó természet Átmeneti (megtorló) természet Vállalkozó Környezetvédő Önálló racionalitás ’Eredménycentrikus’ Elemző racionalitás ’Óvatosan nyomot hagyni a földön’ - ‘Divided we stand’ modell (Schwarz és Thompson) Egyesített koordinátarendszerek (Schwarz és Thompson, 1990, 9)

29. Individualista, vállalkozói felfogás, magatartás • A természetet jóindulatúnak és öngyógyítónak feltételezi. • A végeredményt tekinti fontosnak, mert a folyamatok önszabályozását feltételezi. • Szubsztantív racionalitás, kinyilvánított preferencia jellemzi, valamint az individumnak megfelelően a közösségbe tartozás, illetve a társadalmi szabályok ellen cselekszik.

30. Környezetvédő, aggódó • Számára a természet instabil, ennek megfelelően az óvatosságot hangsúlyozza a környezetbe történő beavatkozások esetén, és ehhez kritikai racionalitás járul. • A folyamatokat úgy értékelik, hogy azok valamilyen potenciál tetején helyezkednek el, így nagy annak a valószínűsége, hogy valamelyik irányban katasztrófa jön létre. • Ennek megfelelően az óvatosság által, nagy biztonságra törekszik, kimondott preferencia mellett. • A társadalmi kényszerek ellen cselekszik, de közösségben.

31. Hierachista, bürokrata • A természetet abnormálisnak és türelmes tekinti. • A folyamatokat úgy ítélik meg, hogy azok bizonyos szinten önszabályozók, de bizonyos határokon túl óvatosnak kell lenni, és szükség esetén beavatkozásokat kell eszközölni, illetve szabályozással meg kell akadályozni a rendszer instabillá válását. • Az eljárást tartja fontosnak, és hipotetikus konszenzus jellemzi. • A tevékenységek törvényi szabályozottságát igényli és eljárási racionalitás jellemzi. • Az erős társadalmi kényszereket elfogadja, és nagymértékű közösségi szellemben él.

32. Fatalista • A természetet szeszélyesnek tartja, számára teljesen mindegy a folyamatok iránya, illetve ezekkel szemben közömbös magatartást tanúsít. • Fatalista racionalitás jellemzi, konszenzus-modellje nincs. • Általában sodródik, preferenciáit önállóan nem fejezi ki.

33. Az „új Szintézis” • A lényegi üzenet: a kulturális pluralizmus lényegi.A három aktív „racionalitás” különböző ám kiegészítő módon strukturálja a világot • Létrehozható-e a racionalitások érvényesülésének fenntartható dinamikája (Az eltérő racionalitás-típusok képviselőinek a dinamikáról konszenzust kell kialakítani) • A döntéshozásnál kialakítandó konszenzusnál az alaptípusok értékeinek kölcsönhatását is vizsgálni kell.

34. Az „új Szintézis” • Tehát a kockázat nagyságán túl annak egyedi értékelését is figyelembe kell venni. • Racionalitások különbözősége, figyelembevételük szükségessége, egymáshoz viszonyított kapcsolatuk (korlátaik észlelése, komplex viszonyulás)… • „Interpretációs rugalmasság”

35. Az eredményességhez vezető folyamat Schwarz és Thompson szerint(Hogyan lehet egy önfenntartó mechanizmust létrehozni a kockázat társadalmi menedzselésére?) • Kezdetben a vállalkozó attitűdnek kell lehetővé tenni a cselekvést, majd ennek első eredményeit értékelve a bürokrata szemlélet szerint kell reagálni. • Amennyiben a vállalkozói attitűd nem tartható fennt, és a bizonyos határok között történő bürokratikus szabályozás sem bizonyul elegendőnek, akkor indokolt az aggódó szemlélet kiterjesztése az adott kockázat kezelésére. • A különböző racionalitási típusok, illetve ezek tudatos felosztása tehát nem széthullást, és ezáltal döntésképtelenséget eredményez, hanem az életképes fennmaradást, amennyiben megfelelő dinamikába egyesítjük azokat.

36. Értékelési kultúrák • A racionális viselkedés nem feltétlenül az érdekek mentén helyezkedik el • Különböző csoportok különbözőképpen definiálják magát a problémát és így a megoldási lehetőségeket is • Hiába nagy a szakadék a rendelkezésre álló tudás és a való világ között, döntést kell hozni • KULTURÁLIS ELŐÍTÉLETEK

37. Az „igazi meglepetés” felé fordulás • Pozitív és negatív „igazi” („elkerülehetetlen”) meglepeteések • Nem predikálható, nem kvantifikálható • Néhány közülük potenciális katasztrófa okozó • a/ Ontológiai, lényegi, rendszer bizonytalanság (nemlineáris folyamatok) • b/ Információs bizonytalanság (idő, más egyéb forrás problémák, tudományon túli problémák /A. Weinberg 1972/) • Pozitív és negatív „igazi meglepetések anticipációja

38. 1/ Több „igazi” meglepetés, • Nincs idő, katasztrofikus következmények, (kumulatív, szinergikus, közvetetett, eltolódott…) • 2/ Érzékenyebbek vagyunk

39. Az elővigyázatossági közelítés • Elővigyázatosság (PRE-caution) menedzselési, regulációs mód • Anticipációra alapozott döntést előfeltételez • Hogyan lehet ezt racionálissá tenni? Racionalitás az „igazi bizonytalanság” világában • Elővigyázatossági közelítés • Elővigyázatossági elv (PP)

40. Elővigyázatosság a qRA világában • A másodfajú statisztikus hiba fellépésekor megjelenő döntési helyzethez viszonyulás • Maximin elv, nem a maximális haszon elve (maximalizálni a minimális kár lehetőségét)

41. A mindennapi cselekvők gyakorlata • Orvoslás, közegészségügy, hadügy, • környezet

42. ELŐVIGYÁZATOSSÁGI KÖZELÍTÉS • Elővigyázatossági közelítés, elővigyázatossági elv (PP) • A cél: potenciálisan katasztrófával fenyegető következmények racionális döntésen alapuló megelőzése, dacára a tudományos bizonytalanságnak

43. A jövő prognózistól a bizonytalanság anticipációja felé • Keletkezésben levő technikák potenciális hatásainak és implikációinak becslése és értékelése: a „kettősen fikciózus történet”: (nanotech, konvergáló technikai fejlődés, etc)

44. Az elővigyázatosság racionálissá alakítása • A qRA leegyszerűsített modellje által megvalósított racionalitás: • Tisztán instrumentális racionalitás • A qRA átfogó modellje által megvalósított racionalitás • Összetett instrumentális racionalitás • Az elővigyázatossági gyakorlat által megvalósított racionalitás?

45. Az elővigyázatosság módszere és jusztifikációja • A kritérium: plauzibilitás UNESCO/COMEST 2005 Az óvatossági igény kvalitatív becslése • A plauzibilitás adja-e a tényalapot, amit egyesíteni kell etikai értékeléssel? • Plauzibilitás, kinek, milyen kultúrában? • Mennyiben befolyásolt az előzetes morális állásfoglalástól a plauzibilitás?

46. Szakértő – „laikus” viszony a kvantitatív kockázatbecslésben és – értékelésben illetve az elővigyázatosság területén • E. Rosa (1999): amikor senki nem tud többet mint a másik, qRA vs a kockázat kulturális konstrukciója • Funtowicz – Ravetz: a bizonytalanság területén tények és értékek szétválaszthatatlanok • Szakértés? Szakértés igazi bizonytalanságot mutató területen

47. Megismerés és cselekvés változó viszonya? • P. Lagadec (2001): „Veszély helyzet”: tudományos előrelátás (qRA) + értékek tervezés --- ellenőrzés --- haladás korrekcióval --- „erős jelekre” reagálás • „Válság helyzet”: • Az ismeretlen anticipálása --- moduláló cselekvés --- állandó monitoring --- anticipáció módosítása --- „gyenge jelekre” reagálás • A tudós gyereke rohan a szakadék felé

48. Megjegyzések a változó világról • Tipikussá válnak az igazi bizonytalanságot mutató helyzetek • (innováció, külső, nyílt természeti folyamatok bevonása az emberi akció szférába) • A racionális cselekvés szükségessége • Instrumentális racionalitás érvényesítése: komplexitás redukció

49. Koevolúciós modifikációs törekvések komplex rendszerekben

50. Milyen értelemben racionális az elővigyázatossági közelítés? • Instrumentális vagy értékracionalitás?