1 / 31

Pszichiátriai terápiák II.

Pszichiátriai terápiák II. Trixler Mátyás egyetemi tanár. Személyközpontú pszichoterápia

Download Presentation

Pszichiátriai terápiák II.

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Pszichiátriai terápiák II. Trixler Mátyás egyetemi tanár

  2. Személyközpontú pszichoterápia A személyközpontú pszichoterápia a lélektan területén a pszichoanalízis és a behaviorizmus mellett megjelenő „harmadik erő", a humanisztikus pszichológia központi pillére. Megalkotója Carl R. Rogers (1902-1987) pszichológus professzor. A személyközpontú pszichoterápia elmélete az embert szabad, döntésképes lénynek tekinti, akinek alapvető impulzusai pozitív értelműek (nem egoisztikusak): ezek a fogamzástól a halálig tartó ún. „növekedési folyamat"mozgatói. A személyiség és a szelf („személyes én") nyílt, dinamikus, önszabályozó rendszer. Aközéppontbaazonban nem ez, hanem maga az emberi személykerül, amely egyedi, megismételhetetlen, önmagában véve tiszteletet érdemlő. Az irányzat tudományelméleti szempontból a fenomenológiai megközelítéstköveti: a közvetlen, személyes tapasztalást és élményt emeli ki, ezzel a jelen fontosságát hangsúlyozza.

  3. Elvek és módszerek Rogers szerint a lelki zavar oka a személyiségfejlődés útjába kerülő akadály, általában a személyiség inkongruenciája. A pszichoterápia feladata, hogy a személyiségfejlődés útjába került akadályokat felszámolja, és lehetőséget adjon a további fejlődés és önmegvalósítás számára. Rogers (1957) arra a következtetésre jut, hogy a terapeuta kapcsolati attitűdjei közül empátiája, elfogadókészsége és hitelessége (kongruencia)a döntő a pozitív terápiás változás szempontjából. Mindezek viselkedésében is meg kell hogy jelenjenek, verbális és nonverbális úton egyaránt. Feladata tulajdonképpen a gondolatok és érzelmek reflexiója, a „tükrözés". Ezt egyfajta „fenomenológiai hipotézistesztelési" folyamatként is értékelhetjük, amelynek másodlagos célja empátiás megértésünk folyamatos kifejezése a páciens felé.

  4. A terápiás folyamat A személyközpontú terápiás folyamat történései a terapeuta és páciens közötti kapcsolat fejlődése mentén haladnak. Az önképmódosulása szelf változásának mediátoraként működik. Az empátiás, elfogadó, hiteles terapeutával közös kapcsolati térben a páciens tapasztalatai és szelfje összhangba kerülnek (kongruenciát tanul). A személyközpontú terápiás kapcsolat eredendően empátiás jellegű. A pszichoanalízis által definiált áttételnek nem jut benne központi szerep. A személyközpontú pszichoterápia specifikus hatótényezőiközül a legfontosabb az empátia, feltétel nélküli elfogadás és a hitelességhármasa. Míg más terápiás módszerekben ezek nem specifikus módon hathatnak, itt a verbalizáció, a tükrözés pontos szabályai és a kapcsolati jellegzetességek specifikussá teszik azokat.További fontos specifikum a találkozás (encounter) a maga teljességében, a felelősség megosztásának módja, valamint az itt és most fontossága, és a terapeuta személyének közvetlensége.

  5. Indikációk és kontraindikációk A személyközpontú pszichoterápia hosszú vagy rövid terápiaként főképp akkor javasolható, ha a páciens érzékelhetően az inkongruencia állapotában van. A módszer fő indikációs területeibetegségkategóriák szerint: hangulatzavarok, szorongásos zavarok, pszichoszomatikus betegségek, viselkedészavarok, gyermekkorban és ado-leszcens korban kezdődő viselkedészavarok, a személyiségzavarok egyes típusai. Szupportív formában, rehabilitációs szakaszokban sikeresen alkalmazható szkizofrén pszichotikusok, deviánsok esetében Nem pszichiátriai területen a mentálhigiénés munkában, a segítő kapcsolatok területén.

  6. Hipnózis A hipnoterápia olyan pszichoterápiás forma, amely egy sajátosan módosult tudatállapotot, hipnózist használ a terápiás folyamat facilitálására. Fontos eleme a szuggesztió, valamint a hipnoterapeuta és páciens erős indulatáttételes jellegű kapcsolata. A hipnózist ma általában szélesebb terápiás megközelítésbe ágyazva, a legkülönbözőbb szemléletű terápiákkal ötvözve alkalmazzuk. Az utóbbi néhány év integratív törekvései mind a jellegzetes tudati módosulásokat, mind a szociális tényezők szerepét fontosnak tartják a hipnózis meghatározásában és a hipnózis pszichoterápiás hatásának megalapozásában.

  7. A hipnózis pszichoterápiás eredményességét befolyásoló tényező: hipnabilitás A beteg hipnózis iránti fogékonysága - ami igen stabil személyiségvonás - főként pszichoszomatikus kórképek esetén erősen befolyásolja a hipnózis terápiás alkalmazásának hatékonyságát. A hipnózist a legkülönbözőbb pszichoterápiás eljárások és terápiás modellek kiegészítőjeként alkalmazhatjuk. Felhasználásának célja a gyógyulás iránti motiváció erősítése, a terapeuta és a páciens közötti kapcsolat intenzívebbé tétele, a terápiás folyamat facilitálása, katalizálása, valamint a kliensben végbemenő változások elmélyítése. Alkalmazása végső soron egyrészt a terápia időtartamának lerövidülését, másrészt hosszú távú hatékonyságának fokozását célozza

  8. Indikációk A hipnózist csak hipnoterápiára megfelelően motivált betegeknél érdemes alkalmazni. A hipnábilitással összefüggést mutató problémák esetén a hipnoterápia eredményes alkalmazásához legalább közepes hipnábilitás szükséges (ez kb. a népesség 60%-ánál áll fenn); A pszichiátriai zavarok igen széles körében alkalmazható eredményesen a hipnózis. A hipnózis hatékonyan alkalmazható olyan területeken is, amelyek nem tartoznak a szűk értelemben vett pszichoterápiás indikációs területek körébe: például a szülészetben, fogászatban, sebészetben és aneszteziológiában.

  9. Kontraindikációk A hipnózis általában kontraindikált hipnoterápiára nem motivált és - kevéssé hipnábilis betegeknél. Ha azonban a motiválatlanság a végső elkeseredés eredménye, még ilyen esetben is hasznos lehet a hipnózis a remény felkeltésére, ha a beteg legalább valamilyen szubjektív változást át tud élni a hatására. Ma már csak a figyelem fókuszálását lehetetlenné tevő állapotok és zavarok esetén, (pszichózisok akut fázisa, organikus és szimptómás mentális zavarok), valamint mentális retardáció esetén szokták egyértelműen kontraindikáltnak tekinteni a hipnózist. A nemrég még kontraindikáltnak tekintett egyéb pszichotikus és határeseti kórképeknél azonban az utóbbi években egyre sikeresebben alkalmazzák a hipnózist a betegek személyiségének strukturálására. Egyre inkább terjed a hipnózis alkalmazása poszttraumás stressz-szindróma esetén és a többszörös személyiség integrálásánál is.

  10. A hipnózis fejlődési perspektívái A hipnózis terápiás alkalmazása egyre inkább az egészséges, adaptív énfunkciók hangsúlyozásairányába halad. A hipnoterapeuta nem erőlteti rá saját akaratát vagy egyéniségét a betegre, hanem inkább támogatja kibontakozását. A direkt szuggesztiók helyett, illetve mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap a szimbolikus folyamatok, metaforák alkalmazása. A terapeuta nemcsak a riasztó tudattalan impulzusaival való szembesülésben segít a páciensnek, hanem - sokszor ismeretlen - belső erőforrásainak feltárásában, játékos, kreatív kapacitásának erősítésében is. A hipnoterápia abban segíti a beteget, hogy eredményesen küzdjön meg konfliktusaival, megtanulja megoldani őket, és így félelemmentes, autonóm személyiséggé válhasson.

  11. Relaxációs és szimbólumterápiák Mind a relaxációs technika, mind az imagináció-meditáció közös nyelve a kép, a szimbólum - amelyben sűrítetten tárolódnak testi, lelki élményeink -, emiatt nevezzük szimbólumterápiának. A relaxációs eljárások A relaxáció szó szerint ellazulást, ellazítást jelent. A relaxált állapotban - sajátosan módosult tudatállapotban - testi, lelki, szellemi elengedettséget él át a gyakorló. A relaxációs tréning során felfüggesztődik a racionális gondolkodásból adódó tudatos kontroll, ezáltal a nem tudatos élménytartomány megnyílik.

  12. Aktív módszerek A progresszív relaxációa legismertebb aktív módszer. Edmund Jacobsonamerikai idegélettan kutató dolgozta ki a tanulás elméletre építve. Módszere az egyes izmok feszítésének és lazításának váltakoztatásával az izomtónus tudatosítását szolgálja. Ezáltal a gyakorló személyiségének önszabályozó képességét is fejleszti, sőt az izmok lazításával fokozatosan megszünteti a szorongásos állapotból adódó izomfeszüléseket, a vegetatív funkcióbeli eltéréseket. A Simonton-féle képzeleti terápiasikeres terápiás kombináció, amely főleg a krónikus, daganatos megbetegedések öngyógyító kezelésében kapott kiemelt szerepet. A betegnek az az első feladata, hogy kóros szervének működését elevenítse meg képszerűen, majd a beteg szervében zajló folyamatok képeivel tovább dolgozzon, igyekezzen célzottan konstruktív befolyást gyakorolni a megfigyelt működésre, szervére. Azáltal, hogy a beteg a kóros folyamatával szembesül, belső energiája felszabadul, ami ezáltal konstruktív irányba kezd hatni, hiszen nem a betegség tagadására fordítódik, hanem legyőzésére.

  13. Passzív relaxációs módszerek Az autogén tréning (AT) a legelterjedtebb a passzív módszerek között. Schultzdolgozta ki a húszas években. Az AT testi introspekciót igényel a gyakorlótól, figyelmét befelé irányítja. Kontrollált regresszív, dependens pozícióból fokozatosan differenciálódó viszonyulás alakul ki, amely az autonómia megélését erősíti a tréningezőben. A testi működések képzete ideomotoros kapcsolati válaszként eredményezi a kívánt testi reagálást). Az AT alapfokahat gyakorlatból áll, amelyek egy-egy szerv(rendszer) működésére irányulnak, illetve ezek által szimbolikusan megjelenített pszichológiai tartalmat érintenek meg. (Ilyenek: a vázizmok lazulása, a nehezedésélménye, a melegedés gyakorlata, a szív, a légzés, a has, a „homlok hűvös"gyakorlata). Az AT középfokána gyakorló, számára specifikus célt formulázza meg a terapeuta segítségével. Ez irányulhat szervspecifikus működésváltozásra, vagy bármilyen belső törekvést magában foglalhat. Ez a fázis az AT felső fokához, a meditatív tréninghez vezeti el a gyakorlót.

  14. Imaginatív módszerek, meditáció A képi, szimbolikus nyelv ősibb, mint a verbális nyelv, így a nem verbálisan kódolt emlékeket, kora gyermekkori élményanyagot is megjelenítheti. Az álom, az imagináció, a meditáció képeinek nyelve közös, mindegyik nyelve a szimbólumok értelmezésével válik érthetővé. Az imaginatív módszerek a fantáziát mint a szubjektív realitás reprodukálását, illetve anticipatív funkcióját használják fel, majd a felidéződött képek szimbólumvilágát értelmezik. A szimbólum érzelmileg hasonló élmények sűrítménye és műveleti sémája, emiatt az értelmezése gondos kibontást igényel. A humanisztikus pszichoanalízis megalapítója, Erich Frommszerint a nyugati ember ideges, önmagától és embertársaitól elidegenedett, magányos. Két úton járhat: vagy individualista, vagy konformista lesz, de egyik sem hoz végleges megoldást számára.

  15. Pszichodinamikai szemléletű módszerek Jung-féle aktív imagináció Módszerében spontán és problémacentrikus imaginációs gyakorlatok. Célja: segítse megoldani a páciens komplexusait, ezáltal megismerje „ismeretlen önmagát", árnyékszemélyiségét, szerepszemélyiségét, domináns archetípusait. így juthat el igazi belső énjéhez, pszichéjének központi magjához, amelyet Jung „Selbstnek", önmagának nevezett. A tudattalan motívumok világának tudatosításával a személyiség gyorsabb érését, individuációs processzusát segíti elő. Jung kiemeli, hogy a képeknek és az őket kísérő érzelmeknek önmagukban is van terápiás hatásuk anélkül is, hogy a mögöttes élmény racionális tudatosítása megtörténne. A képi kifejeződés jelentős érzelmi átalakulást, tehermentesítést biztosít az imagináló embernek -ez az imaginatív terápiás hatás első szintje. Ha a képek individuális jelentését is megértjük a feldolgozómunkával (asszociáció, amplifikáció, identifikáció, realizáció), akkor a hatás második szintjét is elértük, ezáltal a páciens tudatosan képes lelki erőit kézben tartani, ezek nem betegíthetik meg ismételten. A meditatív tréning a képek útján gyorsabban jut el a konfliktus gyökeréig, mint a többi dinamikus hosszú terápia.

  16. Leuner-féle katatím képélmény Leuner a nappali álomtechnikát használja fel. Nem a konfliktus verbalizálása a cél, hanem bizonyos hívóingerekre adott képi anyag megjelenítése, érzelmi tartalmának kibontása. Leuner szimbolikus drámának nevezi módszerét, amelyben a páciens folyamatosan táékoztatást ad nappali álmairól fekvő helyzetben, míg a terapeuta mellette ülve hallgatja, illetve kérdésekkel segíti. Az élményszituáció analitikus áttételen nyugszik. Alap-, közép- és felső foka van a katatim képélménytechnikának. Alapfokon a terapeuta nem értelmez, hanem a beteggel együtt „olvassa" az álmokat, a képek tartalmát. Az elfedő- és feltárómozzanatok keverve fordulnak elő benne. Pszichoanalitikusan orientált módszer, amely kontrollált regresszió alapján képes hatásos működésre, az indulatáttétel és viszontáttétel relációit is felhasználja. Az alsó fok rövidterápiának tekinthető, általában 3-15 ülés zajlik kétszer hetente, maximálisan 20-30 ülés ajánlott. Gyakorlataia következők: rét, patak, hegy, erdő,ház, fontos személyek A módszer hatásossága a lelki öngyógyító erő fokozásában, motiválásában rejlik.

  17. Viselkedés-, illetve kognitív terápiás orientáció Ezek a terápiák a fantáziát két irányban is hasznosítják, egyrészt reprodukáltatják a múltbeli érzéseket, az átélt tapasztalatokat, másrészt anticipáltatják a várható eseményeket, érzéseket. Szisztematikus deszenzitizááó:Az anticipatív fantáziát használják a deszenzitizáció menetében, például fóbiás betegek gyógyításában. Miután a páciens megtanult relaxálódni, a terapeuta fokozatosan szembesíti a fantázia szintjén a szorongást kiváltó helyzettel. Alkalmazási területek Az autogén tréning a legelterjedtebb módszer a szomatikus megbetegedések gyógyításában, a feszültség, a szorongáskezelés technikái közül. A meditatív módszerek az egészségesek önismeretének fokozását, személyiségérését, az individuációs folyamat serkentését, önállóságának megerősítését szolgálják, de a szorongásos, szomatoform zavarok széles körében is alkalmazhatók. Humán foglalkozásúak mentálhigiénés „karbantartását" is szolgálhatja a relaxáció,

  18. A család- és párterápiák A terápia célja nemcsak az egyén tünetének, betegségének megszüntetése, hanem azt létrehozó és fenntartó kapcsolatrendszernek a megváltoztatása, működészavarának orvoslása. Az alapfeltételezés szerint a tünet rendszer - vagy több rendszer - „terméke", ezért a rendszerben kell változást létrehozni, hogy a tünet megszűnhessen, új egyensúly alakulhasson ki. Családi rendszerek teóriája A Muray Bowenáltal létrehozott irányzat, multigenerációs megközelítés, genogramot kiterjedten alkalmazzák. Bowen szerint az egyénnek mint különálló egyednek az elkülönülése, de nem elszakadása - éndifferentáció - a családjától az egyik legfontosabb tényező. Egy másik alapaxióma az, hogy két ember kapcsolatának stabilitásához egy harmadik szükséges.

  19. Család- és párterápiás irányzatok A család- és párterápiás irányzatok ismertetésénél az elvek és módszerek három jellemzőjét emeljük ki: - mit tekintenek átlagos, egészséges családi működésnek, - hogyan értelmezik a tüneteket, diszfunkciókat, - mi a terápia általános célja. Pszichodinamikus irányzat Nathan Ackerman, Theodore Lidz, Norman Paul, Helm Stierlin Kontextuális családterápia Böszörményi-Nagy Ivánaz alapítója. A kontextuális név azt a folyamatosan összefüggő kapcsolatot jelenti, amely generációkat köt össze - ezért intergenerációs elméletnek is hívható -, és amely egy egzisztenciális filozófiai alapon nyugvó, a családi kapcsolatok rejtett lojalitás viszonyulásait tételezi fel

  20. Tapasztalati iskola Carl Whitaker és Virginia Satir. A családot úgy tekintik, mint a két szülő saját, származási családjának, illetve kinek-kinek önmagának a gyermekekben való újramegvalósításának a harcát. A terápia lényege a kölcsönös tapasztalatok alapján e harcnak a tisztázása. Viselkedésterápiás irányzat alapja a tanuláselméleti teória, a klasszikus és operáns kondicionálás felhasználása a családi diszfunkciók kezelésében. Strukturális irányzat Salvador Minuchin. a család diszfunkcionális struktúrájának helyreállítására törekszik. A terapeuta a család hierarchiaviszonyait tisztázza, rendezi az alrendszerek határait, és az ülésen ezeket elősegítő azonnali interakciós változásra törekszik

  21. Stratégiás irányzat bármely probléma, tünet kommunikációs értékkelbír, A terapeuta(ák) stratégiát dolgoz(nak) ki a kommunikáció megváltoztatására és a beavatkozás minden lépését e stratégia alá veti (k). A terapeuta team hipotézist készít a problémáról, ezt folyamatosan teszteli, ún. cirkuláris (nem ok-okozati, hanem dinamikus kölcsönhatást vizsgáló) kérdésekkel, illetve újabban ún. változtatás nélküli előírásokkal, rituális elemekkel, pontosan körülírt feladatokkal rávezeti a családot a rendszer megváltoztatására, így a tünet megszűnik. Problémaközpontú rendszerszemléletű irányzat Magyarországon McMaster-Modelnéven vált ismertté. A terápiás rendszer előnyeihez tartozik, hogy klinikai szemléletű, komplex rendszerű, amely empirikus kutatásokon alapszik

  22. Pár- és családterápiában alkalmazott technikák A technikák nagyobb része több irányzatnál is alkalmazásra, kölcsönös átvételre kerül. Minél több kommunikációs csatornát célszerű bevonni a technikai repertoárba. A) Fantázia és képzeleti anyag alkalmazása Pár imaginációja:a terapeuta arra kéri a pár mindkét tagját, hogy becsukott szemmel képzeljen el helyzeteket, amely a párnak lehetőséget nyújt konfliktusuk szimbolikus megjelenítésére. Üres szék: fantázia segítségével már nem élő rokonokat, fontos személyeket, gyermekkori helyzeteket idéznek fel. B) Szociometrikus technikák Családfa (genogram): Intergenerációs módszer, amely szimbólumok segítségével ábrázolja a családot több generáción - általában minimum 3 szinten – keresztül, életesemények idődimenziójával, feltüntetve a családi kapcsolatok emocionális kvalitásait is. Ismétlődő minták és koalíciók vizuális ábrázolása azonnal szembetűnő. Élő szobor: ún. nonverbális technika, amelynek segítségével a család minden tagja külön-külön - például a Laokoón-szoborcsoporthoz hasonlóan - megjeleníti a családról vagy egy adott konfliktusról szóló véleményét, elképzelését. Előnye, hogy a gyermekek számára lehetőség nyílik a szülőkkel szembeni vélemény, agresszió kifejezésére .

  23. C) Strukturális lépések Ülésrend-változtatás Szerepcsere:a terapeuta megkéri a család valamelyik tagját, hogy „lépjen bele a másik szerepébe", játssza el a másik szemszögéből a történetet. Szövetség egy alrendszerrel (joining): olyan eljárás, amikor a terapeuta az ülésen „átmenetileg társul" a gyermekekhez vagy valamelyik családtaghoz, annak érdekében, hogy segítsen tisztázni a családi hierarchiaviszonyokat és az alrendszerek határait. D) Viselkedési feladatok A házassági szerződés játék, a pár egy szerződéskötéshez hasonlóan lépésről lépésre tárgyalja meg az instrumentális (a mindennapok gyakorlati) és affektív (érzelmi) területén jelentkező konfliktusok több oldalát, majd játékos formában újra szerződést kötnek. Törődés napjai: a házaspár közösen kialakított viselkedéslistából kölcsönösen választ olyan tevékenységet, amely a másik fél számára törődést fejez ki. A másik fél csak azt jelzi vissza, hogy számára kellemes élményt okozott-e a másik. Mint megnyerési technika is igen hatékony. E) Paradox technikák Átcímkézés:A tünet kommunikációként jelentkezik. Ezt megértve és átértelmezve, a család nyelvezetén visszajelezve a tünet és annak hordozója elveszti negatív kommunikációs értékét. Például serdülőkori magatartászavart mint felhívó jellegű, a szülők konfliktusának megoldási kísérletét „címkézheti át" a terapeuta.

  24. Feladatadás és paradox utasítás:A paradox utasítás az ellenállást használja ki: például a tünetelőírásban, ahol előírják a párnak, hogy veszekedjenek mindennap este 7-től 8-ig, amit nehezen vagy alig tud teljesíteni, így a tünet (a veszekedés) csökken vagy megszűnik. F) Egyéb és új módszerek Többszörös részrehajlás(multidirected partiality): a kontextuális terápia fő eleme, amelyben a terapeuta a családot megkéri, hogy mondjon pozitívumot az egyébként bűnbak helyzetben lévő páciensről. Narratív technikák :A terápiát végző team a terápia megbeszélését a család jelenlétében végzi. A család megfigyelői szerepben vesz részt a megbeszélésen. Hatása a családtagokra jelentékeny, ún. reflektív team. A terápiás folyamat végbemehet a páciens és családja természetes környezetébenis. Vizsgálatok támasztják alá, hogy például étkezési zavarokban, alkoholbetegségben, szkizofréniában szenvedőknél a terápia hatékonyabb, ha azt intézeten kívül, például a család otthonában végzik. A családterápiás irányzatok és módszerek más pszichoterápiás technikákkal és farmakoterápiával is kombinálhatók Szexterápia, pszichodinamikus terápiák, hipnózis, viselkedés és kognitív terápiák, pszichodráma a leggyakrabban alkalmazott kombinációk.

  25. Indikáció és kontraindikáció A családterápia leginkább akkor javallt, ha életciklus-átmeneteknél jelentkező krízishelyzetet, kapcsolati diszharmónián alapuló tünetek fennállását tapasztaljuk, és a tünethordozó gyermek vagy serdülő. A szkizofrén formakörbe tartozó megbetegedéseknéla kifejezett érzelmek (Expressed Emotions, EE) mutatója annak a jelenségnek, amelyet a szkizofrén indexszemély irányában a szülők, a tágabb család túlzott elvárásokkal közvetít. Jelen ismereteink szerint a szkizofrénia relapszusrátája, a kórházi felvételek száma csökken, a gyógyszeres együttműködés (compliance) javul, ha család alapú beavatkozás is történik. Az addiktológiai kórképekben A gyermekpszichiátriai kórképekben: a gyermekkori szkizofrénia, drogabúzus, konduktív viselkedési zavarok, agresszivitás, szorongásos megbetegedések Az evészavarok

  26. Csoportpszichoterápiák Az idetartozó módszereket döntően meghatározza maga a társaslélektani forma, a csoport, pontosabban a kiscsoport. A csoportpszichoterápiák elméletrendszere az egyéni terápiákéhoz képest további dimenzióval, a csoporthelyzettel és -folyamattal bővül A csoportmódszerekben általában három megközelítés: -az első, amikor „egyéni terápiát" folytatnak csoportban. A többi csoporttag asszisztál, a példán tanul. -a második, amikor a csoportélmény mint egész kerül a középpontba, a terápiás beavatkozások célpontjává a csoportegész válik. -a harmadikban a terápiás tér összetettségének megfelelően váltakozva kerül előtérbe egyén, interperszonális kapcsolat és a csoport egésze

  27. A létszám Az analitikus, verbális kiscsoportokoptimális létszáma 6-10 fő. Ekkor mindenkinek érdemi kapcsolata van mindenkivel, az alcsoportképződés ellenállási formának tekinthető. 15-30 tag közöttközép­csoportrólbeszélünk, ami kezd önálló pszichoterápiás formaként megerősödni („médián groups„). Dinamikai sajátossága, hogy bár mindenki ismer mindenkit, nincs mindenkinek mindenkivel érdemi kapcsolata. Az alcsoportképzés („klikk") természetes. Folyamatai a kiscsoport- és a nagycsoport-folyamatok között billegnek. A kiscsoportban egyénegyén, a nagycsoportban csoport-csoport, a középcsoportban egyén-csoport ütközésekre van mód. 30-40 fő fölötti anagycsoportlétszáma. A nagycsoport nem tekinthető önálló pszichoterápiás formának, helye a terápiás rendszerben van.

  28. Csoportterápiás sajátosságok -nyílt és zárt csoportok -ambuláns és osztályos csoport -homogenitás és heterogenitás -terápiás szerződés Terápiás tényezők A többszemélyes helyzet számos terápiás hatással bír, nevezhetjük ezeket a csoportpszichoterápiák nem specifikus hatótényezőinek, a gyógyító tényezők: -információközlés; -remény sugalmazása; -egyetemlegesség; -altruizmus; -az elsődleges családcsoport kollektív megismétlése; -szocializáló technikák kialakítása; -utánzó viselkedés; -interperszonális tanulás; -csoport-összetartozás; -katarzis.

  29. A terapeuta szerepe A csoporthelyzet sajátossága, hogy a terapeuta a csoporttagokkal egyszerre van azonos és eltérő helyzetben. - a csoportvezető transzparenciája A koterápia Bizonyos módszerek igénylik a kettős vezetést (például pszichodráma). így az egyik vezető be tud kapcsolódni a játékba, gyakorlatba, míg a másik megtarthatja megfigyelői pozícióját. Férfi-nő koterápiás team ideális felületet nyújt szülői áttétel kifejlődésére, pár modellálására. -eltérések konstruktív feldolgozása

  30. Főbb csoportpszichoterápiás irányzatok Hazánkban önálló módszerként az analitikus csoport és a pszichodráma terjedt el, Analitikus csoportmódszerek, csoportanalízis A csoportanalízis elméletében a pszichoanalízisre, jungi gondolatokra, a rendszerelméletre, az alaklélektanra és az antropológiára támaszkodik „az egyént kezeli a csoportban, a csoport révén„ Neurózisok mellett alkalmas karakterzavarok, nárcisztikus és határeseti kórképek kezelésére. A pszichodráma specifikuma, hogy „lejátssza, dramatizálja az élményt, és a cselekvéses megelevenítés révén idéz fel homályba került indítékokat" Az analitikus megközelítéssel ellentétben a cselekvést s a benne megjelenő katarzist és kreativitást hangsúlyozza. Kulcsfogalmaihoz tartozik a spontaneitás és a realitástöbblet protagonistacentrikus -csoportcentrikus megközelítés indikációs területe: neurotikusok, pszichotikusok és pszichoszomatikus betegek

  31. A rövidterápiás csoport 8-16 ülésből állnak. Az indikációt a krízishelyzet, a páciens működésének körülírt problematikája képezi. Az osztályos nagycsoportközösségi fórum Párhuzamosan futó kiscsoportok nélkül osztályos nagycsoportot tartani diszfunkcionális. A személyzeti csoport(„teamszupervízió") a pszichoterápiás rezsimek lényeges alkotóeleme A pszichoterápiás esetmegbeszélő csoport (Bálint-csoport) munkamódjában szintén lényeges, hogy nyíltan tudjunk beszélni a beteghez kapcsolódó érzéseinkről, benyomásainkról. A pszichoterápiás rezsimben az esetmegbeszélő csoportnak a terápiákat integráló szerepe is van.

More Related