1 / 36

SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR (TF)

SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR (TF). A REKREÁCIÓ ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA 3-4. óra. Dr. Bartha Csaba egyetemi adjunktus Rekreáció Tanszék. 3-4. óra Rekreáció elméleti alapjai. A rekreáció fogalma, értelmezése

makan
Download Presentation

SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR (TF)

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. SEMMELWEIS EGYETEM TESTNEVELÉSI ÉS SPORTTUDOMÁNYI KAR (TF) A REKREÁCIÓ ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA 3-4. óra Dr. Bartha Csaba egyetemi adjunktus Rekreáció Tanszék

  2. 3-4. óra Rekreáció elméleti alapjai

  3. A rekreáció fogalma, értelmezése • A rekreáció fogalma nehezen gyökerezett meg hazánkban és sajnos több, kellően át nem gondolt akcióval, kinyilatkoztatással és önérvényesítő szervezéssel jellemzően félreértelmezve, szűkítetten terjedt el. • Sokaknak nem jelent mást, mint kalandsportot, unikum-sportot.Másoknak a sportbéli "másságot", a hagyományos sportokon túli tevékenységeket jelenti. • Márpedig a rekreáció, még ha a sportrekreációra szűkítjük is, több mint a golfozás, fallabdázás, lovaglás, raftingolás. • Nem kizárólag a sportolásnak az eredménye az egészségfelfogás jól-léte, sem a cooper-i tökéletes közérzet, sem a rekreációs filozófia alaptétele, a minőségi élet, hanem csupán csak egy eszköz annak eléréséhez. (nem szabad csak a fizikai aktivitásra, sportolásra szorítani a rekreációt)

  4. Az értelmezés problémái • A kiindulási elv Kis Jenő (1998) alapvetése: „A rekreáció eszmei és gyakorlati válasz-tevékenység-rendszer meghatározott társadalmi kihívásokra.” • A hazai egészségügy fölkészületlenül mind tehetetlenebbül nézte lakosságunk egészségi mutatóinak romlását, a civilizációs ártalmak teljes arzenáljának megjelenését. • Az ártalmak közül szinte éllovasként jelent meg a fizikai aktivitás csökkenése, azaz a rendszeres testmozgás hiánya, ami pedig a legkönnyebben „orvosolható” terület lehetne. • Fokozza a bajt, hogy a mozgáshiány már gyermekkorban fenyeget és következményei az összes többi rizikófaktorban is döntő súllyal fellelhetőek. • Miközben az alkoholizmus, dohányzás és kábítószer mindennapossá vált, a rekreáció divatja csak nyomokban szivárgott át a határokon „nyugatról”.

  5. Tovább romlott a helyzet a testkultúrális skizofréniával a sportvilág két részre szakadásával. • Az ún. élsport, a hajdani hajtóerő már nem tölti be szerepét. A korábbi példaképekből, élsportolókból szórakoztató iparosok lettek, az ún. szabadidősport pedig fokozatosan eltávolodott a hagyományos sportágaktól. • Ezért aztán ma már (szinte) semmiféle, vagy csak mérsékelt kapcsolat mutatható ki a sikersportágak-sikersportolók, valamint a fizikai aktivitásra szoruló tömegek tevékenysége, motiváltsága között. • A szakemberek számára így vált/válik mind nyilvánvalóbbá, hogy az átlagpolgár megszokott életmódján csak átgondolt, szakmailag megalapozott szemlélet és tudatformáló rendszer változtathat.

  6. Ennek azonban hihetetlen erős gátat szab, hogy a sportban elmaradt a rendszerváltás. • Így - politikai-társadalmi támogatottsága mellett is - a polgári önszerveződésen alapuló rekreáció tétován, gazdátlanul bolyong az útvesztőkben. • Nem született meg az intézményrendszer, ami épp az egyéni kezdeményezést, a kisebb közösségek, érdekvédelmi szervezetek születését, tevékenységét és támogatási rendszerét segítené. (sízők, túrázók) • A mai társadalomban sajnos élesen elválik egymástól az él-, illetve a szabadidősport, pedig mindkettőnek nagy szüksége lenne a másikra.

  7. A rekreáció • A rekreáció az elfogadott nemzetközi értelmezésben a szabadidő eltöltés kultúrája. • Azon belül is a jó közérzet, a jól-érzés, a jól-lét, a minőségi élet megteremtését szolgálja, miközben a rekreálódó felüdülését, felfrissülését és szórakozását is eredményezi. • Eredeti szociológiai értelmezésében a munkavégző képesség helyreállítását, újratermelését tekintették elsődleges feladatának. • Nevezik az életminőség tanának is. • Totális értelmezésben a civilizációs fejlődés kihívásaira adott választevékenység, amit elsősorban szabadidőnkben végzünk.

  8. A rekreáció • társadalmi funkciója a munkavégző képesség megteremtése, helyreállítása és növelése • egyéni motivációja a felüdülés, felfrissülés és szórakozás • eredménye pedig társadalmi méretekben és az egyén szintjén is a jól-megélt minőségi élet • Azokat az egyéni és társadalmi érdekeket kielégítő (pozitív) magatartásformákat nevezzük rekreatívnak, amelyek az ember szomatikus, pszichés és szociális közérzetének megteremtésére, a kreatív cselekvő-, és az optimális teljesítőképesség meg-, ill. újratermelésére valamint megújítására irányulnak. • A rekreatív többlet a nem szabadidős tevékenységeinkben keletkező rekreációs hatásokat jelenti. • A többlet megjelenhet jelesül éppúgy a kedvvel végzett munkában (munkahely, főzés, takarítás, fűnyírás), akárcsak a fiziológiai szükségletek kielégítésében (étkezés, fürdés).

  9. A rekreáció fogalom-története • A rekreáció fogalma a modern kor terméke, jóllehet a gyökereit az őskorig visszavezethetjük. • Latin eredetű szó, ami kezdetben iskolai szünidőt jelentett [Comenius, J. A. Nagy oktatástan (1592-1670)], azaz kikapcsolódást, pihenést, „mással” foglalkozást. • Az ember, mint társadalmi lény arra ítéltetett, hogy munkájával el-, illetve fenntartsa saját magát, illetve társadalmi szereposztása szerint (vállalt) családját. • Ez a munkavégzés, mint az emberi lét lényegi eleme, végigkíséri az emberiség történelmét. Mértéke és nehézsége azonban koronként változott. • Az ősközösség vadászó-gyűjtögető életmódot folytató embere mondhatni „főállásban” végezte önfenntartó tevékenységét (életben maradni), munkáját.

  10. Az ősember időbeosztása • Munkavégzésre alkalmas állapotba kellett „kerülnie”. Ennek feltétele ekkor a megfelelő táplálékhoz jutás (energiapótlás) és a „megújulást” szolgáló alvás (regeneráció). • Már ekkor megjelent az igény egy kis kikapcsolódásra. A törzs jeles eseményei, a nagyvadak elejtését, majd később egy ellenséges törzs legyőzésétkövető ünnepségek, valamint az évezredeken át rendszeresen megtartott avatási próbák a sajátos időrend szerinti vallási-kultikus események az őskor emberének szórakozását, kikapcsolódását jelentették a mindennapokból.

  11. A középkor emberének napirendje • Az ókor, de méginkább a középkor emberének életébe szinte világszerte beépült egy további pihenési lehetőség. • Mindeközben a munkára fordított idő (a létfenntartás társadalmi szintje) megmaradt a mintegy (fél)napi (12-14 óra) mennyiségénél.

  12. A rekreáció elsősorban funkcionális fogalma (a munkavégző képesség helyreállítása) kiegészült tehát egy elsősorban motivációs hatásúval: • felfrissülés, felüdülés, szórakozás (motiváció]) mindennaposan, intervallumosan (7. nap, vásár- és ünnepnapok). • Civilizációs fejlődésünk számos előnye közül az egyik legjelentősebb az volt, hogy társadalmi méretekben megnőtt a szabadidő. • Az emberek tömegei számára egyszerre csak napi problémává vált, miként töltsék el a munkavégzés kötelme alól fölszabadult idejüket. • Az USA munkavállalóinak alig 100 év alatt éppen felére (70-ról 35 órára) csökkent a heti munkaideje. (Corbin & Lindsey, 1997)

  13. Négykézlábtól a (számítógépes) széklábig

  14. A fejlett világban tehát a 20. század második felére megnőtt az emberek szabadideje és vásárlóereje egyaránt. • Az lett a fő kérdés, hogy miként tudnak ezzel élni és nem visszaélni. • A civilizációs fejlődés ugyanis mindeközben számos negatív hatással károsította, rombolta az ember minőségi életét. • Ekként teljesedett ki végül is a rekreáció a minőségi élet, az igényesen megélt élet fogalmával. • Ilyen értelemben nevezzük a rekreációt az életminőség tanának is.

  15. Rekreáció és az egyén • Az egyén rekreációra irányuló személyes motivációja tehát a felüdülés, felfrissülés, célja a jó közérzet, a jól-érzés, a jól-lét megteremtése. • A rekreációs tevékenység célja a pozitív hatások, a rekreációs élmény átélésével valósul meg! • A rekreáció célja: • az ember egészségének megszilárdítása, illetve szükség szerinti megújítása • a harmonikus életvitel kialakítása • az optimális szellemi és fizikai teljesítőképesség állandósítása

  16. Rekreáció és társadalom, rekreáció és szakma • Társadalmi, illetve szakmai feladata a társadalmi fejlődés negatív hatásainak és a belőlük fakadó szükségletek kellő idejű felismerése, a célok megfogalmazása és a megvalósításhoz vezető út kijelölése. • A célok megvalósítását szolgáló egyéni, csoportos, illetve társadalmi feladatok, egyéni és társadalmi programokban fogalmazódnak meg.

  17. A szabadidő és a leisure • A nagy gondolkodók (Arisztotelész, Platón), filozófusok évezredek, évszázadok (Locke, Kant), a szociológusok évtizedek óta igyekeznek a szabadidő fogalmát meghatározni. • Nagy egyetértés mindvégig nem alakult ki, mivel az elemzők eltérő kiindulópontja, nem egységes fogalomhasználata gyakran szül más-más eredményt.

  18. A szabadidő és a leisure • 1. Társadalmi kötöttségek: • Ide elsősorban az egyénnek a másokhoz a többiekhez kapcsolódó szükségletei, kötelezettségei tartoznak. • Ebbe a csoportba az anyagi javak előállítását, a jövödelemszerzést szolgáló munka, illetve a jövőbeni munkára fölkészítő tanulás tartozik. • Ehhez soroljuk még a családi (háztartási munkák, gyereknevelés, bevásárlás, családi események) és társadalmi kötelezettségeket (igazolványok cseréje, bevallások, adózás, bejelentések, igazolások, postai és banki ügyletek) is. • Végül valamennyi közlekedés/utazás, ami nem kimondottan a rekreálódást szolgálja.

  19. A szabadidő és a leisure • 2. Fiziológiai szükségletek kielégítése: • az egyén önmaga ellátását, illetve fönntartását szolgáló tevékenységek csoportja. • A biológiai idő fogalmába a pihenés (alvás, üdülés), a táplálkozás és a higiéné, testápolás (tisztálkodás, fodrász, kozmetikus, stb.), valamint az egészségüggyel kapcsolatos tevékenységeink (szűrővizsgálatok, orvosi vizit, kórházi ápolás, gyógyszertár, stb.) tartozik. • 3. Szabadidő: • Az előző kettőn kívül fönnmaradt időmennyiséget tekintjük szabadidőnek (free time, Freizeit). • A szakemberek különbséget tesznek a free time (az összes szabadon fölhasználható időkeret) és az (élmény felőli megközelítés) között.

  20. A szabadidő a teljes időkeret, ami tulajdonképpen üres, csupán egy lehetőség, amit rekreációs célokra (is) szabadon fölhasználhatunk. • Ami ebből kedvünkre/ örömünkre szolgál, amit kellemesnek találunk és pozitív élményként élünk meg azt tekintjük leisure-nek.

  21. Szabadidő-fogyasztási típusok • (Vitányi Iván, Richard A. Peterson) – Kovács Tamás: • 1. Passzív típus. Azok, akik szabadidejükben nem csinálnak semmit, legfeljebb kocsmába járnak, televízióznak, esetleg házimunkát végeznek. (Időfolyatók) • 2. Rekreatívak (családi). Stabil, megállapodott életvitelt folytatnak, és szabadidejüket a felüdülésre akarják fölhasználni. A típus tagjai főleg a könnyű műfajok iránt érdeklődnek. (pop, rock, aerobik, sí, tenisz, vízitúra.) (Tömeg-kultúra) • 3.Akkumulatívak (mindenevő, értelmiségi típus). Minden iránt érdeklődnek, de semmi iránt sem nagyon elkötelezetten. Nincsen valamiféle fanatikus szenvedélyük. Az életben is fölfelé törekednek, „akkumulálnak”. Elsősorban értelmiségiek, vezető állásúak tartoznak a csoportba. Divatkövetők, sznobok is tartoznak ide. (Habzsolók) • 4. Inspiratívak. Szabadidejükben magasabb kultúra iránt érdeklődnek, fontosnak tartják önmaguk fejlesztését, az értékek ápolását. Értelmiségiek, ill. más rétegekből azok, akik értelmiségi mintát követnek, viselkedésük értelmiségi jellegű. Beethowen, Mozart, búvárkodás, golf, vitorlázás. (Elit-evők)

  22. Szabadidő-tudat, szabadidő-gazdálkodás • Míg a munkafolyamat (legtöbbnyire) kívülről vezérelten időkeretbe szorított (időkényszeres), megszervezett, világos értékrendek szerint működik, addig a szabadidő-eltöltésben teljesen "magunkra-hagyottak" vagyunk. • A szabadidő tehát eredendően szervezetlen, emiatt nehéz élvezetessé, jól kihasználttá tenni. • Szokásaink, értékrendünk, ismeretek, szabályok és célok, tudatosságunk a feltétele a jól-szervezett szabadidő-eltöltésnek. • Ezt azonban tanítni, alakítani kell!

  23. Szabadidőtudat • A jó, „hatékony” szabadidő eltöltéshez szükség van mindenek előtt szabadidőtudatra, azaz megtervezett, tudatosított, figyelemmel átélt szabadidőre. • Ennek lépései a következők. Legyen mindenek előtt életstratégiánk. (Milyen munka, család, karriert képzelünk el magunknak? Mit szeretnénk tulajdonképpen az életben?) • Bontsuk le ezt részcélokra. Legyenek távlati, középtávú és közeli céljaink. • Ezekhez rendeljünk cselekvési terveket. • Ezek megvalósítása föltételezi, hogy vegyük számba a várható napi, heti, ünnepekhez kötött, valamint a nagyobb léptékű (szabadságos) szabadidőinket. • "Céltalan hajósnak nem kedvez a szél!" • (Montaigne)

  24. Szabadidő-gazdálkodás • Miként jussunk el a szabadidő elfolyatásától, a szabadidő-herdálástól a tudatosan megélt, megtervezett, beosztott, kigazdálkodott időig. Legyen a szabadidőnek minél nagyobb része leisure. • A rekreációs tevékenység feltétele a kellő motiváció (mozgósító energia), elegendő idő és anyagiak. • Az elsődleges a beállítottság, a motiváció aminek gyökérzete a kulturális dimenzióig, szocializáltságunkig (szokások, beidegződések, értékek) nyúlik vissza. • Széchenyi István - a „legnagyobb magyar” így ír [Naplójában] e témáról: „az idővel való gazdálkodáshoz érteni többet ér, mintha akármennyire jártas is valaki az egészséggel vagy pénzzel való gazdálkodásban. Mert csak az idő visszahozhatatlan, míg a beteg vagy az anyagilag leromlott ember ismét egészséges vagy jómódú lehet. Az egészséggel való gazdálkodás azonban magasan fölötte áll a pénzzel gazdálkodásnak, mert a beteg, a nyomorék sokkal szerencsétlenebb, mint a szegény ember…”

  25. Szabadidő-gazdálkodás • A fogalom egyfajta esszenciális összefoglalása: • A szabadidős tevékenység a munkahelyi, illetve társadalmi és az otthoni munkák és kötelezettségek elvégzésén túlmenően fennmaradó időben, szabadon választott, a saját örömérzet fokozása (leisure) érdekében végzett tevékenység. • Jellemzője a választás szabadsága, a fizikai, lelki és szellemi értelemben vett önkiteljesedésre, az önbecsülés növelésére és örömkeresésre való törekvés.

  26. Az egészség • Sigmund Freud - a szeretetre és munkára vonatkozó tudásunk képességét emeli ki • Mahatma Gandhi – az egészség azt jelenti, hogy az ember jól érzi magát, szabadon mozog, jó étvágyú, feladatait normálisan ellátja, és nem kell orvoshoz fordulnia • Parsons - az egészség az egyén optimális teljesítőképességének állapota, amely azoknak a szerepeknek és feladatoknak a betöltésére teszi képessé, amelyekre szocializálódott. • A fogalom értelmezését hajdan a betegség felől közelítették. • Eszerint az egészség a betegség hiánya. (Az életműködés zavartalansága, a szervezet, illetve a szervek betegség nélküli állapota.)

  27. Az egészség fogalmának értelmezése • Az egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészség a teljes testi, lelki, szociális és szellemi jól-lét, jó-közérzet, a szervi és mentális jól működés, a szellemi teljesítőképesség állapota, nem csupán a betegség, illetve a testi nyomorúság hiánya. • Alapvetően az élőlények működési egyensúlyra törekvésének (homeosztázis) az eredménye. • A jó közérzetnek feltétele az emberi kapcsolataink harmóniája (társadalmi, szociális feltétel) és a természeti környezettel illeszkedésünk (ökológiai feltétel). • Ezért az egészség őrzése (egészségvédelem) közös felelősség, amelyre a társadalomnak neveléssel és példával kell felkészítenie a fiatal nemzedéket (egészségnevelés), hogy az életvitelében, életmódjában képes legyen azt tovább erősíteni, megszilárdítani (egészségfejlesztés).

  28. Szükséges hangsúlyozni, a megfogalmazás korántsem értelmezhető úgy, hogy a jól-lét, jól funkcionálás, a három szint harmonikus együttműködése valamiféle problémamentes, idealizált tökéletes állapotot jelentene. • Az emberi lény egy multifaktorális (soktényezős)dinamikus önszabályozó rendszer. • Ezért lehetséges, hogy egyes területeinek „alulműködését”, mérsékelt teljesítményét képes ellensúlyozni, kompenzálni. • A testi, lelki, szellemi és szociális jól-lét, jól-működés eszerint egy eszmének, egy ideálnak tekintendő, aminek elérésére törekednünk emberi mivoltunkból fakadó szükségszerűség.

  29. Az egészség tehát szilárd egyensúlyi állapot, amit a külső behatások ellenére is képesek vagyunk megőrizni. • Jelenti ugyanakkor a "rugalmasságot" is. A körülmények jelentős és/vagy tartós megváltozásához is képesek vagyunk alkalmazkodni. • Összefoglalva: addig vagyunk egészségesek, amíg (homeosztatikus) működésünk segítségével alkalmazkodni tudunk a szó teljes: testi, lelki, közösségi és szellemi értelmében.

  30. Egészséges életmód • Az egészséges életmód alapelvei: • táplálkozás, a rendszeres fizikai aktivitás és pihenés • Ide tartozik még a problémamegoldó magatartás, a megfelelő stresszoldó technikák alkalmazásának képessége; az optimista életszemléletre törekvés. • Hozzá sorolható továbbá a szociális terület működésének szintje, a társas kapcsolatok (beleértve a párkapcsolatokat, a szexualitást is), valamint a környezethez alkalmazkodás, és az azzal együttműködés képessége is. • Végezetül itt kell említenünk a károsító szenvedélyek függőségek problémáját. • Jellegzetes életmód hibának tekintett az alkohol, dohányzás és drogfogyasztás a mindennapi tudatban. Hangsúlyozni kell ezért, hogy ennek megítélése a mennyiség, a mérték nélkül nem lehetséges. Valóban az, ha szenvedélybetegséggé válik, függőség alakul ki.

  31. Egészséges életmód • Hippokratész – a gyógyításban nagyon fontosnak tartotta az ésszerű táplálkozást, a tornát, a friss levegőt, a nyugodt életmódot. • Az egészséges életrend (De salubri victu) c. művében gyakorlati tanácsokat adott az étkezésre, az öltözködésre és a testmozgásra vonatkozóan az életkornak és az éghajlati viszonyoknak megfelelően. • Ehhez az értelmezési körhöz tartozik különös tekintettel az egészségtudat, valamint a kívánatos szabadidőtudat és igényes szabadidő-eltöltés képessége is. • Történelmileg két jellegzetes módja alakult ki az életvitelnek, életmódnak: • aszkétikus egészség-fölfogás: Jelszavai az önkontroll, önmegtartóztatás, önuralom. Tiltásokban, kényszerben és szigorban testesül meg. • hedonista egészség-értelmezés: Jó közérzet, jól megélt mindennapok; a panaszok helyett az elégedettség; pozitív gondolkodás és életfelfogás.

  32. Egészségtudat • A preventív szemléletnek, a minőségi életnek előfeltétele az egészségtudatos magatartás. • Az egészségtudat valójában azoknak a döntéseknek a sorozata, amelyek bizonyos kockázatok (rizikók) vállalásáról, avagy elkerüléséről szólnak. • Meghatározásához, kialakulásához szükséges: • az egészség fogalmának értő ismerete, fontosságának megfelelő kezelése • az egészségkultúra hétköznapinak minősülő ismeretanyaga • felelősség magamért, a személyiségem fejlődéséért, felelősség a mentálhigiénés szintemért • a preventív szemlélet tudatos alkalmazása testi (pl. fizikailag aktív életvitel), lelki (problémamegoldó magatartás, stressz-oldás) és szociális területen (kapcsolataink gondozása, ápolása) egyaránt.

  33. Egészségtudat • Ebből következik, hogy ismerni kell: • védőoltások és szűrővizsgálatok elvégeztetésének idejét és rendjét • egészséges életmód összetevőinek ismerete és azok betartása • kockázati tényezők valamint a közérzetromlás szokványos tüneteinek (láz, fájdalmak, duzzanatok, látás zavar, szédülés, stb.) ismerete, azok fölismerése • a szükséges válaszlépések (lázcsillapítás, diéta, ágynyugalom; pihenés, környezetváltás, stresszoldás; orvos-, vagy mentő hívás) megtétele • tudni kell fölismerni, mikor kell orvoshoz, pszichológushoz fordulni.

  34. Prevenció • Gyakran hallható, hogy a mi egészségügyünk tulajdonképpen betegségügy. • Életminőségünk, tartalmasan jól megélt életünk szempontjából pedig az lenne az egészséges, ha együttesen meg tudnánk előzni a bajt, a betegséget! • Prevención a megelőzést értjük. Az elsődleges megelőzés körébe tartozik minden olyan tevékenység, ill. gyakorlat, amely révén csökken a megbetegedések, a deformitások, az egészségkárosodás veszélye. • Napjainkban azért kap olyan nagy hangsúlyt a prevenció, mert a megbetegedési (morbiditási) , ill. a halálozási (mortalitási) statisztikákban meghatározó szerepet játszó betegségcsoportok leküzdése nem képzelhető el kizárólag a gyógyító eljárások fejlesztése révén. • A szakemberek egybehangzó véleménye szerint csak az egészséges életmód általánossá válása fordíthatná meg a jelenlegi tendenciát, javíthatna az igen kedvezőtlen egészségügyi adatokon.

  35. Rehabilitáció • A rehabilitáció elsősorban az egészségügy hatókörébe értelmezett fogalomként a sérülés, (súlyos) betegség és műtét miatt csökkent munkaképesség helyreállítása megfelelő eljárásokkal. • A munkára és a mindennapi teendők ellátására való alkalmasság helyreállításában a sportok és sajátos fizikai aktivitások (gyógytestnevelés, speciális gyakorlatok) a korszerű rehabilitációs eljárások fontos testkultúrális eszközei. • Az egészségügy a fizio- és fizikoterápiás módszerek széles skáláját használja. • a pszichés betegeket, a beilleszkedési zavarokkal küzdőket is rehabilitálják. Munkaterápia, csoportterápia, a visszailleszkedést segítő rehabilitáció.

  36. KÖSZÖNÖM MEGTISZTELŐ FIGYELMÜKET!

More Related