A tanítás és tanulás konstruktivista felfogásáról

1. A tanítás és tanulás konstruktivista felfogásáról Nahalka István ELTE PPK Neveléstudományi Intézet nahalkai@gmail.com

2. Az alapok • A tudás nem közvetítéssel keletkezik, hanem önálló, aktív konstruálás eredménye. A tanuló nem pusztán a befogadója a számára „átadott” tudásnak. • A tanítás nem a tudás átadása, hanem a tudáskonstrukcióhoz megfelelő körülmények, tanulási környezet létrehozása.

3. A tudás konstrukciója • A már meglévő tudásunk átrendeződik, átalakul egy belső folyamat eredményeként. • A világ körülöttünk lejátszódó jelenségeire mintegy „rátelepszik” az előzetes tudásunk, tapasztalataink értelmezés eredményei. • A tudás a tanulási folyamatban gazdagodik és/vagy alapvetően átalakul. Ez utóbbi a FOGALMI VÁLTÁS. • A „mindig mindent tudunk” hipotézis.

4. Néhány példa a „pálya széléről” • Az olvasás megtanulásának óriási vitákat kiváltó kérdései. • Az irodalmi művek egyéni interpretálása, a jelentésadás folyamata. • Chomsky nyelvelmélete. • Mi a valóságos a TV-ben a gyerekek számára?

5. Egy kutatás tanulságai

6. És csak egyetlen példa máshonnan Mit mond egy 9 éves kisfiú arra a kérdésre, hogy a könnyebb vagy a nehezebb golyó esik-e le hamarabb, ha ugyanolyan magasról elengedjük őket: „A nehezebb, mert nagyobb széláramot csinál. Olyan, mint a meteor. Ahogy gyorsul, úgy csinál maga elé gyorsítókört. A kisebb kő kisebbet csinál. Mindig a nagyobb esik le előbb. Ha azonos súlyúak, de különböző nagyságúak, akkor is a nagyobb esik le előbb.”

7. A tapasztalat trónfosztása • A konstruktivizmus szerint nem a tapasztalat a tudás forrása. • A belső struktúráknak, az előzetes tudásnak van meghatározó szerepe. • A tapasztalat már egy értelmezés, feldolgozás eredménye. • Ez egy lényeges pont a konstruktivista és a reformpedagógiai ihletésű tanítási-tanulási elképzelések megkülönböztetésében. • Sőt, itt egy értelmezésbeli probléma is van: gyakran azonosítják a konstruktivizmust a minden tudás létrehozását a tapasztalatra alapozó (pl. Piaget gondolkodásmódját is jellemző) elképzeléssel.

8. A megismerés „iránya” • Ma egy pedagógusnak nehéz elképzelni mást, mint hogy a megismerési, a tanulási folyamatok „alulról-felfelé” szerveződnek. • A konstruktivisták (többnyire) ezt másképpen gondolják. • A hipotézis: átfogó tudásstruktúrák válnak egyre kidolgozottabbá, egyre gazdagabbá, egyre differenciáltabbá, illetve a tudásrendszereink fogalmi váltással változhatnak.

9. Egy „izzadtságszagú” példa A „Whole Language” olvasástanítási rendszer a szöveg általános megértéséből indul ki. Az olvasás során nem a betűk azonosításából, az egyes szavak értelmezéséből formálódik a szöveg megértése, hanem épp fordítva. A szöveggel kapcsolatos elvárásoknak (Guessing Game) a valóságosan leírtakkal való egyeztetése az olvasás (Kenneth Goodman).

10. Egy-két példa, amelyekben jobban „otthon vagyok” • Hogyan tanulják meg a gyerekek a természet megismerése során alapvető, mértékeket kifejező fogalmakat? • A hierarchizált fogalomrendszerek tanulása. • Matematikai eljárások, például a százalékszámítás tanulása.

13. És mi van a kompetenciákkal? • A kompetencia fogalma kiérleletlen a pedagógiában és a pszichológiában is. • Egymásnak merőben ellentmondó értelmezések léteznek. • A fogalom magvában az ALKALMAZHATÓ TUDÁS áll. • Vagyis az alapvető kérdés, hogy amikor a tudásunk hasznosul, akkor vajon milyen belső struktúrák határozzák meg a cselekvéseink eredményességét, hatékonyságát.

14. Két lényegesen eltérő szemléletmód • A procedurális tudáselemek elsőbbsége • A tudás szerveződésében a világról, annak részeiről alkotott modellek elsőbbsége.

15. Hozzunk példákat az új NAT-ból! • „A szó szerinti és a metaforikus jelentések megkülönböztetése, a ki nem fejtett tartalmak felismerése a szöveg alapján, megértésük, értelmezésük.” • „Saját vélemény megfogalmazása és megvédése egy-egy érv említésével a témának és a beszédhelyzetnek megfelelően.” • „Különféle ábrák, illusztrációk értelmezése.”

16. Mit mondhatunk „konstruktivistán”? • A képességek (kompetenciák?) tartalom- és kontextusfüggők. • A feltételezett átfogó, általános, teljes mértékben tartalomfüggetlen képességek nem léteznek (problémamegoldás, kommunikáció, tanulás, stb.). • Az emberi tevékenység kognitív feltételei a világról, annak részeiről alkotott modelljeink. Vagyis a tudásunk erősen ismeret-alapú. • Az ismereteink egy nagy részükben implicit jellegűek, nehezen verbalizálhatók, és nem faktuális természetűek. • A lényeg, hogy az ALKALMAZHATÓ TUDÁS a világról alkotott modelleken alapszik, és nem valamifajta feltételezett, az agyunkban lakozó gépeken. • Léteznek olyan ismereteink, amelyeknek a „hatóköre” rendkívül széles, bizonyos értelemben általános ismereteknek nevezhetjük őket (pl. a verselemzés „technikájának” ismerete, heurisztikus problémamegoldási „ötletek” birtoklása, stb.). • A dolog ennél is bonyolultabb (pl. Mike Anderson). Ma még csak túl keveset magyarázó modellekkel rendelkezünk, még várat magára a „nagy áttörés”.