Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.

1. Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.

2. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.

3. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.

4. „Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik és amihez erőd van!”Prédikátor 9;10

12. Isten nem számítgatott!

13. Két tanács: 1. Szánjunk időt a csendességre!

14. „…az európaiak mindig keveslik az idejüket…Európában csak kevés ember él, akinek valóban van ideje. Vannak, akiknek egyáltalán nincs. Ezért is repülnek át úgy az életen, mint egy eldobott kő. Lótnak-futnak, földre szegezik a tekintetüket és hadonásznak a karjukkal. Ha megszólítja őket az ember türelmetlenül válaszolnak: NE tarts fel, nincs időm! Te is jobban tennéd, ha kihasználnád a magadét! Teljesen úgy tesznek, mintha az, aki rohan többet érne, derekasabb ember lenne, mint aki kényelmesen ballag. Az európaiak kezéből kicsúszik az idő, mint a kígyó a nedves kézből, éppen azért, mert nagyon szorítja. Állandóan kitárt karokkal rohannak utána. Mindig kéznél az órájuk, folyton azt kérdezik, hogy mennyi az idő és állandóan attól félnek, hogy lekésnek valamiről. Pedig az idő barátságos és csendes, szereti a nyugalmat és a hosszú pihenéseket a gyepen.”

18. Rendelkezünk életünk idejével, de nem vagyunk annak urai. Áldozataivá sem kell válnunk Az idő nem ellenség! Az idő LEHETŐSÉG!

19. 2. Szerezzünk örömöt!

21. 3. Hogyan kerülünk a helyünkre?

22. D.H Lawrence: „Bárcsak két életünk lenne! Az elsőben elkövetnénk a hibáinkat…a másikban pedig hasznosítanánk, amit belőlük tanultunk”

23. Hogyan élhetünk jól és okosan?

25. Az életünk olyan, mint egy kis mag • Parányi • Gyakran nem tudni mit rejt magában • Minden titkát magába zárja • Minden benne van, ami meghatározza

26. Elültetem! Minden mag titkot hordoz. A megvalósulás csodás lehetőségét. Az út szélén is, meg a föld mélyén is. De elveszhet,vigyázni „kéne” rá. De hogyan? Mitől vész el az ember? És hány embert veszít közben? Miért maradtál a közelemben?

29. A virág nem attól, nem azért nyílik, mert valaki kíváncsian lesi. Azért nyílik, azért bontja ki szirmait, mert nem tud ellene állni a fénynek. Ha nem tud, ha él. Aki a közelében van, aki lesi és várja, azé a csoda, a fény csodája, mely kinyitja.

31. Segítségre van szükségünk • Jónak lenni nehéz • Ha félsz, vagy boldogtalannak érzed magad, akkor még nehezebb • A világ félelmetes, az élet tele van csalódással • Nem gondolod, hogy segítségre lenne szükséged?

33. És, hogy mi mindennek kellene megváltoznia?

34. „A zárkózottnak meg kellene nyílnia. Az elégedetlennek el kellene ismernie saját korlátait. A fanyalgónak hálát kellene tanulnia. A közömbösnek lelkesedni kellene. A kiismerhetetlennek, aki mindig álarcok mögé bújik, vennie kellene a bátorságot, hogy olyan legyen, amilyen valójában. Aki szüntelenül valamibe vagy valakibe kapaszkodik, annak önállóvá kellene válnia. Aki folyton-folyvást azon siránkozik, hogy milyen szörnyű a világ, annak segítőkészséget kellene tanulnia.

35. Annak, aki a sikeremberek állóképességével büszkélkedhet, azt kellene megtanulnia, hogy hogyan teremthet békességet mások számára. A nagyképességű és nagytudású embernek szeretni tudó emberré kellene válnia, az erős jellemnek odaadóvá. Aki hozzászokott, hogy mindent maga csináljon meg kellene tanulnia, hogy engedje a dolgokat anélkül megtörténni, hogy ő beleavatkozna” Jörg Zink

36. „Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik és amihez erőd van!”