1 / 18

Képzőművészet 6. Tájkép és csendélet

Stormy Landscape Rembrandt van Rijn, 1638. Képzőművészet 6. Tájkép és csendélet. A bibliai táj. Az Édenkert – ahol a bűnbeesés előtt az első emberpár lakott

ingrid
Download Presentation

Képzőművészet 6. Tájkép és csendélet

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Stormy LandscapeRembrandt van Rijn, 1638 Képzőművészet 6.Tájkép és csendélet

  2. A bibliai táj • Az Édenkert – ahol a bűnbeesés előtt az első emberpár lakott • (Mózes első könyve, II. fej. 8-17): „Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját. Édenből pedig folyó jött ki a kert megöntözésére, amely onnan szétágazott, és négy ágra szakadt. • Az Éden név babilóniai eredetű és a héberek a hasonló hangzású héber szóval, amely gyönyörűséget jelent, hozták összefüggésbe. • A Paradicsom a latin paradisus (édenkert, mennyország) nyomán került nyelvünkbe, ami a görög paradeiszosz átvétele. A szó eredeti jelentésében a királyi és nagyúri vadaskertekre, díszparkokra vonatkozott. A Bibliában az ember túlvilági jutalma lehet a visszatérés a paradicsomi állapotokhoz. • Az Édenkert és a Paradicsom szó jelentésének pontos viszonya vitatott. • A legtöbb kultúrában megtalálható egy olyan táj vagy kertleírás, mely végső soron az ember ideális létfeltételeit összegzi. Jan Bruegel: Paradicsom, 1620.

  3. Idill 1. Giorgione • A tájábrázolás legfontosabb kérdése mindig is az ember és a természet viszonya. • Az ideális viszonyt az idill fogalma jelöli. Eredete: görög eidyllion, képecske, életkép,mely eredetileg egy irodalmi műfajt határozott meg, mely rövid leírást adott a természetközeli életmódról, Theokritosz Idilljeinek stílusában. A műfaj követői közé tartozik Vergiliusés Catullus. • A pásztori életforma dicsérete az irodalomban a bukolikus líra. • A képzőművészeti megjelenése már az antikvitásban is megvan, ahol az aranykor mítosszal kapcsolódik össze. Ide tartozik Árkádia is, Pán birodalma, a tökéletes egyszerűség toposza. • E témaegyüttes a reneszánszban éledt újjá, s ekkor vált az idill a természet harmóniájára utaló esztétikai minőséggé. GIorgione: A vihar, kb. 1505

  4. Idill 2 (Poussin és Watteau) • A táj önálló esztétikai öröm forrásává Petrarcánál válik, akiről feljegyezték, hogy először mászott hegyre azért, hogy onnét körülnézve a látvány szépségében gyönyörködjön. • A reneszánsz festészetben a tájkép a háttér funkciójából emelkedik ki, s válik lassan főtémává. • Ebben a fejlődésben fontos szerepet játszik a perspektivikus ábrázolás. • A tájképfestők sokáig nem a létező tájat kívánták megörökíteni, hanem valami a ténylegesen létezőnél tökéletesebbet. (Pld. Lorraine) • Poussin ábrázolásában a természet (földrajzi adottság, flóra és fauna) ábrázolása összekapcsolódik az ember és az épített tájképi elemek ideális viszonyával. (Ideális táj, 1645-1650) • Watteau képein a természet az emberi érzelmi állapotok megjelenítésének eszközeként, legtöbbször egy kimondhatatlan nosztalgia forrásaként jelenik meg. • (Les Champs Elysées,1717-18)

  5. A fenségesEugene Delacroix Christ on the Sea of Galilee1854 • Már az aranykor mítosz is utal rá, hogy a természet és az ember közötti meghitt viszony veszélyeztetett. A harmónia csak időleges. Az emberi léptékkel mérve ugyanis a természet aránytalanul nagy. • A természet nagysága előtti hódolat fejeződik ki a fenséges esztétikai minőségében. A kategória az antik filozófustól, Longinosztól származik, ám a XVIII. századi brit és német filozófia feleleveníti azt. • A természetfestésben először a barokkban jelentkezik, majd a romantikában válik a természetábrázolás központi kategóriájává. • Delacroix művészetére elsősorban Michelangelo és Rubens hat.

  6. A romantikus vallásos tájkép Caspar David Friedrich: Monk by the Sea, 1809 A német romantikus gondolkodás felfedezi a középkori keresztény misztikus gondolkodást, melyben a táj szimbolikus jelentőségű. A természet Isten megnyilvánulása. E gondolkodásmód képzőművészeti vetülete Caspar David Friedrich és a Nazarénusok (pl. Philipp Otto Runge) festészete. A fenséges számukra Isten láthatóvá válása.

  7. CsontváryA magányos cédrus, 1907 • A tragikus sorsú, látomásokkal küzdő autodidakta magyar festő számára a természet szintén önmagát meghaladó, transzcendens entitás. • Képeiben a modern ember küzdelme fejeződik ki azért, hogy „visszataláljon” a természet ép rendjébe. • Festői kifejezőereje, természetszimboli-kája túlmutat a természethűség igényén, egyéni színskálája és formavilága egy magánmitológia részei.

  8. Táj és város • A természetfestés sajátos válfaja alakult ki a Németalföldön, a XVI-XVII. században. Ahogy arra Svetlana Alpers utal a Hű képet alkotni című könyvében, az ábrázolás hűségére törekvő németalföldi festők a térképészet alaposságával örökítik meg a látványt. Céljuk a világról való tudás és információ minél pontosabb megjelenítése. (leírás=descriptio, képírás) • Fontos szerepet játszik a tájleírás a tengeri közlekedés, a kereskedelem, az államigazgatás és a hadművészet gyakorlatában. • A holland táj – megművelt (agricultura). A tájkép a városképpel összecsúszik. • Fontos téma a tengeri látkép, ami a hollandok életmódjából fakad.

  9. Veduta • Városkép (szó szerinti jelentése olaszul: látkép). • A flamand festészetben a XVI. században terjedt el. A Németalföldön a XVII. században éli virágkorát, majd a XVIII. században Velence lesz központja. • Jellegzetessége: lehetőleg az egész város átfogó megjelenítése, gyakorta valamely magaslatról ábrázolva. Fontos követelménye a pontosság, de a lényeg kiemelése céljából lehet torzítani (például fontosabb épületeket kiemelni). • A cél nem annyira a gyönyörködtetés, mint inkább az illusztráció. Sokszor metszet technikával készül, így sokszorosítható. • Külön alfaja a capriccio, mely átalakítja, átszerkeszti az eredeti látványt. W. Marlow: Capriccio: St Paul's és egy velencei csatorna, kb. 1795 Johannes Vermeer: Delft látképe, 1660-1661 Canaletto: A Dózse Palota látványa Velencében, 1755.

  10. Tenger, tó, folyam – a víz mint festői témaCalude Monet: Impresszió: Napfelkelte, 1873 • A tájképfestészet izgalmas területe a vízábrázolás. • Az ember antropológiai meghatározottsága kötődése a nagy vízfelülethez. • A tengeri népek számára fontos életelem. • Ugyanakkor izgalmas festői kihívás a víz fényének: csillogásainak, tükröződéseinek, fodrozódásainak ábrázolása. • Külön érdekes a víz színeinek visszaadása. • Ugyancsak fontos a egybefüggő vízfelületnek nagyságából fakadó lenyűgöző hatása. • Fontos feladat az úgynevezett atmoszféra ábrázolás, a levegő-perspektíva.

  11. Plein air • Az impresszionizmus festői mozgalma a XIX. század utolsó harmadában célul tűzte ki a természetábrázolás megújítását. • Elsősorban a fény és a színek izgatták, tehát a rajzossággal szemben a festői problémák. • Különösen foglalkoztatták, hogy a szabad téri (plein air) festés milyen következményekkel jár. • Ezért a színek és a fények egymásra hatása válik érdekessé, és az, hogy miként módosítja a látványt a megvilágítás változása (lásd például a kiegészítő színek és a reflexfények kérdése). • Fontos kérdés továbbá a színeknek a felületre való felrakása és az emberi szem működése, esetleges torzításai. Claude Monet: "Déjeuner sur l'herbe" (The Picnic). Right fragment. 1870.

  12. Évszakok és napszakokid. Pieter Bruegel: The Corn Harvest (August). 1565. • A természet ábrázolásának visszatérő témája a természet váltakozása – a napszakok és az évszakok különbségeinek érzékeltetése. • Már a középkorban kialakul egy olyan hagyomány, amely az évszakok váltakozásának bemutatására szolgál, s eredetileg a kalendáriumok illusztrálására volt hivatott. • A modern festőket a napszakok és évszakok festésének sajátosan festői problémái foglalkoztatják: miben más az atmoszféra e különböző fázisokban.

  13. A táj mint önkifejezési forma • Sajátos formája a tájképfestésnek, amikor a festő célja saját belső lelkiállapotának, érzelmeinek, hangulatainak a kifejezése. • Különösen szemléletes példa erre Van Gogh művészete. • A sérült idegzetű festő számára elsősorban a dél-franciaországi táj (Arles és környéke) bizonyult alkalmas médiumnak belső világának megjelenítésére. • Van Gogh tájképfestészete sajátos egyedi ízeit a látásmódon túl a festői eszköztár jellegzetességeiből nyeri: izgatott ecsetvonások, élénk, vibráló színek, visszatérő színkombinációk, vonalas-rajzos ábrázolásmód, egyszerűsítő-szimblikus megjelenítésmód Gabonaföld ciprusokkal. Saint-Rémy. 1889 június

  14. A németalföldi csendéletWillem Kalf: Csendélet nautilusz-serleggel, 1660. • A csendélet, mint műfaj: élettelen tárgyak (növények, állatok, használati eszközök) megjelenítése • Nyomokban felbukkan már az egyiptomi sírkamrákban (valószínűleg kultikus céllal), valamint az antik freskómaradványokon Pompeiben is – itt már inkább díszítő jelleggel. • A középkori keresztény művészetben szimbolikus megjelenítésre szolgál. • Műfaji önállósulása a XVII. században – először Németalföldön. • A csendélet festőjének célja az élethű megjelenítés, hogy örömöt okozzon a ráismerés révén a szemlélőnek • Még ebben a korban is sokszor társul hozzá morális üzenet, tanítás • A festő számára különösen érdekes a festői kihívást jelentő tárgyak megfestése (csillogó fém, üveg, folyadékok, vagy a gyümölcsök és a drapériák puhasága) • Ugyancsak fontos feladat a térbeliség érzékeltetése. Ezzel a törekvéssel kapcsolatos a trompe l’oeil műfaja, ahol a cél kifejezetten a néző szemének megtévesztése, az optikai illúziókeltés, mely a láthatót létezőnek tünteti fel. • A festők számára a csendélet fontosságát főleg a kompozíció építésének szabadsága adja.

  15. Illúzionizmus és a szem örömünnepe • A szem, mint az egyik legfontosabb emberi érzékszerv, a külvilágban való eligazodás kiemelkedően fontos eszköze • A látható és a létező azonban nem szükségszerűen esik egybe (lásd álom, délibáb, látomás stb.) • A festő számára a legizgalmasabb kihívás a látható világ megkettőzése, a „tükrözés”. • A csendélet egyik lényeges feladata azonban pusztán a szem gyönyörködtetése. • A hű megjelenítésnek vannak objektív akadályai: ezek közül talán a legnehezebben leküzdhető a dimenzió-váltás. • De ugyancsak fontos lehet a nézőponthoz kötöttség legyőzése, és a mozdulatlansággal való megbirkózás. • A csendélet kompozíciója révén a csendélet tekinthető az absztrakt festészet előkészítőjének. Gerard Dou: Baromfi- és vadkereskedés, kb. 1670.

  16. Virágcsendélet • A németalföldi festészet egyik visszatérő témája a virágcsokorfestés. • A cél a mulandóság érzékeltetése, valamint a szépségérzet felkeltése (esztétizmus) • Ugyancsak fontos a tipikusan holland téma: a virág is. Hollandia ugyanis virágtermelésben élenjáró volt és maradt is – a tulipán nemzeti szimbólum. • Érdekes lehet a virágkompozíció értelmezése „virágnyelven” is. • Adrian van der SpeltFlower Still-Life with Curtain, 1658

  17. VanitasDavid Bailly: Csendélet, 1651 • Mivel a tárgyak szorosan hozzákapcsolódnak az emberekhez (vagy fordítva), ábrázolásuk áttételesen tulajdonosukról vagy használóikról is vallani fog. • A vanitas (hiábavalóság) motívum az anyagi függetlenség – lelki kiszolgáltatottság veszélyére, a csillogó felszín és a mély belső igazság közötti feszültségre, az idő múlására, s vele szemben mindenfajta erőszakos ellenállás hiábavalóságára, hit és empirizmus ismert szembenállására emlékezteti nézőit.

  18. Jelkép és struktúra • A csendélet által megjelenített tárgyak nem mindig állnak meg önmagukban. Sokszor további jelentést, magukon túlmutató értelmet hordoznak. • Különösen igaz ez a keresztény művészetre, amely tudvalevőleg szívesen élt ezzel a művészi eszközzel. Ezért csendélet esetén érdemes figyelnünk e másodlagos jelentés-összetevőkre, nem pusztán az érzéki attribútumokra. (Lásd a kenyér és a bor ábrázolását: Claesz, Csendélet herringgel, borral és kenyérrel c. képét.) • A csendélet festésben az idők során egyre fontosabbá vált egyfajta strukturális érdeklődés. A festő ilyenkor nem az érzéki jegyeket olvassa le az általa ábrázolt tárgyról, hanem azokra a geometrizáló szerkezeti vonalakra kíváncsi, melyek a tárgyi világot felépítik. (Lásd Cézanne: Csendélet cseresznyés tállal, 1885-87.

More Related