1 / 69

3. tétel Terület és településfejlesztés a feudalizmus korában

3. tétel Terület és településfejlesztés a feudalizmus korában. A megtelepedés táji összetevői. domborzati felépítés és tagolódás a vízhálózat sűrűsége és irányultsága A növényzeti borítottság jellege és mértéke

Download Presentation

3. tétel Terület és településfejlesztés a feudalizmus korában

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. 3. tételTerület és településfejlesztés a feudalizmus korában

  2. A megtelepedés táji összetevői • domborzati felépítés és tagolódás • a vízhálózat sűrűsége és irányultsága • A növényzeti borítottság jellege és mértéke • a domborzati felépítés a vízhálózat és növényzet összefüggéseit megjelenítő természeti térosztás

  3. KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSSŰRŰSÉG A BERETTYÓ ÉS A KÖRÖSÖK MENTÉN

  4. Állam- és területszervezés a feudalizmus kori Magyarországon

  5. A társadalom és az állam területi működésének térszerkezet alakító folyamatai: • Regionalitás Az állam területének lokális társadalmaitól kiinduló alulról szerveződő • megtelepedési • gazdálkodási • migrációs térformáló folyamatok, amelyeknek nagy szerepe van a népesség etnikai, kulturális és vallási különbségek szerinti térbeli elrendeződésében is • Regionalizmus A regionális identitást, kapcsolódást és irányítást összefogó rendszer • Regionalizáció A társadalom politikai erőviszonyaiból és csoportjainak érdekérvényesítéséből fakadó, az állam irányából felülről szerveződő, igazgatási téregységeket is kialakító - lehatároló, térfelosztó, keretet és „nevetadó - területi szabályozás

  6. Az állam területi szerveződésének meghatározó korszakai • Az állami szerveződés folyamatának kezdete a IX –XII. században • A nagymedencei térszerkezet XIII-XV. század közötti kialakításának korszaka • A török hódoltság időszaka a XVI-XVII. században • A nagymedencei térhasználat gazdasági, társadalmi változásokhoz és az európai folyamatokhoz igazodó egységesítése a XVIII-XIX. században • A centrális gyűrűs térszerkezet erővonalainak és központjainak kialakítása a XIX. század második felében • A nagymedencei térszerkezet felbontása, majd részleges regenerálódása 1920-tól a nyolcvanas évekig

  7. Az erőtereket állami területté szervező regionalizáció összetevői • korábbi térstruktúrák érvényesülése • külső hatásirányok beépülése • a társadalom térnyerési érdekeltsége és szervezési képessége • az állami működés intézmény-rendszereinek területi elosztása, a közigazgatás szintjeinek és téregységeinek kialakítása • a szakrális egység megjelenítése

  8. A magyarság IX-X. századi területi elhelyezkedése a Kárpát–medencében több térhasznosítási funkció szerint szerveződött: • Stratégiai/politikai: A korábbi hatalmi struktúrák betagozható területeinek leszakítása, külső védelmi rendszerek kiépítése, a hadi felvonulási utak biztosítása. A medencét keretező hegyvidék külső gyepűvé szervezése • Hadszervezeti/katonai: A katonai/törzsi központok védett és a felosztott katonai funkcióknak megfelelő, politikailag kiegyenlített elrendeződése, valamint hadi utánpótlási bázis területek biztosítása a belső gyepűk rendszere. • Közigazgatási: A területi egységet kifejező és a működést fenntartó sajátosan osztott törzsi szállásterületek és központok kiépítése. • Gazdálkodási: A különböző funkciók – ló és szarvasmarhatartás, földművelés, só és fém bányászat, vasipar, hadellátó koncentrált kézművesség, szolgáltatás – népességcsoportjainak a funkciókra alkalmas térszínekre való telepítése és megfelelő arányú területi elosztása. • Védettségi: A lakóhely és a térhasznosítás környezetének megfelelő védhetőségének biztosítása. • Közlekedési: Először katonai útvonalak, a fejedelmi/királyi udvari ellátási útvonalai, majd később a települések elérhetőségének útvonalai váltak fontossá. Révek, kapuk, gázlók működtetése.

  9. A X. század közepére kialakuló regionális működési rendszer több tényező alapján szerveződő és különböző területi funkciót ellátó téregységekből állt: • A külső (hegyvidéki) és belső (egyes folyó-térszíni és Duna-Tisza közi) gyepük. • Az őrvidékek - Alpok alja, Morva mente, Északkeleti-Kárpátok, Dél- Erdély, Duna-Száva köz. • A dukátusok kiemelt szerveződésű területei. • Erdély és a (Szlavón) Délvidék elkülönülő térségei. • Elsősorban a Felső-Tiszavidék és a Bécsi-medence közti útvonal betorkoló folyóvölgyi kapuinál kialakuló köztes szállásterületek • A Garam torkolata és a Csepel-sziget között a Duna, valamint a ráhordó összekötő vonalak mentén a Pilishez szerveződő fejedelmi központ.

  10. A magyarság területfoglalása 1. pannóniai struktúra 2. medencei struktúra: a) a Duna baloldali mellékfolyói a Morva és az Ipoly között b) a Tisza jobboldali mellékfolyói c) a Tisza baloldali mellékfolyói a Szamos és a Maros között d) a Maros mente e) a Duna, Tisza és Maros közti bolgár uralmú térség f) Erdély g) a Duna és Tisza közötti folyóköz

  11. Magyarország korai térstruktúrájának regionalizációs téregységei a X-XII. században • erdős hegyvidékek (erdő-térszín) b) állandóan, vagy időszakosan vízzel borított • síkság (folyó-térszín c) megtelepedésre kedvező síkság és dombvidék (település-térszín) • d) külső gyepű e) dukátusok: 1. Nyitrai 2. Bihari 3. Temesi 4. Somogyi g) a korai várispánságok • h) fejedelmi-királyi központi térség tartományok: I. Erdélyi vajdaság II. Szlavónia

  12. A földrajzi felépítésében és társadalmi térhasznosításában összetett Kárpát–medence szakrális egységét a királyi korona alá foglalt nevesített területek, az ezt képviselő királyi hivatali rendszer és a területekkel is összefüggő tisztségek képviselték. • a szakrális egység belső összefogója és külső kifejezője az egyházmegyei rendszer • legfontosabb közigazgatási formák és szintek • közvetlen a király alá tartozó • király földje • királyi vármegye (13. századig) • királyi jogálláshoz tartozó • székely székek • jász és kun székek • szász jogú területek (szászok földje) • szabad királyi városok • bánságok • nemesi jogálláshoz tartozó • nemesi vármegyék (13. századtól) • nemesi jogállás alátartozó részleges városi kiváltságok • Összefüggő rendszer szerinti működését a legfontosabb és legtartósabb regionalizációs forma, a nagytérség lakott térszíneit átfogó királyi, majd nemesi vármegyerendszer teremtette meg.

  13. A korai vármegyék kialakulása együtt ment végbe a királyi tisztségek megjelenését hozó társadalmi átalakulásokkal. • Számukat és tényleges kiterjedésüket a felhasználható források alapján nehéz pontosan meghatározni, korábban 39-re, ma 48-ra teszik. • A királyi megyék területi megjelenése szoros összefüggésben volt a népesség letelepedési sűrűségével, a védhető és hasznosítható térségek kiterjedésével, a mozgási útvonalak, vízhálózathoz kötődő elrendeződésével, a központ elérhetőségének mértékével. • A Szent István által létrehozott korai rendszert sok tekintetben meghatározták a korábbi térstruktúrák, a dukátusi rendszer és a törzsi/nemzetségi felosztás területi sajátosságai. Kiterjedésük sokban kötődött a stratégiai útvonalak csomópontjainál kialakított ispánsági központokhoz, amelyek megyeszervező szerepét a bevonható népesség- és településszám, valamint a központtól való elérhetőség szabta meg. • felépítése • vár – várispáni székhely • várjobbágytelepek – ellátó települések • territórium – hasznosítható térségek, útvonalak • A hegyvidékeken átvezető útvonalak fontossága és a folyó- térszíni védelmi szerep, ha eltérő formában is, de a megyék többségének szerveződését erőteljesen a vízhálózathoz kötötte, ezek többsége határvármegye – marchia - volt.

  14. A korai (királyi) vármegyék területe Szent István korában (Kristó Gy. nyomán)

  15. A KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZAT TELEPÜLÉSFORMÁI • szállások • rögzült falvak • monostorok • birtok központok • várak • városok

  16. A középkori falvak jellemzői • a legnagyobb számú településforma • a 15/16. században kb. 19 000 (Szlavónia nélkül) • jelentős méretbeli különbség • egy falu átlagban 32 háztartásból áll – 160 fő • de sok az 1-2 családos is (folyó- és erdő-térszín) • de vannak 200-300 családos falvak is • általában az összetett agrár térhasznosítás tájakon jelennek meg nagyobb számban – település-térszín • kisebb számban speciális térhasznosításra • katonai - őrvidékek • montán ipari – erdő-térszín • átkelés - folyók • korai formáikban szálláshelyek – településnyomok

  17. Monostorok

  18. megjelenésük • magános településként • várak, városok településrészekén • összetett település funkciók jellemzik • gazdálkodási • földművelés, kertgazdálkodás • élelmiszer feldolgozás • gyógyszergyártás • kézműipari tevékenység • vallási, egyházi • kulturális • migrációs • közigazgatási – hiteles helyek (oklevelek) • egyedi/önálló területi működés • központként való működés • szerzetesrendi központ • kulturális központ • migrációs központ • közigazgatási központ

  19. A monostorok földrajzi helyzete és térállapot szerinti elrendeződése • 500 m feletti döntően erdővel borított felszínek (erdő-térszín) • 200 m feletti irányított térállapotú, erdősült település-térszín • 200 m alatti (alföldi), nyílt térállapotú település-térszínek • Időszakosan, vagy állandóan vízzel borított folyó-térszín • Folyó • Monostorhely • Aktív térszíni központ • Passzív térszíni központ • A: Várad • B: Bihar • C: Csanád • D: Csongrád • E: Szolnok • 1-50: a monostorhelyek • sorszáma

  20. VÁRAK

  21. Városok térbeli elrendeződése Magyarországon a XV. században

  22. A KÖZÉPKORI VÁROSOK

  23. VÁROSOK város – városi szerepkört alakító tényezők • jogállás • kiváltságok valamilyen formája - az önállóság különböző szintjein • királyi • földesúri - egyházi • funkció • gazdálkodási • ipari • kereskedelmi – piaci • közigazgatási – központi • királyi • megyei • egyházi • gazdasági - vásár • kiépítés • funkcionális szerkezet • rendezett utcák • főtér • központi épületek - városháza • templomok, székesegyházak, kolostorok • védhetőség • váras helyek • városfal

  24. városi jogállás • városok • civitas • urb • királyi falvak libera villa Ezek a helységek és lakosaik (civis, hospite) jelentős kiváltságokat élveztek: • szabadság jog (libertas) • önállóan választott bíró • önállóan választott tanács • szabad papválasztás • Nem tartoztak a várak, ispánok, bárók vagy bármely úr fennhatósága alá - egyedül a király vagy a királyné gyakorolt felettük földesúri hatalmat. • városfal építése • gazdasági jog • vásártartás joga • adójukat közvetlenül a királyi kincstárnak fizették egy összegben • vámmentességi jog az egész ország területén Csak ezek a jogok együttes érvényesülése esetén lehetnek teljes értékű városok – ezek valamelyikének hiányában csak védőfal nélküli mezőváros - oppidum

  25. A XV. század elején a legelőkelőbb rangú városok, melyek fallal rendelkeztek a későbbi szabad királyi városok voltak • Az öt koronaváros (1329): Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező, Sziget, • Buda jogaival – tárnoki városok Buda, Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Kassa, Bártfa, Eperjes, Pest. Mind a Budai jogkönyvben rögzített budai szokásjogot használták, peres ügyeikben maguk bíráskodtak, több jobbágyfalu felett is fennhatóságot gyakoroltak. • Székesfehérvár jogaival - személynöki városok Székesfehérvár, Esztergom Lőcse, Zágráb, Visegrád, Késmárk, Trencsén, Szeged. • A királyi városokkal egyenrangú helységek voltak Brassó, Beszterce és Medgyes (szászvárosok) • Kiváltságos városok voltak továbbá a bányavárosok, amelyeknek jogai azonban a kamarai felügyelet korlátozta. • alsó-magyarországi: Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Újbánya, Bakabánya, Libetbánya, Bélabánya • felső-magyarországi: Gölnicbánya, Szomolnokbánya, Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyóbánya, Igló • Nagybánya

  26. A VÁROSOK FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSÉT ALAKÍTÓ TÉNYEZŐK • megtelepedési sűrűség • településtérszín domborzati pereme – völgykapuk • uralmi központok elhelyezkedése • fejedelmi • királyi • egyházi • főúri • területi szerveződés – megyeszerveződés • várispánság • várak • stratégiai, hadi szempontok • gazdasági folyamatok • eltérő térhasznosítás találkozása • áramlási csomópontok • árucsere színhelyek • új térhasznosítás – betelepített külső népesség – erdő-térszín • bányászat • ipari feldolgozás

  27. Nemesi vármegyerendszer

  28. A KÖZÉPKORI TERÜLETFEJELSZTÉS

  29. A KÖZÉPKORI GAZDASÁG FONTOSABB ERŐFORRÁSAI • TERMÉSZETI • termőföld • szántó • legelő • erdő • makkoltatás • tűzifa • faszén • vad és élelemforrás • tartalékterület • folyó • víz • fokgazdálkodásra • árasztásra • öntözésre • energia • útvonal • ércek • arany • ezüst • réz • só • építőkő, agyag • TÁRSADALMI • népességszám • népsűrűség • térhasznosítás differenciáltsága • hierarchikus településhálózat • központok • kiépített területi közigazgatás • folyamatosan fenntartott belső áramlás • külső áramlásokhoz való kapcsolódás • állandó egységes politikai és gazdasági tér

  30. A KÖZÉPKORI GAZDASÁG ÁGAZATAI alapja a funkcionális agrárgazdaság • vegyes gazdálkodás • szántóföldi növénytermesztés • vegyes – ólas és legeltető állattartás • kert • szőlő • feldolgozás • állattartó gazdálkodás – legeltetés • szőlő és gyümölcs termelés kiegészítő földműveléssel és állattartással • vízgazdálkodás • foki és réti halászat • fa és nádhasznosítás • réti állattartás • erdőgazdálkodás • vadászat • fakitermelés és feldolgozás • termések és gyümölcsök feldolgozása

  31. A KÖZÉPKORI TERÜLETFEJLESZTÉS SZERVEZŐDÉSI SZINTJEI • királyi • uradalmak • kiváltságok • járadékok • pénzverés • egyházi - monostori • birtok • tized • nemesi • főúri nagybirtok • középnemes bírtok • „egytelkes” nemesség birtoka • szabadjogú • telepített hospesek kiváltsággal • székelyek • jászkunok • szászok • királyi városok

  32. MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI TÉRSZERKEZETE ÉS REGIONÁLIS TAGOLÓDÁSA

  33. TARTOMÁNYÚRI TERÜLETEK A 14. SZÁZADBAN (FEUDÁLIS SZÉTTAGOLTSÁG)

More Related