Download
1 / 58
E N D
XIX.sz.közepétől Európában megnövekvő műkereskedelem – kiállítási boom – művészek műtermei a kiállítások párhuzamaiként a műkereskedelem „személyesebb” színhelyei – közönség igénye az „elbűvölésre” – egyre attraktívabb „atelierek” – az angol szakirodalom különbséget tesz a műhely és reprezentációs műterem között. • Párizsban, Londonban, Münchenben – speciális műteremházak épülnek – igazodnak a művész anyagi lehetőségeihez. A művész műtermének személyes megtekintése Római szokás volt korábban – a római utikönyvekben benne voltak a híres művészek műtermei is, amelyek hozzátartoztak a városi látványosságokhoz. Az egyes művésznek műteremlátogatási időpontjaik voltak. (Ez hozzásegítette őket a gyűjtők megszerzéséhez – a nagy közönség felé reklám stb. a vevő pedig sokszor olcsóbban jutott hozzá a képekehez, mintha azt valamelyik kiállításon vette volna meg.) • Amerika (Művészet 1910-es száma) – Az amerikai művészviszonyokról – • - a műtermekkel már úgy vannak mint garageokkal, ma már a legkisebb faluban is találhatni egy-kettőt – a városokban centralizálódnak – műteremházak (Studio building)- Carnegie Hall 250 művész, festő és muzsikus – mindenki művészettel foglalkozik, vibráció – hasznos, nemcsak kritika, egymás segítése is. – koncertterem is van 2500 ülőhely • Legismertebb műteremházak még: Sherwood, Van Dyck, Bryant Park, Long Acre - Van Dyck – összes műterem nyitva - műpártolók, sajtó, gyűjtők
Harreit Hosmer studiója Rómában, amikor a walesi herceg látogatást tett nála. Harper’s Weekly, 7. 1859. május Hosmer (1830-1908) Massachusettsből St. Louisba ment, ahol anatómiát tanult, 1852-ben került Rómába, ahol élete nagy részét töltötte. Hosmer támogatói az angol arisztokrácia körein kívül az orosz cár, és néhány európai koronás fő voltak. Női szobrász nagyon kevés volt ekkoriban – kihangsúlyozták „fiús, és vad, meg nem szelidített temperametumát., és hogy a fején, mindig a „festők” sapkáját (barett) viselte. Studio display – Róma, Firenze – műtermek egyben az üzletkötés színterei is, tele agyagmintákkal, gipszöntvényekkel – és nagy márványdarabokkal, amelyeket kifaragtatott, Hosmer 20 munkást foglalkoztatott ebben az időben. Műtermét nagy magasnak írták le, amelyben hatalmas égre nyíló ablakok voltak. Növények díszítették, mint pl. egy éppen érő narancsfa.
Harriet Hosmer: Zenobia 1857-59 márvány 223,5cm magas Wadsworth Atheneum, Harford, Connecticut Hosmer Zenobiája egy olyan nőnek állít emléket, aki kormányozta a hatalom nélküli férfiakat. Palmyra királynője volt a 3. században (Syria tartomány) és szembeszállt a római birodalommal, amiért amikor Aurelianus elfogta, bilincsben kellett eltűrnie, hogy római utcáin végighurcolják a császár diadalmenetében. Gyönyörű nő volt, férfias vonásokkal – új Kleopátrának hívatta magát – szerette a történelmet és irodalmat, Longinus volt a tanítója. De lovagolt, együtt ivott katonáival, csak akkor szeretkezett, amikor gyermeket akart stb. Hosmer nem volt aktív résztvevője szuffrazsett mozgalomnak, de szobor bizonyos lázadást fejez ki a politikai elnyomás ellen. 1859-ben a Cosmpolitan Art Journal észre is vette ezt – úgy jellemezte szobrát, mint a romantikátlan erő perszonifikációját – akit nem lehet megalázni, a bilincsben is nyugodt és erős marad.
Ismeretlen: Harriet Hosmer munkaközben, amint Benton szenátor szobrán dolgozik. 1861 k. Schlesinger Library, Cambridge, Massachusetts Benton szenátor szobrának római, tógaszerű kosztümje hasonló redőkben hull alá, mint Zenobiáé, és ez ellentétben áll, kemény, férfias arcával. A póz és kosztüm közvetve a nemi szerepek felcserélhetőségére utal. Hosmer egyedülálló profi karriert futott be, állandóan konfrontálódnia kellett azzal szteretípiával, hogy egy nő nem tud eredetit alkotni. Önmagát különben spiritulista médiumnak tartotta.
A szobrászok stúdióitól amelyek „bevásárló” üzletekhez hasonlítottak (antik szobrok másolatai) a festőké sem különbözött – ők un. Cabinet des curiosités –t rendeztek be műtermeikben – a berendezés attól függött, hogy milyen témára szakosodott a festő . A műtermek a festéshez szükséges legoptimálisabb fényviszonyok figyelembevételével épültek. Richard Morris Hunt: Studio Building, 15 West Tenth Street, New York City
William Merritt Chase: 10.utcai studio 1881-10 k. Ez az műteremjelenet mintegy sorbaveszi a művész tárgyait – tükrözve az anyagi jólétet, valamint show room – is, reprezentációs és eladási célokat szolgál. W.Meritt Chase (1848 -1916) Williamsburgban/Indiana államban született, sokgyermekes családban. Apja azt remélte, hogy átveszi majd nőicipő üzletüket, de szembeszállt vele, és rajzolni tanult 1867-től egy helyi művésztől (Indianapolisz) Egy ösztöndíj segítségével eljutott New Yorkba, ahol a National Academy of Design –on tanult. 1871-ben St. Louisba költözött és csendéleteket festett, majd egy mecénás segítségével Európába utazott. (istenem, inkább megyek Európába, mint a mennyekbe”) -Európa kötelező – grand tour. A Müncheni Akadémiára iratkozott be – és ez döntő volt festői fejlődése szempontjából. A régi mestereket tanulmányozta, de világosabb, díszesebb stílust alakított ki, mint mesterei. Münchenben tanultak még nagyon sokan ebben az időben.
W.Meritt Chase: A studioban 1882 Münchenben tanultak pl. Frank Duveneck, John Twacktman – az előzőről Csók István is megemlékezett. Hároman mentek Velencébe, amely szintén nagy hatással volt Chase-re. 1878-ban tért vissza New Yokban, és Art Students League-ban tanított, valamint a Brooklyn Art-ban, és Pennsylvaniai Akadémián is. Alapított egy nyári iskolát is. Ő volt a leghíresebb tanár az akkori időkben. 1880-ban az Amerikai Művész Társaság elnökeévé választották. 1886-ban elvette Alice Gerson – és ezentúl őt és gyermeit festette . Témában és műfajban változatos életmű
Alice Barber: The Women’s Life Class 1879 (Pennsylvania Academy of Fine Arts, Philadelphia
Jefferson David Chalfant: Bougerueau műterme a párizsi Julien Akadémián 1891
Thomas Eakins: Férfiaktok 1880. Eakins-t ma már 19.sz. –i amerikai realizmus legjelentősebb festőjeként tartják számon – de pályája nagy részét a kritikával és közönséggel folytatott harc kísérte. 1844 július 25-én született Philadelphiában és ebben a városban élt és dolgozott egész életében. A pennsylvaniai akadémián tanult művészeti aktot,, és egyidejűleg a Jefferson Medical College –ban hallgatott anatómiai előadásokat. 1866-ban európai tanulmányutat tett (ez akkoriban szinte kötelező volt) és festészetet majd szobrászatot tanult több francia akadémikustól pl. Jean Leon Gerome-tól és Lenon Bonnat-nál. Az utolsó telet Madridban és Sevillában töltötte – Velazquez volt rá döntő hatással.
Visszatérve az USA-ba – egy képszériát készített – amelyeknek témája a férfiak szabadban, sportolás közben – Thomas Eakins: Evezősök 1874
Ezek a portrék a sportolókról az első városi ábrázolások, amelyek az amerikai szabadidő kultúrát, és sport növekvő népszerűségét mutatják be. Ez a széria nyilvánvalóvaló tette Eakins érdeklődését a perspektíva és az emberi test iránt, kevésbé voltak idalizálóak, azért a közönségnek idegen volt festészete. Nem is nagyon kapott megbízásokat. A Gross Klinika című képe egy nagyszabású vállalkozás volt, a „Centennial Exhibiton”- ra festette, és a tudomány hősét akarta vele ábrázolni, de annyira szokatlan volt a kép tárgya, hogy elvátolították művét a kiállításról és helyette egy modern orvosi műszert állítottak ki. A kritika elutasította a képet – mert az „visszataszító”. Röviddel ezután festette egy képet, amelyen egy női akt hátat fordít a szemlélőnek. Az ilyen kép megint csak előzmények nélküli volt és a kritika újból Eakins tárgyválasztását bírálták, de ugyanakkor Thomas Eakins: A Gross klinika 1875
Elismerték technikai tökéletességét. 1873-tól sikeresen oktaott a Pennsylvaniai Akadémián 1886-ig, amikor is radikális tanítási módszere miatt vissza kellett vonulnia. Ezek közé tartozott pl., hogy az aktrajz osztályon, ahová nők is jártak, a szeméremtakarót eltávolították a férfi modell elől. • Ezekben az években nagyon produktív volt, s talán a Gross Klinika rossz fogadtatása miatt, egy csomó nosztalgikus zsánerképet festett nőkről, házi környezetben és tógákba öltöztetett fiatal emberekről Árkádiai tájakba állítva – amelyek minden provokációt elhárítottak. 1880-tól kezdett el fotográfiával foglalkozni, amely részévé vált festészetének. Később akvarellel és szborászattal is foglalkozott. 1884-ben házasságot kötött Susan Maedowell művésznővel, aki a legbuzgóbb szószólója lett művészetének. 1887-ben Dakota államba utazott és ezentúl alapvetően megváltoztatta festői stílusát – vékonyan vitte fel festéket, és már majdnem monokróm színek váltották fel az egykor buja színekben pompázó palettát. Ugyanakkor ezeken a munkákon egye növekvő absztraháló tendencia figyelhető meg.
Frank Furness and George W. Hewitt: Pennsylvania Academy of Fine Arts. Philadelphia 1871
Peter B. Wight: National Academy of Design, New York 1862-5 A velencei Doge-palota volt az előképe.
Richard Morris Hunt: Biltmore, Ashwill, Észak – Karolina 1895
Richard Morris Hunt: Biltmore Library, Asheville, Észak Karolina 1895
Henry Hobson Richardson: Marshall Field Warehouse. Chicago Illionois, 1885-7
Louis Sullivan: Wainwright Building, St. Louis, Missouri, 1890-91
Frank Lloyd Wright: Ward W. Willittis House. Highland Park, Illinois 1900-02
Frederick Childe Hassam 1859-1935. a legjelentősebb amerikai impresszionista, és a legtermékenyebb művész volt a generációjában. Egyidejűleg dolgozott oldajjal, akvarellel, pasztellel, és nyomtatott grafikával. 1859-ben született egy híres kereskedőcsalád gyermekeként, Dorchesterben, Massachusetts államban. Egy fametszőnél tanul, és a 80-as években mint szabaduszú illusztrátor dolgozott különböző újságoknak és gyermekkönyveket is illusztrált.
Childe Hassam: Zászlók az 57. utcában. 1918. 80-as évek a Bostoni Art Clubban tanult és a Lowell Intézetben. 1882-ben már egyéni akvarell kiállítása volt Bostonban. 1883-ban Európába utazott itt készített egy akvarell sorozatot. 80-as évek közepe bostoni utaci képek – pl. Esős Boston, amellyel hírnevet szerzett. 1886-ban Párizsba utazott, ahol Boulangerhez járt a Julien Akadémiára, rész vett a párizsi világkiállításon és bronzérmet nyert. 1889. USA – különböző művésztelepeken dolgozott pl. Appledorf Island és impresszionista képeket készített. 90-es évek nagy elismertségnek örvendett, szinte minden művésztársaságnak tagja. Folytatta utcai sorozatát leghíresebb képe az első világháború után keletkezett zászlós képe Résztvett a modernista mozgalmakban is 10-ek társasága és kiállított az Armory Shown
John Singer Sargent – 1856-1925 A századforduló legjelentőseb portréfestője volt. Európában is híres volt, Rodin azt mondta róla, hogy a század van Dyck-ja. Amerikai szülők gyermek, de azok Európában éltek, Firenzében született, Párizsban járt művészeti iskolába, és Londonban halt meg. Az Egyesült Államokba csak néhányszor látogatott el. Viszont sok amerikai megrendelője volt, sőt az amerikai múzeumok vették meg művei nagy részét. Pl. Metropolitan Múzeum John Singer Sargent: Egy kisfiú portréja 1890
Mary Cassatt: Hajóparti 1893. Olaj 90x117 cm. National Gallery of Art, Chester Dale Collection. Egész életében Párizsban élt – teljesen beleépült az impresszionista körökbe, velük is állíott ki. Degas figurális ábrázolási technikája, valamint a japán fametszetek hatottak művészetére.
James Mc Neil Whistler, még két hónappal a halála előtt is Amerikáról,mint a házájáról beszélt, és egész életében kapcsolatot tartott fenn vele, de 21 éves korában Európába jött, és soha nem tért oda vissza. Whistler egy jelenség volt a párizsi és a londoni művészvilágban, dandy, nagyvilági, extravagáns, akit mindenki csodált. Proust regényében „Az eltűnt idő nyomában” is megörökítette figuráját. (Elstir) Festészete és művészeti elvei egy egész generációt lázba hoztak – 1881-es kiállítás New Yorkban – A fehér lány, az Arrangemant szürkében és feketében, és Anyám portréja – a legnagyobb elismerést aratta és hatott Cecilia Beaux-ra, Merritt Chase, Thomas Eakinsre és még sokan másokra is. Alapelve a nagyon a haszonra éhes, és gyakorlatias világban a művészet céltalanságának meghírdetéste volt – L’art pour l’art - Kép: nem a lány fontos hanem színek harmóniája és zenéje, a fehér harmóniája
Whistler egész életében el volt bűvölve az ázsiai művészettől és gyűjtötte a kínai porcelánokat és a japán fametszeteket ez utóbbinál a körvonalak kifejezőereje izgatta, amelyet tovább is fejlesztett. Kis rózsa, 1895
Cecilia Beaux 1855-1942 Philadelphia-ban született, korán felismerték a tehetségét, és a családja mindenben támogatta. 18 évesen vette át unokanővére művészeti iskoláját, portrétkat, akvarelleket festett. Később fotográfiával és litográfiával is foglalkozott. (Portréira Eakins és főleg Whistler hatottak). 1883-ban lefestette testvérét kislányával, és ezzel a díjat is nyert. 1887-88-ban Párizsban tanult a Julian Akadémián. 1899-ben elnyerte a Carnegie Intézet első díját , részt a Pan America Kiállításon. 1895-ben kinevezték első női tanárnak a Pennsylvaniai Akadémiára. 1919-ben a Nemzeti Művészeti Comitee tagja, később a Amerikai Akadémia levelező tagja lett.
