1 / 69

9. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve

9. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve. Tóth Tibor DSc. 1. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve. Előadásvázlat: - Az ember: a teremtés koronája vagy az evolúció vége? Evolúciós hamisítások: piltdowni „ember”,nebraskai „ember”,Ota Benga;

colton
Download Presentation

9. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. 9. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Tóth Tibor DSc Szent Pál Akadémia 1

  2. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Előadásvázlat: - Az ember: a teremtés koronája vagy az evolúció vége? • Evolúciós hamisítások: piltdowni „ember”,nebraskai „ember”,Ota Benga; • Az ember képzeletbeli családfája: Australopithecus, Homo habilis, Homo erectus, Homo sapiens; • A besorolási rendszer csődje: fajok, amelyek egy időben éltek őseikkel; • Mi a helyzet az időadatokkal? • Evolúció és rasszizmus. Szent Pál Akadémia Szent Pál Akadémia 2

  3. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Az ember: a teremtés koronája vagy az evolúció vége? • Az ember származása az egész teremtés-evolúció ellentét legtöbbet vitatott kérdése. Kezdettől fogva az embernek az állatvilágból való felemelkedése váltotta ki egyházi(később csak „fundamentalista”) körökben a leghevesebb elutasítást. Ha ugyanis igazolható lenne, hogy az emberi faj létrejötte természetes okokkal megmagyarázható, akkor nincs szükség isteni „gyámkodásra”, az ember úgy alakíthatja saját sorsát, ahogy akarja. Aki pedig a természetes okokat nem fogadja el kizárólagosnak, az is feltételezhet valamiféle közvetlen isteni beavatkozást, lehetőleg úgy, hogy a legkevésbé konfrontálódjon a tudománnyal. Szent Pál Akadémia

  4. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve • Az evolucionista tankönyvek azt sugallják, hogy az állatvilágtól az emberig vezető út meggyőzően dokumentálható és az újabb leletek ezt tovább erősítik. Ez azonban nincs így,mert a több lelet nem hoz nagyobb világosságot, hanem egyre nehezebbé teszi ellentmondásmentes törzsfa felállítását. Az eddig feltárt fosszilis hominida egyedek számát 7-8000-re becsülik. Különösen fontos kritérium az agy mérete, felépítése és a két lábon járás, amennyire a leletekből megállapítható (M. Lubenow: Bones of Contention. A Creationist Assessment of Human Fossils, Baker Books, 2004). Szent Pál Akadémia

  5. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve • Ha a paleo-antropológus a lelet feltételezett törzsfejlődésbeli helyét akarja meghatározni, előre meghatározott kereteket kell használnia. Az elfogadott hipotézisnek nem csupán a lelet koráról kell nyilatkoznia, hanem a jellegzetességek törzsfejlődéstani helyéről is. Az elmúlt másfél évszázadban a keretek is gyakran változtak, és tévedések, szándékos csalások is előfordultak. Pl. az emberszabású majmokat a hetvenes évekig morfológiai alapon egységes csoportként állították szembe az emberrel. Ma molekuláris biológiai megfontolások alapján a gorilla és a csimpánz közelebb áll az emberhez,mint az orangután. Fiziológiai és magatartásbeli jegyek alapján viszont az utóbbi áll közelebb. Szent Pál Akadémia

  6. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve • A fossziliák értékelését illetően az evolucionista Peter Schmid antropológust szívesen idézik: „A fossziliákat sohasem címkével találják. Mi emberek soroljuk be a leleteket egy bizonyos rendszerbe. A Harvard antropológusa, David Pilbeam hangsúlyozza: „…a paleo-antropológiában az adatok még mindig olyan hiányosak, hogy az elmélet nagymértékben befolyásolja az értelmezést. Szent Pál Akadémia

  7. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Evolúciós hamisítások Piltdowni ember: orángután-állkapocs és emberi koponya Egy ismert orvos és amatőr paleo-antropológus, Charles Dawson (1912) „felfedezése”: állkapocs+agykoponya töredék Piltdown, Anglia. Az állkapocs inkább majoméhoz hasonlított, a fogak és a koponya emberéhez. Azt állították róla, hogy 500 ezer éves, több múzeumban az evolúció kétségbevonhatatlan bizonyítékaként állították ki. A témáról több mint 500 doktori disszertáció született, 40 éven át rengeteg tudományos cikket írtak („…lenyűgöző lelet a korai emberről”- Henry Fairfield Osborn, 1935). Szent Pál Akadémia

  8. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve 1949-ben a British Museum paleontológusa, Kenneth Oakley kipróbálta a leleten a fluoros vizsgálat nevű kormeghatározási eljárást. A teszt során kiderült, hogy a piltdowni ember állkapcsa egyáltalán nem tartalmaz fluort, ami azt jelenti, hogy néhány évnél nem lehetett tovább a földben. A koponyáról, amelyben kevés fluor volt, kiderült, hogy legfeljebb néhány ezer éves. Az újabb kronológiai vizsgálatok szerint a fogakat az állkapocsban, amely eredetileg egy orángutáné volt, mesterségesen csiszolták le, hogy régebbinek tűnjenek. A csontok mellett talált „primitív” eszközök pedig egyszerű hamisítványok voltak. Weiner részletes elemzései alapján a csalás 1953- ra végérvényesen kiderült. A koponya egy 500 évvel korábban élt emberé, az állkapocs pedig egy nemrégen elpusztult majomé volt. A fogakat reszelővel és kén bikromát színezőanyaggal manipulálták. A csalást leleplező csapat egyik tagja, Le Gros Clark méltatlankodott: Szent Pál Akadémia

  9. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve „A mesterséges beavatkozás nyomai azonnal szembeszökők voltak. Annyira egyértelműen látszottak, hogy meg is kérdezhetnénk: miként kerülhették el ilyen sokáig mindenki figyelmét?” Amikor mindez kiderült, a „piltdowni embert” sietve eltávolították a British Museumból, ahol 40 évig büszkén mutogatták. A felelősség kérdése teljesen sohasem tisztázódott. Dawson mellett Arthur Smith Woodward, a British Museum geológiai osztályvezetője, valamint a 20 mérföldre Hastingsban tanító Pierre Teilhard de Chardin is belekeveredett az ügybe, aki korábban járt Afrikában és Kairóban is tanított. A nagy felhajtás vége: „A nagy Piltdown csalás”.(Néhány soros újságcikk). Szent Pál Akadémia

  10. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A nebraskai ember: disznófog 1922: Henry Fairfield Osborn, az USA Természettudományi Múzeumának igazgatója bejelentette: Nyugat-Nebraskában, a Kígyó-patak közelében egy pleisztocén korból származó őrlőfogat talált. Egy fogból extrapolálva :ember és majom fogának „ötvözete”,”nebraskai ember” -->”Hesperopithecus haroldcooki”. Szent Pál Akadémia

  11. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Számos szaktekintély támogatta Osbornt. Ennek az egyetlen fognak az alapján megrajzolták a nebraskai ember fejének és testének rekonstrukcióját. Sőt, a nebraskai embert még felesége és gyermekei társaságában,teljes családi körben ábrázolták. És mindezt egyetlen fogból! 1927-ben a csontváz további részeit is megtalálták. Rájöttek, hogy egy kihalt amerikai vaddisznófaj fogáról van szó. Micsoda blamázs! Szent Pál Akadémia

  12. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A Science folyóiratba William Gregory írt cikket: „Úgy tűnik, nem ember, és nem is majom” címmel. Erről mondta később Duane T. Gish ismert keresztény biokémikus: „Ez volt az az eset, amikor egy disznó majmot csinált egy evolucionistából”. A „nebraskai ember” és családja botránykőként vonult be az evolucionista szakirodalomba. Szent Pál Akadémia

  13. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Ota Benga: afrikai pigmeus a ketrecben Darwin tanain fellelkesedve egyes evolucionista tudósok a 20. század elején „élő átmeneti alakokat” kezdtek keresni. A legismertebb eset a túlhajtott lelkesedésre Ota Benga, akit 1904-ben ejtett fogságba Samuel Werner evolucionista kutató. Felesége és két gyermeke volt. Láncra verve, ketrecben szállították az USA-ba, ahol az evolucionista tudósok a majmok között állították ki a St. Louis-i Világkiállításon. Két évvel később a bronxi állatkertbe vitték, ahol az „ember ősei”között mutogatták egy Dinah nevű gorilla és egy Dohung nevű orángután társaságában. Az állatkert evolucionista igazgatója vadállatként kezelte. A szerencsétlen pigmeus végül öngyilkosságot követett el. Szent Pál Akadémia

  14. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Az ember képzeletbeli családfája: Australopithecus, Homo habilis, Homo erectus, Homo sapiens; A történelem során létezett majomfajok számát több mint 6000-re becsülik. Ma már csak 120 fajuk él a Földön. A kihalt fajok egyedeinek maradványai gazdag forrást jelentenek az evolucionistáknak az ember származásának demonstrálására. Szent Pál Akadémia Szent Pál Akadémia 14

  15. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Az evolucionisták úgy írták meg az ember evolúciójának történetét, hogy a céljuknak megfelelő koponyákat a kisebbtől a nagyobb felé haladva sorrendbe rakták és közéjük illesztették néhány, mára már kihalt embertípus koponyáit. E forgatókönyv szerint „az embereknek és a ma élő majmoknak közös ősük van. A közös ős kezdett fejlődni és az egyik fő fejlődési vonulat a mai majmokhoz, a másik a mai emberekhez vezetett.” Szent Pál Akadémia

  16. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A régészeti leletek azt mutatják, hogy a történelem során az ember mindig is ember volt, a majom pedig majom. A számos anatómiai különbség egyike sem olyan, hogy evolúciós folyamat során jöhetett volna létre. A majmoknak és az embereknek nyilvánvalóan sok hasonló fizikai tulajdonságuk van és hasonló a DNS-ük is, de hasonlóságokat olyan fajok között is találtak, amelyek között nem tételeznek fel evolúciós kapcsolatot. A hemoglobin, vagyis az a molekula, amely az oxigént hordozza a vörösvértestekben, megtalálható az összes gerincesben, beleértve az embert is, de létezik a földigilisztában, a tengeri csillagban, a puhatestűekben, egyes rovarokban és növényekben, sőt,még bizonyos baktériumokban is. Szent Pál Akadémia

  17. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Más bizonyítékok még zavarba ejtőbbek. Amikor a tudósok megvizsgálták a krokodilok, a viperák, és a csirkék hemoglobinját, azt találták, hogy a krokodilok közelebbi kapcsolatban vannak a csirkékkel, mint hüllőtársaikkal. Más vizsgálatokban azonos fehérjét találtak a tevék és a cápák sejtfalában. A hasonlóság nem ugyanaz, mint a kapcsolat, a molekuláris hasonlóságok pedig több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. A homo sapiens – t olyan jellegzetességek választják el az összes többi fajtól, amelyek nem magyarázhatók az evolucionisták által javasolt legfokozatosabb átmenetekkel sem. A két lábon járás például az egyik legfontosabb jellemzője az embernek, ami az állatoktól megkülönbözteti. A mentális különbségek szintén áthidalhatatlanok. Néhány nyilvánvaló példa: Szent Pál Akadémia

  18. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve • Felsőbbrendű értelemmel rendelkezünk. Az információk tömegét tudjuk felhalmozni, felidézni és értékelni, majd ennek eredményeképpen értelmesen cselekedni. • Nemcsak tudattal rendelkezünk, hanem öntudattal is, ami képessé tesz bennünket arra, hogy önazonosságunkról és jelentőségünkről elmélkedjünk. Ösztönösen érzékeljük, hogy nem vagyunk sem atomi szinten lejátszódó véletlenek eredményei, sem tanult majmok. Gondolkodunk a jelentésről és a célról, vágyunk arra, hogy fontosak legyünk. Törekvések és célok fogalmazódnak meg bennünk. Velünk született érzékünk van a méltóság iránt. Szent Pál Akadémia

  19. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve • Képesek vagyunk túl látni saját közvetlen tapasztalatunkról. Gondolkodunk a halálról és arról, ami utána következik. • Kifejező nyelvet használunk, ami lehetővé teszi számunkra, hogy prózát és verseket írjunk, nyelveket fordítsunk le egymásra, szavakat használjunk érzelmeink megfogalmazására. • Képesek vagyunk összetett következtetésre, a kreatív gondolkodásra, valamint elméletek kidolgozására. • Van matematikai érzékünk, képesek vagyunk óriási számokig számolni, algebrai egyenleteket felállítani, matematikai, statisztikai és természettudományos kérdéseket megvitatni. Szent Pál Akadémia

  20. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve • Van esztétikai érzékünk, ami lehetővé teszi számunkra, hogy megállapítsuk a forma, a textúra, a színek, a rend és a tervezés relatív minőségeit. Szinte határtalanul kreatívak vagyunk a zeneszerzésben, képek és más tárgyak készítésében és nem csupán a túlélés, hasznossági célok érdekében, hanem a saját élvezetünkre is. • Van erkölcsi érzékünk és makacsul hiszünk abban, hogy különbség van helyes és helytelen (jó és rossz) között, amely együtt jár az etikai felelősség vállalásával. • Van lelki-szellemi érzékünk, amely annak tudata, hogy az anyagon túl létezik egy másik, transzcendens világ. Szent Pál Akadémia

  21. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Ez csak 9 példa, amelyet John Blanchard idéz, annak a mélységes szakadéknak a bemutatására, amely az emberi lények és a földi élet egyéb formái között tátong. Ronald Nash, a Western Kentucky University filozófia professzora a lényeget tömören így fogalmazza meg: „Még ha a vita kedvéért igaznak is fogadjuk el az egyetemes evolúciós elképzelést, az a tény, hogy a folyamat értelmes, kreatív, öntudatos és Isten-tudatos lényeket hozott létre, magyarázatot kíván, amivel a természettudomány nem képes szolgálni.” Szent Pál Akadémia

  22. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A röviden összefoglalt rendkívüli különbségek ellenére a darwinisták szerint a mai ember valamiféle majomszerű élőlényből fejlődött ki. A feltételezett evolúciós folyamat során, amely állítólag 4-5 millió évig tartott, léteztek bizonyos „átmeneti alakok” a mai ember és őse között. A teljes egészében feltételezéseken alapuló forgatókönyv szerint négy ilyen „alapvető kategória” létezett: • Australopithecines (az Australopithecus többesszáma), • Homo habilis (szerszámkészítő ember), • Homo erectus (egyenesen járó ember), • Homo sapiens (a mai modern ember). Az evolucionisták az ember és a majom első ún. közös ősét az Australopithecus (déli majom) névvel illetik, ami nem más, mint egy azóta kihalt, különböző típusokat magában foglaló ősi majomfaj. Egyesek közülük nagyobb termetűek, mások kicsik és karcsúak voltak. Szent Pál Akadémia

  23. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Az evolucionisták az emberi evolúció következő lépcsőjét a „Homo” névvel illetik, ami embert jelent. Az evolucionisták megállapítása szerint a Homo rendbe tartozó élőlények jóval fejlettebbek, mint az Australopithecus és nem is nagyon különböznek a mai embertől. A mai modern ember, vagyis a Homo sapiens, szerintük a faj evolúciójának legutolsó lépcsőfokaként alakult ki. Az olyan maradványok, mint a „jávai előember”, a „pekingi ember”, vagy „Lucy”, amelyek időről-időre felbukkannak az evolucionista kiadványokban és előadásokban, az említett négy kategória valamelyikébe vannak besorolva. A fajokról pedig feltételeik, hogy alfajokká ágaztak szét. Szent Pál Akadémia

  24. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Bizonyos fajokat, amelyek régebben sikeres jelöltnek számítottak az „átmeneti alak” címre, mint például a Ramapithecus, ki kellett hagyni a képzeletbeli családfából, mert kiderült róluk, hogy közönséges majmok voltak. A Ramapithecus-ról korábban azt állították, hogy ez volt az első emberszerű majom. A fossziliákat (állkapocstöredékeket) Indiában találták meg 1934-ben. Csak a 60-as években állították össze azt a családfát, amelyben a 14-17 millió évesnek tekintett Ramapithecus bekerült az ember közvetlen ősei közé. Későbbi leletek alapján azonban a 80-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy az orangutánnal rokon kihalt majomféléről van szó. Szent Pál Akadémia

  25. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Szent Pál Akadémia

  26. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Az evolucionisták, akik a fejlődési sorrendet az Australopithecus  Homo habilis  Homo erectus  Homo sapiens láncban adják meg, feltételezik, hogy ezek a fajok egymás ősei voltak. A paleo-antropológusok kutatásai viszont felfedték, hogy az első három fejlődési fokozat a világ különböző pontjain egyidőben létezett, sőt, a Homo erectus fajba sorolt lények egészen a legújabb korokig léteztek. Az Australopithecusok mintegy 4 millió évig éltek volna Afrika középső területein. Sokáig őket tekintették az ember őseinek. A mai emberszabásúakhoz hasonlóan képesek voltak rövidebb távon kétlábon járni, de életmódjuk inkább a fákhoz kötötte őket. Legismertebb képviselőjük Lucy (Australopithecus afarensis), amelyet Donald Johanson talált Etiópiában 1974-ben. Szent Pál Akadémia

  27. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Szent Pál Akadémia Szent Pál Akadémia 27

  28. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Minden Australopithecus faj kihalt majomfaj, amelyek a mai majmokra hasonlítanak. Alacsonyak voltak (legfeljebb 130 cm-esek) és akárcsak a csimpánzoknál, a hímek nagyobbak, mint a nőstények. Sok jellemzőjük, például a koponyájuk alakja, a szemeik közelsége, a rövid őrlőfogak, az állkapocs szerkezete, a hosszú karok és a rövid lábak bizonyítják, hogy ezek a lények nem különböztek lényegesen a ma élő majmoktól. Állítólagos felegyenesedett járásuk, amelyet egyes paleo-antropológusok, mint pl. Richard Leakey és Donald C. Johanson évtizedekig védelmeztek, ma már megcáfoltnak tekinthető. A cáfolat Lord Solly Zuckerman és Prof. Charles Oxmard számos Australopithecus leleten végzett több évtizedes kutatómunkájának köszönhető. Végül 1994-ben az angliai Liverpool Egyetem átfogó kutatása erősítette meg, hogy az Australopithecus négy lábon mozgott és egy rég kihalt majomfajnak kell tekinteni. Szent Pál Akadémia

  29. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Szent Pál Akadémia

  30. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A feltételezett származási vonal következő, mára már egyre kevésbé elfogadott tagja a Homo habilis. A leletanyag nagyon gyér. Az 1960-as években talált rájuk Louis és Mary Leakey a tanzániai olduvai szakadékban. Szerintük ez az új faj, amelyet ők Homo habilis névvel (szerszámhasználatra képes ember) illettek, viszonylag nagy agytérfogattal rendelkezett, felegyenesedve járt, kőből és fából készült eszközöket használt, - tehát könnyedén lehetett az ember őse. Az ugyanettől a fajtól származó leletek az 1980-as években azonban teljesen megváltoztatták ezt a nézetet. Egyes kutatók, pl. Bernard Wood és C. Loring Brace az új leletek alapján kijelentették, hogy a Homo habilis elnevezés helyett Australopithecus habilis lenne az ésszerű elnevezés. Szent Pál Akadémia

  31. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Vagyis szerszámhasználatra képes déli majom lenne az indokolható elnevezés amiatt, hogy hosszú karja, rövid lába és majomszerű csontszerkezete sokkal közelebb áll az elődjének tekintett Australopithecus- hoz, mint az emberéhez. Ugyanakkor nehezen megmagyarázható ellentmondás, hogy az 1972-ben Kenyában a Turkana (Rudolf) tónál Leakey által vulkáni tufában talált KNM-ER 1470 azonosítószámú, 2.8 millió évre becsült korú koponya agytérfogata mintegy 800 köbcentiméter, amely már a mai ember agyméretének alsó határát éri el. A kiásott csonttöredékek összefoglalóan a Homo rudolfensis nevet kapták, utalva a megtalálás helyére. Szent Pál Akadémia

  32. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Richard Leakey, az antropológia addigi legnagyobb felfedezéseként mutatta be az általa megtalált maradványokat, és elsöprő sikert ért el vele. Leakey szerint ez a lény, amelynek a mai emberhez viszonyítva kis agytérfogata volt, de az arca az emberéhez nagyfokú hasonlóságot mutatott, jelentette a hiányzó láncszemet az Australopithecus és az ember között. Hamarosan kiderült azonban, hogy a koponya arcszerkezete, ami rengeteg tudományos magazin címlapján megjelent, a töredékek hibás összeállítása miatt lett annyira emberszerű és lehet, hogy ez nem volt véletlen. Szent Pál Akadémia

  33. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Prof. Tim Bromage, aki az emberi arc anatómiájáról írt tanulmányokat, 1992-ben számítógépes szimuláció segítségével a következőt állapította meg: Amikor először rekonstruálták a KNM-ER 1470-est, az arcot csaknem függőlegesen illesztették az agykoponyához, nagyon hasonlóan a mai ember lapos arcához. A legújabb anatómiai kutatások szerint azonban ez az arc jelentős mértékben kiugró volt, majomszerű, mint az Australopithecus-é. C. Loring Brace, az 1470-es koponya állkapocs és fogszerkezetének elemzésével kijelentette, hogy az ER1470 arca és fogai olyanok voltak, mint az Australopithecus-é. Szent Pál Akadémia

  34. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A Homo erectus evolucionista időbecslés szerint 1.9-0.3 millió évvel ezelőtt élt. Eugene Dubois holland orvos 1891-ben Jáva szigetén talált egy koponyatetőt, majd 1 évvel később 16 méterrel távolabb egy emberi comb csontot. Feltételezte, hogy mind a kettő ugyanahhoz az egyedhez tartozott és a majom és ember közötti átmeneti formának értékelve Pithecantropuserectusnak nevezte el. Később kimutatták, hogy a leletek sokkal inkább emberszerűek és a Homo nemzetségbe sorolták. Ugyanez vonatkozik az 1920-30-as években Teilhard által felfedezett „pekingi előember”-re (Sinantrophus pekinensis). Ennek az eredeti fossziliái a világháború idején elvesztek, vagy szándékosan eltüntették őket. Szent Pál Akadémia

  35. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A Homo erectust az egész világon a pekingi és jávai ember leletei tették ismertté, amelyek mint utaltunk rá, egyáltalán nem megbízhatóak. Ezért rendkívül fontosan az Afrikában talált Homo erectus leletek. A leghíresebb ilyen lelet a kenyai Turkana tó közelében talált „turkanai fiú”. A maradványok egy 12 éves 183 cm magas fiúé voltak. A csontváz szerkezete nem különbözik a mai emberétől. Még az evolucionista Richard Leakey is azt írja, hogy a Homo erectus és a mai ember között mindössze faji különbségek vannak. Ezek a különbségek valószínű nem nagyobbak, mint a ma élő ember-rasszok esetében. Szent Pál Akadémia

  36. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Azt a tényt, hogy a Homo erectus felesleges kategória, és hogy az ebbe a fajba sorolt maradványok egyáltalán nem különböznek annyira a Homosapiens-től, hogy külön fajba kellene sorolni őket, egyre többen hangoztatják tudományos körökben. Az American Scientist tudományos magazin a kérdés körül kialakult vitát egy 2000-ben tartott konferencia kapcsán mutatta be. A Senckenbergben tartott konferencia keretében hevesen vitáztak arról, hogy a Homo erectus kategóriának semmiféle létjogosultsága nincsen és meg kellene szüntetni. A Homo rend összes tagja, mintegy 2 millió évvel ezelőtt-től napjainkig egyetlen, igen változatos és elterjedt faj, a Homo sapiens tagjai voltak. A konferencia tárgya, a Homo erectus nem létezik. Szent Pál Akadémia

  37. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Az a kijelentés, hogy a Homo erectus nem létezik, hanem a Homo sapiens fajba sorolható méginkább rávilágít arra, milyen óriási a különbség az emberi evolúcióban a Homoerectus-t megelőző majmok és a Homo sapiens között. Ez azt jelenti, hogy az első ember hírtelen és egyszerre jelent meg a történelemben. Ez pedig az ember teremtését erősíti meg. Természetesen az evolucionista szakirodalom ezt a tényt nem hajlandó elismerni, ezért a Homo erectus-t, amely valódi ember volt, félmajomként ábrázolják. Másrészt viszont, hasonló módszerekkel emberszerűnek ábrázolják az Australopithecus és Homo habilis fajhoz tartozó majmokat. Így próbálják mesterségesen közelíteni egymáshoz a majmokat és az emberi fajokat, hogy áthidalják a közöttük lévő óriási szakadékot. Szent Pál Akadémia

  38. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A Neander-völgyi emberek A Neander-völgyi embert (Homo sapiens neanderthalensis) ma már emberi alfajnak, illetve 1991 óta inkább önálló fajnak tekintik, emberi jellegét nem vonják kétségbe, de sokan mégsem látják szívesen. 1856-ban fedezték fel a Düsseldorf melletti Neander-völgyben, majd egy sor maradványt Franciaországban. Marcellin Boule francia paleontológus egy, egyesek szerint angolkóros csontváz alapján úgy rekonstruálta, hogy a majom és az ember közötti átmeneti lényt kapjon. Ezzel szemben kimutatható, hogy zeneszerszámokat, díszeket készítettek és eltemették halottaikat. Robusztus felépítésük valószínűleg a hideg éghajlathoz való alkalmazkodásnak (pontosabban kiválasztódásnak) köszönhető. Mai felfogás szerint 30 ezer éve haltak ki, nem sokkal a modern Homo sapiens megjelenése után. Szent Pál Akadémia

  39. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Szent Pál Akadémia

  40. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Erik Trinkaus, a New Mexico Egyetem paleo-antropológusa írja: …”A Neander-völgyiek anatómiájában semmi nincs, ami azt mutatná, hogy mozgási, manipulációs, intellektuális, vagy nyelvi képességeik bármiben is elmaradtak volna a mai embertől.” Röviden, a Neander-völgyi egy robusztus termetű emberfaj, amely kihalt az idők során. Szent Pál Akadémia

  41. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A Homo heidelbergensis és a Cro-Magnoni ember Az evolucionista szakirodalomban Homo heidelbergensis néven besorolt faj tulajdonképpen archaikus Homo sapiens. Minden maradvány, amelyet ebbe a fajba sorolnak azt mutatja, hogy a hagyományos kormeghatározási módszerek szerint a mai európaiakhoz hasonló emberek éltek 500 ezer évvel ezelőtt, sőt, 740 ezer évvel ezelőtt is, először Angliában, majd Spanyolországban. Szent Pál Akadémia

  42. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A Cro-Magnon-i ember mintegy 30 ezer évvel ezelőtt élt. Kupola alakú agykoponyája és széles homloka volt. 1600 köbcentiméter körüli agytérfogata a mai átlag felett van. Ugyanolyan vastag kiálló szemöldökcsontja volt, mint a Neander-völgyi embernek, vagy a Homo erectus-nak. Bár a Cor-Magnon-i embert európai rasszként tartják nyilván, agykoponyájának mérete és alakja nagyon hasonlít a ma Afrikában és a trópusokon élő egyes rasszokéhoz. Egyes paleo-antropológiai kutatások a Neander-vögyi és Cro-Magnon-i keveredéséből származtatják a mai emberfajt. Sőt, napjainkban elfogadott tény, hogy a Cro-Magnoni-i rassz képviselői még ma is élnek Afrika és Franciaország egyes részein. Szent Pál Akadémia

  43. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A besorolási rendszer csődje: fajok, amelyek egy időben éltek őseikkel Az eddigiekből látható, hogy az emberi evolúció forgatókönyve teljes egészében a képzelet szülötte. Ha létezne ilyen családfa, fokozatos evolúciónak kellett volna végbemennie az ember és a majom között és találnunk kellett volna ezt igazoló régészeti leleteket. Azonban az ember és a majom között hatalmas szakadék tátong. A csontvázszerkezet, az agytérfogat, a két lábon járás és más feltételek alapvetően elkülönítik az embereket a majmoktól. 1994-ben a belső fül egyensúlyozó szerveivel kapcsolatos kutatások egyértelműen azt mutatták, hogy az Australopithecus és a Homo habilis majom, a Homo erectus pedig ember. Szent Pál Akadémia

  44. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A másik fontos felfedés, ami miatt nem lehet családfát felállítani ezek között a fajok között az, hogy az egymás őseiként bemutatott fajok egyidőben éltek. Ha az evolucionisták által feltételezett átalakulás lenne az igazság, akkor fennállna az Australopithecus  Homo habilis  Homo erectus  Homo sapienssorrend. Ilyen időbeli sorrend azonban nem létezik. Szent Pál Akadémia

  45. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Az evolucionisták szerint az Australopithecus fajok 4 millió évvel ezelőttől 1 millió évvel ezelőttig éltek. A Homo habilis viszont 1.7-1.9 millió évvel ezelőtt élt. A Homo rudolfensis, amely állítólag fejlettebb, mint a Homo habilis, mintegy 2.8 millió éves, vagyis a Homo rudolfensis csaknem 1 millió évvel öregebb, mint állítólagos őse. Másrészt viszont a Homo erectus maradványai 1.6-1.8 millió évesek, vagyis a Homo erectus példányai ugyanakkor jelentek meg a Földön, mint ún. ősei, a Homo habilis. Szent Pál Akadémia

  46. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Louis Leakey szinte egymás mellett találta meg az Australopithecus, Homo habilis és Homo erectus maradmányait Olduvai Gorge térségében. Természetesen az elképzelt családfa egyáltalán nem létezik. A Harvard Egyetem paleontológusa, Stephen Jay és Gould, annak ellenére, hogy maga is evolucionista, rávilágít az evolúciós elmélet csődjére. „Mi lett a családfánkkal, ha van három egyidőben létező emberszabású faj, amelyek egyike sem származott a másiktól? Ráadásul a három közül egyik sem mutatott semmiféle evolúciós jellemzőt azalatt, hogy a Földön léteztek.” Szent Pál Akadémia

  47. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Két lábon járás - az evolúció csődje Az eddig említett régészeti leletektől eltekintve az ember és a majom között áthidalhatatlan anatómiai szakadékok is tátonganak. Az egyik ilyen döntő különbség a járás módja. Az emberi lények felegyenesedve, két lábon járnak. Ez olyan különleges mozgásforma, amelyet egyetlen más élőlénynél sem figyelhetünk meg. Egyes állatoknak van bizonyos korlátozott képességük arra, hogy ideiglenesen két lábon járjanak (pl. medvék, majmok). Normális esetben azonban csontszerkezetük előrehajló és mind a négy lábukon járnak. Vajon a két lábon járás a négy lábon járásból alakult ki majomszerű elődeink evolúciójával? Szent Pál Akadémia

  48. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve A válasz: természetesen nem. A kutatások megmutatták, hogy a két lábon járás evolúciója sohasem történhetett meg. Ugyanis a két lábon járás evolúciós szempontból nem számít előnynek. A majmok mozgása sokkal könnyebb, gyorsabb és hatékonyabb, mint az emberé. Az ember nem képes a föld érintése nélkül fáról-fára ugrálni, vagy 100 km fölötti sebességgel száguldani, mint a gepárd. Ellenkezőleg, mivel az ember két lábon jár, mozgása sokkal lassúbb. Ugyanezért mozgását és védekezését tekintve az élővilág egyik legvédtelenebb lénye. Az evolúció logikája szerint a majomszerű ősnek nem lett volna szabad két lábra emelkednie. Az evolucionista állítás másik hibája, hogy a két lábon járás nem követi a darwinizmus szokásos „fokozatos fejlődés” modelljét. Szent Pál Akadémia

  49. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Az angol paleo-antropológus, Robin Crompton kimutatta számítógépes szimulációval, hogy ilyen átmeneti mozgásforma nem lehetséges. Crompton következtetése: egy élőlény vagy felegyenesedve mozog, vagy négykézláb. A kettő közötti mozgásforma nem valósulhat meg, mert rengeteg energiát emésztene fel. Ezért nem létezik átmeneti két lábon járás. Az ember és majom közötti áthidalhatatlan szakadék sok más kérdése is megmagyarázatlan: pl. az agytérfogat nagysága és a beszéd képessége. Szent Pál Akadémia

  50. Az ember evolúciójának elképzelt forgatókönyve Elaine Morgan, evolucionista paleo-antropológus véleményét érdemes idézni: szerinte a négy legnagyobb rejtély az emberi fajjal kapcsolatban a következő: (1) Miért jár két lábon? (2) Miért tűnt el testéről a szőr? (3) Miért van ilyen nagy agya? (4) Miért tanult meg beszélni? A hagyományos válasz ezekre a kérdésekre egyaránt: még nem tudjuk. E kérdések körét jelentősen lehetne még növelni anélkül, hogy a válaszok egyhangúsága megtörjön. Szent Pál Akadémia

More Related