Politikai ideológiák

1. Politikai ideológiák

2. Az ideológiák „újrafogalmazása” • A XX. sz. végére megújult érdeklődés az ideológiák iránt • Nyugaton: a ’60-as évek második felében nagyobb szabadságvágy→ a politika, a gazdaság, a demokrácia, stb., az eltérő többségi és kisebbségi értékek újragondolása • ’60–’70-es években kialakultak az újbaloldali mozgalmak: – megkérdőjelezték a nyugati liberális demokráciák axiómáit, próbálták kimutatni a létező demokratikus kapitalizmus elnyomó természetét → ebből alakultak ki a környezetvédő/zöld mozgalmak, feminizmus, stb. • !A jóléti állam válságaira adott válasz-alternatívák!

3. Az ideológiák „újrafogalmazása” • 1970-es, ’80-as évek: neoliberális, neokonzervatív válaszok. • Neoliberális: gazd.-i értelemben a „segélyező” jóléti állam helyett az egyéni felelősségvállalású „minimális állam” eszméje. • Neokonzervatív: kulturális értelemben a hagyományos közösségek (család, egyház, stb.) tekintélyének visszaállítása, állami segédlettel. • Közép-Kelet-Európában: – az állami szocializmus keretei között nem bontakozhattak ki ideológiai, pluralizmusról szóló viták. • Az elszigetelt rendszerkritikák először alternatív elméleti modellekben gondolkodtak, rendszerváltáskor a nyugati liberális demokráciák mintái kerültek előtérbe

4. Az ideológia jelentései • Számos definíciója van, időben is változott a jelentéstartalma. • M. Seliger: az eszmék olyan rendszere, amelyet egy szervezett társadalmi rendszer céljainak és eszközeinek elmagyarázására, igazolására, bemutatására használnak. • M. Skidmore: olyan tudásforma, amely úgy egyszerűsít le komplex eszméket, hogy közben cselekvésre ösztönöz bizonyos politikai célok elérésére. • Divat-irányzatokról beszélhetünk, tíz-tizenöt évente változnak. • Az ideológiák racionális magyarázattal szolgálnak a társadalmi világról → különb. a vallástól.

5. Az ideológia jelentései a XX. sz. előtt • A reneszánsztól a francia forradalomig, hosszú évszázadok politikai és eszmei változására volt szükség ahhoz, hogy az ideológia jelensége megismerhetővé és definiálhatóvá váljon. • N. Machiavelli (1469-1527): felismerte a világ-felfogás változásait, a tudás átalakulását – addig a szentségen és a világ hierarchikus elképzelésén alapuló világ-felfogás megváltozását. →újfajta szemlélet: a tudás társadalmi és történeti megközelítése. Nem használta az ideológia fogalmát • A XVIII-XIX. sz.-ban lezajló kommunikációs forradalom, a politikai részvétel kiszélesedése előtérbe helyezte az emberek meggyőzésének problematikáját.

6. Az ideológia jelentései • Antoine Destutt de Tracy (1796) – használta elsőként az ideológia fogalmát. • Az előítéletmentes, megfigyeléseken nyugvó tudományt (ideológiát) tekintette az oktatás és morális rend alapjának. • Napóleon: első, aki pejoratív értelemben használta – az ideológusok veszélyes álmodozók, szembeállnak a fennálló hatalommal. • Karl Marx: az ideológiát a kapitalizmus burzsoá osztálya hirdeti, önmaga hamis igazolására. • A proletariátus az általános emberi érdekek eszmei kifejezője – ebben a társadalomban mindenki jobb lesz.

7. Az ideológia jelentései a XX. században • Lenin: az ideológia nem hamis tudat (mint Marxnál), szerinte a munkásosztálynak is lehet ideológiája – ezt a forradalmi ideológiát a munkásosztály ügyével azonosuló értelmiségi elitnek kell kidolgoznia. • Mannheim Károly: különbséget tett ideológia és utópia között (1929). • ideológia:érv- és gondolatrendszer, amelyik a fennálló rendet védelmezi és a múltra hivatkozik. • utópia: az a nézetrendszer, amelyik a jövőbe tekint, s a fennálló rend jogosságát kérdőjelezi meg. • → elméletét tudásszociológiai elméletként definiálta, – az ideológiák tanulmányozása tudásformák szociológiai vizsgálata.

8. Az ideológia jelentései a XX. században • A II. vh. után – az ideológiák vége? • Az ideológiák negatív megítélése – a totalitarizmus oka • Az újbaloldali, majd új jobboldali mozgalmak: az ideológiák fogalma „rehabilitálódott”. • F. Fukuyama: az 1989-es rendszerváltásokkal → a történelem és az ideológiák vége. • J. Habermas: az 1989-es forradalmak helyrehozták a történelem „kisiklását”. • S.P. Huntigton: a jövőben nem az ideológiák, hanem a civilizációk, kultúrák „harca” határozzák meg a globális politikát. • Foucault: az ideológiák helyét a diskurzusok veszik át.

9. A politikai ideológiák típusai Jobb- és baloldaliság • A fr. forradalom óta „használatos”: a fr. parlamentben a bal oldalon ültek a forradalom hívei, a jobb oldalon a monarchia hívei→baloldal – „haladók”, jobboldal – „maradók”. Megjelenhetnek szélsőséges formában is. • Viszonykategóriák, melynek vannak egymástól eltérő sajátosságai . • Demokratikus baloldal „eszmeisége”: társadalmi egyenlőség, haladásba vetett hit, az állam gazdasági beavatkozásának fenntartása / növelése, stb. – természetjogi, racionalista társ.felfogás. • Demokratikus jobboldal „eszmeisége”: lassú, szerves változás, hagyományok / tekintély tisztelete, „minimális állam”, szabad piac / verseny – történeti vagy vallási alapon nyugvó társ.felfogás.

10. A politikai ideológiák típusai • Baloldal – jobboldal: koordinátarendszerbe helyezhető el, egy kulturális dimenzió (haladás / hagyomány) és egy gazdasági dimenzió (állami beavatkozás / minimális állam) mentén. A liberalizmus • Mint politikai eszme a XVIII. sz.-ban jelent meg, mint fogalom korábban is létezett (pl. J. Locke, Montesquieu írásai). • Történetileg a piacgazdaság, kapitalizmus stb. áramlataihoz kötődik. • Nem egyetlen doktrínája van, egymással versengő / vitázó szellemi áramlatokból áll.

11. A liberalizmus • Kapcsolódik a polgárság eszméihez: • az alkotmányosság gondolatához • a szabadpiachoz • az egyéni szabadság gondolatához • A klasszikus liberalizmus: az állami beavatkozástól való szabadságot képviselte, szoros összefüggésben a tulajdon eszméjével – tulajdonnal bíró egyének lehetnek igazán szabadok. • A klasszikus liberálisok a demokrácia kiterjesztése előtti időszakban éltek – úgy gondolták, hogy a liberalizmus és demokrácia konfliktusban áll egymással. • Az alkotmányosság fontosabb volt számukra, mint a demokratizmus.

12. A liberalizmus • A XIX. sz. végi változások a liberalizmusra is hatottak: az általános választójog, az erősödő szociális kérdések, stb. a liberalizmus újragondolásához vezettek. • A liberalizmus demokratizálódása, a demokrácia liberalizálása új célként jelent meg. • Kialakult a szociálliberalizmus: szükség van az állam korlátozott beavatkozására ahhoz, hogy a piaci versenyben közel egyenlő esélyük legyen a polgároknak. • A hangsúlyok áttevődtek: a monopolellenes piacvédelemre, a közjóra, a jóléti államra és a demokráciára.

13. A liberalizmus • A jóléti államra épülő szociálliberális politika az 1970-es évek közepéig / végéig egyre szélesebb körben terjedt. • A ’70-es évek végén AEÁ-ban (Reagen) és Angliában (Thatcher) neoliberális gazdasági / politikai fordulat ment végbe – „visszatérés” a klasszikus liberalizmushoz: a tulajdon és privatizáció fontosságához, az állam kisebb szerepvállalásához, stb. • A ’89-es fordulatok után Közép-Kelet-Európában is meghatározó eszmeáramlat volt, a ’90-es évek végére visszaszorult.

14. A konzervativizmus • Modern eszmeáradat, a fr. forradalomra és a jakobinizmusra adott válaszként született. • Edmund Burke alapító képviselője („Töprengések a francia forradalomról”). • Chateubriand használta először a kifejezést (1820), a brit tory párt is idővel konzervatívként hat. meg magát. • Követői elsődlegesen nem ideológiaként hat. meg, inkább attitűdként, a világhoz való viszonyulásként. • Kiindulópont: az ember tökéletlensége – pesszimista emberkép. • Ált. pragmatikus, gyakorlati jellegű, fenntartásokkal viseltetik az elvont eszmeiség iránt →gyakran antiintellektuális áramlatnak tekintik.

15. A konzervativizmus • Ellenzi a forradalmakat, a „váratlan felfedezéseket”. • DE nem ellenzi a változást – a „fontolva haladás” képviselője. • A múlt eredményei „fontosabbak” a jelenlegieknél, értékesek, hiszen ezért maradhattak fenn. → múlt nélkül nincs jelen, ennek függvényében érthető meg a ma. • A szocializáció folyamán kiemelt fontosságúak a hagyományos közösségek: család, iskola, egyház, kortárs csoport, stb. • →a történelem és tradíció fontos az emberi közösségek számára. • Eltérő formái vannak: kollektivista (piacbarát), status quo őrző, reakciós (reformista).

16. A konzervativizmus Történetileg és országok szerint változhat: • mérsékelt konzervativizmus (Nagy-Britannia, AEÁ): ezt a korlátozott állam, a közösségek és a piac nagyobb szabadsága (de nem korlátlan) jellemezte. • Reakciós konzervativizmus (Franciaország): a forradalmárok által szorgalmazott voluntarista módon létrehozott intézmények helyett az organikus állam példája követendő. • Forradalmi konzervativizmus (Németország): a káosz után a rend iránti vágyakozás szülte. • Új jobboldal: liberalizmus és konzervativizmus ötvözete (’80-as évek AEÁ, Anglia) • Közép-Kelet-Európában ’89 után fokozatosan bontakozott ki.

17. A szocializmus • A társadalmisághoz kötődik: az emberek közötti szerződéses kapcsolatokat, valamint az informálisabb együttműködést, testvériséget, szolidaritást ötvözi. • Ált. állampártiak, állambarát válfajai jöttek létre: az állam szabályozza a piacot és képviseli az „össztársadalmi értékeket”. • R. N. Berki sz. a szocializmus fogalmai: az egyenlőség, moralizálás, racionalizmus. • Ideológiai előzményei ellenére a XIX. sz-ra vált szélesebb körben hódító irányzattá. • Legnagyobb hatású képviselője Marx, aki a történelmet osztályharcok történeteként értelmezte – a munkásosztály uralma létrehozza az osztálynélküli társadalmat.

18. A szocializmus • Ebből később kinőtt a XX. sz. domináns demokratikus baloldali eszméje, a szociáldemokrácia. • A II. vh. után a nemzetközi gazdasági fellendülés korszakában megerősödő irányzat már nélkülözte a forradalmi végcélt – a kapitalizmus keretei közti nagyobb „egyenlőséget” képviselte, az állam korrigáló beavatkozásával. • A szociáldemokrácia a jóléti állam időszakában élte fénykorát : oktatási, egészségügyi reformok, stb. időszaka. • A szociáldemokráciát elsősorban pragmatikusság, kompromisszum jellemezte, nem az ideologikusság.

19. A szocializmus • A szocializmusból kifejlődő másik ágazata a kommunizmus. • Lenin és Trockij: a proletárforradalmat minden eszközzel elő kell segíteni →rendszerként megszilárdulva Közép-Kelet-Európában totalitárius és autoriter kommunista diktatúrákat eredményezett, melyek ’89-’90-ben omoltak össze. • Az 1990-es években Nyugaton egy új szociáldemokrácia alakult ki: – az ún. „harmadikutas” szociáldemokrácia (A. Giddens). • Ez a jóléti állam és neoliberalizmus sajátos ötvözetéből alakult ki, a szoc.dem. eszme megújítását eredményezte.

20. Az anarchizmus • Az uralom nélküli társadalom megvalósulását jelenti. • A szó jelentése – önszabályozó, spontán rend. • A cél: az állam eltörlése, a szabad, kooperatív, uralom nélküli társadalom megteremtése. • A XIX.-XX. sz. első felében erősödött fel, számos, egymással versengő irányzata különíthető el. A nacionalizmus • Modern értelemben a XIX. sz. első felében jelent meg • Eleinte a liberalizmusból és a forradalmak örökségéből eredeztette magát.

21. A nacionalizmus • A nemzetállam eszméjével függ össze – alapelv: az állam természetes és legmegfelelőbb kerete a nemzet. • Meg kell különböztetni a patriotizmustól, amely lelki beállítottság, míg a nacionalizmuspolitikai doktrína: a nemzet és állam összekapcsolásának eszméje. • Szerepe lehet felszabadító, egységesítő, újraegyesítő, de lehet agresszív-elnyomó is – ilyen a sovinizmus. A fasizmus • Viszonylag új ideológia (XIX.sz.), B. Mussolini, majd Hitler juttatta hatalomra. • Általános jellemzője a felfokozott nacionalizmus, az akarat és tett aktivizmusa, a vezérelvűség, az állam iránti hódolat.

22. A populizmus Összetett: jelenthet ideológiát, politikai stílust, vagy sajátos politikai beszédmódot – vitatott, hogy eszmerendszer-e. • Elit – tömeg szembenállásából indul ki, paradoxona, hogy képviselői szintén az elit tagjai közé tartoznak. A feminizmus • A nők társadalmi felszabadításáért, egyenjogúságáért küzd. Az ökologizmus • Az ipari társadalom „rombolásait” próbálja elkerülni, a természet – társadalom viszonyát újrafogalmazni. • ’70-es évektől erősödött meg, alternatív elképzelései léteznek (pl. zöldek, stb.)

23. Köszönöm a figyelmet!