1 / 75

EURÓPAI POLITIKAI INTEGRÁCIÓ

EURÓPAI POLITIKAI INTEGRÁCIÓ. ÉSZAK-ATLANTI SZEZŐDÉS SZERVEZETE North Atlantic Treaty Organization (NATO) Organisation du Traité de l'Atlantique Nord (OTAN). A tagállamok száma a nemzetközi szervezetekben. ENSZ-tagállamok: 192 EBESZ-tagállamok: 56 Európa Tanács (ET) tagállamai: 47

simeon
Download Presentation

EURÓPAI POLITIKAI INTEGRÁCIÓ

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. EURÓPAI POLITIKAI INTEGRÁCIÓ ÉSZAK-ATLANTI SZEZŐDÉS SZERVEZETE North Atlantic Treaty Organization (NATO) Organisation du Traité de l'Atlantique Nord (OTAN)

  2. A tagállamok száma a nemzetközi szervezetekben • ENSZ-tagállamok: 192 • EBESZ-tagállamok: 56 • Európa Tanács (ET) tagállamai: 47 • NATO-tagállamok: 26+2 (Albánia, Horvátország) • EU-tagállamok: 27

  3. Embléma: a kör az egységet és együttműködést, az iránytű a közös célokat jelképezi. Lord Ismay, a NATO első főtitkára szerint a NATO létrehozásának célja: “to keep the Russians out, the Americans in, and the Germans down”.

  4. A nemzetközi politikai helyzet • Konfrontáció Teheránban, Jaltában és Potsdamban. A Marshall-tervet elutasítja a SZU és a keleti blokk; kivonulás a párizsi újjáépítési konferenciáról. • KKE szovjetizálása 1948-ra végbe megy. • 1948 február: csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel. • Nyugat-Európa: USA-védelem alá tömörül, 1947-re a fő veszély a szovjet terjeszkedés. • Dunkerque-i szerződés (FR, UK) - 1947. • 1947: Churchill fultoni beszéde (vasfüggöny) • 1949: Németország kettészakítása, Nyugat-Európa védelme csak a nukleárisan felkészült USA-val biztosítható.

  5. A NATO megalakulása • Az USA és a SZU alapvető ideológiai, politikai érdekkülönbözőségei miatt a nemzetközi rendszer bipolarizálódott, Európa politikailag, ideológiailag, gazdaságilag és katonailag kettészakadt. • Nyugat-Európa olyan biztonsági szövetségi szerződés létrehozására törekedett, amelybe az USA-t is be akarta vonni. • 1948. március 17.: brüsszeli öthatalmi egyezmény. Európai országokat tömörített, az USA alkotmányos akadályokra hivatkozva ekkor még visszautasította a részvételt.

  6. Brüsszeli Szerződés (1948. március 17.) - Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország és az Egyesült Királyság - „Szerződés a gazdasági, szociális és kulturális együttműködésről és a közös védelemről”.Az aláíró országok:1. Fontos az alapvető emberi jogok védelme, az emberi méltóság, és az Egyesült Nemzetek Kartájában foglaltak.2. Egyetértettek a demokrácia, a személyi és politikai szabadság, az alkotmányos hagyományok, a joguralom, mint közös értékek megerősítésével és megőrzésével.3. A közös értékek jegyében megerősítik gazdasági, szociális és kulturális kapcsolataikat.4. Nyugat-európai együttműködés a háború utáni gazdaság fellendítése érdekében.5. Az ENSZ Chartájával összhangban segítségnyújtás egymásnak a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában, illetve az agresszióval szembeni ellenállásban.6. Ha szükséges, lépéseket tesznek a német agresszió ellen.

  7. Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Belgium és Luxemburg védelmi szövetsége önmagában nem bizonyult elég erősnek a szovjet veszély feltartóztatására. Az amerikai részvétel elengedhetetlen Nyugat-Európa védelmének szempontjából. A hidegháborús fejlemények következtében az USA 1948 végén hajlott egy átfogó, az egész észak-atlanti térség békéjére felügyelő katonai, politikai szövetség létrehozására.

  8. Vandenberg-határozat • 1948. június 11.: az USA Szenátusa elfogadta Vandenberg republikánus szenátor által előterjesztett határozatot. Az amerikai csapatok nem csak háború idején állomásozhatnak külföldön, az USA béke idején is csatlakozhat katonai szövetségekhez. • Washington feladta az izolációs politikát. Lehetővé vált a NATO létrehozása.

  9. Regionális katonai szövetségek • A Truman-doktrína alapján az USA a containment (feltartóztatás) politikájának értelmében regionális katonai szövetségek sorát hozta létre. • 1954: megalakult a Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete (Southeast Asia Treaty Organization – SEATO) az USA, UK, Franciaország, Ausztrália, Új-Zéland, Pakisztán, Thaiföld és a Fülöp-szigetek részvételével. • 1959: a Bagdadi Paktum helyébe lépő Központi Szerződés Szervezete (Central Treaty Organization–CENTO), amelynek UK mellett, tagja volt Törökország és Irán, sőt kezdetben Irak is.

  10. Az ötvenes években, a kiterjedt amerikai katonai jelenlét nyomán az USA a világ 31 országában 1400 külföldi támaszpontot tartott fenn, közülük 275-öt nukleáris bombázói számára. A SZU-t bekerítő szövetségi rendszer és a határai mentén húzódó támaszpont-hálózat nem volt hosszú életű. A SEATO, akárcsak a CENTO a hetvenes évek végén felbomlott, az enyhülés időszaka a támaszpontrendszer csökkentését eredményezte. Az átfogó amerikai védelmi stratégia egyetlen állandónak bizonyuló eleme a NATO maradt, amely a legfontosabb térség, Nyugat-Európa biztonságát és stabilitását szavatolta.

  11. A NATO tagjai Alapító tagok (1949): • Belgium • Kanada • Dánia • Franciaország (1966-ban kilépett a katonai szervezetből) • Izland • Olaszország • Luxemburg • Hollandia • Norvégia • Portugália • Egyesült Királyság • Amerikai Egyesült Államok

  12. Később csatlakozott államok: 1952 – Törökország, Görögország 1955 – Németország 1982 – Spanyolország 1999 – Csehország, Lengyelország, Magyarország 2004 – Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia 2009 – Albánia, Horvátország

  13. Csatlakozásra váró államok: Macedónia, Ukrajna, Grúzia, (Horvátország és Albánia 2008. április 3-án kapott meghívást a NATO-ba). Macedónia a Görögországgal mindeddig nem rendezett névvitája akadályozza a tagság megszerzését. Ukrajna és Grúzia meghívása egyelőre szintén elmaradt. Ukrajna és Grúzia csatlakozása fordulópontot jelentene a NATO tagsági politikájában. Szerbiának, Montenegrónak és Bosznia és Hercegovinának békepartnerséget ajánlott a NATO 2007-ben.

  14. Új tagok felvétele • Az Alapokmány 10. cikke: új tagállamokat a szövetségbe csak a régi tagok egyhangú döntése alapján hívhatnak meg, s csupán olyan államok felvétele válik lehetségessé, amelyek képesek elősegíteni a szerződés elveinek továbbfejlesztését és az észak-atlanti térség biztonságához való hozzájárulását.

  15. Szerződések nem tagállamokkal • 1953: Spanyolország – az USA védelmi és segítségnyújtási szerződést kötött a NATO keretében, támaszponthasználati jog. • 1950. január 1.: COCOM (Coordinating Committee for Multilateral Export Controls), a NATO és Japán közös szervezete.

  16. 1974. augusztus 14.: A ciprusi válság idején Görögország kivonult a Szövetségből, 1980-ban visszatért. 1999. március 12.: a szervezet létrehozásának ötvenedik évfordulója előtt a „visegrádi hármak”, Magyarország, Lengyelország és Csehország csatlakozott (tizenkilenc tagállam). 2004: hét kelet-európai állam - Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia, Szlovákia, Románia és Bulgária ( 26 tagállam)

  17. A NATO MEGALAKULÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE • Az USA jelenlétével Európa megosztása a világméretű kelet-nyugati megosztás elszakíthatatlan része lett. • A NATO megalakulása nyomán az USA első ízben vált egy békeidőben kötött katonai szövetség tagjává. Az euroatlanti katonai szövetség keretében az USA Nyugat-Európa védelmével kapcsolatos kötelezettségvállalása öltött testet. Nyugat-Európa biztonságát ettől kezdve az amerikai haderőnek a kontinensen való jelenléte szavatolta. • A NATO megalakulásával a szuverenitás egyik leglényegesebb eleméről, a védelempolitikáról már nem az egyesülő Nyugat-Európa dönthetett, hanem helyette az észak-atlanti szervezet vált egy külön e célra szolgáló átfogó keretté.

  18. A NATO székhelye • A NATO központja 1949 áprilisától két éven át Londonban volt, majd 1951 áprilisától Franciaországba költözött. • A NATO Szövetséges Hatalmak Európai Főparancsnoksága (Supreme Headquarters Allied Powers of Europe – SHAPE) székhelye Fontainebleau-ba települt, míg a szövetség politikai szerveinek székhelye a párizsi Palais Chaillet-be került. • Franciaországnak a szervezetből való kiválása után a NATO székhelyét 1967 októberében a Brüsszelhez közeli Chiévres-Casteau-ba helyezték át, ahol ma is működik. • Egyes fő szervek központjai: SHAPE a belgiumi Monsban, a Közép-Európai Erők Parancsnoksága a hollandiai Brunssumban. • Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének hivatalos nyelve az angol és a francia, folyóirata a NATO Review.

  19. Területi illetékesség (6. cikk): a tagországoknak a Ráktérítőtől északra fekvő területei, csapatai, járművei + Algéria, mint francia megye, 1962-ig. • Költségvetés: teljes mértékben a tagállamok tagdíjaiból tevődik össze, 2005-ben - 1,735 milliárd euro: • Az öt legnagyobb befizető 2004-ben: USA: 29,16 %; NSZK: 19,95 %; UK: 11,59 %; Olaszország: 7,33 %; Franciaország: 6,40 %.

  20. A NATO CÉLKITŰZÉSEI • Politikai cél: a szabadság megőrzése, a tagállamoknak a demokrácia, az egyéni szabadság és a jog uralma elvein nyugvó közös örökségének és civilizációjának megőrzése, az észak-atlanti térség stabilitásának és jólétének előmozdítása. • Katonai cél (Alapokmány első cikke): a felek kötelezik magukat, hogy minden felmerülő viszályt az ENSZ Alapokmányának megfelelően, békés eszközökkel, oly módon rendeznek, hogy a nemzetközi béke és biztonság ne kerüljön veszélybe.

  21. KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK A WASHINGTONI SZERZŐDÉSBEN • 3. cikk: Fenntartják és fejlesztik egyéni és kollektív képességüket bármely fegyveres támadás visszaverésére. • 4. cikk: Tanácskoznak egymással, valahányszor bármelyikük megítélése szerint egyikük területi épségét, politikai függetlenségét, vagy biztonságát veszély fenyegeti.

  22. 5. cikk. A Felek megegyeznek abban, hogy egyikük vagy többjük ellen, Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek; … támogatni fogja az ekként megtámadott Felet vagy Feleket azzal, hogy egyénileg és a többi Féllel egyetértésben, azonnal megteszi azokat az intézkedéseket - ideértve a fegyveres erő alkalmazását is , amelyeket a békének és biztonságnak az észak-atlanti térségben való helyreállítása és fenntartása érdekében szükségesnek tart. Az 5. cikk alkalmazására a 2001. szeptember 11-én az Egyesült Államok elleni terrorista támadásokra adott válasz kapcsán került sor!

  23. Észak-atlanti Tanács(North Atlantic Council, NAC) • A legfőbb politikai döntéshozó testület. Székhelye: Brüsszel. Tagjai a védelmi és külügyminiszterek, csúcstalálkozókon az állam- és kormányfők. • A miniszteri szintű tanács évente négyszer ülésezik (kétszer a külügyminiszterek, kétszer a védelmi miniszterek). Az ezen ülések közötti időben legalább hetente egyszer az állandó képviselők tanácskoznak.

  24. Eddigi NAC-csúcstalálkozók • Párizs (1957), Brüsszel (1974), Brüsszel (1975), London (1977), Washington (1978), Bonn (1982), Brüsszel (1988), Brüsszel (1989), London (1990), Róma (1991), Brüsszel (1994), Madrid (1997), Washington (1999), Bukarest (2008). • A NATO Főtitkára a Tanács elnöke, miniszteri szintű üléseken a külügyminiszterek egyike – évenkénti váltással – tölti be a tiszteletbeli elnöki posztot. • A NAC ülésein minden tagállam azonos jogokkal fejtheti ki nézeteit. A döntések a tagállamok kormányainak egyhangúlag kialakított, közös akaratát fejezik ki. Döntés nem hozható többségi határozattal, kizárólag konszenzussal. • A tagállamok kormányai számára széleskörű konzultációs lehetőség, nemcsak katonai, hanem minden fontosabb politikai és gazdasági kérdést megtárgyalhatnak. Politikai iránymutatás ad a katonai hatóságoknak.

  25. Védelmi Tervező Bizottság • A védelmi miniszterekből áll. Hatásköre: az egyesített katonai szervezethez kapcsolódó kérdések, feladata a döntések előkészítése, irányelvek meghatározása és a nyomon követés.

  26. Nukleáris Tervező Csoport • 1966. december 14-én hozta létre a VTB, tagjai a védelmi miniszterek. • Feladatköre: nukleáris politika; nukleáris fegyverek; információs és kommunikációs rendszerek; leszerelés, fegyverzetkorlátozás; irányelvek meghatározása, határozatokat hoz. • A legfőbb konzultációs fórum, ahol megvitatják a nukleáris erőknek a NATO keretein belül való szerepét.

  27. Katonai Bizottság • A katonai szervezet legfőbb döntéshozó szerve. A Katonai Bizottság az Észak-atlanti Tanács, a Védelmi Tervező Bizottság és a Nukleáris Tervező Csoport alá rendelve működik. Központja: Mons (Belgium). A tagállamok magas rangú katonatisztjeiből áll. • Különleges ügyekben a védelmi miniszterek tanácskoznak a bizottságban. Irányítja az integrált katonai szervezetet, amelyen belül az egyes tagállamok hadereje tevékenykedik. NATO-haderő békeidőben nem létezik. A NATO-szabványosítás kérdései.

  28. Egyesített Katonai Szervezet • Az észak-atlanti térség egészét átfogó fő- és alárendelt parancsnokságok hálózatát foglalja magában. A legmagasabb politikai szintű ellenőrzés és irányítás alatt áll. • Biztosítja a feltételeket a fegyveres erők közös gyakorlataihoz, a távközlési és az információs rendszerek, a légvédelem és a fegyveres erők logisztikai támogatása területén megvalósuló együttműködéshez, valamint az eljárások és felszerelések szabványosításához, illetve kölcsönös felhasználhatóságához.

  29. Eredeti területi főparancsnokságok • A Katonai Bizottság irányítja a NATO három területi főparancsnokságát: • 1) Szövetséges Fegyveres Erők Legfelső Parancsnoksága – SACEUR (székhelye: Casteau, Belgium). • 2) Szövetséges Fegyveres Erők Atlanti-óceáni Főparancsnoksága – SACLANT (székhelye: Norfolk, Virginia, Amerikai Egyesült Államok). • 3) Kanadai–amerikai Regionális Tervező Csoport – CUSPRG (székhelye: Arlington, USA).

  30. Nemzetközi Katonai Vezérkar • A Katonai Bizottság munkáját az egyesített Nemzetközi Katonai Vezérkar segíti, amely a nemzeti katonai szervek által vezényelt katonai állományból és az őket támogató polgári állományból tevődik össze. • A Nemzetközi Katonai Vezérkar tagjai a Szervezeten belül a Nemzetközi Titkárságával azonos státussal rendelkeznek azzal a különbséggel, hogy a Nemzetközi Katonai Vezérkar igazgatójának vagy az őket alkalmazó független NATO-hivatal vezetőjének adminisztratív irányítása alá tartoznak. A nemzeti fegyveres erőktől vezényelt állomány nemzeti katonai státusát nem befolyásolja a NATO-hoz való ideiglenes vezénylésük.

  31. 2003. június 12.: a védelmi miniszterek brüsszeli ülésükön egyetértettek abban, hogy a NATO új parancsnoki struktúrájának biztosítania kell a műveleteket végrehajtó egyesített katonai parancsnokságok szövetségen belüli gyors reagálását, a rugalmasságot és a mai viszonyoknak megfelelő parancsnoki és ellenőrzőképességeket a XXI.. századi kihívásokkal szemben. A parancsnoki struktúra modernizálásával javult a szervezet képessége válságkezelő műveletek irányítására.

  32. Nemzetközi Titkárság, Főtitkár • A Nemzetközi Titkárság adminisztratív funkciókat ellátó intézmény. • Vezetője a főtitkár, aki mindig európai politikus, a tagállamok választják meg. • A Főtitkár az Észak-atlanti Tanács, a Védelmi Tervező Bizottság és a Nukleáris Tervező Csoport elnöke, a NATO legfőbb szóvivője.

  33. Feladata: a szervezeten belül folyó konzultációk segítése és a döntéshozatal elősegítése. Javaslatokat tesz a NATO konzultációs témáira, előkészíti a konzultációkat. Vitás esetekben közvetít a tagállamok között. Munkáját a Nemzetközi Titkárság segíti, a munkatársakat a tagállamok delegálják.

  34. A NATO eddigi főtitkárai • Lord Hastings Lionel Ismay (Nagy-Britannia): 1952. április 4. – 1957. május 16. • Paul-Henri Spaak (Belgium): 1957. május 16. - 1961. április 21. • Dirk U. Stikker (Hollandia): 1961. április 21. - 1964. augusztus 1. • Manilo Brosio (Olaszország): 1964. augusztus 1. - 1971. október 1. • Joseph Marie Antoine Luns (Hollandia): 1971. október 1. - 1984. június 25. • Lord Peter Carrington (Nagy-Britannia): 1984. június 25. - 1988. július 1.

  35. Manfred Wörner (Németország): 1988. július 1. - 1994. augusztus 13. Sergio Balanzino (Olaszország): 1994. augusztus 13. - 1994. október 17. Willy Claes (Belgium): 1994. október 17. - 1995. október 20. Sergio Balanzino (Olaszország): 1995. október 20. - 1995. december 5. Javier Solana (Spanyolország): 1995. december 5. - 1999. október 6. George Robertson (Nagy-Britannia): 1999. október 14. - 2004. január 1. Jaap de Hoop Scheffer (Hollandia): 2004. január 1-től; Anders Fogh Rasmussen 2009. augusztus 1-től átveszi a NATO főtitkári tisztét, amit az áprilisi, a NATO 60. születésnapját ünneplő csúcstalálkozón döntöttek el a franciaországi Strassbourgban.

  36. NATO Parlamenti Közgyűlés • A tagállamok parlamentjeinek szervezete. A Parlamenti Közgyűlés, korábbi nevén az Észak-atlanti Közgyűlés (NAA) független a Szövetségtől, összekötő kapocs a NATO és a nemzeti parlamentek között, lehetővé teszi az érdekek kölcsönös figyelembevételét.

  37. Észak-atlanti Együttműködési Tanács • North Atlantic Cooperation Council - NACC • Multilaterális konzultációs fórum, amelyet a NATO 1991. december 16-án hozott létre a Varsói Szerződés egykori tagjaival való kapcsolatok bővítése érdekében. • Intézményes keretekbe foglalta a politikai és biztonsági kérdések megvitatását, a politikai együttműködést: biztonság, biztonsági tervezés, fegyverkorlátozás, a hadiipar átalakítása. A Független Államok Közösségének összes tagállamát felvette tagjai közé, 1992-ben csatlakozott Grúzia és Albánia. • 1997 májusa: Euroatlanti Partnerségi Tanáccsá (Euro-Atlantic Partnership Council – EAPC) alakult át. • EAPC: fórum a békepartnerség keretében megvalósuló együttműködés problémáinak megoldásához. Évente kétszer ülésezik, külügy- és védelmi szinten, a nagykövetek szintjén havonta.

  38. Stratégiai koncepciók a hidegháború időszakában • A Katonai Bizottság fogalmazza meg a stratégiai koncepciókat. A hidegháború alatt a SZU katonai képességeivel szembeni védekezés volt az elsődleges szempont. • 1949: Washingtoni Szerződés: Preambulum – kollektív cselekvés, nukleáris elrettentés elemei.

  39. Truman-doktrína (1945-1952) A nyugati demokráciákat belülről a kommunista kisebbség, kívülről a SZU fenyegeti. Az USA-nak gazdasági és katonai ereje folytán univerzális kötelezettséget és vezető szerepet kell vállalnia saját és szövetségesei érdekében a politikai status quo fenntartásáért Európában és az egész világon. Az elszigetelődés politikájának feladása.

  40. Az USA nem tűri el a II. világháború után kialakult status quo erőszakos megváltoztatását, gazdasági és katonai segítségnyújtással beavatkozik azon országokban, ahol a kommunizmus térhódítása fenyeget. • Harry S. Truman elnök 1947. március 12-én a kongresszushoz intézett beszédében hirdette meg az elvet a görög polgárháború idején. Ha Görögország és Törökország nem kapja meg a szükséges segítséget, akkor kommunista uralom alá kerülnek, amely dominó-effektushoz, azaz a kommunizmus további terjedéséhez vezet a térségben. • Truman 1947. május 22-én írta alá a Görögország és Törökország részére folyósítandó 400 millió dolláros katonai és gazdasági segélyről szóló törvényt. • A Truman-doktrína előkészítette a terepet a Marshall-terv számára. Legfontosabb eleme a „feltartóztatás” (containment) az amerikai hidegháborús politika egyik sarokkövévé vált, meghatározó szerepe lett többek közt az Egyesült Államok koreai és vietnami háborús politikájában. • A Monroe-elv (1823) kiterjesztése.

  41. George Kennan hosszú távirata: „A szovjet magatartás forrásai”. A marxista ideológia és a szovjet birodalmi törekvések elkerülhetetlenül összeütközésbe kerülnek a nyugati értékekkel. A SZU csak az erő nyelvén ért. A szovjet expanziót a világ különböző pontjain ellenerő alkalmazásával fel kell tartóztatni.

  42. Felszabadítás A feltartóztatási doktrína kezdeti kudarcainak (Korea, Kína, Franciaország – Vietnam) bírálata. Az 1952-ben hatalomra került republikánus vezetés az USA aktívabb nemzetközi szerepvállalását, az antikommunista rendszerek támogatását, a „rab nemzetek” felszabadítását sürgette. 1956-tal elvesztette a létjogosultságát.

  43. Tömeges megtorlás doktrínája. J.F. Dulles (1953-1958). A NATO alapvető érdekeit érintő szovjet fenyegetés esetén azt haladéktalanul meg kell torolni, minden eszközzel, beleértve a nukleáris erőt is. A megtorlóképesség érdekében növelni kell a nukleáris eszközök és a katonai támaszpontok számát. A doktrína az USA ’50-es évek eleji atomfölényére épült. Más néven: „a szakadék szélén táncolás stratégiája”. A két tömb közötti erőegyensúly kialakulásával érvényét vesztette. Eisenhower-doktrína: „vákuum-elmélet”: A szuezi válság után az USA töltse be a UK és FR által hagyott űrt, mielőtt a SZU tölti be, a Truman-elv földrajzi kiterjesztése.

  44. Rugalmas reagálás (1958-1962) A második berlini válság (1958), a kubai rakétaválság (1962) után; MacNamara védelmi miniszter - rugalmas reagálás (flexible response), szelektív reagálás és válságkezelés. Nem kell nukleáris csapást mérni a SZU-ra, az esetleges háború nem szükségképpen válik nukleárissá. El kell kerülni a nukleáris konfrontációt. Hagyományos fegyverzet fejlesztése. Egyidejűleg ki kell fejleszteni a második nukleáris csapásra való képességet. Válasz volt az SZKP XX. Kongresszusára, megbukott, mert nem tudták bemérni a SZU nukleáris kapacitását.

  45. Kölcsönös elrettentés (Mutual Assured Destruction – MAD, „mutual deterrence”) A rugalmas reagálás kudarca. SZU nukleáris bombázókat, rakétákat, SLBM-et fejleszt ki, USA befagyasztott, 1968-ra durva paritás alakult ki. Ez vezetett a SALT-I-hez: egyik szuperhatalom sem remélhet győzelmet anélkül, hogy saját pusztulását elkerülné. 1972 után kétségbe vonták helyességét az USA-ban. ’70-es évektől: amerikai stratégák felvetették a „korlátozott nukleáris háború” ötletét, de nem tudták kidolgozni részletesen az alapprobléma megoldatlansága miatt (hogyan lehet egy atomháborút irányítás alatt tartani). 1987 után nem érvényes, a szuperhatalmak fegyverzetcsökkentésben egyeztek meg.

  46. Fellazítás 1950-es évektől (röplapok, Szabad Európa Rádió, Szabadság Rádió). Kennedy elnök bontakoztatja ki. Lényege: a szocialista országokban belülről kell változásokat elérni. Eszközei: propaganda, kapcsolatok az ellenzékiekkel, jogsértések nyilvánosságra hozatala. Alapvetően nem katonai jellegű, hozzájárult a kelet-közép-európai rendszerváltásokhoz.

  47. Harmel-jelentés : „A Szövetség jövőbeni feladatai” A NATO megváltoztatta a Szövetség 1956 óta érvényben levő stratégiáját. A megváltozott politikai, katonai és technológiai körülményekhez illeszkedő új stratégiai koncepció a rugalmas reagálás doktrínája lett, amely biztosítani tudta, hogy a kihívások természetétől függően a lehetséges válaszok kiegyensúlyozottabbak és rugalmasabbak legyenek mind a hagyományos, mind pedig a nukleáris fegyverek vonatkozásában. Megfelelő katonai erő és párbeszéd a SZU-val.

  48. A NATO „kettős határozata” (1979. december 12.) • Egyrészt tárgyalásokat javasolt az új szovjet rakéták leszereléséről, másfelől bejelentette, hogy ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, akkor a NATO 108 új Pershing-2 típusú közepes hatósugarú, valamint 464 cirkáló rakétát telepít Belgiumba, az Egyesült Királyságba, Hollandiába, Olaszországba és az NSZK-ba 1983 végéig. • „Kis hidegháború”, a tárgyalások nem vezettek eredményre, 1984-ben elkezdődött az eurorakéták telepítése.

  49. Carter-doktrína (1980 január) • Afganisztán szovjet inváziója 1979-ben. • A doktrína lényege: 1) a SZU katonai ereje növekszik; 2) a Nyugat függ az olajtól; 3) változások a fejlődő országokban. Az USA nemzetbiztonságát fenyegeti saját olajfüggősége. • A SZU-t rá kell ébreszteni lépései kockázatára (1980-as olimpia bojkottja) és katonailag meg kell védeni a közel-keleti olajlelőhelyeket. • A NATO területi érvényének de facto kiterjesztése.

  50. A NATO tevékenysége • Konzultációk: NAC-ban és más fórumokon, nemcsak válság esetén, heti rendszerességgel, szükség szerint. Általános politikai véleménycsere. • Előzetes vagy utólagos tájékoztatás a megtett vagy a tervezett lépésekről, döntésekről (Falklandi háború). Korai figyelmeztetése, mit ne tegyenek a kormányok (francia atomrobbantások). A konzultációs témák nem korlátozódnak kizárólag a NATO földrajzi-politikai illetékességi területére (délszláv háború esetében erős elkötelezettség, közös akció;az Öböl-háborúban nem NATO-keretek mellett döntöttek.

More Related