1 / 59

Európai Politikai Együttműködés

Európai Politikai Együttműködés. Közös kül és biztonságpolitika (KKBP) Common Foreign and Security Policy (CFSP) Európai Biztonság- és Védelempolitika European Security and Defence Policy (ESDP). A Dunkerque-i Szerződés.

shika
Download Presentation

Európai Politikai Együttműködés

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Európai Politikai Együttműködés • Közös kül és biztonságpolitika (KKBP) • Common Foreign and Security Policy (CFSP) • Európai Biztonság- és Védelempolitika • European Security and Defence Policy (ESDP)

  2. A Dunkerque-i Szerződés • A Franciaország és Nagy-Britannia által 1947. március 4-én, Dunkerque-ben (Dunkirk) aláírt védelmi szerződéssel Párizs és London kísérletet tettek a hatalmi egyensúlypolitika feltámasztására, a szerződés “a béke és biztonság szavatolását”, egy esetleges német agresszió megelőzését szolgálta volna. • Nyugat-Európa nem maradhatott kívül a Szovjetunió és az USA konfliktusán. Washington jelezte: kizárólag németellenes biztonsági szerződések helyett – a Riói Paktum mintájára – egyféle regionális védelmi megállapodás megkötését ajánlja Nyugat-Európának.

  3. Brüsszeli Szerződés • Franciaország, Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői 1948. március 17-én Brüsszelben aláírták az öthatalmi szerződést (“Szerződés a gazdasági, szociális és kulturális együttműködésről és az együttes védelemről”. • Kötelezettséget vállaltak: közösen lépnek fel a német agressziós politika felújítása ellen, egyeztetik fellépésüket “minden olyan más helyzetben, amely fenyegetést jelenthetne a békére, bárhol álljon is elő, vagy minden olyan helyzetben, amely a gazdasági stabilitást veszélyezteti”.

  4. A szerződés egy automatikus katonai segítségnyújtási klauzulát is tartalmazott, ha a felek egyikét “Európában fegyveres támadás érné, a többiek az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikke értelmében minden rendelkezésre álló eszközzel katonai és egyéb segítséget és támogatást nyújtanak részére”. 50 évre kötötték, alapjául szolgált mind a NATO-nak, mind a Nyugat-európai Uniónak (WEU), amelyet az 1954-ben módosított Brüsszeli Szerződés hozott létre. A “Nyugati Unió”-ként, illetve “Brüsszeli Szerződés Szervezete”-ként emlegetett tömörülést a szerződő felek kinyilatkoztatása szerint a regionális együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás igénye hívta életre, de kiolvasható belőle az egyesült Európa megteremtésének a távlati célkitűzése is. Washington üdvözölte a brüsszeli szerződés aláírását. Truman elnök a Kongresszusban az európai védelem felépítése érdekében tett jelentős lépésnek nevezte az eseményt.

  5. Párizsi Szerződés (1954) • A WEU megalakításával, a NATO-tagság lehetővé tételével az NSZK szigorú katonai ellenőrzés alá került, de politikailag nyereséget könyvelhetett el: visszanyerte szuverenitását, gyakorlatilag szabad kezet kapott a kelet-politikában, az egész németséget képviselhette a nemzetközi kapcsolatokban. • Franciaország a WEU keretein belül elérte: a német fegyverkezés szigorú ellenőrzését, a garanciákat a német militarizmus feléledése ellen.

  6. Európai Védelmi Közösség (EVK) • A NATO Nyugat-Európát az USA védernyője alá helyezte. Az amerikai hegemóniát és a felfegyverzett Németország által képviselt veszélyt ellensúlyozandó francia javaslatra hat ország (Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg) megkezdte egy önálló Európai Védelmi Közösség (EVK) tervének kidolgozását. A tervet a francia nemzetgyűlés nem ratifikálta.

  7. Fouchet-I terv (1961. október 19.),célja: a közös kül- és védelmi politika kiépítése, együttműködés a tudomány, a kultúra, az emberi jogok terén. A gazdaságra nem terjed ki. Európai Államok Uniója: államközi együttműködésen alapuló egységes külpolitika és egyeztetett védelmi politika, hosszabb távon magába olvasztotta volna az Európai Közösségeket. Fouchet-II terv (1962. január 18.): De Gaulle kihúzta a francia engedményeket (NATO-ra hivatkozásokat). Az USA-nak ellenállni képes Európa-kép, a nemzeti politika erősítése. A kudarc oka: megóvni az Európai Közösségeket a túlzott államközi jellegű együttműködéstől, helytelen a védelmi kapcsolatok lazítása az Egyesült Államokkal és a NATO-val. 1963 – francia-NSZK szerződés: államfői találkozók rendszere.

  8. Európai Politikai Együttműködés • European Political Cooperation - EPC • Hágai csúcstalálkozó (1969, december): az európai integráció szükséges (világgazdasági feltételek) és lehetséges (a tagállamok készek a külpolitikai egyeztetésekre, a külpolitikai együttműködés alapjainak megteremtésére).

  9. Davignon-jelentés – “A külpolitikai együttműködés lehetőségei”. Luxemburg (1970): a külügyminiszterek elfogadták a jelentést, kezdetét vette az Európai Politikai Együttműködés (EPC), két évtizeden keresztül a Közösség külpolitikai egyeztetési mechanizmusának a szerepét töltötte be.Az EPC-t az Egységes Európai Okmány 1986-ban kodifikálta és intézményesítette.

  10. Az EPC célja • A nemzeti külpolitikák összehangolása. • Közös álláspont kialakítása, közös fellépésekmegvalósítása. • EPC: kormányközi, diplomáciai együttműködési keretrendszer, amelyben a közös álláspont elérésére irányuló törekvés kölcsönös bizalmon, magas szintű kommunikációs rendszeren, arésztvevők közötti elmélyült szocializációs mechanizmuson és jóhiszeműségen alapult mintegy két évtizeden keresztül.

  11. Az EPC szintjei • Európai Tanács (állam- és kormányfők) • Külügyminiszterek Tanácsa • Politikai Bizottság (külpolitikai egyeztetés – a külügyminisztériumok politikai igazgatóinak feladata)

  12. Ad hoc munkacsoportok. Harmadik országokba akkreditált nagykövetek rendszeres találkozói. Féléves soros elnökség, trojka. Titkárság, SEA (1987). A tagállamok közötti konszenzuson alapult, szavazásra nem került sor.

  13. A Genscher-Colombo terv (Európai Parlament, 1981. november 19.) • “Európai okmány”, “Nyilatkozat a gazdasági integrációról” tervezetek • Stuttgart (1983. június 19.), EiT: “Az Európai Unióról szóló ünnepélyes nyilatkozat” aláírása.

  14. Az Egységes Európai Okmány (SEA, 1986) • Doodge-jelentés: kormányközi konferencia összehívása az integráció céljainak kibővítés érdekében. • A SEA III. fejezete: a külpolitikai együttműködés kérdései. Új elemek: konzultációs kötelezettség a végleges döntéshozatal előtt.

  15. A Bizottság érdekelt az EPC munkájában. Elnökség informálja az EiP-et. Közvetve már egy föderális jellegű Európai Unió perspektíváját vetítette előre, amelynek világkereskedelmi szuperhatalomként növekvő szüksége volt egy határozott és erős közös külpolitika nyújtotta támogatásra. EPC: a közös külpolitika és diplomácia új formája. Intézmény: kormányközi-integrációs szembenállás.

  16. A közös kül- és biztonságpolitika létrejötte • Az előkészítő fázisban komoly viták folytak arról, hogy a CFSP működésében a föderalista vagy a kormányközi szemlélet váljon-e hangsúlyosabbá. Az EiT maastrichti ülésén ez utóbbi modellt fogadták el, ezzel a CFSP kormányközi együttműködésre épülő mechanizmusként vált az EU második pillérévé. • 1992. június 19.: a WEU Tanácsának ülése, Petersbergi Nyilatkozat. „Petersbergi feladatok”: humanitárius és mentési feladatok; békefenntartás; harcoló alakulatok bevetése válságkezelés céljából, beleértve a béketeremtést is.

  17. Egyértelműen elkülönítették: a kollektív védelmi és a válságkezelési, megelőzési, béketeremtő és humanitárius funkciókat. Megerősítést nyert, hogy a kollektív védelemmel összefüggő kérdések a NATO felelősségi körébe tartoznak, amelyhez a WEU saját eszközeivel és tagállamai szövetségesi kötelezettségei alapján is hozzájárul. Az európai kontinens válságkezelési, megelőzési, béketeremtő és humanitárius jellegű feladatainak ellátásában azonban a WEU saját hatáskörben is tevékenykedhet. Az EU saját válságkezelő kapacitása létrehozásával, a WEU-tól folyamatosan átvette a petersbergi feladatokat.

  18. A Maastrichti Szerződés (1992) • Az EPC nem biztosította a tagállamok egységes, közös fellépését. • I. pillér – EGK • II. pillér – közös kül- és biztonságpolitika • III. pillér – bel- és igazságügyi együttműködés • Az EPC-ről előrelépés a föderatívabb “közös külpolitika” felé. Az EU második pillérévé (EU Szerződés V. cím) tette a közös kül- és biztonságpolitikát.

  19. Nem valódi “közös” külpolitika (mint a kereskedelem és a mezőgazdaság terén). Előrebocsátotta a petersbergi feladatokon alapuló közös védelmi politika kialakításának lehetőségét, az EU-WEU kapcsolatok szorosabbra fűzését szorgalmazta. Kimondta: a kialakuló közös védelmi politika szervezetileg a CFSP részét képezi.

  20. A CFSP célkitűzései • Az ENSZ Alapokmányának alapelveivel összhangban az EU közös értékeinek, érdekeinek, függetlenségének megőrzése; az EU és tagállamai védelmének és biztonságának erősítése;a béke fenntartása; a nemzetközi biztonság megerősítése; a nemzetközi együttműködés előmozdítása; a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése; az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása.

  21. Az EU tagállamai összehangolják tevékenységüket a nemzetközi szervezetekben. Az EU politikája nem befolyásolhatja az egyes tagállamok védelem és biztonságpolitikájának sajátosságait, így NATO-tagságukból adódó kötelezettségeiket.

  22. A CFSP újdonságai • A közös kül- és biztonságpolitika magában foglalja az EU biztonságát érintő minden kérdést, a közös védelmi politika kialakítását is! • Az EK korábbi álláspontja: a katonai együttműködés kizárólag a WEU, a politikai, gazdasági kérdésekért pedig az EK a felelős. A MSZ a WEU-t az EU fejlődésének integráns részének nyilvánította; a WEU esetenként hajtsa végre az EU azon döntéseit, amelyek védelmi jellegű feladatokkal járnak.

  23. MSZ: jogi kötelezettségeket rótt a tagállamokra a kül- és biztonságpolitika terén, meghatározta annak eszközeit. Megteremtette a jogi feltételeit az egységes fellépéshez a nemzetközi színtéren. Kudarcok: sajátos nagyállami érdekek. Intézményi hiányosságok. Az EU nem képes “egyetlen hangon” megszólalni: nem volt intézménye, személye, aki egymagában kompetensen képviselte volna az európai álláspontot. Komoly hiányosság, hogy a félévente változó elnökségek következtében az EU nem képes egyetlen hangon megszólalni (Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter szavaival: milyen számon lehet felhívni “Mr. Európát”).

  24. MSZ:nem alakította át a Közösségeket Európai Unióvá. A Bizottság képviseli az Uniót bizonyos nemzetközi tárgyalásokon. A CFSP szintjén az Európai Tanács elnöke teszi ezt. Nincsenek egységes szerkezetben a CFSP és az EU más külpolitikai feladatai, továbbra sem koherens a fellépés. Homályban maradnak az eszközök, hiányzik a megfelelő szervezet. Jacques Delors: “a CFSP egy olyan Ferrari versenyautó, amelybe mindössze egy fűnyíró motorját építették be”. MSZ: mérföldkő az európai integráció történetében, mert az integrált politikai együttműködés az EU szerves részévé vált.

  25. Az Amszterdami Szerződés újításai • Megváltoztatta a CFSP döntéshozatali rendjét és jogi eszközeit, módosította az intézmények szerepét. • Közös stratégiák (pl. Oroszország, Ukrajna, mediterrán térség, Közel-Kelet, Közép-Ázsia).

  26. A kül- és biztonságpolitikai főképviselő (High Representative for CFSP) posztja: egységesen képviseli az EU álláspontját. A Tanács főtitkárát ruházták fel e feladatok ellátásával: a Tanács elnökségének külpolitikai téren való segítése, politikai párbeszéd folytatása külső partnerekkel. (A korábbi főtitkári feladatokat főtitkár-helyettes végzi.) Kompetenciaütközés a Tanács főtitkára és a Bizottság külkapcsolatokért felelős biztosa között. „Mr. CFSP”: az EU első kül- és biztonságpolitikai főképviselője (egyben a Tanács főtitkára) Javier Solana 1999 októberétől.

  27. Trojka: eddig a Tanács megelőző, aktuális és következő soros elnökéből állt. Amszterdam után: a Tanács soros elnöke, főtitkára és az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős tagjából áll. 2009 első félévében: Topolanek cseh miniszterelnök – Javier Solana főtitkár – Ferrero-Waldner, külkapcsolati biztos. Szerepe megnőtt a válsághelyzetekben (orosz-grúz konfliktus 2008 augusztusában, trojka-tárgyalások Moszkvában). Válságok megelőzése: a Tanács főtitkárságán tervező, elemző egység működik (Policy Planning and Early Warning Unit), a nemzetközi események figyelemmel kísérése, elemzése, helyzetértékelések készítése, potenciális válságok előrejelzése. Költségvetési forrásokat biztosítanak a CFSP számára. WEU: az ASZ alapján az EU és a WEU integrálása csak az EiT döntésétől függ!

  28. A CFSP intézményrendszere és eszközei • Európai Tanács (állam és kormányfők, meghatározó szerep) • Tanács (meghatározó szerep) • Európai Bizottság (szerepe korlátozott, kezdeményezési jogköre nem kizárólagos) • Európai Parlament (szerepe korlátozott, konzultációk)

  29. Szavazás (egyhangú); a tartózkodás nem akadálya a döntés elfogadásának. Minősített többség a közös stratégiákról, fellépésekről, álláspontokról, különleges képviselők kinevezése (pl. Közép-Ázsia, Grúzia, Moldova – Pierre Morel, Peter Semneby, Mizsei Kálmán). Az MSZ létrehozta az Általános Ügyek Tanácsát – a külügyminiszterekből áll.

  30. Sevillai csúcs (2002 június): az Általános Ügyek Tanácsa helyett létrehozta az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsát – az általános ügyek és a külkapcsolatok területein külön üléseket tart. Feladata: az EU minden külső tevékenysége, azaz a második pillérbe tartozó közös kül- és biztonságpolitik és az európai biztonság- és védelempolitika, valamint az első pillérbe tartozó külkereskedelem, fejlesztési együttműködés és humanitárius segítség. Politikai Bizottság – a külügyminisztériumok politikai igazgatóiból áll. (Később Politikai és Biztonsági Bizottsággá alakították át.) Európai levelezők: napi információs-kommunikációs kapcsolat a külügyminisztériumok között.

  31. A COREPER szerepe a második pillérben: az utolsó szó joga a Tanács ülései előtt, a miniszterek elé terjesztendő napirendi és határozati javaslatok jóváhagyása; konfliktus lehetősége a PSC-vel.

  32. A CFSP eszköztárát kibővítették a közös stratégiákkal, s ezzel párhuzamosan kiszélesítették azon CFSP fellépések körét, amelyekben alkalmazni lehet a minősített többségű szavazást. Elvek és általános iránymutatások. Közös fellépések. Közös álláspontok. Demarsok (démarche). Határozatok. Konstuktív tartózkodás. A tartózkodó tagállamoknak nem szükséges részt vállalniuk a közös fellépésekben, de nem akadályozhatják a megszületett döntés végrehajtását, s nem folytathatnak azzal ellentétes politikát.

  33. Az európai védelmi dimenzió gondolata a hidegháború utáni megváltozott európai biztonságpolitikai környezetnek a terméke. Napirendre került az USA európai katonai jelenlétének felülvizsgálata, az USA politikájában megfogalmazódott az igény az európai NATO-szövetségesek nagyobb biztonságpolitikai tehervállalására. Az önálló védelmi szereptől hosszú időn keresztül ódzkodó Európát a balkáni válságok rádöbbentették arra, hogy az európai problémák rendezésében az EU-nak a jövőben jóval nagyobb részt kell vállalnia.

  34. Európai Biztonság- és Védelempolitika • European Security and Defence Policy - ESDP • A Maastrichti Szerződés az intézményesített CFSP mellett kilátásba helyezte a közös védelem irányába mutató európai védelmi együttműködés lehetőségét. Maastricht funkcionális kapcsolatot teremtett az EU és a Nyugat-Európai Unió (WEU) között: az EU felkérhette a WEU-t a védelmi jellegű következményekkel járó uniós döntések végrehajtásában való részvételre.

  35. WEU: egyensúlyozó szerep az EU és a NATO között. Dilemma: az EU védelmi szárnyává vagy a NATO európai pillérévé tegyék-e a WEU-t? Nem rendelkezett önálló katonai és fegyverzeti képességekkel. Beolvasztani az EU-ba? Beolvasztani a NATO-ba? “Európai biztonsági és védelmi identitás” (European Security and Defence Identity – ESDI) – az EU markánsabban léphetne fel a NATO-n belül. Európai védelmi politika – az EU negyedik pillére legyen?

  36. WEU-NATO kapcsolatok, a Berlini Egyezmény • Berlin (1996) NATO miniszteri értekezlet: A WEU felügyeli az Európai Biztonsági és Védelmi Identitás (European Security and Defence Identity – ESDI) létrehozását a NATO struktúráin belül. • Európai „pillér” a NATO-ban: katonai fellépés lehetősége, ha a NATO nem akar akcióba lépni; az USA pénzügyi terheinek csökkentése. • Lehetővé tette, hogy az európai országok a WEU-n keresztül használják a NATO erőforrásait. • A Berlin plusz megállapodás: az EU végrehajthat békefenntartó missziókat.

  37. EU-NATO viszony: Berlin plusz • Madeline Albright (US külügyminiszter), három „D”: no duplication of NATO, no decoupling from the US and NATO, no discrimination (a nem EU-tagokkal és Törökország szemben). • Berlin plusz (1993): az EU használhatja a NATO struktúráit, mechanizmusait és erőforrásait katonai műveletek végrehajtására, ha a NATO nem kíván azokban résztvenni.Információcsere az EU és a NATO között, EU összekötő sejt a NATO stratégiai és tervezési rendszerében, és a NATO nápolyi főparancsnokságán.

  38. 2002: közös EU-NATO nyilatkozat – konzultáció és együttműködés, egyenlőség, döntéshozatali autonómia. EU- és NATO-erők: „separable, but not separate”, ugyanazok a képességek alkotják mind az EU, mind a NATO erőfeszítéseinek az alapját.

  39. Saint Malo-i közös nyilatkozat(1998. december 3-4.) • Tony Blair és Jacques Chirac sürgette az EU hiteles katonai erőre támaszkodó, önálló műveleti képességének megteremtését, a katonai feladatok végrehajtásához szükséges struktúrák létrehozását, a második pillér kibővítését. • A brit álláspont lényegi módosulása megváltoztatta az EU-tagállamok közös védelemmel kapcsolatos álláspontjai közötti viszonylagos egyensúlyt. A változást elősegítették az Unió nemzetközi érdekérvényesítési képességének gyengeségei, amelyek a koszovói válság kapcsán ismételten nyilvánvalóvá váltak.

  40. Köln (1999 június, EiT-ülés) • Döntésa WEU egyes funkcióinak 2000 végéig az EU által történő átvételéről; felszólított az európai katonai képességek fejlesztésére, a védelem ipari és technológiai alapjainak megerősítésére és harmonizálására, a katonai fejlesztések és a beszerzések koordinálására. • A döntések értelmében tényleges tagságot kaptak az EU új védelmi szervezetében a katonailag el nem kötelezettek/semlegesek (Ausztria, Finnország, Írország és Svédország), ők megfigyelõi státuszt kaptak a WEU-ban, illetve Dánia, amely EU- és NATO-tagsága ellenére nem volt WEU-tag. • A WEU tagjai: 10 tagország; 6 társult tagország; 5 megfigyelő ország; 7 társult partner ország.

  41. A WEU tagállamai (módosított Brüsszeli Szerződés - 1954): UK; Franciaország; Németország; Olaszország; Belgium; Hollandia; Luxembourg; Portugália (1990. március 27.); Spanyolország (1990. március 27.); Görögország (1995). Mindegyikük tagja a NATO-nak és az EU-nak, bár Franciaország nem vesz részt a NATO integrált katonai szervezetében. Ezek az államok teljes körű szavazati joggal rendelkeznek. Megfigyelő országok (Róma - 1992), tagjai az EU-nak, de nem tagjai a NATO-nak: Dánia; Írország; Ausztria (1995); Svédország (1995); Finnország (1995). Kivétel Dánia, amely mindkettőnek tagja; opt-out a Maastrichti Szerződésből (1992), ezért nem vesz részt az EU biztonság és védelmi politikájában. A WEU-val kapcsolatban helyesebb lenne egy nem EU-tag NATO-tagnak tekinteni, azaz WEU társult státussal bír. Társult tagországok (Róma, 1992): Törökország; Norvégia; Magyarország (1999); Lengyelország (1999); Cseh Köztársaság (1999). Azon országok számára létrehozott státusz, amelyek már tagjai voltak a NATO-nak, de nem voltak tagjai az EU-nak. Társult partnerországok (Kirchberg - 1994): Észtország; Lettország; Litvánia; Szlovákia; Bulgária; Románia; Szlovénia (1996). Akkor még sem a NATO-nak, sem az EU-nak nem voltak tagjai.

  42. Helsinki (1999 december, EiT-csúcs) • Képességfejlesztési célkitűzés: Headline Goal 2003. • A képességfejlesztési célkitűzés (Headline Goal) elfogadása: 2003-ig fel kell állítani a nemzeti, illetve többnemzeti védelmi eszközökből külön erre a célra a tagállamok által önkéntesen felajánlott 50-60 000 főnyi, gyorsan bevethető katonai erőt, amelyet megfelelő felderítési, logisztikai és egyéb kiegészítő szolgáltatások, hatékony parancsnoki és ellenőrző rendszer, valamint a szükséges légi és haditengerészeti kapacitások támogatnak.

  43. Politikai és Katonai Bizottság (Political and Security Committee – PSC) létrehozása: nagyköveti szintű testület a Tanács irányítása alatt, politikai és stratégiai irányítást végez a CFSP és az ESDP teljes területén. Európai Katonai Bizottság (European Union Military Committee – EUMC): vezérkari főnökök katonai képviselőiből áll. Irányítja az Európai Katonai Törzset. Európai Katonai Törzs (European Union Military Staff – EUMS): katonai szakértőkből álló testület, feladata a tervezés, helyzetértékelés, levezénylés.

  44. Santa Maria da Feira(2000. június 19-20., EiT) • Atagországok megteremtik a közös európai biztonsági és védelmi politikát, amely képes erősíteni az Unió külső fellépését a katonai és polgári válságkezelő képesség kifejlesztésével, tiszteletben tartva az ENSZ Alapokmányának elveit. A dokumentum figyelmet fordított arra, a NATO ne érezze vetélytársának a „második pillér” ellenőrzése alatt működő európai erőket, hangsúlyozva a petersbergi típusú feladatokra szóló jogosítványát. • Az ESDP kialakításának fontos állomása volt a 2000. november 20-án Brüsszelben megtartott katonai képességeket vállaló megajánlási konferencia.

  45. Nizzai Szerződés (2001. február 26.) • Átfogalmazta az ASZ 25. cikkét: esetenként megszabott hatáskörben döntési jogosultsággal ruházza fel a Politikai és Biztonsági Bizottságot, amely figyelemmel követi a nemzetközi helyzetet a közös kül- és biztonságpolitika területén, hozzájárul e politikák kialakításához azáltal, hogy a Tanács kérésére vagy saját kezdeményezésére véleményeket terjeszt elő. • A 25. cikk hatáskörén belül a PSC, a Tanács felelőssége alatt, politikailag ellenőrzi és stratégiailag irányítja a válságkezelési műveleteket. A Tanács felruházhatja a PSC-t egy válságkezelési művelet tartamára és céljából, hogy döntéseket hozzon a műveletpolitikai ellenőrzését és stratégiai irányítását illetően.

  46. Kiemelt fontosságot kapott a polgári válságkezelés, a feirai csúcson megjelölt konkrét célok elérése. Új elem: a nem EU-tagállamok hozzájárulásának tanulmányozása. A katonai, védelmi elemeket is magukban foglaló témák esetében nem lehetséges az emelt szintű együttműködés, ez csak az ilyen vonatkozásoktól mentes közös kül- és biztonságpolitikai közös fellépések vagy közös állásfoglalások esetében lehetséges (27b cikk). A WEU feladatát átveszi az EU, a még folyamatban lévő kisebb feladatok 2001 első felében megszűnnek. Az ASZ-ből kiemelték a 17. cikknek a WEU-ra vonatkozó összes részét. A Nizzai Szerződésben már csak a 17. cikk módosított 4. pontjában szerepel, immár csak érintőlegesen megemlítve a WEU-t. A WEU teljes megszűntetését sem Nizzában, sem a WEU, sem tagországai fórumain nem vetették fel. A 15 tagállam közül 5 (Ausztria, Finnország, Svédország, Írország és Dánia) nem írta alá a módosított Brüsszeli Szerződést és a módosított, a WEU-t megalapító változatát.

  47. Göteborg (2001. június 15-16., EiT) • Az EU katonai képességei kiépítésével, illetve továbbfejlesztésével, az EU polgári válságkezelési képességei kialakításával és fejlesztésével, az EU és az ENSZ együttműködésével, valamint az EU konfliktus megelőzéssel kapcsolatos szerepével foglalkozott. A legfontosabb kérdésben, az EU hozzájutásáról a NATO képességekhez nem sikerült megállapodni. • A katonai képességek megajánlásán túl tisztázni kell az európai gyorsreagálású erők, illetve az ESDP-vel öszefüggő költségvetési vonatkozásokat.

  48. Az ESDP a katonai infrastruktúra megteremtésén áll vagy bukik, és azon, hogy hosszú távon képes-e az Európai Unió egy különleges, központi védelmi költségvetést létrehozni és ennek pénzügyi forrásait biztosítani. Az ESDP az európai országok lehető legszélesebb körének a bevonására számít az európai katonai és polgári válságkezelési műveleteknél, s ez más szempontból teheti vonzóvá az európai integrációt. A közös európai biztonsági és védelmi politikának el kell foglalnia a megfelelő helyet az európai biztonsági architektúrában.

  49. Európai Biztonsági Stratégia – Brüsszel(2003. december 12-13., EiT) • „Biztonságosabb Európa egy jobb világban” : Európai Biztonsági Stratégia, az EU globális szereplőként való megjelenésének ambícióját fogalmazza meg a közös kül- és biztonságpolitika területén. Az USA Nemzetbiztonsági Stratégiájának európai megfelelője. • Biztonsági kihívások: terrorizmus, tömegpusztító fegyverek terjedése, regionális konfliktusok, gyenge államszervezet, szervezett bűnözés.

  50. A stratégiai célkitűzések eléréséhez elengedhetetlen egy jól működő, az új típusú biztonsági kihívásokra hatékony válaszokat adó európai biztonság- és védelempolitika, amely a tagállamok részéről a katonai és polgári válságkezelő képességek arányos fejlesztését igényli. Az Európai Biztonsági Stratégia elfogadásával az ESDP keretében megjelentek az új típusú petersbergi feladatok (közös lefegyverzési műveletek; harmadik államok terrorizmus-ellenes erőfeszítéseinek támogatása; a biztonsági szektor reformjára irányuló műveletek).

More Related