1 / 9

1942. május 17. ............

1942. május 17. ............

taya
Download Presentation

1942. május 17. ............

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. 1942. május 17. • ............ • "Hogy is kezdjem...A szobám falán három "családi kép" van, három fénymásolat. Barabás egyik meglehetősen ismeretlen Arany-festményének másolata, ugyanerről a festményről külön a fej, és Simó Ferenc egy nemrégiben fölfedezett festményének másolata az öreg Kazinczyról. A Kazinczy-képről csaknem mindegyik "nem bennfentes" látogatóm, de az Aranyról is sokan (nem közismert, népivé stilizált arc) megkérdezik: "a nagybátyád?" vagy " a rokonod?" Igen,-  felelem ilyenkor, Arany és Kazinczy. S valóban nagy- vagy dédnagybátyáim ők. S rokonom a hitétváltó Balassa, az evangélikus Berzsenyi és Petőfi, a katolikus Vörösmarty vagy Babits, avagy a zsidó Szép Ernő, vagy Füst Milán, hogy közelebb jöjjek. S az ősök? A Berzsenyi szemével látott Horatius éppúgy, mint a zsidó Salamon, a zsoltáros Dávid király, Ésaiás, vagy Jézus, Máté vagy János, stb. rengeteg rokonom van. De semmiesetre sem csak Salamon, Dávid, Ésaiás, Szép Ernő vagy Füst! • [.....] • Zsidóságomat sohasem tagadtam meg, "zsidó felekezetű " vagyok ma is [...], de nem érzem zsidónak magam, vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom.[...] • A zsidóságom életproblémám, mert azzá tették az életkörülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok, rokonaimat felsoroltam s nem érdekel (csak gyakorlatilag, "életileg"), hogy mi a véleménye erről a mindenkori miniszterelnöknek [...] • Ezek kitagadhatnak, befogadhatnak, az én "nemzetem" nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars büdös zsidó, hazám tájai kinyílnak előttem, a bokor nem tép rajtam külön nagyobbat mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el a gyümölcsét. Ha ilyesmit tapasztalnék, - megölném magam, mert másként, mint élek, élni nem tudok, s mást hinni és másképp gondolkodni sem." • Radnóti Miklós: Napló

  2. Dos, a bori táborok egykori foglyának karikatúrája

  3. Az À la recherche-et 44 augusztus 17-én írta, egy nappal a feleségének írott, már emlegetett harmadik levelezőlapja után, még a hegyek közt, még viszonylagos nyugalomban, talán reménykedve a közeli hazatérésben, talán már sűrűsödő balsejtelmektől zaklatva. Mi tudjuk: egy hónapnyira az erőltetett menet kezdetétől a napról napra irgalmatlanabb, testi-lelki nyomorúsággal gyötrő pokoljárástól. De ebben az édesen sajgó, nosztalgikus képekkel fénylő versben alig érezni a tragédia közelét. Vas István írja a versről, hogy benne a „fasizmus korának minden rémülete s az antik művészet utolérhetetlen derűje vegyül remekművé". Honnan ez a nyugalom, ez az emelkedett szépség? Hiszen nemcsak ott tündöklik zavartalanul, ahol, bármilyen fájdalmas hiányérzettel is, de mégiscsak az elveszített édent idézi meg. A fiatal feleségekkel koszorúzott tündöklő asztalt (tudjuk: a Svábhegyen volt ez, Jean bácsi - hogy is hívhatnák másképp azt a cseppet sem fényűző kiskocsmát, ahol Radnótiék baráti-irodalmi köre találkozgatott? - vendéglőjében, a bölcs borozások színhelyén); alig-alig ittak a szépszemű karcsú poharakból, mással voltak elfoglalva, költészettel, politikával, a köznapokkal, emlékezzünk csak a versre: „verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján". S ha egyszer ezeket a bármennyire háborús, mégis valahogy békebeli estéket idézi, hogyisne tündöklene minden szava-képe? Úgy érezzük, minden részlete csordultig van lírával-érzelemmel, egy rosszhiszemű kritikus akár azt is mondhatná: hogy lehet a munkaszolgálatos Radnóti helyzetében ilyen szépen írni? Mert nemcsak a múltidéző jelenetek gyönyörűek. A harmadik strófától szorongató háborús híradó következik, a lepecsételt marhakocsik, az aknamezők, a távol harcolók és a rég elesettek, a magukra maradt feleségek. Csakhogy ez a hang még a tragikus sorokban sem törik meg. Mert ebbe a sorba: „a rég elesettek, szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje", a szívükön visz valami gyöngédséget, majdnem azt mondtam: dekorativitást, s valami emelkedett hangfekvés, a szépívű dallam, a glóriásan ragyogó kép teszi salaktalanná ezt a sort: „.a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben", ahogy a vers (Radnóti tragikus sorsának még aránylag elviselhető) színhelye is már-már légies-fátyolos derengést kap, hiába értjük, hogy jajjal van teli: jajjal teli Szerbia ormán. De ez a megformálásától édesen, tartalmától fájdalmasan-iszonyatosan zengő dallam szól még az Erőltetett menetben is, hiába tudjuk, milyen kegyetlen dráma játszódik a már-már dalszerűen hullámzó vers hátterében. Ahogy, mint tudjuk, Radnótinak még a végső nyomorúságban is gondja és ereje volt a szép, kalligrafikus írásra, a vers végső, tökéletes megformálására. Emlékezzünk az À la recherche játékos eleganciájára: nemcsak a puszta formára, azaz: a felülmúlhatatlan dallamot író metrumra, hanem, mondjuk, a szinte kedvtelve elénk tett sorközi rímekre („szürkebarátot-fürge barátok" vagy „éltek a holtak s otthon voltak a foglyok"), de akár olyat is mondhatnék, mint az (ösztönösen) a tartalomhoz igazodó hangzás, a versindítás gyönyörű tenorja, a csupa magas magánhangzóval szárnyaló „régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek".

  4. A la recherche... (1944.): • - A cím Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában című regényére utal, mely Bergson filozófiájának és időszemléletének legteljesebb művészi tükrözője. • Radnóti műve is az önkéntelen emlékezés bergsoni tételére épül. • A múlt átértékelődik a jelenben, átírja és átformálja a jelent, elszakíthatatlanul része személyiségünknek és életünknek. - Másrészt az elégia a horatiusi non omnis moriar (nem halok meg egészen; Horatius ódáiból (3, 30, 1) vett idézet, melyben a költő v. a lélek halhatatlanságára, v. arra céloz, hogy a neve és művei halála után is fönnmaradnak.) elv felélesztője, ám már nem a költészetre vonatkozóan, hanem az élet apró mozzanatainak megtartó erejében bízva. • Radnóti emlékezéstechnikája – lélektanilag is hitelesen – a szinkronitásában nem kellően értékelt élmények és élménytöredékek felidézésén alapul.

  5. Kérdések és a válaszok összefonódása hexameterben • Az első sor nosztalgikus sóhajtása az eltűnt időt még nem határozza meg. • A következő négy sor (két kérdés) mutatja a sóhajtás tárgyát, az ifjúkort ( távolodás, a visszahozhatatlanság érzése) • A második szakasz : "tündöklő asztal" képe • A harmadik sor- felidézi a Hetedik eclogát ("Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok.") -a múlt idő határozottá válik. Múltidézés a szakasz zárómondatában szorongató :a jövő és a jelen: "verseket írtak a rég elesettek, szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje." (1944 augusztusából visszatekintve a tények ismeretében fogalmazza meg Radnóti- időközben valóság lett. A félmúlt akkor még csak ígérte a tragikus, azóta jelenné öregedő jövőt. • A harmadik szakasz felsorolásba kezd, a "mocskos éj fedezéke" ismét a Hetedik eclogára emlékeztet. A zárómondat:a szobájuk sziget és barlang volt számukra. • A negyedik szakasz folytatja a felsoroló emlékezést, a besorozott katonák, az aknaszedő munkások, majd a spanyol polgárháború önkénteseinek alakját idézve.- Komor gyászzene : "s most a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben.„

  6. A vers szerkezete • Az ötödik szakasz továbblendül, majd hirtelen megcsuklik, s csak legyinteni tud: mindegy. Marad a kérdezés a verskezdő "tündöklő asztal"-ra: "Hová tüntek a bölcs borozások?" Az ifjúság szép mozzanatát, a baráti társaságot idézi. • Az emlékezet a halottak után az élőket idézi, az otthon maradottakat, a nőket, a gyerekeket. ("szépmosolyú" és a "tündérléptű" a görög eposzok állandó jelzői). Az emlékezés szomorúsága+ünnepélyes hang • A hatodik szakasz tovább kérdez, de nem tud szabadulni a kezdőképtől, a hársak alatti nagy asztaltól - és itt Szerbia már úgy hangzik, mint a második szakaszban Ukrajna, Hispánia, Flandria. - Radnóti is egy a társaságból, rá is hasonló sors vár. • A hetedik szakaszban újra felhangzó kérdésre aztán megszületik a végleges válasz: nem tér vissza a régi éj soha többé. ("mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már„) • Apollinaire –A megsebzett galamb-Radnóti megidézi-elbúcsúztatja a múlt időt, halott barátait.

  7. ApollinaireA MEGSEBZETT GALAMB ÉS A SZÖKŐKÚTLA COLOMBE POIGNARDÉE ET LE JET D'AEU

More Related