Neve léstörténet

1. Neveléstörténet I. évfolyam, 1. félév 2013

2. Rövid tartalom • Az ókori nevelés (az ókori Kelet, Spárta, Athén, Róma) • A korai keresztény nevelés (Aranyszájú Szent János, Szent Jeromos, Szent Ágoston) • Középkor (Kolostori iskolák, Nagy Károly iskolahálózata, középkori egyetemek, lovagok nevelése, városi iskolák) • Reneszánsz és humanizmus (Rotterdami Erasmus, Juan Luis Vivés, Francois Rabelais, Michel de Montaigne) • Reformáció és ellenreformáció (Luther Márton, Melanchton, Valentin Trotzendorf, Jézus Társasága, piarista nevelés, leánynevelés) • XVII. század: Jan Amos Komensky – Comenius és Apáczai Csere János • John Locke • J. J. Rousseau • Pestalozzi pedagógiája • XIX. század - Johann Friedrich Herbart • XX. század – Reformpedagógiai irányzatok (Maria Montessori, Helen Parkhurst és a Dalton terv, Celestin Freinet, Waldorf pedagógia, Jéna plan)

3. Követelmény – Házi dolgozat • Interjú egy idősebb, szakmai elhivatottsággal rendelkező pedagógussal (óvónő, vagy tanító). • Az interjúnak kettős célja van: • megtudni, milyen jellegzetességekkel rendelkezett, hogyan zajlott az óvó- tanítóképzés az illető pedagógus felkészülése során. • feltárni olyan oktatási módszereket, melyek nagyon hatékonyak, de a mostani pedagógusképzésben nem lehet tanulni róluk.

4. ÓKOR Keleti kultúrák Görög nevelés: Spárta, Athén Római nevelés

5. Az ókori Kelet Mezopotámia • Írnokképző iskolák – templomok mellett alakultak • Kr. 2. évezred: • TÁBLA HÁZA (alapfokú képzés) • BÖLCSESSÉG HÁZA (magasabb műveltség) • SZAKKÉPZŐ INTÉZMÉNYEK • Gyermek: fejlődésre képes egyén, akitől függ a jövő

6. Az ókori Kelet Egyiptom • Írnokképzők (Kr. e. 2060-1785)(alapképzés) • Papi szemináriumok (teológia, rituálék, szent könyvek) • Udvari nevelés – az arisztokrácia gyermekei számára a fáraó udvarában • GYERMEK: • a jövő letéteményese • Minél hamarabb legyen felnőtt

7. Spárta Társadalmi helyzet: a bevándorló dórok (teljes jogú polisz polgárok) leigázzák az őslakosokat (helótákat) Cél: megtartani a vezető pozíciót Nevelési cél: a harcos nevelése Lykurgosz (kr. e. 8. sz.) – törvényei • Egységes nevelés • Beleszól a házasságkötésbe, a gyermekvállalásba. • Megszervezi a nevelést Helóták felkelése Kr. E. 464-ben

8. Spártai táj a Taigetosz hegyével

9. Spártai nevelés • Taigetosz • 7-20 éves korig – táborokban • Kíméletlen dresszúra • Gyilkolásra nevelés • Írás-olvasás alig • Ének: harcos indulók • 20 éves – házasodhat • 30-60 év - katonaköteles

10. Athén

11. Athén • Szólon törvénye (Kr. e. 638-559) • Cél: jó polisz polgár nevelése • Általános műveltség • Szakmai műveltség • „Az embernél semmi sem csodálatosabb” – a harmonikus ember nevelése • Kalokagathia – ép testben, ép lélek

12. Athéni nevelés • Magántanítás • Paidagogosz • Tartalom: • Múzsai képzés: • Grammatikai-irodalmi képzés: írás, olvasás, számok, irodalmi művek • Küthara képzés: vers, dal, hangszeres zene, tánc • Gümnasztikai képzés: torna, sport, mozgásművészet

13. A gyerekek nevelése-oktatása, a képzés tartalmainak átadása különféle iskolatípusokban történt: • a) Grammatikai „iskola”: A hétéves gyermekeket elvitték a grammatisztész házába. Itt először az alapkészségek elsajátításával foglalkoztak. Társaival együtt megtanulta az olvasást, az írást és a számtant. • Az olvasás tanulása: betűk megismerése, szótagoló (szüllabizein) olvasás. • Később nyelvtant és irodalmat is tanultak, melynek oktatója a „grammatikosz” volt. • Legtöbbet Homérosz Iliászának részleteivel foglalkoztak, amelyeket – részletes elemzés után – kívülről meg kellett tanulniuk. Az emlékezetbe vésést hangos felolvasás segítette. A verseket skandálva mondták vagy énekelték.

14. b) Kithara-iskola:A múzsai képzésen belül a költészet oktatása mellett fontos szerepet játszott a zenetanítás is. • Ez a kithara tanítójának, a kitharisztésznek a házában történt. A kitarajáték tanítása kezdetben bemutatással és utánzással történt. Később e hangszer kísérete mellett énekelték a lírikusok műveit. • Tánctanítás (orkesztiké) is folyt a kitharisztész házában: a kardalokat énekelve és táncolva adták elő.

15. Athéni iskola ábrázolása vázaképen. Kr. E. 490-480.

16. Múzsai nevelés. Balról: kitharán játszó tanár és gyermek, könyvtekercset tartó tanár

17. c) Palaisztra (‘birkózásra kijelölt hely’): Az előbbiekkel párhuzamosan hétéves koruktól kezdve a gimnasztikai képzést biztosító palaisztrába is elkísérték a gyermekeket. A tornatanítás, a testgyakorlás színtere volt ez. A testnevelő (paidotribész) irányításával a küzdősportok (birkózás, ökölvívás) és a könnyűatlétika különféle ágait gyakorolták itt a fiúk.

18. Gümnaszion (gümnosz = ‘meztelen’): Az idősebbek a gümnaszionban folytatták a testgyakorlást. Olyan épület volt ez, amelyben – a fedetlen és fedett futópályák mellett – különféle céloknak megfelelő helyiségek kaptak helyet. Az öltözők mellett később megjelentek az előadótermek és a könyvtárak is. Hamarosan magasabb szellemi tanulmányokat is folytattak itt a fiatalok. Priene városának gümnasziona. Rekonstrukció

19. A nevelés fontos színterei voltak Athénban a megszerveződő baráti társaságok összejövetelei, a szümpozionok. A résztvevő fiatal fiúk a bölcsebb, tapasztaltabb polgárokkal folytatott kötetlen beszélgetések során tehettek szert újabb ismeretekre. • A felserdült fiúk a különféle „iskolákban” elsajátított meggyőző beszéd, az ékesszólás művészetének birtokában már beléphettek az athéni közélet küzdőterére, a népgyűlés színhelyére (agora), hogy ott gyakorolják állampolgári jogaikat.

20. A nevelés fontos színterei voltak Athénban a megszerveződő baráti társaságok összejövetelei, a szümpozionok. A résztvevő fiatal fiúk a bölcsebb, tapasztaltabb polgárokkal folytatott kötetlen beszélgetések során tehettek szert újabb ismeretekre. • A felserdült fiúk a különféle „iskolákban” elsajátított meggyőző beszéd, az ékesszólás művészetének birtokában már beléphettek az athéni közélet küzdőterére, a népgyűlés színhelyére (agora), hogy ott gyakorolják állampolgári jogaikat.

21. Az athéni lányok többségét csak a háztartási és gazdasági ismeretekre tanították meg. • Anyjuktól tanulták a varrást, a kötést, a fonást és a szövést. • Olvasni és írni általában csak szüleiktől vagy dajkájuktól tanultak meg valamelyest. • A politikai élet nyilvánossága zárt világ volt számukra. Legfőbb ékességük a hallgatás, s életük legfontosabb színtere a lakóház idegenek elől zárt női lakosztálya, a günakeionvolt.

22. Hellenisztikus nevelés (Kr. e. 336 – Kr. e. 30) • A hellénizmus kezdetét általában Nagy Sándor uralkodásától (Kr. e. 336-323) számítjuk, végét pedig az év jelenti, amikor Augustus meghódította a görög fennhatóság alatt álló Egyiptomot (Kr. e. 30.). • A hellenisztikus kor nevelése és oktatása is figyelemre méltó tartalmi gazdagodáson ment keresztül. Új „iskolatípusok” jelentek meg, s a régiekben átadott tudás tartalma is módosult.

23. Hellénizmus kora • Dajka • Magánnevelés • Elemi iskola • LUDUS (kellemes foglalatosság, játék) • SCHOLA (szívesen végzett, gyönyörködtető tevékenység) • Középfokú oktatás • GRAMMATIKAI ISKOLA • Felsőfokú oktatás • RETORIKAI ISKOLA • Nők nevelése – az anya szerepre

24. a) Az elemi oktatás színtere a minden városban működő didaszkaleionlett. • Általában 7–14 éves korú gyerekek jártak ide. • Részint magániskolák voltak, de már megjelentek a városok által fenntartott intézmények is. • Többnyire egyetlen szegényesen berendezett szobából állt, itt tanított az iskolamester: a grammatisztész, más szóval didaszkalosz. • Munkáját fizetségért végezte, ezért – a korabeli mentalitásnak megfelelően – igen kevésre becsülték. • A tanító javadalma a tanított gyerekek létszámától függött. • Bárki taníthatott külön képesítés nélkül, csak az olvasáshoz kellett értenie. • A napi tanítási idő – közbeiktatott szünetekkel – virradattól napnyugtáig tartott. • A gyerekek olvasni, írni és számolni tanultak a didaszkaleionban.

25. b) A középfokú oktatás színtere a grammatikai iskola volt. • A grammatikosz(‘irodalomtanár’) vezetésével itt már megkezdődött a klasszikus írók és költõk – mindenekelőtt Homérosz – műveinek beható tanulmányozása. • Az alkalmazott módszerek igen alapos és sokoldalú tanulást tettek lehetővé. Az Iliász tanításakor például a grammatikosz előbb ismertette az elemzésre kiválasztott részlet cselekményét (ennek szemléltetésére képeket is alkalmazhatott), jellemezte az egyes szereplőket, s a tanulók csak ezután olvasták fel a szöveget. • A felolvasás közben kijavították a diákok által készített másolatok esetleges hibáit, majd szóról-szóra elmagyarázták és értelmezték a szöveget. Ez a módszer önmagában is segítette az emlékezetbe vésést, amit megköveteltek a tanulóktól. • Miután a gyerekek megértették a szöveget, tartalmát kivonatokba, kérdés-felelet formájú katekizmusokba tömörítették. • Házi feladataik között fogalmazások szerepeltek, amelyeket egy előre megadott témából kellett írniuk.

26. A szónoki beszéd elsajátítására előkészítő ismeretek és gyakorlatok köre fokozatosan tovább bővült a grammatikai iskolában: az irodalmi művek elemzése mellett bekerült a tananyagba a nyelvtan (grammatika). • Később megjelentek a matematikával kapcsolatos és a természetre vonatkozó „reál” ismeretkörök is: az aritmetika, a geometria, az asztronómia, valamint a zeneelmélet. • Ez utóbbiak lesznek majd a „hét szabad tudomány” rendszerében a quadrivium elemei. • Így vált teljessé, humán és reál ismeretköröket egyaránt felölelve az a műveltségeszmény, amelyet a hellén emberek enkükliosz paideiá-nak, vagyis a minden szabad ember számára hozzáférhető általános nevelésnek-oktatásnak neveztek.

27. c) Továbbra is működtek a gümnaszionok, az eredetileg testnevelésre szolgáló pompás épületegyüttesek. • Szerepkörük gazdagodott: a test nevelése mellett a szellem gyarapodását is szolgálták már. • Hatósugara is bővült, funkciójuk átformálódott: egyre inkább egyfajta “kulturális centrummá” vált: mindenki betérhetett ide, akinek kedve volt előadásokat hallgatni vagy a könyvtárban olvasni.

28. d) A felsőfokú képzés színterei azok a filozófiai iskolák is, melyek a híres bölcselők köré tömörülő fiatalokból szerveződtek. • Kiemelkedett ezek közül Platón iskolája, az „Akadémia”. • Hasonlóan tanított Arisztotelész az athéniak kedvelt „peripatosz”-án (‘sétáló hely, sétány’), a Lükabéttosz nevű dombon sétálgatás közben magyarázva, vitatkozva tanítványaival. • A domb nevéből származik a későbbi iskolatípus, a líceum neve, a peripatosz szóból pedig az Arisztotelészt követő peripatetikus filozófusok nyerték elnevezésüket.

29. e) A felsőfokú képzés színterei közé taroztak még azorvosi iskolák, elsősorban Hippokratész műveit használták itt. • Végül igen népszerűek voltak a szónoki képzést nyújtó retorikai iskolák is, ahol a rétorok oktattak. • Az tanítást segítő kézikönyvek tartalmának elsajátítása után, a jövendő szónokok stílusát csiszolták, és módszeresen fejlesztették olyan képességeiket, amelyekre a jó rétornak szüksége volt (emlékezet, hangképzés, gesztusnyelv stb.).

30. Görög filozófusok a nevelésrőla) A szofisták • A Kr. e. V. századi Athénban megnövekedett a neveléssel,oktatással szemben támasztott társadalmi igény. • Ennek kielégítésére vállalkoztak a szofisták (»bölcsek«), akik vándortanítóként városról-városra járva – jó pénzért – tették közkinccsé bölcsességüket. • Olyan műveltséget közvetítettek, amely a gyakorlati életben jól hasznosítható. • Műveltségképük már bizonyos természettudományos jellegű ismeretanyagot is tartalmazott. • Tanításuk tartalma a következőképpen rendszerezhető:

31. 1. Dialektika. • A logikus gondolkodás és a vitatkozás, érvelés tudománya. Protagorasz, a híres szofista odáig fejlesztette ennek művészetét, hogy kijelenthette: Minden dologról két egymással homlokegyenest szembenálló felfogás létezhet, s az ügyes szofista képes arra, hogy „a kevésbé találó felfogást mint helytállóbbat” hitesse el vitapartnereivel. • E felfogás szerint tehát az igazság szubjektív, s a virtuóz – de már öncélúságba hajló – vitatkozás segítségével az ember képessé válhat arra, hogy hamis tényeket az igazság színében tüntessen fel. Itt jelentkeznek az abszurditásig túlhajtott szofizmus veszélyei. • Etikairelativizmus

32. 2. Retorika. Az ékesszólás, a kifejező-meggyőző beszéd mestersége („techné”-je). • A szofisták nemcsak a logikus gondolkodást, a meggyőző érvelést tartották fontosnak, hanem annak formai elemeit is. • Azt is, hogy tanítványaik gondolataikat művészien kialakított, kifejező és hatásos formába tudják önteni, azaz legyenek jó szónokok. • Ők voltak a pedagógia történetében az elsők, akik rendkívül hatásos módszerbeli eszközöket alkalmaztak e cél eléréséért. • A szabályok oktatásán túl nagy súlyt fektettek a gyakorlásra. A “tanulási kedv” felkeltése és fenntartása érdekében sikerrel alkalmazták a dicséretet, sőt a hallgatóság előtti próbaszónoklatok esetében az előre lepénzelt “bértapsolók” alkalmazásával.

33. Szofisták lefizetett bértapsolókkal motiválják a szónoklást gyakorló tanítványukat

34. 3. Gyakorlati ismeretek. A szofisták „tananyagrendjében” a humán ismeretkörök mellett bizonyos természettudományok, reáliák is helyet kaptak. • Így például Hippiász a dialektikán és retorikán túl számtant, mértant és csillagászatot is tanított. • A szofisták vitathatatlan pedagógiai érdeme, hogy mélységesen hittek az egyén nevelhetőségében. Ez a hit bizonyos esetekben túlzott pedagógiai optimizmusba csapott át.

35. Antiphón: „Véleményem szerint a világon legfontosabb a nevelés; ha ugyanis valamit helyesen kezdünk el, úgy valószínű, hogy az jól is végződik. Amilyen a mag, melyet a földbe vetünk, olyan a várható aratás is. Ha egy fiatal lélekbe nemes műveltséget hintünk el, úgy ez az egész életen keresztül virágzik, és sem eső, sem szárazság nem pusztíthatja el. A környezet szerint, amelyben napunk jó részét eltöltjük, igazodik szükségszerűen jellemünk fejlõdése is.” (Idézi Tettamanti Béla (1959): kézirat )

36. Görög gondolkodók • Szókrátész (Kr. e. 469-399) • Az ember áll a középpontban: önismeret • Rávezető beszélgetés: bábáskodás • Etikai intellektualizmus • Plátón (Kr. e. 428-347) • Az állam: őrök, filozófusok, dolgozók • Arisztotelész (Kr. e. 384-322) • Plátón tanítványa, Nagy Sándor nevelője • Nikhomakhoszi etika • Katarziselmélet

37. Szókratész (Kr. e. 470–399) • Hadat üzent a szofisták erkölcsi relativizmusának, és síkra szállt az örök erkölcsi értékek jogainak visszaállításáért. • Hitt az erény taníthatóságában, abban, hogy a tudás nemesíti az embert • Az igazi megismerés forrását az emberi tudatba helyezi át; az érzékszervi megismerésnek, a külső természet tudati leképezésének így kisebb jelentőséget tulajdonít. • A kétféle megismerés így Szókratész felfogása szerint a következő:

38. 1. A szakemberek, különféle mesteremberek ismeretszerzése, amely a tárgyi ismeretek tanulását jelenti. Ez csak egy alacsonyabb rendű, relatív értékű tudást eredményezhet. • 2. Ha a dolgokat nem szemünkkel, hanem belső tudatműködésünkkel vizsgáljuk, szert tehetünk az egyedül igaz, valóságos ismeretekre. Szókratész

39. A heurisztikus módszer alkalmazásával a beszélgetés során a konkrétumból kiindulva, mesterien megfogalmazott kérdések sorozatán át jutott el az általános igazságokig. • A dialógus alatt mindvégig a tanítvány áll előtérben, s a háttérbe húzódó mester kérdéseivel szinte észrevétlenül vezeti rá õt a helyes útra. (Miután előbb vakvágányra vitte, s rádöbbentette hibás felfogásának tarthatatlanságára.) • Így válik végül teljessé tudás, amelynek megszerzése Szókratész felfogása szerint voltaképpen csak visszaemlékezés az eredendően velünk született és később feledésbe merült ismeretekre. • Ezt a módszert nevezzük bábáskodásnak.

40. A tudás átadására tehát Szókratész kimunkált egy mesteri módszert, a heurisztika, a „rádöbbentés” művészetét. Ennek kései – meglehetősen leegyszerűsített – válfaja „kérdve-kifejtő módszer” néven vált honossá az újkori iskolák hétköznapi gyakorlatában. Szókratész Menón rabszolgáját tanítja az adott oldalhosszúságú négyzet területének megkettőzésére

41. Négyzet területének megkettőzése

42. Platón (Kr. e. 428/7–348/7) • Érdeme a pedagógia terén kettős: egyrészt rendkívül szemléletes módon ábrázolta a korabeli görög nevelést, másrészt pedig egy sajátos, egyedülálló pedagógiai rendszert alkotott. • Ezt a rendszert az „Állam” és a „Törvények” című dialógusa segítségével rekonstruálhatjuk.

43. A társadalomban a következő osztályokat különbözteti meg: • Filozófusok, akiknek erénye a bölcsesség. Az állam vezetésére kizárólag ők alkalmasak. • Katonák, harcosok, a filozófusok segítői. Míg a filozófusok a törvények betartásán őrködnek, addig a katonák az állam területi sérthetetlenségét védelmezik. Család- és vagyonközösségben élő férfiak és nők e kaszt tagjai, erényük a rettenthetetlen bátorság. • Dolgozók. Ők csak a józanság, az önmérséklet erényét képesek önmagukban kialakítani. Feladatuk a társadalom működéséhez szükséges anyagi javak előállítása.

44. Az államban csak akkor lesz rend, ha e három osztály társadalomban elfoglalt helye megfelel saját egyéni lelki alkatuknak. • Egymástól elkülönített kasztokként kell élniük. Dolgozókból nem lehetnek katonák vagy filozófusok, az õ oktatásuk-nevelésük felesleges, sőt káros. • Egyedül a katonák legkiválóbbjaiból lehetnek filozófusok, tehát vezetők. Ehhez a gondosan megtervezett nevelés segíti hozzá a fiatalokat, amelyből fiúknak és lányoknak egyaránt részesülniük kell.

45. Az őrök - katonák nevelése • Az őrök közül kikerülő filozófusok nevelését már kisgyermekkortól kezdve szigorúan ellenőrzik. • A szokásos mesék jelentős része nem nekik való. Az édesanyák és a dajkák csak a megfelelő szempontok szerint kiválasztott meséket mondhatják a gyermekeknek. A homéroszi költészet is káros, mivel az Iliász és Odüsszeia költője sokszor az istenek gonoszságáról beszél, s ezzel rossz példát nyújt a fiataloknak. • Ugyanez a helyzet a drámákkal. A drámaírók művészi meggyőző erővel ábrázolják a hősök jellemét. Ezzel utánzásra késztetik a fiatalokat, akiknek jelleme így változékonnyá, kiegyensúlyozatlanná válhat. A tökéletes államban csak egységes, szilárd jellemek létezhetnek, „nincs kétféle foglalkozású vagy sokoldalú ember”.

46. Az sem közömbös, hogy milyenzenére tanítjuk a leendő őröket s filozófusokat. • Platón hisz a zene lélekformáló erejében: „a ritmus és a harmónia hatol be legjobban a lélek belsejébe”. Az ion és a líd hangnem csak szórakoztat és elpuhít – ezért ezek mellőzendők. A dór és a fríg viszont éleszti a harci kedvet, bátorsággal tölti el az ifjak lelkét. A húros hangszerek közül csak a lírát és a kitharát engedélyezte. A fuvolát száműzte a fiatal őröknek ajánlható hangszerek közül. • Platón nevelési rendszerében fontos szerep jut a testi nevelésnek. Feladata az egész szervezet fejlesztése, edzése, a test és a lélek össz­hangjának megteremtése. A testi nevelés sohasem válhat egyoldalúvá, mértéktelenné.

47. Miután az őrök letöltötték két-három évig tartó katonai szolgálatukat, húsz éves korukban kezdenek hozzá a tíz esztendeig tartó matematikai előtanulmányaikhoz. • A matematikai képzés keretei között tanítandó aritmetika, geometria, asztronómia és zenetudomány csupán előkészület (propedeutika) a dialektikához, amellyel nem szabad túl korán megismerkedni. Csak harminc éves koruktól kezdve foglalkozhatnak dialektikával öt esztendőn keresztül. • Harmincöt éves korától kezdve a leendő filozófus tizenöt éven át a közélet gyakorlatában bizonyítja rátermettségét, felkészültségét, s csak ötven esztendős korára lesz kész arra, hogy az állam vezetői közé lépjen.

48. A Törvényekben szintén találunk nevelésre vonatkozó gondolatokat. A következő táblázat a fejlődésmenet egyes szakaszait szemlélteti: Életkor Jellemző vonások – gondozási, nevelési feladatok 0–2 év A gyermek lelke „hajlékony”, formálható. “Az újszülöttet, mint a viaszt alakítani kell.” Pólyázásra van szükség két éves korig. 2–3 év A kisgyermek sírással jutatja kifejezésre vágyait. a dajkák figyeljenek a kisded „jelzéseire”. Amíg a gyermek nem tud járni, a dajka vigye mindenhová, hogy élményeket gyűjtsön. „A kisdedet a lehető legkevesebb fájdalom, ijedség és szenvedés érje.”

49. Kisgyermekkorban „oltódik bele mindnyájunkba döntő jelentőséggel egész jellemünk a szokás hatalma folytán”. 3–6 év “A gyermek lelkületének szüksége van a játékra.” A gyerekek játsszanak együtt csoportosan a dajkák felügyelete mellett. A fegyelmezés ne legyen túlzott, de a kényeztetést is kerülni kell. 6–serdülõkor A gyermekeket már el kell különíteni nemük szerint. A fiúk gimnasztikai és múzsai nevelésben részesüljenek az iskolában. A gimnasztika (torna, birkózás, lovaglás, fegyverforgatás, tánc) a testet fejleszti, a múzsai nevelés a lelket nemesíti. A lányok szintén ismerjék meg a gimnasztikai egyes elemeit. (Platón: Törvények. Fordította Kövendi Dénes. In: Platón összes művei. III. kötet. Bp., 1984. 716-730. o.)

50. Arisztotelész (Kr. e. 384–322) • Platón tanítványaként annak iskolájában, az Akadémián tanult. Elsősorban filozófiával foglalkozott, de érdeklődési köre – sok más tudománnyal együtt – kiterjedt a pedagógiára is. • Nagy Sándor nevelőjeként a gyakorlati pedagógia terén is bizonyította tehetségét. A későbbi világhódító fejedelem élete végéig ragaszkodott mesteréhez.