1 / 7

Sándor Petőfi

Sándor Petőfi. Naissance: 1823 Décés: 1849 Nationalité: Profession(s): Poéte. Son mémorial.

prisca
Download Presentation

Sándor Petőfi

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Sándor Petőfi

  2. Naissance: 1823 • Décés: 1849 • Nationalité: • Profession(s): Poéte

  3. Son mémorial Sándor Petőfi, né Alexander Petrović le 1er janvier 1823 à Kiskőrös et mort le 31 juillet 1849 à Segesvar (aujourd'hui Sighişoara en Roumanie), était un poète hongrois, considéré comme le poète romantique national de la Hongrie.Il fut également un acteur de la révolution nationale hongroise de 1848 et trouva la mort lors de la bataille de Segesvar. Il est également un représentant essentiel du courant romantique et du mouvements des nationalités dans l'Europe de la première moitié du XIXe siècle.

  4. Son père Stevan Petrović (en hongrois István Petrovics) était slovaque (d'ascendance serbe) ; sa mère était Mária Hrúzová dont la langue maternelle était le slovaque.Il a eu une conscience hongroise de lui-même forte et notable, devenant le chef spirituel des groupes radicaux de la révolution, qui voulaient la totale indépendance vis-à-vis de la monarchie des Habsbourg et une Hongrie libre.Il écrivit une part de la plus grande poésie nationale de la Hongrie.Extrait de son poème, Nemzeti Dal (Chant national), intitulé Debout Hongrois en traduction littérale : • Sur le Dieu des Hongrois • Nous le jurons, • Nous le jurons, • Que nous ne serons esclaves • Plus longtemps ! Ses œuvres : Jean Le Preux (1845)

  5. A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI Ne fogjon senki könnyelműenA húrok pengetésihez!Nagy munkát vállal az magára,Ki most kezébe lantot vesz.Ha nem tudsz mást, mint eldalolniSaját fájdalmad s örömed:Nincs rád szüksége a világnak,S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdanNépével Mózes bujdosott,S követte, melyet isten küldteVezérül, a lángoszlopot.Újabb időkben isten ilyenLángoszlopoknak rendeléA költőket, hogy ők vezessékA népet Kánaán felé.

  6. Előre hát mind, aki költő,A néppel tűzön-vízen át!Átok reá, ki elhajítjaKezéből a nép zászlaját,Átok reá, ki gyávaságbólVagy lomhaságból elmarad,Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akikAzt hirdetik nagy gonoszan,Hogy már megállhatunk, mert ittenAz ígéretnek földe van.Hazugság, szemtelen hazugság,Mit milliók cáfolnak meg,Kik nap hevében, éhen-szomjan,Kétségbeesve tengenek.

  7. Ha majd a bőség kosarábólMindenki egyaránt vehet,Ha majd a jognak asztalánálMind egyaránt foglal helyet,Ha majd a szellem napvilágaRagyog minden ház ablakán:Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás,Addig folyvást küszködni kell. –Talán az élet, munkáinkért,Nem fog fizetni semmivel,De a halál majd szemeinketSzelíd, lágy csókkal zárja be,S virágkötéllel, selyempárnánBocsát le a föld mélyibe. (Pest, 1847. január.)

More Related