A kommunikáció története

1. A kommunikáció története

2. Ősrobbanás – 13,7 milliárd éve • Homo Sapiens Sapiens - 77 ezer éve • Írás megjelenése – i.e. 2. évezred • Gutenberg-galaxis – i.sz. 1440 • Telefon –1876 (Alexander Graham Bell)

3. Rádió megjelenése - 1920 • Film (1900) • TV – 1927 • Internet – 1973

4. A kommunikáció területei

5. Információelmélet – kibernetika  információátadás mindenféle rendszerben (atomok világától a galaktikákig) • Technika információátadás ember alkotta, technikai rendszerekben (telefon, számítógépek stb.) • Társadalmi kommunikáció  információátadás az emberek között a társadalmi szféra rendszereiben • Biológia az élő szervezetek különféle rendszereiben folyó - többnyire biokémiai úton indukált - információátadás.

6. Interdiszciplináris • pszichológia • szociológia • szociálpszichológia • pedagógia • nyelvészet • antropológia • műszaki tudományok • stb.

7. Az emberi kommunikáció

8. az ember képtelen nem kommunikálni • kontextus-ban zajlik • tér/idő • faji és társadalmi hovatartozás • életkor • nem • rendkívül bonyolult jelenségek és folyamatok összessége

9. Rajzos kommunikációs modellek 1. Shannon-Weaver (1949) Információforrás  adó  jel *vett jel  vevő  inf. Befogad *zaj • Csatornazaj: pl. mikrofonhiba, telefonkábel problémája, térerő hiánya. • Környezeti zaj: a dekódolást teszi lehetetlenné, vagy nehezíti. • Szemantikai zaj: az üzenet megformálása volt hibás, s ebből adódik a zavar.

10. 2. Wilbur Schramm modellje (1954) Üzenet Kódolás Kódolás Interpretálás Interpretálás Dekódolás Dekódolás Üzenet * visszacsatolással egészíti ki

11. 3. Roman Jakobson modellje *nemcsak az egyes elemeket rajzolta fel, hanem a hozzájuk tartozó funkciókat is

12. 4. zaj zaj

13. enkód: a közlés módjának, formai sajátosságának, jelrendszerének (más szóval szimbólumainak) megválasztása • jel: a választott kód elemi egysége • dekód: a közlő által választott kód "megfejtése", amelynek két feltétele van: • a fogadónak ismernie kell a közlő által választott kódot (ellenkező esetben közvetítő eszközt vagy személyt kell igénybe vennie) • az üzenet jelentéstartalmának azonosnak kell lennie a közlő és a fogadó számára. • csatorna: a jeleket közvetítő közeg • zaj: a jelek továbbhaladását lassító, zavaró vagy akadályozó körülmény a csatornában.

14. A közlési folyamat végbemenetele szempontjából a kommunikáció lehet: • teljes - amikor a fogadótól értékelhető válasz érkezik • részleges - amikor a közlő észleli, hogy a fogadó "vette" az üzenetet, de válasz nem érkezik; • egyoldalú: - amikor a közlő nem tudja, hogy üzenete eljutott-e a fogadóhoz.

15. A kommunikáció funkciói • Információs funkció: a kommunikációs folyamat résztvevői között tájékoztatás történik, mely során tényeket, ezek magyarázatát közöljük. A közléshez fűződő érzések, illetve az érzések magyarázata is ide tartozik. • Érzelmi funkció: a közlő személyiség belső feszültségeinek feloldására kerül sor az érzelmek kifejezésével. Elégedettség, öröm, bosszúság, aggodalom, bánat, lelkesedés stb. egyaránt ide tartozik, ugyanis a ki nem fejezett, visszafojtott pozitív érzelmek éppúgy feszültséget okoznak, mint a negatívak.

16. Motivációs funkció: a kommunikációs folyamatokban a közlő fél a legtöbbször a fogadót rá akarja bírni valamire: cselekvésre, magatartásváltoztatásra, közös vélemény kialakítására, valamilyen körülmény, esemény, jelenség elkerülésére stb. E funkció leginkább a meggyőzés, a bátorítás révén jut kifejezésre. • Ellenőrzési funkció: újabb kommunikációs kapcsolatfelvétel segítségével tudjuk meg, hogy az eredeti elérte-e célját? Ehhez azonban kommunikációs céljainknak nagymértékben tudatosnak kell lenniük. A funkció segítségével tárjuk fel kommunikációs partnereink indítékait.

17. A legjelentősebb kommunikációs iskolák

18. 1. Tranzakciós iskola A kommunikációt szimpla üzenetátadásnak tartja adó és vevő között. Kulcsszava ezeknek az elméleteknek az átadás. A kommunikációt befolyásoló tényezőket csak részlegesen képesek beépíteni a modellbe. A tranzakciós megközelítés megfelel pl. egy levélírás –feladás- elolvasás folyamatban, de nem vagy csak nehézkesen működik egy párbeszéd modellálásakor. (Rajzos modellek is tartoznak ehhez a megközelítéshez: Shannon-Weaver, Schramm, Jacobson.) Barnlund és Berne neve is ide sorolható.

19. 2. Interakciós modellek A tranzakciós modellek úgy tekintenek a kommunikáció tartalmára, melyet a kommunikációban résztvevő felek közösen hoztak létre, nincs kitüntetett szereplő, aki üzenetet küld, aktívan, s egy passzív befogadó. Itt az aktivitás mindkét félre jellemző. Ehhez az iskolához szorosan kapcsolódik az a nyelvfilozófiai iskola, mely a késő Wittgensteinre építve kidolgozta a beszédaktus-elméletet (John Austin, John Searle, Paul Grice). Az elmélet azt a tételt dolgozza ki, miszerint a szavainkkal nem csupán megnevezni tudunk, pl: Ez asztal, ez szék,stb, hanem a szavakkal cselekedni is lehet. Ez esetben a megnevezés, a kimondás létrehozás és cselekvés is egyben. Pl.: Egy hajó elnevezése: „Ezt a hajót Nautilusznak nevezem el.” Ezen mondat kimondásával egyben végre is hajtottam az elnevezési aktust is.

20. 3. Kultivációs iskola George Gerbner nevéhez fűződik az elmélet, s kifejezetten tömegkommunikációs elmélet. Gerbner azt vizsgálja, hogy a szocializáció szerepét miként vette, veszi át a szülőktől, tanároktól a média, elsősorban a televízió. A kisgyerekek manapság már nem feltétlenül a szüleiktől tanulják meg, hogy mi a szép és mis a helyes, mi a követendő és mi a csúnya, kerülendő, hanem a televíziós minták alapján. Gerbner vizsgálataiban arra törekszik, hogy megmutassa azokat a területeket, ahol a televízió különösen sokat torzít, s emellett erősen fellép a televíziót elárasztó erőszakkal szemben.

21. 4. Participációs iskola Horányi Özséb nevéhez köthető, aki úgy véli a kommunikációt az emberek arra használják, hogy felismerjék életükben a problémás helyzeteket, illetve közösen, segítséggel megoldják azokat.

22. 5. Rituális modell A kommunikáció rituális elméletének megalkotója James W. Carey. véli, hogy a valóságra nem mint valami eleve adottra kell tekintenünk, hanem éppen a kommunikáció által létrehozott társadalmi jelenségre. Ugyanakkor kiemeli, hogy nemcsak a valóság létrehozására, de annak folyamatos fenntartására is szolgál a kommunikáció.