1 / 18

Petőfi Sándor

Petőfi Sándor. AZ ALFÖLD. Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája!. Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom;. Börtönéből szabadult sas lelkem,

fitzgerald-emerson
Download Presentation

Petőfi Sándor

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript

  1. Petőfi Sándor AZ ALFÖLD

  2. Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája!

  3. Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

  4. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom;

  5. Börtönéből szabadult sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom.

  6. Felröpülök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe,

  7. S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe.

  8. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;

  9. Deleléskor hosszú gémű kútnál Széles vályú kettős ága várja.

  10. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak,

  11. S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak.

  12. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven színével A környéket vígan koszorúzza.

  13. Idejárnak szomszéd nádasokból A vadludak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben.

  14. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményű csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra.

  15. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan.

  16. Ott tenyészik a bús árvalyányhaj S kék virága a szamárkenyérnek; Hűs tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek.

  17. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. -

  18. Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt boruljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sír is fölöttem. VÉGE Készítette : Eke Miklós ekem@monornet.hu

More Related