II. Vallásszociológiai klasszikusok és vallásértelmezéseik

1. II. Vallásszociológiai klasszikusok és vallásértelmezéseik

2. Karl Marx vallásértelmezése • Szerinte a vallás (mint a többi társadalmi intézmény) az anyagi és gazdasági realitások függvénye a társadalomban • Vigaszt nyújtó kényelmes illúzió, amit el lehet hagyni, ha már nincs rá szükség

3. Karl Marx vallásértelmezése II. • A vallás az osztálytársadalom terméke • osztályok közötti elidegenedés produktuma • osztályérdek kifejeződése • egyszerre a manipuláció és elnyomás terméke, és az az elleni tiltakozás kifejező eszköze • az elnyomásba való beletörődés vigaszt nyújtó formája

4. Karl Marx vallásértelmezése III. • Az emberi történelem során a vallás a kiszolgáltatottság elleni harc eszköze • Ősember: a természet befolyásolására eszköz a mágia és a vallás • Osztálytársadalom: elidegenedés és misztifikált kép a valóságról • az emberi cselekvés hozza létre, mégis önálló cselekvés meghatározónak tűnik • A vallás az elidegenedés terméke

5. Karl Marx vallásértelmezése IV. • Marx Feuerbach nyomán azt állítja, hogy nem az Isten teremtette az embert a maga képére, hanem az ember az Istent az ő képére. • Az ember saját tudását és képességeit vetíti ki Istenre, akit mindenható, tökéletes lénynek képzel • A vallás kritikája tehát az azt létrehozó világ kritikája is egyben

6. Karl Marx vallásértelmezése V. • A vallás fordított világtudat, mivel egy fordított világ terméke – alapvetően ideológia jellegű. • Az emberek a társadalomban nem látnak tisztán – fordított világ - fantázia tükörképet látnak – a vallás az általános elmélet • Emellett a vallás „vigaszt nyújtó egyetemes közeg” a „nép ópiuma”

7. Karl Marx vallásértelmezése VI. • Akármilyen vigaszt nyújt a vallás, Marx szerint csupán kábítószer • Nem nyújt valódi megoldást • Nehezíti a valódi megoldás megtalálását • Segít fenntartani az osztálytársadalmi kereteket, amelyek között létrejött • A vallás legitimációs tényező az elit uralmához • Egyben azonban az elnyomás és nyomorúság elleni tiltakozás eszköze – de nem gyógyszer • „a vallás az elnyomott teremtmény sóhajtása”

8. Marx és a vallás jövője • A vallást, mint a nép illuzórikus boldogságát fel kell számolni • A vallás, mivel a társadalmi viszonyok függvénye – csak azoknak a megváltoztatásával változtatható meg • A kommunista társadalomban megszűnik az elidegenedés – ezért eltűnik a misztifikált terméke – a vallás • Marx szerint a vallásnak nincs jövője

9. A Marx-i elmélet kritikája • Marx nézete a vallással kapcsolatban egyoldalú • Ha a vallást ideológiaként magyarázzuk az ellentétben áll azzal, hogy az elidegenedésnek tulajdonítjuk • Nem fontolta meg, hogy több-e a vallás a beletörődés irányába ható ópiumszerű vigasznál

10. Max Weber vallásértelmezése • Nem foglalkozik azzal, hogy honnan ered a vallásos mentalitás, mik a vallási hiedelmek okai • Különböző vallásfajták közötti összefüg-géseket, különböző vallási szemléletek hatását vizsgálta a társadalomra

11. Max Weber vallásértelmezése II. • A szociológiai felfogás Weber szerint nem képes teljeskörű magyarázatot adni a vallásra • Elveti azt, hogy a vallási eszmék egyszerűen a társadalmi csoportok materiális helyzetének és érdekeinek a tükröződései • Elveti, hogy a vallás a nélkülözésre adott reakció

12. Max Weber vallásértelmezése III. • A vallásos attitűd gyökerei a szerencse vagy a szerencsétlenség transzcendenshez köthető magyarázataiban vannak • A vallás alapvetően az élet nehézségeire és igazságtalanságaira adott válasz, amely értelmezni és ezáltal feldolgozni segít azokat

13. Max Weber vallásértelmezése IV. • Az ember vágyai és a valóság között mindig diszkrepancia van • materiális vágyak és tényleges viszonyok • normatív elvárások és tényleges körülmények • A vallás igazságos magyarázatot próbál adni a sors szeszélyére

14. Max Weber vallásértelmezése V. • A társadalmi egyenlőtlenségek nem véletlenszerűek • Az egyes vallási attitűdök ezért egyes társadalmi csoportokhoz kötődnek • A vallás szociológiája a különböző vallási eszmék és az ezen eszméket valló társadalmi csoportok közötti összefüggések tanulmányozását kell jelentse

15. Max Weber vallásértelmezése VI. • Vallási és mágikus viselkedésről beszél – különbséget tesz • A mágia manipulatív, a vallás imád • A mágia akkor kezd vallássá válni, amikor egy tárgynak tulajdonított karizma nem a tárgyból eredeztethető, hanem valamilyen mögöttes transzcendens dologból

16. Max Weber vallásértelmezése VII. • A vallás racionalizálódását a papság megjelenésével hozza összefüggésbe • Ez etikai racionalizációval, növekvő társadalmi bonyolultsággal jár • A komplex társadalmak körülményei között nagyobb mértékben kell támaszkodni a formális szabályokra és törvényekre

17. Max Weber vallásértelmezése - összefoglalás • Szemlélete racionális, célja az ellentmondások és kétértelműségek feloldása • Megközelítésének alapja pszichológiai („az értelmes lét keresése”), de vizsgálódásaiban kitér a gazdasági, társadalmi és történeti összefüggésekre is

18. Emile Durkheim vallásértelmezése • Nincsenek hamis vallások, minden vallás igaz a maga módján • A legkezdetlegesebb vallás is valamilyen igazságot fejez ki • Visszanyúl a legősibb és legegyszerűbb vallásokhoz • Azt keresi, ami állandó és változatlan

19. Emile Durkheim vallásértelmezése II. • A gondolkodás alapkategóriái a vallásban és a vallás által születnek • tér, idő, szám, okság • A vallás elsősorban társadalmi tény, ezért ezen gondolkodási alapkategóriák elsősorban a társadalomból eredeztethetőek • a fogalmak azért ilyenek, mert társadalomban élünk

20. Társadalmi tény • „Társadalmi tény. Minden olyan állandósult vagy nem állandósult cselekvési mód, amely képes kényszerítő erővel hatni az egyénre, vagy pedig ami egy adott társadalomra általánosan jellemző és egyéni megnyilatkozásaitól független, önálló léttel rendelkezik. A társadalmi tényeket dolgoknak kell tekinteni. A társadalmi tény adatai adottak, meg kell szabadulni a téveszméktől, objektívnek kell lennie. A társadalmi tényeknek kikristályosodott formájuk van, az olyan társadalmi tényt, aminek nincs kikristályosodott formája, társadalmi áramlatnak nevezzük.”

21. Társadalmi tények megfigyelése • A társadalmi tények megfigyelésével kapcsolatos szabályok. Ha fogalmakat alkotunk, akkor azokban gondolkodunk és nem a valóságról. Nem fogalmakat kell tehát alkotnunk, hanem a társadalmi tényeket kell vizsgálnunk. • A szociológusnak meg kell határoznia, hogy milyen dolgokkal kíván foglalkozni, csak a jelenségek olyan csoportját választhatjuk a kutatás alapjául, amelyeket előzőleg már meghatároztunk, olyan külsőleges jegyek alapján, amelyek a jelenségek mindegyikében fellelhetők, és a kutatást ki kell terjesztenünk minden olyan jelenségre, amelyre ez a meghatározás érvényes. Nem a kialakult fogalmakból, hanem a gyakorlati megismerésből lehet kiindulni. A szociológusnak objektívnek kell lennie, olyan dolgokat kell vizsgálnia, amit el lehet vonatkoztatni az egyéni megnyilvánulásoktól.

22. Társadalmi tények megfigyelése II. • A normális és patologikus egymástól való megkülönböztetésének szabályai. A tényeknek két csoportja van: 1. azok a tények, amelyek olyanok, amilyennek lenniük kell (normális, az adott faj egészére általános) 2. azok, amelyeknek másmilyennek kellene lenniük, tehát patologikusak (rendkívüli, csak kevés egyénre jellemzőek). Minden szociológiai jelenség hajlamos arra, hogy esetenként más és más formát öntsön. Normálisnak azokat a tényeket fogjuk nevezni, amelyek a legáltalánosabban elterjedt formákat mutatják. A többi patologikus. Egy tényt csak az adott fajtához képest tarthatunk patologikusnak. Ez minden esetben függ az adott társdalomtól.

23. Totemizmus I. • Totemizmus • ausztráliai bennszülöttek körében vizsgálja • a totemek szentek • tabuk övezik őket • több tabu övezi őket, mint a szent állatokat, amiket ábrázolnak

24. Durkheim – Totemizmus II. • A csuringák (a fa és kőtárgyak, amin a totemek vannak) is szentek • A totemek olyan emblémái a klánoknak, mint az országok zászlói • A totem rendszer egyben kozmológiai rendszer is • A rendszer részei – maga az ember is – részesülnek a szentből • A rendszer alapja a társadalmi szerveződés

25. Totemizmus III. • A totemekkel társított természeti dolgok összessége részesül a szentből – valamennyien ugyanabból a princípiumból részesülnek • A totemizmus névtelen és személytelen erő vallása: mana • Ős anyag, egyszerre isten és a társadalom szimbóluma • „isten és a társadalom egy és ugyanaz?”

26. Vallás és társadalom Durkheim szerint I. • „tagjai számára a társadalom ugyanolyan, mint imádóik számára az istenek” • Előtérbe helyezi a társadalmat az egyénihez képest, s arról mint saját törvényének alávetett, sui generis valóságról beszél • A társadalom parancsa diktálja az erkölcs alapját

27. Vallás és társadalom Durkheim szerint II. • Cselekedeteink azért erkölcsösek, mert a társadalom úgy diktálja • A társadalom ezen uralmának megtapasztalása külső erő képzetét kelti • a külső erőt – azaz az azt gyakorló társadalmat- felruházzuk a szent és a spirituális jegyeivel • A dolgok így két eltérő természetű dologra, a szentre és profánra oszthatóak

28. Vallás és társadalom Durkheim szerint III. • A vallás tehát a társadalom egyénre gyakorolt kollektív hatalma • Nem csak elképzelések és hiedelmek rendszere, cselekvések rendszere is • A vallás a rituálékból születik meg, a rituálékból áll • A morális erő a vallási szertartásokban és rítusokban való részvételben mutatkozik meg • A rituálé a csoportkohézió fenntartásának az eszköze

29. Durkheim funkcionalista megközelítése • A rítusok szerepe nem a közvetlen céljuk, (házasság, temetés, stb.) az csupán másodlagos • A rítusok célja, hogy a hívőkben „valamiféle – morális erőből és önbizalomból összetevődő- lélek-állapotot hozzon létre” • Nem a rítus célja, hanem az a lényeges, hogy a csoport tagjai összegyűlnek, és érzelmeiket közösen érzik és fejezik ki

30. A három gondolkodó elképzelése a vallásról

31. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!