1 / 101

Demokráciadeficit az Európai Unióban (2. rész)

Demokráciadeficit az Európai Unióban (2. rész). Az Európai Unióról másképpen. Mottó:. „Soha ne akarj egy disznót táncra tanítani! Nem csak az idődet vesztegeted, de a disznót is zavarod!”. Témakörök:. Majmolni Amerikát Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? Az EU megreformálása

xia
Download Presentation

Demokráciadeficit az Európai Unióban (2. rész)

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Demokráciadeficit az Európai Unióban(2. rész) Az Európai Unióról másképpen

  2. Mottó: „Soha ne akarj egy disznót táncra tanítani! Nem csak az idődet vesztegeted, de a disznót is zavarod!”

  3. Témakörök: • Majmolni Amerikát • Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? • Az EU megreformálása • Közös problémák • A hatáskörök átruházása • Kibúvó az EU-parlament ellenőrzése alól? • Nemzeti ellenőrzés vagy parancsvégrehajtás? • Mennyit ér a polgárok véleménye az unióban? • Az európai intézmények • Az eurokrácia dinamikája • Fordított törvényhozás

  4. Gyors helyzetértékelés A két legfőbb probléma: • Hazánk megalázó feltételekkel csatlakozott az Európai Unióhoz(újratárgyalásuk mindenképpen szükséges) • Az Európai Unió rossz irányba „fejlődik”(talán inkább visszafejlődik?) centralizáció, központosítás

  5. Majmolni Amerikát

  6. Majmolni Amerikát Az amerikai „olvasztótégely” nem hasonlítható össze Európa kulturális sokféleségével. Az USA-ban a bevándorlóknak kellett alkalmazkodni az „American way of life” (amerikai életforma)-hoz, meg kellett tanulniuk a közös nyelvet. Az USA-ban nagy fontossággal bír: • az elkoptatott gondolkodás- és beszédmódok • a szabványosítások és márkanevek. Ezek az egész országban érvényesek és nem korlátozódnak az egyes szövetségi államokra

  7. Majmolni Amerikát Európában az egyes államok büszkék sajátosságaikra és kölcsönösen igyekeznek felülmúlni egymást kulturális sokszínűségben, gazdaságban

  8. Majmolni Amerikát Az átlag amerikai: • rendkívül elégedetlen az államrendszer központosításával • politikai tájékozottsági szintje csapnivalóan alacsony, • a kongresszusi- és elnökválasztásokon a részvételi arány rendkívül alacsony (50% körüli)

  9. Majmolni Amerikát Mivel az amerikai unió létrehozásakor elmulasztották kifejezetten biztosítani az államok számára a kilépés jogát, 1861-1865 között polgárháború dúlt. Ebben a háborúban több amerikai halt meg, mint azóta az összes háborúban. Európának tanulnia kellene Amerika hibáiból.

  10. Sokszínűség, vagy a többség diktátuma?

  11. Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? Minél nagyobbak a különbségek az egyes tagállamok között, annál kevésbé elfogad-ható a többségi döntés elve, mert az annál jobban zavarja a kisebbséget. Ennek következtében szükségtelen konflik-tusok alakulnak ki. Szélsőséges esetben polgárháborúra is sor kerülhet.

  12. Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? A lakosság és igényeinek változatossága az ország méretével jellegzetes módon növekszik. Az EU keleti bővítésével a tagállamok változatossága tovább bővült. Az uniós intézményrendszer számára ez alkalom arra, hogy a többségi elv megerősített alkalmazását követelék.

  13. Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? Ez szűklátókörű szemléletmód, mert csak arra szorítkozik, hogy az egyesülés költsége a tagok számával növekszik.

  14. Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? Amikor az unión belül nőnek a különbségek, nem több – többségi döntéssel kialakított – állásfoglalásra van szükség, hanem több rugalmasságra. Ez azt jelenti, hogy aki az uniós politikában nem kíván részt venni, azt a többség nem kényszerítheti.

  15. Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? Gyakori érv a többségi döntés mellett, hogy az egyhangúsági elv minden tagállam részére vétójogot biztosít. Ez azonban nem állja meg a helyét, ha a többség a kisebbség nélkül is együttműködhet. Az amszterdami szerződés (1997) óta ez a megoldás lehetségessé vált.

  16. Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? A nizzai szerződés (2000) meghatározta, hogy legalább nyolc tagállam csoport-jának minősített együttműködéséhez nem szükséges az EU valamennyi tag-államának jóváhagyása, elegendő csak a minősített többség. (EKSZ 11. cikkely és EUSZ 43. cikkely)

  17. Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? Egy döntés megbukhat azon, hogy • az egyik szavazati joggal bíró tagállam sajnál valamit a másiktól, • a saját javára szeretné az újraelosztást • a különböző tagállamokban élő emberek vágyai, értékelképzelései, igényei eltérők, ezekre a különbségekre pedig tekintettel kell lenni.

  18. Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? A többségi elvnek ott és/vagy akkor van értelme • ahol az emberek közötti különbségek kicsik, • ahol gyorsan kell dönteni, vagy (pl. kívülről jövő veszély fenyeget) • belül kell legyőzni valamilyen veszélyt Az EU-ban azonban nem ez a helyzet, nem is ezen okból kifolyólag alapították.

  19. Sokszínűség, vagy a többség diktátuma? Nincs szükség európai beavatkozó államra, amely befelé és kifelé egyaránt ütőképes és „cselekvő-képes.” Sok gyors döntés helyett inkább kevés, de jól átgondolt döntésre van szükség közösségi szinten.(rendpolitikai döntések) Az alaposság fontossága itt messze megelőzi a gyorsaságot.

  20. Az EU megreformálása

  21. Az EU megreformálása Az Európai Unió a fejekben és az egyes tagállamokban is reformra szorul.

  22. Közös problémák

  23. Közös problémák Az európai szintű kezdeményezéseket gyakran alapozzák meg azzal, hogy ez vagy az a kérdés közös európai probléma és ezért közösen – az EU révén – kell megoldani. Ez az érvelés azonban hamis. Lásd az egyszeri fogfájás esetét!

  24. Közös problémák Valamennyi ember közös gondja, hogy időről-időre megfájdul a foga. Ebből azonban nem következik, hogy erre közös megoldás szükséges, vagy akárcsak lehetséges is. A problémát mindenki csak maga tudja megoldani – mégpedig fogorvosa segítségével.

  25. Közös problémák Jó példa a közös érdek hamis érvelésére például a közös foglalkoztatáspolitika is. Az EU egyik rákfenéje a hatalmas munkanélküliség.

  26. Közös problémák A mai tömeges munkanélküliség túlnyomó-részt nem az áruk piacán tapasztalható kiegyensúlyozatlanságra vezethető vissza, hanem a munkaerőpiac túl magas költségeire. Nagyobb foglalkoztatottsághoz csak decen-tralizált döntésfolyamatok vezetnek. A helyi problémakezelés hatékonyabb.

  27. Közös problémák Ezzel szemben a foglalkoztatáspolitika centralizálása emeli a munkaerő költségeit, ezért az eredményesség ellen hat, tovább mélyíti a problémát.

  28. A hatáskörök átruházása(Hogyan szabaduljunk mega piszkos munkától?)

  29. A hatáskörök átruházása Hatáskörök, melyeket a kormányok szívesen átadnak a felettük lévő állami szintre: • éles versenyhelyzettel járó hatáskörök, • a legkellemetlenebb tevékenységeket, „a piszkos munkát” (pl. az érdekcsoportokat támogató, a nyilvánosságot mellőző tevékenységek) Az érdekcsoportok támogatásának költségeitmindannyian viseljük, előnyeit azonban csakkevesen élvezik.

  30. A hatáskörök átruházása • Igaz, a terhek nagy tömegeken oszlanak el, így a választók nem nagyon érzékelik a költségnövekedést. • Minél több ország vesz részt a finanszírozásban, annál több adófizetőt tudnak bevonni a finanszírozásba és annál kevésbé veszi észre az egyén, hogy mit fizet ki a különböző érdekcsoportoknak.

  31. A hatáskörök átruházása A választók csak a fontos, általános jelentőségű politikai kérdésekről tájékozódnak. Ezért nem kapnak olyan könnyen általános, politikailag fontos hatásköröket a nemzetközi szervezetek. Az Európai Közösség és az Unió története megerősíti ezt a szabályt,

  32. A hatáskörök átruházása Példák a lobbi-területekre: • európai agrárpolitika • protekcionista külkereskedelem Az érdekcsoportok befolyása torzítja a de-mokratikus politikai akaratképzést, mert az összes érdek nem szervezhető egyformán.

  33. A hatáskörök átruházása • Ahogyan a politikai központosítás erősíti az érdekcsoportok befolyását, úgy gyengül a választók demokratikus ellenőrzése. • Ez ugyan a kormányzó politikusok számára jó, de a polgárok számára veszteség.

  34. Kibúvó az EU-Parlamentellenőrzése alól?

  35. Kibúvó az EU-Parlament ellenőrzése alól? Az Európai Parlament nincs feljogosítva a közösségi törvényhozás ellenőrzésére!!!

  36. Kibúvó az EU-Parlament ellenőrzése alól? Az EU Parlamentjében: • az egyes frakcióknak nincs meg a többsége, • az egész parlamentnek sincs meg a joga, hogy megragadja a törvényhozási kezdeményezést bármely saját törvénytervezet előterjesztésével.(Ezt csak az Európai Bizottság teheti meg!!!)

  37. Kibúvó az EU-Parlament ellenőrzése alól? A parlamenti többségnek – Maastricht óta – jogában áll a bizottságtól javaslatot kérni, d e a bizottság dönti el, hogy teljesíti-e a felkérést, vagy sem. Az EP-nek csak véleményezési joga van. Az amszterdami szerződés óta már 38 törvényhozási területen gyakorolhatja az együttdöntési eljárást. (Azelőtt 15 volt.) A legfontosabb területek kimaradnak a véleményezési kötelezettségből!!!

  38. Kibúvó az EU-Parlament ellenőrzése alól? A tanács jóváhagyása kell, abban pedig a kormányoknak van helye és szavazata. Például a rendelkezésre álló pénzösszegek teljes összegét, és az ún. kötelező kiadásokat (ez a teljes költségvetésnek mintegy 50%-a) egyedül a tagállamok, illetve kormányaik állapíthatják meg, nem pedig az EP.

  39. A 308. cikkely:általános felhatalmazás

  40. A 308. cikkely: általános felhatalmazás • A bizottság és a tanács részére általános felhatalmazást tesz lehetővé, így a parlament jóváhagyása nem is szükséges. • A tanács – vagyis a törvényhozás döntő szerve – rendszerint zárt ajtók mögött tanácskozik. A nyilvános vita helyébe a titkos diplomácia lép. • Ha a tanács egyetért a bizottsággal (egyre többször van így) elegendő a minősített többségi döntés.

  41. A 308. cikkely: általános felhatalmazás • Az egyes kormányok a polgáraik akarata ellen is dönthetnek anélkül, hogy ezért vállalnák a felelősséget. • A kormányok elrejtőzhetnek a döntéshozó kollektíva mögé, a felelősség elolvad.

  42. Nemzeti ellenőrzés vagy parancsvégrehajtás?

  43. Nemzeti ellenőrzés vagy parancsvégrehajtás? • A nemzeti parlamentek nem ellenőrizhetik a kormányok Európa-politikáját. • A nemzeti parlament vagy annak európai ügyekért felelős bizottsága nem írhatja elő a kormánynak, hogyan szavazzon a közösségi tanácsban. • A tanács által elfogadott irányelveket a nemzeti parlamenteknek viszont kötelező átemelniük a nemzeti jogba.

  44. Nemzeti ellenőrzés vagy parancsvégrehajtás? • Ez azt jelenti, hogy nem a parlamentek ellenőrzik kormányaik Európa-politikáját, hanem a tanácsban egybegyűlt kormányok ellenőrzik parlamentjeik törvényhozását.

  45. EUSZ 48. cikkely

  46. EUSZ 48. cikkely • Minden szerződésmódosításról – még mielőtt a nemzeti parlamentek véleményt nyilvánítanának róluk – az egyes kormányok képviselőinek kell megegyezni egy „kormányközi konferencia” keretében. • Ez azt jelenti, hogy nem a tagállamok parlamentjei a „szerződések urai.” • Ez még a szövetségi államok esetében is szokatlan.

  47. EUSZ 48. cikkely • A jelenlegi 23 szövetségi államból csak 3-ban van ilyen szabályozás. Ezek mindegyike (India, Pakisztán, Egyesült Arab Emirátusok) fejlődő ország. • Az Európai Unió „alkotmányos rendje” megfelel a kormányok érdekeinek, mivel az a kormányok alkujának eredménye.

  48. Mennyit ér a polgárok véleménye az unióban?

  49. Mennyit ér a polgárok véleménye az unióban? • Európa politikai integrációja a kormányok érdekeinek védelmét, illetve hatalmi pozícióik kiépítését szolgálja. A polgárok véleménye ebben keveset számít. • Ezt a legkülönfélébb országok népszavazásai és közvélemény-kutatásai is igazolják.

  50. Mennyit ér a polgárok véleménye az unióban? • 1992: A dánok elutasították a maastrichti szerződést, pedig a dán kormány aláírta azt. • 2000 szeptember: A dánok a pénzügyi uniót is elutasították, pedig az összes párt támogatta azt. • Franciaország: A választók 49%-a szavazott a maastrichti szerződés ellen, jóllehet azt az elnök, a kormány és széles parlamenti többség támogatta.

More Related