Az állam közoktatási felelőssége

1. Az esélyegyenlőséget szolgáló törekvések a törvényalkotásban, különös tekintettel az SNI témakörére

2. Tatai-Tóth András országgyűlési képviselő (MSZP)az Oktatási és tudományos bizottság tagja, az MSZP-frakció Oktatási munkacsoportjának vezetője30/9662692andras.tatai-toth@parlament.hu

3. Az állam közoktatási felelőssége • egyrészt köteles a feltételeket (jogszabályi, anyagi, szakmai-szervezési stb.) biztosítani a legszélesebb értelemben; • másrészt köteles gyermekek, a fiatalok oktatásra, nevelésre vonatkozó alkotmányos alapjogai érvényesülését garantálni, többek között a közoktatási rendszer törvényes és szakszerű működésének ellenőrzésével.

4. Az esélyegyenlőtlenségek eredete • a szociális és a kulturális hátrányok • a közoktatási ellátás (óvoda, iskola) minősége, • a települések, térségek fejlettsége, munkalehetőségei, az ott élők egészségügyi ellátásának színvonala • az öröklött és szerzett hátrányok • fogyatékosságból eredő sajátos nevelési igény. Mindezek a körülmények sok esetben halmozottan jelentkeznek.

5. A közoktatás felelőssége • a közoktatásnak mással nem pótolható feladata, felelőssége van az esélyegyenlőtlenségek csökkentésében, • ugyanakkor önmaga ezt a súlyos társadalmi problémát megoldani nem tudja.

6. Az esélyegyenlőséget szolgáló törvénymódosítások • „türelmesebb” iskola: szöveges értékelés, buktatás szabályozása, alapkészségek (kompetenciák) fejlesztésének erősítése • a mérés-értékelés teljes körű alkalmazása • a szegregáció kialakítását korlátozó iskolaszervezési előírások, körzethatárok • esélyegyenlőségi tervek készítésének kötelezettsége – fejlesztések, pályázatok • a szakképzés átalakítása • a különböző társadalmi környezetből induló és eltérő adottságú gyermekek együttnevelésének, integrációjának erőteljes ösztönzése • iskolaszervezési törekvések – társulások ösztönzése - színvonalemelés

7. A sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók ellátásáról A 2006. évi törvénymódosítás kiváltói: • A sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók számának dinamikus növekedése, • a roma érdekvédők határozott fellépése a roma gyermekek indokolatlan fogyatékossá nyilvánítása miatt

8. A sajátos nevelési igény megállapítása 1 • a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok, • az országos feladatkörű (látásvizsgáló, mozgásvizsgáló, beszédvizsgáló, hallásvizsgáló) szakértői és rehabilitációs bizottságok • komplex - orvosi, pedagógiai, pszichológiai vizsgálat alapján

9. A sajátos nevelési igény megállapítása 2 • Az első vizsgálaton megjelenők aránya az óvodás és általános iskoláskorú népesség mintegy 2%-a évente (22-23 ezer fő), • a megyék közötti szórás: 0.6%-4.3%. • A sajátos nevelési igény megállapítására megközelítőleg a vizsgálatban részesítettet felénél kerül sor.

10. A létszámnövekedés okai • a tanulók tovább maradnak az iskolarendszerben (a tizennyolc éves korig tartó tankötelezettség) • az a törekvés, hogy a súlyosabban, a halmozottan fogyatékos fiatalok a közoktatásban maradjanak, ameddig csak lehet • az integrált vagy védett munkahelyek, a szociális foglalkoztatók megfelelő hálózatának hiánya

11. A sajátos nevelési igényű tanulók arányának alakulása az általános- és középfokú iskolai népességen belül:

12. A pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (diszlexia, egyéb részképesség zavar, súlyos magatartási, tanulási zavar) sajátos nevelési igényű gyermekek és tanulók száma a 2001/2002. tanévben 8 720a 2006/2007. tanévben 33 231

13. További szabályozási feladatok • A törvényben elrendelt felülvizsgálatba bevont gyermeklétszámok megyénként nagy eltéréseket mutattak. • Ezek az eltérések a szakértői bizottságok eljárási szabályainak áttekintését, egységesítését, akár a szakértői bizottságok „államosítását” is indokolhatják. • Ha nem tudjuk szakmai szempontok érvényesítésével megállapítani, kinek milyen ellátásra van szüksége és joga, akkor éppen a legrászorultabbak nem kapják meg a fejlődésükhöz szükséges segítséget.

14. KÖSZÖNÖM FIGYELMÜKET!