A nagyváros–vidék kettősség az európai térszerkezetben

1. A nagyváros–vidék kettősség az európai térszerkezetben dr. Jeney László egyetemi adjunktus jeney@caesar.elte.hu Településfejlesztési alapismeretek II. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alapszak (BSc) 2013/2014, II. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék

2. Nagyvárosok fejlődésére ható új / felértékelődő tényezők Rendszerváltozás Politikailag: új államok fővárosi funkciók megjelenése (Pozsony, Vilnius, Ljubljana) Gazdaságilag: dinamikus felzárkózás, de nagyvárosok és vidéki térségek eltérő fejlődési impulzusokat kapnak Európai integrációs folyamat EU regionális politikai támogatások: strukturális és kohéziós politika a nagyvárosoknak kedvez A városi dimenzió erősödése az EU-ban (de jure még nem) Globalizáció TNC-k sajátos telephelyválasztási szempontjai: nagyvárosok felértékelődése Eredmény: kelet-közép-európai országok fejlődésének motorjai a nagyvárosok

3. Kelet-közép-európai nagyvárosok dinamikus gazdasági fejlődésének kettős következménye Konvergencia az európai nagyvároshálózatban Látványos kiegyenlítődés a perifériák gyorsabb fejlődése (különösen a volt szoc. országok) Centrum–periféria reláció kevésbé meghatározó Legerősebb törésvonal még mindig az egykori „vasfüggöny” vonala Divergencia a felzárkózó gazdaságokon belül Polarizáció a nagyváros–vidék viszonylatban Váltómozgás-elmélet (trade-off)

4. Nagyvárosi terek, mint pozitív reziduumok

5. Városi terek az európai térszerkezeti modellekben Brunet: Kék Banán (1989) Kunzmann: Európai szőlő (1991) Van der Meer: Vörös Polip (1998)

6. Nagyvárosi–vidék kettőség mérése Dur: nagyváros–vidék duál-mutató yu:nagyvárosi régiók átlagos egy főre jutó GDP-je adott országon belül yr:vidéki régiók átlagos egy főre jutó GDP-je adott országon belül 6

7. A nagyváros–vidék kettősség változása az Európai Unió tagállamaiban, 1995–2004 A legtöbb tagállamban nőtt a nagyváros-vidék kettősség Adatok forrása: EuroStat

8. A nagyváros–vidék kettősség Észak-Amerikában

9. A nagyváros–vidék kettősség eltérései az Európai Unió tagállamaiban, 2004 Leginkább a kelet-közép-európai nagyvárosok ugranak ki országuk térszerkezetéből • EU átlaga: 1,6X • Maximum: 3X (Lettország) • Minimum: 1,2X (Olaszország) Forrás: Eurostat adatai alapján saját számítások, alaptérkép: World Gazetteer

10. A fejlettség és nagyváros–vidék kettősség összefüggése az EU-tagállamokban, 2004 Adatok forrása: EuroStat Az erősebb nagyváros-vidék egyenlőtlenséget az elmaradottabb országoknál látjuk • Piros szín: ha nem minden nagyváros, hanem csak az ország legfejlettebb nagyvárosának értékeit vesszük figyelembe

11. Nagyváros–vidék egyenlőtlenség szerepe a regionális fejlettségi különbségekben

12. Fejlettségi közeledés az EU NUTS3-as régiói között, 1995–2004 NUTS3-as szintű regionális fejlettségi különbségek Hoover-indexe (HNUTS3) (n=1267): szigma konvergencia

13. A nagyváros–vidék kettőség erősödő szerepe az egyenlőtlenségekben, 1995–2004 Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások

14. Az EU-n belüli egyenlőtlenségeket meghatározó térszerkezeti elemek Államhatárok szerepe (országhoz tartozás jelentősége) Földrajzi fekvés Centrum–periféria egyenlőtlenség Észak–dél egyenlőtlenség Nyugat–kelet egyenlőtlenség Történelmi megosztottság (régi–új tagállam) Nagyváros–vidék egyenlőtlenség Térszerkezeti elem egyenlőtlenségének szerepe az EU-n belüli NUTS3-as szintű regionális különbségekben:

15. A nagyváros – vidék egyenlőtlenség szerep-ének mérése regionális különbségekben Regionális gazdasági fejlettségi különbségek mérése NUTS3-as-szinten (H, Hoover-index): n: régiók száma NUTS3-as szinten (n = 87 for Visegrad Countries) xi:„i” régió aránya az össz-GDP-ből fi:„i” régió aránya az össznépességből-GDP-ből A különbségek vizsgálata az egyes tényezők (pl. nagyváros–vidék egyenlőtlenség) esetében (Hur: Hoover-index azonos képlettel) Pl. nagyváros – vidék egyenlőtlenség esetében: n = 2 (nagyvárosi NUTS3-as régiók, illetve vidéki NUTS3-as egységeinek összevonása) Tényező szerepeRole of urban–rural inequality with the overall regional inequalities (Rur): 15

16. Tagállamok közötti egyenlőtlenségei • n = 27 • Egyenlőtlenség nagysága H = 18% • A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 85%

17. Centrum–periféria egyenlőtlenség • n = 2 • Nép: 37% • GDP: 46% • Egyenlőtlenség nagysága H = 9% • A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 45%

18. Észak–dél egyenlőtlenség • n = 2 • Nép: 67% • GDP: 71% • Egyenlőtlenség nagysága H = 4% • A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 20%

19. Nyugat–kelet egyenlőtlenség • n = 2 • Nép: 55% • GDP: 67% • Egyenlőtlenség nagysága H = 12% • A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 58%

20. Régi és új tagállamok közötti egyenlőtlenség • n = 2 • Nép: 79% • GDP: 95% • Egyenlőtlenség nagysága H = 16% • A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 75%

21. Nagyváros–vidék egyenlőtlenség • n = 2 • Nép: 20% • GDP: 28% • Egyenlőtlenség nagysága H = 8% • A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 39%

22. 100% 80%

23. Főbb tényezők szerepe a NUTS3-as szintű területi egyenlőtlenségekből, 2004 Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások

24. A térszerkezeti elemek szerepváltozása a regionális különbségekben, 1995–2004 • Az EU-ra általánosan jellemző kiegyenlítődés a legtöbb tényezőnél megfigyelhető, csak a nagyváros-vidék kettősség esetében növekednek az egyenlőtlenségek Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások

25. A nagyváros–vidék egyenlőtlenség a tagállamok regionális fejlettségi különbségeiben, 2004 • Lettországban a legnagyobb a területi egyenlőtlenség • Lettországban és Csehországban a területi egyenlőttlenségek 100%-át a nagyváros-vidék kettősség adja Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások

26. A nagyvárosok és a vidéki térségek országos átlagukhoz viszonyított fejlettsége, 2004. • Nagyvárosok többsége meghaladja az országos átlagot • Több országban szinte csak a nagyvárosok haladják meg az országos átlagot (Kelet-Közép-Európa) • No., Spo. Olo., Rom.: más térszerkezeti elemek fontosabbak

27. Nagyváros–vidék egyenlőtlenség Kelet-Közép-Európában

28. Vizsgált nagyvárosok és vidéki térségek meghatározása • Terület: Visegrádi Országok • Időszak: 1995–2004 • Térségi szint: NUTS3 • Nagyvárosok (8db) • Csupán népességszám alapján (elővárosok nélkül) • 500 ezer fő felett + Pozsony • Adatok NUTS3 régiókra vonatkoznak (Pozsony Pozsonymegye) • Vidéki térségek • Itt: teljes nagyvárosokon kívüli komplementer terület

29. Nagyvárosok mint a közép-kelet-európai térszerkezet kiemelkedő elemei

30. A nagyváros–vidék kettősség változása az Európai Unió tagállamaiban, 1995–2004 Adatok forrása: EuroStat

31. A nagyváros–vidék kettősség eltérései az Európai Unió tagállamaiban, 2004 Adatforrás: Eurostat alaptérkép: World Gazetteer

32. A gazdasági fejlettség és nagyváros–vidék kettősség összefüggése, 2004 Adatok forrása: EuroStat

33. A nagyváros–vidék egyenlőtlenség szerepének mérése a területi különbségekben Regionális gazdasági fejlettségi különbségek mérése NUTS3-as-szinten (H, Hoover-index): n: régiók száma NUTS3-as szinten (n = 87) xi:„i” régió GDP-aránya fi:„i” régió népességaránya A különbségek vizsgálata a nagyváros–vidék egyenlőtlenség esetében (Hur: Hoover-index azonos képlettel) n= 2 (a 8 nagyvárosi NUTS3-as régiók, illetve a 79 vidéki NUTS3-as egysége összevonása) Tényező szerepe a NUTS3-as egyenlőtlenségekben (Rur): 33

34. A nagyváros–vidék egyenlőtlenség a tagállamok regionális fejlettségi különbségeiben, 2004 Adatforrás: EuroStat

35. A nagyváros–vidék egyenlőtlenség a Visegrádi-országok regionális különbségeiben, 2004 Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások

36. A nagyváros–vidék egyenlőtlenség szerepe a Visegrádi országok regionális különbségeiben Adatforrás: EuroStat

37. A V4 nagyvárosainak és a vidékeinek fejlettsége (országuk átlagához képest), 2004. 37

38. A nagyvárosok és a vidéki térségek országos átlagukhoz viszonyított fejlettsége, 2004.

39. Az ágazatok megoszlásának változása a bruttó hozzáadott értékből, V4, 1995–2004. 39

40. A bruttó hozzáadott érték növekedése ágazatonként, V4, 1995–2004. 40

41. Magyarország: Budapest új szerepe a magyar iparban a rendszerváltás után, 1992–1998 Budapest dezindusztralizációja (1992–1998) A fővárosi ipari foglalkoztatottak száma 57%-ára esett vissza (289 e fő  165 e fő) Budapest súlyának visszaszorulása a magyar iparon belül Ipari foglalkoztatás: 29 %  22 % Ipari értékesítés: 36 %  24 % Ipari exportértékesítés: 38 %  17 % (Fejér megye: 7 %  22%)

42. Ágazati átrendeződés a magyar iparban a rendszerváltás után, 1992–1998 42

43. Az ipari specializáció erősödése Magyarországon, 1992–1998., Koncentrációs mutató alapján 1992 1998 foglalkoztatás Ipari értékesítés Ipari export 43

44. Nagyvárosok szerepnövekedésének tényezői Pozitív externáliák Agglomerációs előnyök Méretgazdaságosság: a hatékonysági kritériumokat kielégítő kritikus tömeg a nagyvárosokban biztosítható „Sikeres város” versenyképességének alapja: a város lakóinak szellemi tőkéje (sikeresség 10 tényezője, Enyedi Gy., 1998) Európai kohéziós politika Jobb ágazati struktúra a vidékhez képest (tercializáció) De: negatív agglomerációs externáliák, a nagyvárosok növekedésének egy bizonyos pont után határt szab: erőforrások (kapacitások) szűkössége emelkedő árak (telek, bérleti díjak, bérek stb.) zsúfoltságból eredő nehézségek stb.

45. Ágazati átrendeződés hatása a területi egyenlőtlenségekre Visegrádi Országokat növekvő nagyváros–vidék kettősség jellemzi Elsősorban a fővárosok „ugranak ki” Visegrádi Országok nagyvárosainak sikere nem független az ágazati átrendeződésüktől: a növekvő nagyváros–vidék kettősség elsősorban szolgáltatás-alapú A vidéken belüli fejlettségi különbségek hátterében pedig az ipari megújulás húzódik meg Ezen belül is elsősorban a feldolgozóipar (gépipar) A vidéki ipar gyorsabban nőtt, mint a nagyvárosok esetében A vidéki gazdaságon belül az ipar növelni tudta részesedését 45

46. A kreatív gazdasági tevékenységek szerepe a kelet-közép-európai városversenyben

47. Sokféle megközelítés, fiatal kutatási téma „A kreativitásnak, a kreatív iparágak regionális, területi fejlettségi különbségek kialakulásában játszott szerepe az elmúlt években szinte slágertémává vált.” (Ságvári B.) Kreativitás, kreatív ember: pozitív jelentés (Howkins, 2002) Valami új kigondolása, előállítása Lehet „semmiből valamit”, vagy csak új jelleg Nem kell, hogy vezessen valamire Kreatív ember: korunk egyik hőse Dimenziói Társadalmi: kreatív osztály – Richard Florida Gazdasági: kreatív iparágak  kreatív gazdaság Földrajzi: kreatív városok – Charles Landry

48. Richard Florida: The Rise of the Creative Class (2002) USA alapvetően már kreatív gazdaság, Gazdasági erőforrás: tudás  hasznos, új formákat hoz létre Hármasosztatú társadalomfelfogás Munkásosztály (working class) Szolgáltatásban dolgozók osztálya (service class): valamilyen feladatnak a tervszerű végrehajtásáért kapják a pénzüket Kreatív osztály (creative class): magáért az alkotásért fizetik  nagyobb autonómia és rugalmasság USA 38 mió fő, fogl 30%-a Buffalo, New Orleans és Louisville: elveszítették a kreatív munkaerő egy részét Austin, Boston, Washington D.C., Seattle: toleránsabbak, nyitottabbak a kreativitásra és a másságra

49. Globális Kreativitási Index (Global Creativity Index) Al-indexek: Kreatív osztályba tartozók száma (ILO): szakemberek, művészek, zenészek, tudósok, közgazdászok, építészek, mérnökök, menedzserek Human capital index: diplomások % (25–64 évesek) Scientific talent index: kutató tudós, mérnök / 1000 fő Innovációs index: szabadalmak / mió fő High-tech innovációs index: csúcstechn. szab. / 1000 fő R&D index: K+F költés / GDP Attitűd index (Eurobarometer): rasszizmus és idegengyűlölet Érték-index, önkifejezés-index (World Value Survey) Középszintű indexek: 3 T (technológia, tehetség, tolerancia)  siker záloga „Globális kreativitás index” IRL, SF, P, DK, E, GR, S, B, A, NL, D, I, GB, F

50. Kreatív iparágak, kreatív gazdaság Kreatív iparágak értelmezései Legszűkebb: hagyományos művészeti ágak (pl. képzőművészet) Közepes: tágan értelmezett kulturális–művészeti ágazatok, piacképes kultúra (pl. populáris zene, média) Legszélesebb: nem csak kultúrához kötött (pl. kutatás-fejlesztés) Kreatív gazdaság megközelítései Kultúraközpontú szellemi tulajdonon alapuló, „alkotásközpontú”