Gazdasági etika

1. Gazdasági etika 1. Etikai alapfogalmak

2. Kötelező és ajánlott irodalom: Kötelező irodalom: • Zsolnai László (2001): Ökológia, gazdaság, etika. Helikon Kiadó, Budapest, 2001. • Kindler József - Zsolnai László (1993): Etika a gazdaságban. Keraban Kiadó, Budapest, 1993. Ajánlott irodalom: • Boda Zsolt - Radácsi László (1996): Vállalati etika. BKE Vezetőképző Intézet, Budapest, 1997. • Nyíri Tamás (2003): Alapvető etika. Szent István Társulat, Budapest, 2003. • Zsolnai László (2000): A döntéshozatal etikája. Kossuth Kiadó, Budapest, 2000.

3. Társadalmi célok és eszközök skálája (H. Daly) • Teológia, filozófia Végső célok (boldogság, szeretet, • lelki béke stb.) • Etika • Közbülső célok (egészség, nevelés, • kényelem stb.) • Közgazdaságtan • Közbülső eszközök (munkaerő, • termelőeszköz) • Műszaki tudományok • Természettudományok Végső eszközök ( természet, Nap)

4. Társadalmi célok és eszközök skálája II. A skála jellemzői: • A célok-eszközök hierarchizáltak • a felső (cél) alárendeltje az alsó (eszköz) • A végső cél az ember szellemi világát, a végső eszköz az anyagi világot (természet) jelenti • A skálán felfelé haladva az olyan tudományok helyezkednek el, amelyek egyre kevésbé alapozhatók számokra • Tantárgyunk alaptudományainak helye: • a közgazdaságtan közepén helyezkedik el. • az etika pedig a végső cél közvetlen szomszédságában

5. Társadalmi célok és eszközök skálája III.

6. Az etika (erkölcs) fogalma Etika vagy erkölcs(tan) egy tudomány neve (1), de utalhat e tudomány tárgykörébe vont jelenségek világára is (2). • Az etika (erkölcstan) olyan cselekvésektudománya, amelyeknek hatása van másokra (egyes emberekre, emberek csoportjára, természeti lényekre, ökoszisztémákra stb.). Az etika arra keresi a választ, hogyan cselekedjünk ilyen helyzetekben, ezért az etika alapvetően normatív tudomány. • Az etika vagy az erkölcs olyan értékeknek, normáknak és szabályoknak az összessége, amelyet valamely emberi közösség elismer és magára nézve kötelezőnek tart.

7. Relatív és abszolút erkölcs • Az erkölcs többnyire relatív (kultúra, tradíció, földrajzi helyzet, vallás, gazdasági helyzet stb.) Pl. húsevés (hinduk ↔ eszkimók), ruházkodás (egyenlítői népek), étkezés (Kína), szertartások (gyász színe) • Abszolút erkölcsi kérdések (főként régebben) Pl. hazaszeretet (Petőfi, Dugovics Titusz), hagyományok védelme (Kína – ősök feltétlen tisztelete, zsidóság), áldozatvállalás az utódokért – Ajtmatov, Hesse, Sánta F., eszkimók)

8. Az etika felosztása

9. Az etika felosztása II. Metaetika • az etikán túli, az etikát megelőző, feltételező tényezőket elemzi. • konkrétan a metaetika az erkölcsi kifejezések és állítások jelentését, valamint a morális érvelés logikai és retorikai szabályait vizsgálja. Fundamentáletika • feladata az erkölcs alapjainak, feltételeinek és az erkölcs normativitásának vizsgálata. • A fundamentáletika témakörébe tartozik többek között: a lelkiismeret kérdése, a szabad akarat és a determinizmus, külső és belső szabadság, jó és rossz kérdése, a bűn fogalma, a felelősség

10. Az etika felosztása III. Alkalmazott etika • meghatározott cselekvési területekre vonatkoztatja az etikai kérdésfeltevéseket. • Így keletkeznek a szaketikák, amelyek az etika speciális területeivel foglalkoznak. (a tudomány, a gazdaság, a jog,vadászat, az orvoslás, a pedagógia stb. etikája) Individuáletika • különálló személyek cselekvésének, motívumainak, viselkedésének,lelkiismereti színvonalának,adott normák szerinti elemzését végzi el. Társadalometika • a társadalom tradícióira,intézményeire, törvényeire, emberi együttélési viszonyaira, valamint szabály- és normarendszereire összpontosít.

11. Az etikai érvelés irányzatai • Az etika alapproblémái bizonyos normák fényében elemezhetők, értékelhetők. De honnan származnak a normák? • A történelemben kiforrt társadalmi tradíció (vallási, gazdasági, természetföldrajzi stb. vonatkozások) • és a mindenkori reflektáló értelem (próféták, politikai bölcselők, filozófusok stb.) együttesen alakították ki a norma megalapozását jelentő érvelési módokat. • Napjainkban három érvelési mód megkülönböztetett figyelmet érdemel (1) utilitarista (haszonelvű), (2) deontológiai, (3) klasszikus-természetjogi érvelés.

12. (1) Utilitarista érvelés • Az utilitarizmus szerint minden emberi cselekvés az élvezet – fájdalommotiváción alapul. (Ha az élvezetek összege nagyobb, akkor a cselekedet jó és erkölcsileg kötelező.) • Ezt az etikai alapállást hedonizmusnak (az élet ésszerű élvezése a legfőbb jó) nevezzük. • az utilitarista érvelés szerint az etikának olyan normákat kell követni, amelyek az emberi cselekedeteket következményei felől értékeli (ha a következmény jó, akkor a cselekedet erkölcsileg helyes). • A 19. század elején kiforrt homo oeconomicus emberkép korunk uralkodó közgazdaságtanában szintén az utilitarizmuson alapul.

13. (2) Deontológiai érvelés • Képviselői azt állítják, hogy az etikának olyan erkölcsi cselekedetekre kell fókuszálnia, amelyek önmagukban helyesek. • Tehát egy cselekedetet az tesz helyessé, ha megfelel bizonyos elsődleges erkölcsi kötelezettségeknek. • A deontológiai elv szerint az erkölcsi-morális gondolkodás megértése szempontjából a „kell”, és a „kötelesség” az alapvető. • A világvallások alapítói (Mózes, Jézus, Buddha, Mohamed, Lao-ce) deontológikus erkölcsi normákat hagytak ránk. Pl. Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy hamis tanúságot embertársad ellen! (Mózes)

14. (3) Klasszikus-természetjogi érvelés • Ennek az érvelési módnak az alapját Aquinói Szent Tamás (XIII. század) „természetes erkölcsi törvényre” vonatkozó elmélete jelenti • Tamás szerint, ha az embernek a mindennapok gyakorlatában meg kell határozni a jó és a rossz jelentését, akkor olyan egzisztenciális célokra és álláspontokra van utalva, amelyek jórészt az ember lényegéből (természetes hajlamából) fakadnak. • Az emberhez méltó életcélok tehát antropológiailag (az ember lényegéből fakadóan) lehatároltak.

15. Kitekintés (filozófiai antropológia) • Alapkérdések:: • miben lehet megragadni az ember sajátos megkülönböztető jegyét? • Mitől ember az ember? • Alapprobléma : Állati és szellemi létezés egysége • Állati (animális) létezés. Az ember a természet része, élő érzékelő lény, ösztönei vannak stb. A természet anyagából „jön”, rövid ideig életerőre tesz szert, majd visszatér a természet anyagába. • Szellemi, (spirituális) létezés. Itt a szubjektivitás, a transzcendentalitás kerül előtérbe, s itt tör felszínre az én, az öntudat, a szabad akarat.

16. Az „ember” lényege • Max Scheler az ember lényegét a szellem szóval ragadja meg. • A szellemmel felruházott személy lényegi tulajdonságai: • Világra nyitott: nem környezet-, s nem ösztönfüggő. • Öntudatra ébredt: képes odafordulni egzisztenciájához (létezéséhez), s azt középpontba állítja. • Önmaga fölé emelkedni képes: azaz képes mintegy a tér- és időbeli világon túli centrumból mindent, saját magát is megismerés tárgyává tenni – önmagára reflektálni

17. Szemközti-valóság • A világra való nyitottság a végtelenre való nyitottságot is jelenti, amely az embert örökös meghatározatlanságban, és ebből fakadóan örökös keresésben tartja. • „ Az ember, amióta ember, s azáltal ember, a maga centrumát a világon kívül és túl horgonyozza le.” (Max Scheler) • Földi-valóság ↔ „Szemközti-valóság” (Isten, kozmikus rend) • A Szemközti-valóság (amely hatalom és méltóság, végcél) ad esélyt olyan értékrendek, erkölcsi normák megfogalmazására, amely nélkül civilizált emberi élet elképzelhetetlen (lásd mozifilmek, amikor a civilizáció (erkölcsi tartás) széthullik az ember „visszaállatiasodik”)