Élőhelyvédelem Erdei élőhelyek védelme

1. ÉlőhelyvédelemErdei élőhelyek védelme

2. Az erdőkről általánosságban

3. Az erdőkről általánosságban

4. Az erdőkről általánosságban

5. Az erdőkről általánosságban

6. A magyarországi erdők használatának története Az erdőhasználatok szakaszai • Ahhoz, hogy erdeink jelenlegi összetételét, szerkezetét és állapotát megértsük, s a jövővel kapcsolatos erdőfenntartási intézkedéseket körvonalazni tudjuk, röviden tekintsük át az erdőkkel való bánásmódunk múltját. A magyarországi erdők használata során három korszakot tudunk elkülöníteni.

7. Az erdőhasználatok szakaszaiI. Rendszertelen erdőhasználatok, erdőkiélések időszaka • Több évszázadon keresztül, egészen a XIX. század elejéig-közepéig az erdei haszonvétel megtervezetlen, rendszertelen volt. A faanyagnyerés mellett például döntő jelentőségű volt a cserkéregtermelés, erdei legeltetés, makkoltatás, alomgyűjtés, hamuzsírfőzés, faszén- és mészégetés, lombtakarmánynyerés, erdei gyümölcs-, moha- és zuzmógyűjtés is, így az erdők sokrétű haszonvételnek voltak kitéve.

8. Az erdőhasználatok szakaszaiI. Rendszertelen erdőhasználatok, erdőkiélések időszaka • Erre az időszakra az is jellemző volt, hogy az állományok java részét sarjaztatva, rövid (15-25 éves) vágásfordulóval kezelték, mert a legfontosabb faterméket, a tűzifát így tudták a leggyorsabban megtermelni, míg kevés állományt hagytak csak megöregedni, ahonnan az épületfa-szükségletet elégítették ki. A fenti haszonvételek lerontották az erdők egészségi állapotát és gyengítették ellenállóképességüket, megváltoztatták összetételüket, szerkezetüket.

9. Az erdőhasználatok szakaszaiII. Rendszeres (tervszerű) erdőgazdálkodás időszaka • A XIX. sz. elejétől-közepétől a közelmúltig-napjainkig tartó időszak. A fenti rendszertelen erdőhasználatok káros hatásait kiküszöbölendő alakult ki hazánkban az ún. tervszerű, rendszeres erdőgazdálkodás, amely nagyobb gondot fordított az erdők egészségi állapotának javítására, az erdőtalaj megóvására, az évről-évre történő egyenletes faellátásra, a letermelt állományok felújítására.

10. Az erdőhasználatok szakaszaiII. Rendszeres (tervszerű) erdőgazdálkodás időszaka • A rendszeres erdőgazdálkodásnak hazánkban a vágásos üzemmódú alakja terjedt el, amikor is előre kijelölt területeken egyszerre termelik le a faállományt, az így keletkező vágásterületet beerdősítik, s a fokozatosan felnövekvő állományt ápolják, tisztítják, gyérítik, majd ismét letermelik. Ennek következményeképpen erdeink vágásos erdőképet, korosztályos alakot vettek fel, s még ma is szinte ez az erdőgazdálkodási mód élvez kizárólagosságot, s ez az erdőkép a jellemző.

11. Az erdőhasználatok szakaszaiIII. Multifunkcionális erdőfenntartás időszaka • Napjainkban az erdők faanyag-termesztési feladata mellett egyre hangsúlyosabbá válik az erdők közjóléti, üdülési, pihenési, esztétikai, védelmi szerepe, azaz az erdőknek sokféle elvárásnak (biodiverzitás-megőrzés; faanyagnyerés; rekreáció; klíma-, talaj- és vízbázis-védelem; kulturális, esztétikai és emocionális szempontok → életminőség javítása) kell megfelelnie. A stabilitás, sokféleség, természetesség az erdőkkel szemben is egyre gyakrabban megfogalmazott kritérium, amelynek csak új szempontú erdőfenntartási eljárásokkal lehet megfelelni.

12. Az erdőhasználatok szakaszaiIII. Multifunkcionális erdőfenntartás időszaka • Így hát az ültetvényszerű fatermesztés, és az ezeket szolgáló kultúrerdők (ültetvényszerű erdők, faültetvények) mellett teret követel az ún. természetközeli erdőgazdálkodás és a természetvédelmi erdőkezelés, amely a természetes erdő dinamikájához hasonlóan műveli az erdőket, s folyamatos erdőborítást tart fenn változatos szerkezettel, fafajösszetétellel. Megmaradt természetszerű erdeink csak ilyen szemlélettel és kezeléssel menthetők át az utókornak, tarthatók fenn egészségesen, állékonyan.

13. Az erdőhasználatok szakaszaiIII. Multifunkcionális erdőfenntartás időszaka • A jövőben számolni kell azzal is, hogy – elsősorban a védett erdőterületeken – nonprofit módon kell az erdőkezelést folytatni, mert a természeti értékek megóvását hosszú távon csak így lehet majd biztosítani. Ma már általános felismerés, viszont még nem általános gyakorlat, hogy az erdei ökoszisztémákat olyan módon és mértékben kell kezelni és használni, hogy azok funkcióképes ökoszisztémák maradhassanak.

14. Az erdőhasználatok szakaszaiIII. Multifunkcionális erdőfenntartás időszaka • Különösen a következő sajátosságokat kell most és a jövőben megtartani vagy javítani: a. produktivitás és CO2-megkötőképesség; b. vitalitás; c. stabilitás; d. regenerálódóképesség; e. rezisztencia-alkalmazkodóképesség stressz ellen; f. biodiverzitás (természetesség, veszélyeztetett fajok megőrzése, génmegőrzés); g. talajtermőképesség; h. más ökoszisztémákból eredő károk elkerülése; i. fontos ökológiai, ökonómiai és szociális funkciók betöltésének képessége. Ezeket a sajátosságokat csak a multifunkcionális erdőfenntartás eszközeivel lehet biztosítani.

15. A rendszertelen (történeti) erdőhasználatok, erdőkiélések típusai • A jelenkori erdőállományok összetétele, állapota rendszerint magán viseli a korábbi tájhasználati formáinak hatásait. Mivel ma már gyakorlatilag nincs olyan erdőrészletünk, amely emberi hatástól mentesen, érintetlen (őserdei) állapotban maradt volna fenn, ezért a korábbi erdőkiélési és erdőhasználati formákra mindig tekintettel kell lennünk, mert – elsősorban a termőhelyben – maradandó vagy csak nagyon hosszú idő alatt regenerálódó változásokat idéztek elő.

16. A rendszertelen (történeti) erdőhasználatok, erdőkiélések típusai • Erdőkiélés alatt azt a tartós emberi tevékenységet értjük, amely az erdő által termelt javak tervszerűtlen kiaknázását, ill. az erdőállapot tartós megváltozását eredményezi. • Ezzel szemben az erdőhasználatban – az erdei javak kihasználását illetően – már tervszerűséget lehet felfedezni. Az alábbiakban – Kárpát-medencei kitekintéssel – a korábbi erdőkiélési, erdőhasználati formákról adunk vázlatos áttekintést.

17. A rendszertelen (történeti) erdőhasználatok, erdőkiélések típusai • Erdőirtások – mely következtében hazánk egykori erdőterülete 1/14-ed részére zsugorodott (a kultúrerdőket nem számítva); • Rendszertelen szálalások – mindenféle tervszerűséget mellőző, a legősibb fahasználati forma, mely következtében egyre több rossz törzsalkatú, értéktelenebb egyed maradt vissza; • Nagy kiterjedésű tarvágások – mely ez erdők felújulását, ill. felújítását jelentősen megnehezítette, ökológiai állapotát rontotta;

18. A rendszertelen (történeti) erdőhasználatok, erdőkiélések típusai • Erdőégetések – főleg a XIX. században a földadó elkerülése miatt végzett tevékenység, mely erdőterület-vesztéssel és termőhelyi degradációval járt; • Kíméletlen szállítási módok – a fatörzsek vonszolása miatt a lábon álló egyedekben és a talajban keletkeztek károk; • Sarjaztatás – a letermelt és magára hagyott területeken a faegyedek sarjakról verődtek fel, melynek következtében egészségi állapotuk romlott;

19. A rendszertelen (történeti) erdőhasználatok, erdőkiélések típusai • Rövid vágásforduló – az állományokat 15-25 évente termelték le, hogy tűzifához, ill. egyéb erdei melléktermékhez (pl. cserzőkéreg) jussanak; • Erdei legeltetés – a lábasjószágot az erdőkben is legeltették, melynek erózió, talajtömörödés, az újulat károsodása lett a következménye; • Makkoltatás – a sertések fontos táplálási módja volt az őszi és téli időszakban, mely talajkárosodással és szaporítóanyag-elvonással járt;

20. A rendszertelen (történeti) erdőhasználatok, erdőkiélések típusai • Alomszedés – a szalma kiváltására használták az erdei almot, az avar és egyéb holt növényi rész sorozatos eltávolítása tápanyagszegénységet idézett elő; • Lombtakarmány-nyerés – a fa- és cserjefajok friss vagy szárított lombját az állatok takarmányozására használták, a lecsutakolt egyedek egészségi állapota, műszaki értéke jelentősen csökkent; • Mezőgazdasági előhasználat és köztestermelés – a felújítás alatt lévő területeken űzték, amely az erdőletermelést túlélő fajokat tovább veszélyeztette, ill. a talajt kiélte;

21. A rendszertelen (történeti) erdőhasználatok, erdőkiélések típusai • Cserkéregtermelés – a tölgyek (kivétel a cser!) kérgét csersav előállítás céljából lehántották, mely az egyedek egészségi állapotának romlását idézte elő; • „Fakóstolás” – zsindelykészítés és hangszerfa-előállítás számára az egyenes törzsű, egyenletes rostfutású egyedeket keresték, ezért a lábon álló törzseket „megkóstolták”, a nem megfelelőket visszahagyták, melyek egészségi állapota rohamosan romlott; • Gyantatermelés, terpentinnyerés, fenyőkoromégetés, fenyőtűlepárlás – a fenyőfajok törzsének sebzését, ágainak, gallyainak részbeni elvesztését okozta;

22. A rendszertelen (történeti) erdőhasználatok, erdőkiélések típusai • Erdei gyümölcsök gyűjtése – a vadgyümölcsök szaporítóképletének összegyűjtésével felújulásukat nehezítették vagy lehetetlenné tették; • Moha- és zuzmógyűjtés – talaj- és kéregsebzéssel járó tevékenységek, a mohapárnák eltávolításával romlott az erdő vízháztartása is; • Faszén- és mészégetés, hamuzsírfőzés – nagy mennyiségű fát igénylő tevékenységek, melyek jelentős tarolásokat okoztak.

23. A rendszeres (jelenkori) erdőgazdálkodás és hatása az erdei ökoszisztémára • A jelenkori erdőgazdálkodásból eredeztethető veszélyforrások jórészt csak fél évszázados múltra tekintenek vissza, itt az államosítás után meginduló nagyüzemi, „iparszerű” gazdálkodás negatív bélyegeit lehet felsorolni. Amíg a történeti erdőkiélési és erdőhasználati formák esetében egy vagy kis számú veszélyforrás volt megfigyelhető egy-egy állomány esetében, addig a jelenkori erdőgazdálkodás veszélyforrásai közül többnek együttes hatása figyelhető meg.

24. A rendszeres (jelenkori) erdőgazdálkodás és hatása az erdei ökoszisztémára • Különbség van a terhelés nagyságában is, a korábbi veszélyeztető tényezők hosszú időn át egyenletes intenzitással nehezedtek erdeinkre, így egyirányú következményeik lettek, a jelenkoriak rövid időn belül váltakozó intenzitással jelentkeznek, ezért a következmények nehezebben jelezhetők előre.

25. A rendszeres (jelenkori) erdőgazdálkodás és hatása az erdei ökoszisztémára • Monokultúra-szemlélet – az erdőtelepítéseknél és erdőfelújításoknál többnyire egyetlen fafajjal, egyszerre végzik az erdősítést, így elegyetlen, egykorú állományok jönnek létre, mely monokultúrák nemcsak erdőrészlet szinten, hanem erdőtömb, táj szinten is kialakulhatnak; • Tarvágásos üzemmód kiterjedt alkalmazása –ma az erdőterületünk jóval több mint 9/10-én tarvágásos üzemmódot alkalmaznak, holott természetszerű állományaink lehetővé tennék a folyamatos erdőborításon alapuló erdőkezelési módokat;

26. A rendszeres (jelenkori) erdőgazdálkodás és hatása az erdei ökoszisztémára • Nagyterületű vágások alkalmazása – a koncentrált fatermesztés jegyében a vágásokat egyszerre, nagy területen hajtják végre, melynek súlyos következményei gyakran az erdőfelújítások sikertelenségében és a termőhelyek leromlásában is érzékelhetők; • Idegenföldi fafajok túlzott arányú alkalmazása – erdőterületünk majdnem felén (!) nem őshonos, idegenföldi fajok (fajták) állományai állnak; • Tuskózásos felújítások – főként az alföldi területeken szokás a tarvágás utáni tuskózás, tuskóletolás és teljes talajelőkészítés, ennek következtében a fauna és flóra teljes megsemmisülésén túl a termőréteg is elvész

27. A rendszeres (jelenkori) erdőgazdálkodás és hatása az erdei ökoszisztémára • Tenyészidőszakban végzett fakitermelések – nem védett területeinken végzik, mely következtében károsodik a növény-, gomba- és állatvilág, sérül a termőhely; • Vágáskorok csökkentése – a jelenlegi vágáskorok jóval a fafajok biológiai életkora alatt vannak; • Túlgépesített fakitermelési és erdőművelési technológiák – a klasszikus erdőművelési és fahasználati módok az 1960-as évektől fokozatosan háttérbe szorultak, s mindkét területen szinte valamennyi folyamatra gépesített technológiák alakultak ki;

28. A rendszeres (jelenkori) erdőgazdálkodás és hatása az erdei ökoszisztémára • Kíméletlen közelítési módok – a nagygépekkel, sokszor felázott talajon végzett közelítések jelentős mértékben károsítják a termőhelyet, az erdő élővilágát és a visszamaradó faállományt; • Túlzott sűrűségű és túlméretezett feltáró utak – fragmentálódást okoznak, továbbá káros termőhelyi kihatásaik (pl. vízháztartás-változás) vannak; • Intenzív erdőművelés: vegyszerek alkalmazása – a gépesítésen túl az 1970-es évektől intenzív vegyszerezés is jelentkezik az erdőművelésünkben, mely az erdei ökoszisztémára káros hatással van;

29. A rendszeres (jelenkori) erdőgazdálkodás és hatása az erdei ökoszisztémára • Túlszaporított nagyvadállomány – a hivatalos statisztikák szerint is a szarvas, muflon, dám, őz és vaddisznó állomány többszöröse a természetes vadtűrőképességnek, a túlszaporított nagyvadállomány sok helyen lehetetlenné teszi az erdőfelújítást, az erdőnevelést; • Az erdőterület tulajdonosok szerinti elaprózódása, a magántulajdon arányának jelentős növekedése – a jelenlegi erdőterületen több mint 300 ezer tulajdonos osztozik, a szakmai irányítás, felügyelet megnehezedett;

30. A rendszeres (jelenkori) erdőgazdálkodás és hatása az erdei ökoszisztémára • Uniformizáló erdőgazdálkodás – a természetből adódó sokféleséget (heterogenitást) a vágásos erdőgazdálkodás a mezőgazdálkodástól örökölt alapszemlélete (vetés – aratás) miatt minden tekintetben (összetétel, szerkezet, működés) egyszerűsíteni (homogenizálni) igyekszik (pl. erdőrészletek szabályos kialakítása, faegyedek mértani rendben történő ültetése, állományszintek eltávolítása, sematikus előhasználatok); • Szemléletváltozás lassúsága – a hosszú évtizedeken át uralkodó rövidtávú, nyereségorientált fatermesztési szemléletet csak lassan váltják fel a természetközeli erdőfenntartási módok.

31. A magyarországi természetszerű erdők jelenlegi természetességi állapota

32. A veszélyeztetett és a védelemre javasolt erdő- és cserjéstársulások száma Magyarországon

33. A természetszerű erdők állapota MagyarországonBükkösök • A bükk fájának kedvezőtlen tulajdonságai miatt korábban kevésbé becsülték. • Gyakori volt az állományok cseréje, ill. gyeppé alakítása. • A rosszul kezelt állományok gyakran elgyertyánosodtak, elkőrisesedtek. • Az élőhely elszegényedéséhez vezet az elegyfafajok (pl. magas kőris, hegyi juhar, hegyi szil, nagylevelű hárs) drasztikus visszaszorítása, az elegyetlen bükkösök létrehozása is.

34. A természetszerű erdők állapota MagyarországonGyertyános-tölgyesek • A gyertyános–kocsánytalan tölgyesekben a múltban a kocsánytalan tölgy értékes fája miatt sok állományból kitermelték e fajt, s itt rendszerint elgyertyánosodott állományok maradtak vissza. A helytelenül végzett erdőfelújítások során is a magról jól újuló, tuskóról kiválóan sarjadó gyertyán verődik fel, s hasonlóan gyertyán konszociációk keletkeznek. A kocsánytalan tölgy szakaszos makktermése és rosszabb vegetatív felújulóképessége, valamint a kettős lombkoronaszintű állományszerkezet kialakítása miatt a gyertyános–kocsánytalan tölgyesek felújítása és nevelése nagyobb szakértelmet, körültekintést igényel, mint a bükkösöké.

35. A természetszerű erdők állapota MagyarországonGyertyános-tölgyesek • Bizonyos helyeken és időszakokban a gyertyánt – rossz faanyaga miatt – gyomfaként kezelték, s itt a gyertyános–kocsánytalan tölgyesek második lombkoronaszintjét megszüntették. Ezeken a helyeken a fényben és tápanyagban gazdagabbá váló erdőbelső miatt gyomosodás, elfüvesedés, cserjésedés lépett fel. A gyertyános–kocsánytalan tölgyes élőhelyek jelentős részén akác, cser, erdei- és lucfenyő fajokkal végeztek erdősítést, ami térvesztéshez és faji elszegényedéshez vezetett, a termőhelyek másik részén kaszálókat, legelőket, szántókat hoztak korábban létre.

36. A természetszerű erdők állapota MagyarországonGyertyános-tölgyesek • A gyertyános–kocsányos tölgyesek területe drasztikusan lecsökkent az elmúlt évszázadokban. Nagy részüket letermelték és jó minőségű legelővé, kaszálóvá vagy szántóvá alakították át, illetve akácosokra, feketediósokra, nemesnyárasokra, ritkábban vöröstölgyesekre, kultúrfenyvesekre cserélték le. A kettős lombkoronaszintű állomány kezelése körültekintést igényel az erdőgazdálkodótól, helyenként, különösen Dél-Dunántúlon fennáll a magyar kőris konszociációk kialakulásának veszélye. Gyertyánosodás – az értékes fájú kocsányos tölgy kiszálalása, vagy a helytelen erdőfelújítás miatt – itt is előfordul.

37. A természetszerű erdők állapota MagyarországonCseres-tölgyesek • A cseres–kocsánytalan tölgyesek területe lényegesen lecsökkent az elmúlt évszázadokban. A letermelt állományok helyén gyengébb minőségű szántók, legelők jöttek létre. A megmaradt állományokban a hosszú ideig tartó erdőkiélések is nyomot hagytak, ezért sok jellegtelen cseres–kocsánytalan tölgyessel lehet találkozni. A cser rendszeres éves makktermése, gyorsabb növekedése, erős sarjadzóképessége miatt fölülkerekedik a rendszertelenebbül termő, lassabban növő, gyengébben sarjadó kocsánytalan tölgyön, ezért a megfelelő elegyarány csak helyes erdőműveléssel alakítható ki.

38. A természetszerű erdők állapota MagyarországonCseres-tölgyesek • A helytelen erdőgazdálkodási eljárások miatt számos állományt elcseresítettek. A kocsánytalan tölgy visszaszorulásához járult még az a tény is, hogy fája sokkal értékesebb, mint a csak tűzifaként használható cseréé. Helytelen erdőművelési gyakorlat az is, hogy számos állományból a cserjeszintet kiirtották, melyek gyepszintje rendre elfüvesedett. Szintén az elfüvesedés jellemző a korábban agyonlegeltetett, makkoltatott állományokra is. Az utóbbi évszázadban nagy területen alakítottak át cseres–kocsánytalan tölgyeseket akácosokká, erdei- és feketefenyvesekké.

39. A természetszerű erdők állapota MagyarországonCseres-tölgyesek • Az erdőkiélés és gazdálkodás jelentős nyomokat hagyott a cseres–kocsányos tölgyesek még ma is meglévő állományain. Az eljellegtelenedés itt még kifejezettebb, ez különösen a szárazabb termőhelyeken álló agyonlegeltetett, elcseresedett, többszörösen sarjaztatott állományokban szembetűnő. Korábbi termőhelyei jelentős részét erdeifenyő kultúrállományokkal vagy akácosokkal váltották fel. A cseres–kocsánytalan tölgyeseknél említett gazdálkodási problémák itt is fennállnak. Mivel a cseres–kocsányos tölgyesek kevésbé jó termőhelyen állnak, ezért ennek védelme érdekében a gazdálkodásra még fokozottabban kellene ügyelni.

40. A természetszerű erdők állapota MagyarországonMészkerülő erdők • A bükkösökhöz képest a mészkerülő bükkösök rosszabb termőhelyen állnak, ezért a bükk gyengébb minőségű faanyagát csak tűzifának használták, A kiirtott mészkerülő bükkösök helyén többnyire sovány gyepek, Nyugat-Dunántúlon ritkán fenyérszerű csarabosok jöttek létre. A mészkerülő bükkösök termőhelyét sok esetben fenyvesítéssel próbálták hasznosítani, lucfenyő és erdeifenyő kultúrállományok kerültek a helyükre, de jellemző volt a kocsánytalan tölgy ültetése is. • A rövid vágásfordulójú, sarjaztatásra alapozott korábbi tarvágások miatt a mészkerülő gyertyános–tölgyesek is a mészkerülő bükkösökhöz hasonlóan leromlottak.

41. A természetszerű erdők állapota MagyarországonMészkerülő erdők • A mészkerülő tölgyesek állományainak használata hasonlatos volt a többi mészkerülő erdőéhez. Néhány állományukat kultúrgesztenyéssé alakították át. • A Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa északi felén, nagy területeken – természetes módon – előforduló fenyőelegyes lombos erdők hazai előfordulása a több évszázados, de azonos formájú erdőgazdálkodásnak és erdőkiélésnek köszönhető. Kárpát-medencei megjelenése Délnyugat-Dunántúlra korlátozódik. Mivel ez az élőhelytípus antropogén hatásra jött létre, és stabilizálódott, ezért fenntartása érdekében ugyanazokat a beavatkozásokat kellene véghezvinni, mint korábban.

42. A természetszerű erdők állapota MagyarországonMészkerülő erdők • Sajnos a fenti térségre hosszú időn át jellemző kisparaszti szálalás erősen visszaszorulóban van, az erdei legeltetés és az alomszedés is megszűnt. A szálalások elmaradása miatt lombos fafajok (különösen a gyertyán) törnek előre, a pionír jellegű erdeifenyő pedig kiszorul. A fénymennyiség csökkenése, a humuszosodás megindulása miatt a mészkerülő lágyszárú fajok, mohák és gombák dominanciája csökken, egy részük eltűnik. További problémát jelent a nagyüzemi erdőgazdálkodás térhódítása ezeken a területeken is.

43. A természetszerű erdők állapota MagyarországonMészkedvelő erdők • A bokorerdők kicsiny, foltszerű területeken találhatók, az erdőgazdálkodás szempontjából értéktelenek. Korábban a szomszédos állományokkal együtt a bokorerdőket is letermelték, a gyenge minőségű és alacsony mennyiségű faanyagot kizárólag tűzifaként hasznosították. Jelentős volt a legeltetés is, amely fokozta a talajeróziót az egyébként is sekély termőrétegű helyeken. A durva erdőhasználati és erdőkiélési módok következtében a cseres–kocsánytalan tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek egy része másodlagos bokorerdővé degradálódtak.

44. A természetszerű erdők állapota MagyarországonMészkedvelő erdők • A bokorerdők területének egy részét az elmúlt évtizedekben erdeifenyő és főleg feketefenyő ültetéssel próbálták hasznosítani, a termőhelyet megjavítani. Mindezen próbálkozások kudarcba fulladtak. A meglévő bokorerdőket véderdőként kell kezelni, s mindenféle gazdálkodástól, háborítástól mentesíteni kell.

45. A természetszerű erdők állapota MagyarországonMészkedvelő erdők • Csak nagyon kis területeken, maradvány jelleggel bukkannak fel hazánkban a mészkedvelő erdeifenyvesek. A homoki erdeifenyvest (Fenyőfő – Bakonyszentlászló) a külszíni fejtésű bauxitbányászat jórészt megsemmisítette. A megmaradó foltok erősen bolygatottak, s a cser fokozatosan szorítja ki az erdeifenyőt. A homokkőre települt mészkedvelő erdeifenyves (Észak-Zala) állományai kis területűek, erősen sebezhetők. Az intenzív gazdálkodás miatt állományai eljellegtelenedtek, tulajdoni viszonyaik miatt aligha menthetők át az utókornak.

46. A természetszerű erdők állapota MagyarországonSzikladomborzatú erdők és cserjések • Területük érzékelhetően nem csökkent, de az ide tartozó erdőtársulások számos állománya – elsősorban a termőhelyeket érintő, az erdőhasználatokból és erdőkiélésekből eredő degradálódás miatt – eljellegtelenedett. Állományaikat a múltban a befogadó, nagyterületű erdőtársulások állományaihoz hasonlóan kezelték általában tarvágásos üzemmódban. • A sziklaerdők mindig kisebb foltokban, extrém termőhelyeken jelennek meg. Talajvédő és ritka, sok esetben reliktum fajt őrző szerepük miatt különleges védelmet érdemelnének.

47. A természetszerű erdők állapota MagyarországonSzikladomborzatú erdők és cserjések • E véderdők könnyen sebezhetők, az itt-ott elkövetett tarvágások, fenyvesítések, a nagyvadállomány és a turizmus több állományukat tönkretette vagy erősen degradálta. • A sziklai cserjések a sziklaerdőkhöz képest még szélsőségesebb termőhelyeken állnak, főként a túlszaporított nagyvadállomány és az emberi taposás veszélyezteti őket.

48. A természetszerű erdők állapota MagyarországonSzikladomborzatú erdők és cserjések • Bár a szurdokerdőkben értékes faanyagú fafajok fordulnak elő, fatermesztésre alkalmatlan területek. A törzsek girbe-gurbák, erősen elágazók, sokszor sebzettek, a rendszeres széldöntések miatt sok a kidőlt törzs. Emiatt, s az eróziónak erősen kitett termőhely miatt véderdőként kell őket nyilvántartani, s mindenféle gazdálkodást, háborítást meg kell tiltani. Több szurdokerdőben, különösen a talpi részeken, lucfenyő ültetést végeztek. Jelentős károkat okoz a túlszaporított nagyvadállomány, taposásuk, rágásuk miatt az értékes fajok eltűnnek, s gyomosodás tapasztalható. Ugyancsak hasonló problémák lépnek fel a turizmus miatt is.

49. A természetszerű erdők állapota MagyarországonErdőssztyepp-erdők és cserjések • Hazánkban a természetes vegetációban a legnagyobb részt kitevő erdőtársulások, melyeknél a legnagyobb mérvű területcsökkenés figyelhető meg. A gyep-erdő mozaikok, az alacsony záródás miatt korábban erőteljes volt a legeltetés, makkoltatás, az állományokat rövid vágásfordulóval kezelték, állományalkotó fafajuk – a kocsányos tölgy – elsősorban sarjról újult fel. • A homoki tölgyesek területcsökkenésének egyik legfontosabb oka talajvízszint-csökkentés. Másik ok az, hogy a nehéz felújítás miatt a nagyobb fatermés reményében idegenföldi fafajokkal kultúrállományokat létesítettek termőhelyükön.

50. A természetszerű erdők állapota MagyarországonErdőssztyepp-erdők és cserjések • A kocsányos tölgy felújítására alkalmazott technológia sem kedvezett a sikeres erdősítéseknek, ezért is álltak el az erdészek ettől a fafajtól. További gondot jelent a gyomosodás, különösen a gyökérsarjaival tovagyalogoló, s jellegtelen nitrofil aljnövényzetét magával vivő akác okoz nagy problémákat. Helyenként az adventív kései meggy és alásfa is fölverődik, a lágyszárúak közül pedig terjed például a behurcolt selyemkóró, alkörmös, kisvirágú nenyúljhozzám.