120 likes | 222 Views
Petőcz András: Könyörgés. 30/B. Hogyan elemezhetünk egy ilyen rövid művet?. Életrajzi háttér: 1959-ben született, a nyolcvanas évek egyik formabontó irodalmi vezére
E N D
Hogyan elemezhetünk egy ilyen rövid művet? • Életrajzi háttér: 1959-ben született, a nyolcvanas évek egyik formabontó irodalmi vezére • Irodalomtörténeti háttér: a neo-avantgárd képviselője, formai kísérletezése az avantgárd ízlésre vall, nem pedig a posztmodernre, amelynek korában alkotott • Motivikus háttere: vallási jellegű témája rokonítja a középkori himnuszokkal és a vallási megtérők úgynevezett konvertita irodalmával (pl.: Paul Verlaine) • Eredetisége: több változatban is elkészült, van fehér-fekete és fekete-fehér változata is
Formai jegyek • Műfaja: nem annyira képvers, mint inkább vizuális költemény (nem csak sajátosan elrendezett betűkből áll, hanem grafikus, nem nyelvi elemeket is tartalmaz, pl. a nyíl) • Műfaja: tartalma alapján leginkább a himnuszokkal rokon, bár nem szólít meg istenséges. Távoli rokona rövidsége miatt a haikunak és az epigrammának is. • Stílusa: az avantgárd, vagyis a második modernség jegyeit viseli: áthágja a hagyományos formákat, meg akarja döbbenteni a közönséget, a formanyelv megújítása fontosabb, mint a tartalom cizelláltsága
Tartalmi jegyek • A meg nem nevezett erőhatás (nyíl) és a megszólalót jelképező betűsor (letérdelek) feltűnő aránytalanságban áll • Az ember apró porszem, eltörpül a hatalmas erő mellett (alatt) • Rímről, ritmusról nem beszélhetünk (bár az egyetlen szó jambikusnak látszik) – a közlés prózai, egyszerűségében őszinteséget, póztalanságot sugall • Az egyetlen szóhoz gazdag, sokrétű jelentésmező kapcsolható: alázat, belenyugvás, hit, bizalom, lemondás stb.
Képi világ • A hatalmas, tagolatlan sötét felület a világ kietlenségeként, a kozmosz ürességeként értelmezhető • A letérdelőt jelző betűsor alul van, a hierarchia mélyén, és jobb oldalon, ami passzivitásként értelmezhető (az európai írások balról jobbra haladnak, ez a dinamika iránya) • A betűsor megtörése nemcsak a fogalmilag kijelentett letérdelést jelzi, hanem a fej maghajtását is • A beszélő körülhatárolt, az Erő (nyíl) a kép világán kívülről jön, túlmutat rajta, transzcendens
Gino Severini: Kígyótánc, 1914
Tommaso Marinetti: A Marne-i csata után, 1915