Adam O learius

1. Adam Olearius Utazás Perzsiába, útközben észtek, szamojédok és cseremiszek

2. Adam Olearius(1603/1599?–1671) • Holstein-Gottorp fejedelemség Aschersleben nevű településén született, eredeti neve: Ölschläger/Oehlschlaeger • Lipcsében tanult • könyvtáros és udvari matematikus lett III. Frigyes fejedelemnél, Holstein-Gottorp uránál

3. Olearius úti beszámolója • Adam Olearius először Moszkvában, majd Perzsiában járt. Az élményeiről írt műve: • Offt begehrte Beschreibung Der Newen Orientalischen Reise. Schleswig, 1647. • A mű rövidesen megjelent angol, olasz és holland fordításban is.

4. Az első utazás • III. Frigyes fejedelem 1633-ban követséget indított Perzsiába, hogy monopóliumot szerezzen a selyem behozatalára, Olearius volt a követség titkára • Tengeren mentek Rigáig. Öt hetet időztek ott, majd a fagy beálltával szánokon indultak Dorpat (Tartu) és onnan Narva felé, majd tovább, Novgorodon át Moszkvába (érkezés: 1634. aug. 14.) • Megkapták az engedélyt, hogy Perzsiába mehessenek. Ezután hazaindultak, 1635 áprilisában értek Gottorpba.

5. Útközben: Tartu • Öt hetet időztek Rigában, majd a fagy beálltával szánokon indultak Dorpat (Tartu) felé Ez a város Esztóniában, vagyis Észtországban fekszik, az Embeck-folyó partján; kőfal és rondellák övezik, melyek, akárcsak a házak, régi módon épültek. A város most a svéd királyi fenség fennhatósága alatt áll. Itt székel a livóniai főiskola, vagyis egyetem, valamint a királyi udvari bíróság.

6. A tartui egyetem főépülete

7. A második utazás:érkezés Revalba • Olearius már nem titkár, hanem a követség tanácsadója • Hajóval indultak Hamburgból , egy viharban hajótörést szenvedtek, a diplomáciai ajándékok a tengerbe vesztek, majdnem ők is • 1635. december 2-án érkeztek Revalba (Tallinn) Reval városát Krisztus születése után 1230-ban alapította II. Valdemar dán király… Reval védnöke a svéd királyi felség; előkelő kereskedőváros, és szép fekvése miatt szinte a természet is kereskedelemre rendelte…

8. Olearius rajzaiból: a hajótörés

9. Tallinn óvárosában

10. Livónia őslakói Az őslakóknak még a mai napig is számos utódjuk él Lettországban és Esztóniában, kiknek nincsenek birtokaik sem városban sem falun, hanem ők a vidéki nemesség és a városi polgárság rabszolgái, jobbágyai vagy cselédei. Még ma is ősi nyelvükön, az észt nyelven beszélnek, amely nem rokon a lettel. Általában azonban „nem németeknek” nevezik valamennyit. Különleges viseletük van, kiváltképpen az asszonyoknak. Szoknyájuk szoros, zsákszerű; hátul rézláncocskára fűzött pénzecskék fityegnek rajta, alul pedig sárga üveggyöngyök szegélyezik. Boszorkányos népségnek tartják őket, és azt mondják, a varázslás olyannyira elterjedt közöttük, hogy az öregek a fiatalokat oktatják ki rá.

11. Jobbágyélet Livóniában

12. Moszkvában A követség szállása A küldöttség 1636 márciusának végétől június végig tartózkodott Moszkvában

13. Találkozás a szamojédokkal Az északon elterülő tájaknak, úgymint a Dvina és a Jug vidékének, a permi területnek, Szibériának és a szamojéd földnek az állapotáról és a terményeiről nem írhatok bizonyosat, mivel magam sohasem jártam ott. Az ott lakók kenyérről sohasem hallottak; hal és vad az egyedüli táplálékuk… Állatbőrbe öltöznek, s a nagyfejedelemnek is ezzel adóznak. Az északi népségek közül leginkább a szamojédekről van okom szólni … mert közülük valókkal magam is beszéltem Midőn ugyanis … kihallgatáson kellett megjelennem a cár őfelségénél … két szamojéd érkezett oda, akik országukból néhány rénszarvas- meg fehér medvebőrt hoztak a nagyfejedelemnek.

14. Még a szamojédokról Kicsiny, alacsony, félig a földbe mélyített kunyhókban laknak… Középütt kéményszerű lyuk van rajtuk, télidőben ezen keresztül bújnak ki-be, mert egyyébként a kunyhókat teljesen elborítja az embermagasságú hó… A szamojédok alacsony növésűek, széles arcúak, aprószeműek és rövid a lábuk Ruházatuk cserzetlen rénszarvasbőrből való… Ingüket fiatal rénszarvasok hajlékony bőréből varrják… Köpenyüket olykor, ha nagy a hideg, a fejükre húzzák… Innen eredhet az, amit a régiek írtak, hogy léteznek olyan emberek, akiknek nincsen fejük, hanem arcukat a mellük közepén hordják, meg hogy akkora a lábuk, hogy betakarózhatnak vele… Ami pedig a nagy lábukat illetti, alighanem az itteniek nagy hótalpait nézték annak.

15. Szamojédok

16. Moszkvából Nyizsnyij Novgorodba, majd tovább kelet felé Július havának kilencedik napján az oroszok és tatárok lakta Murom városába érkeztünk. Itt kezdődik a mordvin tatárok területe, kik mindannyian a nagyfejedelem alattvalói • Moszkvából az Oka folyón Nyizsnyij-Novgorodba hajóztak, ahol már várta őket az előreküldött lübecki hajóács vezetésével épített Friedrich nevű hajójuk • A hajónak mindenki csodájára járt. Mint később kiderült, azonban túl nagyra sikerült, a Volgán folyton megfeneklett.

17. Nyizsnyij-Novgorod látképe

18. Hajóvontatás a Volgán

19. A cseremiszekről Innen [Nyizsnyij-Novgorodtól] kezdve – egészen Kazánon messze túlig – másfajta tatárok: cseremiszek élnek. A Volga mindkét partján ócska kunyhókban – nem házakban – laknak, és állattenyésztésből, mézgyűjtésből meg vadászatból tartják fenn magukat. Pompás íjászok, gyermekeiket már idejekorán megtanítják az íj használatára. Megbízhatatlan, rabló természetű babonás nép. A Volga jobb partján élőket hegylakóknak nevezik, mivel hegyekben élnek. A balpartiakat rétieknek hívják, mivel az alacsony, nedves bal partot dús legelők, rétek borítják, ahonnan temérdek szénát szoktak gyűjteni.

20. Kozmogyemjanszk: település a hegyi cseremiszek földjén

21. A cseremiszek hiedelmeiről és szokásairól • A nép, azt mindják, részben pogány, részben mohamedán vallású • A legtöbbjük hisz abban, hogy valami halhatatlan istentől származnak a földi jótétemények • Nem hisznek sem a feltámadásban, sem a túlvilági életben • Kazántól délre vagy negyven mérföldnyire, mocsaras vidéken található egy folyócska, amelyet Nyemdának neveznek; a cseremiszek ide járnak zarándoklatra, és itt mutatják be áldozataikat • A Nyemdától tíz versztnyire pedig egy Soksem nevű patak folyik, ez az ördög tanyája

22. Cseremisz áldozati szertartás

23. A cseremiszek hiedelmeiről, szokásairól és nyelvéről • Ha egy jómódú emberük meghal, levágják legjobb lovát, és barátai meg cselédei lakomát csapnak belőle egy patak partján • Négy-öt vagy több asszonyt vesznek feleségül • Az asszonyok és hajadonok durva fehér vászonlepelbe burkolják magukat, arcukat pedig elfedik • A menyasszonyok szarv alakú és mintegy rőfnyi magas díszt viselnek elöl a fejükön, melynek csúcsán tarka bojtra fűzött apró harang csilingel • Nyelvük is furcsa, nemigen rokon a közönséges tatár vagy török nyelvvel

24. A finnugor hírekről, általában • Az Oroszországban éveket eltöltő kereskedők, vagy a birodalmat csupán átszelő diplomaták információik jelentős részét Moszkvában szerezték, általában másodkézből • A Volgán hajózó diplomaták, kereskedők a matrózoktól vagy az orosz városok lakosságától szinte teljesen ugyanazokat a sematikus híreket hallották a vidék finnugor népeiről • A kevés adat kiegészítésére az útikönyvírók egymás műveiből is vettek át információkat. Herberstein könyvéből többen átvettek adatokat, de később Olearius műve is népszerű forrás lett, Witsen is fölhasználta

25. Utazás tovább és vissza • A Volgán lehajózó társaság 1637 augusztusában érkezett Iszfahánba. A perzsa uralkodótól nem kapták meg a kért különleges kereskedelmi jogokat. • Visszafelé ugyanazon az útvonalon haladtak, 1939. augusztus 1-jén érkeztek Holsteinba • Olearius útleírásában sokat panaszkodott Brügmannra, az expedíció vezetőjére, akit a hivatalos vizgálat után, 1640-ben kivégeztek

26. A küldöttség útvonala

27. Iszfahán

28. Iszfahán főtere

29. A nagy kaland után • 1643-ban Olearius ismét Moszkvában járt • Felesége balti német származású volt, így Olearius Észtországban is többször megfordult Felhasznált irodalom • Adam Olearius: Offt begehrte Beschreibung Der Newen Orientalischen Reise. Schleswig, 1647. • (az interneten: http://diglib.hab.de/wdb.php?dir=drucke/xb-4f-140) • Adam Olearius viszontagságos útja az orosz földön át Perzsiába. Ford. Balassa Klára, bev., jegyz. Engel Pál. Bp. 1969. (válogatás az útinaplóból)