A KÖZÖSSÉGI TEREK HASZNÁLATÁNAK VÁLTOZÁSAI PÉCSBÁNYA ÉS VASASBÁNYATELEP PÉLDÁJÁN

1. A KÖZÖSSÉGI TEREKHASZNÁLATÁNAK VÁLTOZÁSAI PÉCSBÁNYA ÉS VASASBÁNYATELEP PÉLDÁJÁN Készítette: Varga Ildikó Konzulens: Szijártó Zsolt PhD egyetemi docens

2. Az előadás felépítése: 1.Bevezetés – kiindulópont ismertetése 2. A kutatási helyszín jellemzői 3. Közösségi terek a 20. század közepén (1950-1960-as évek) 4. A közösségi terek átalakulásának okai és jellemzői (1970-1980-as évek) 5. Összegzés

3. 1. Bevezetés – a kiindulópont ismertetése: A (kétszáz éves múltra visszatekintő) mecseki kőszénbányászat hatásai:  Gazdasági fejlődés (ipar és energiaellátás) Népesség szerkezeteés száma Város térbeli terjeszkedése – településformáló hatás, munkástelepek létesítése: négy jelentősebb bányászkerület: Pécsbánya, Szabolcsbányatelep, Somogy és Vasas  integráció  a város terjeszkedése Kelet felé.

4. 1.1. A kutatás célja, és a helyszínkiválasztása: • Cél:közösségi terek életének ésváltozásának bemutatása az 1950-es évektől egészen a bezárásig, különös tekintettel a bányatelepek Pécshez viszonyított földrajzi elhelyezkedésére. • Fókuszpont:Pécsbányatelep (centrum) és Vasasbányatelep (periféria)

5. 1.2. Kutatási módszer és hipotézis: • Módszer: a kulturális antropológia és kvalitatív társadalomtudománymódszerei: • Félig strukturált interjú • Tárgyi anyagok • Résztvevő megfigyelés • Dokumentumelemzés

6. 1.2. Kutatási módszer és hipotézis: • Hipotézis:a bányatelepek infrastrukturális-, gazdasági-, és társadalmi tekintetben is a bányára támaszkodtak, ennek ellenére az üzem megszűnése önmagában véve mégsem okozója a telepek leépülésének és eljelentéktelenedésének. Olyan, már az 1950-1960-as években kezdődő folyamatról van szó, amely a korábban „hermetikusan zárt” telepeken egyre nagyobb külső, nem a bányaműveléshez kapcsolódó befolyásnak adott teret. Mindezen folyamatok jól nyomon követhetők a közösségi terek jelentőségének, funkcióinak átalakulása alapján.

7. 1.3. A kutatás elméleti kerete: • Yi-Fu-Tuan: egyén helyértelmezése („Sense of place”) = Biológiai válasz + kulturális teremtés • Lefébvre: társadalmi tér: gazdasági termelés (testi tér) + társadalmi reprodukció (szociális tér) TÁRSADALMI ÉLET TÉR Tér három szintje: a.) Tér reprezentációjának szintje (épített környezet) b.) Materiális és térbeli gyakorlatok szintje („megélt”, „megismert” tér) c.) A reprezentációk terei (képek, szimbólumok által közvetített tér)

8. 2. A kutatási helyszín jellemzői: • Bányatelepek jellemzői: -Hierarchia: a társadalmi csoportok térbeli elkülönülése -Sajátoséletmódminták,cselekvési-,értelmezési stratégiák – összmunkásság kultúrájának sajátos változata - Erős összetartozás és identitástudat -Sajátos kulturális konvenciók és szokások -Zárt, autonóm életforma

9. 3. Közösségi terek a 20. század közepén (1950-1960-as évek)3.1. Lakóhely • Társadalmi réteghez tartozást szimbolizált: „fent” és „lent”, „mi” és „ők” dichotómiája • Erős kapcsolatháló: férfiak világában: bányász „együvé tartozás” – nők világában „közös sors” • Szocializáció elsődleges színtere az otthon és az utca: nők és gyerekek életvilága • Utca  közösségi tér: a hétköznapi rutincselekvések és a szórakozás helyszíne: „megélt térszelet”

10. 3. Közösségi terek a 20. század közepén (1950-1960-as évek)3.2. A helyi fogyasztás színterei • Zárt kolóniák: a bevásárlás alapvetően a helyi szolgáltatásokra korlátozódott • Elsősorban a nők mindennapjaiban töltöttek be fontos szerepet • Fogyasztás helyszínei a közösség által leginkább használt színterekhez képest kerültek bemutatásra • Viszonyítási pont: kultúrház (Pécsbánya)  kocsma (Vasas)

11. 3. Közösségi terek a 20. század közepén (1950-1960-as évek)3.3. A szórakozás színterei • Informális találkozások helyszíne: - Kocsma: Vasason a kulturális- és a mindennapi élet kitüntetett helyszíne volt ( viszonyítási pont). • Formális találkozások helyszíne: a kultúrház: - Fogalmi és értelmezésbeli különbség: kultúrház (Pécsbánya)  bányászotthon (Vasas)  nyilvánosság felé forduló vs. bensőséges jelleg - Pécsbányán kizárólag kultúrház  Vasason a bányászotthon (elit) és a kocsma (munkásréteg) konkurenciaharca - Intézményen belüli hierarchia - Kitüntetett csoportok

12. 3.3. A szórakozás színterei

13. 4. A közösségi terek átalakulásának okai és jellemzői (1970-1980-as évek)4.1. Okai: • Mobilitás felerősödése ( bányatelepek öndefiniálása: „majdnem Pécs” vs. „Távol – Kelet”) • Mobilitás első szereplői: nők (1950-es évek, növekvő munkavállalás) • Következő csoport: gyerekek – továbbtanulás a városban  más – nem bányaműveléshez kötődő munkalehetőség keresése • Életszínvonal növekedése • A lakosság szerkezetének változásai • Az üzem megszűnése: a két telepen húsz év csúszással következett be: 1973  1993 • A bányászat, mint életforma megszűnt létezni

14. 4. A közösségi terek átalakulásának okai és jellemzői (1970-1980-as évek)4.2.Változások hatása a telep közösségi életére: • Helyi fogyasztás csökkenése női munkavállalás (Pécs: „csoda” vs. „nem a mi világunk”) • Lakóhely: kevésbé homogén közösség - megváltozott az épített környezet és kicserélődött a lakosság - Az utca megszűnt közösségi térként funkcionálni - Otthon:a magánszféra kifejezője, „privát” és „elkülönített” hely

15. 4.2.Változások hatása a telep közösségi életére: • A szórakozás színterei: -A kocsma elnéptelenedése -Afiatal korosztály új (városi) szórakozóhelyekrekezdett járni  a helyi létesítmények rohamosan veszítettek népszerűségükből  korábban használt közösségi terek leértékelődése -Megszűnt a kultúrotthon: Pécsbányán 1973-ban, Vasasbányatelepen 2000-ben -A társas interakciók egyre kevesebb (helyi) teret kaptak - Hétköznapokat átható terek → új csomópontok, melyek fokozatosan a városi terekbe helyeződtek át

16. Összegzés • Az egyéni interpretációk és a tárgyi dokumentumok egyaránt a közösségi terek széthullásának mélyreható, az 1950-1960-as évektől kezdődő folyamatát bizonyítják • Az épített, megélt, reprezentált környezet (közösségi tér) termelése reverzibilis folyamat • Az elemzési keret e három pillére a valóság három szelete, melyek megértése csak egymásra vonatkoztatva lehetséges • A földrajzi és mentális térképek nem tekinthetők egymás tükörképének: csak a mindennapok egyéni- és közösségi gyakorlatai során szerzett közös tudás által válik a hely kitüntetett ponttá, az emlékezet forrásává.

17. Köszönöm a figyelmet!

18. Bírálat • A kutatás elméleti- és gyakorlati kerete • Módszertani kérdések • A dolgozat szerkezetére vonatkozó észrevételek