11. Rákosi restauráció-kísérlete és Gerő Ernő első titkársága

1. 11. Rákosi restauráció-kísérlete és Gerő Ernő első titkársága Magyarország története 1944–1956

2. Vissza a szellemet a palackba… • A Hegedüs-kormány jellege, politikája • a magyar történelem legfiatalabb miniszterelnöke Rákosi bábja volt • Rákosi és Gerő igyekeztek az 1953 előtti (gazdaság)politikát végrehajtani • újra erőszakos kollektivizálás, a nehézipar erőltetett fejlesztése, az életszín-vonal leszorítása, a beszolgáltatás emelése, a rehabilitáció késleltetése, a börtönök újbóli megtelése jellemző; aktivizálódik az ÁVH • a VSZ megalakulása és az NSZK NATO-tagsága ellenére a hidegháború nem éleződött ki ismét, sőt az osztrák államszerződés és a szovjet–jugoszláv kibékülés miatt még enyhült is • bizonyos reformok viszont tovább folytak: titokban rehabilitálták Rajkot, újabb elítéltek (köztük Grősz József érsek) szabadultak ki • A változások jellege és tanulságok • a régi-új vezetés magabiztossága elveszett, a társadalom megfélemlítése ezúttal sikertelen volt • a megtorlás már nem perekkel, hanem pártból való kizárással és elbocsá-tásokal járt együtt • ahogy Nagy sem tudott 1948-hoz visszatérni, úgy Rákosi sem 1953 elejéhez!

3. Az ellenzéki Nagy Imre • Átmeneti lelki megingás • 1955. máj.: elismeri az őt ért bírálat jogosságát, felépülése után hajlandó lenne mélyreható önkritikára • Rákosi ennyivel nem érte be, ezért e levelet sem hozta nyilvánosságra • A Nagy Imre-kör kialakulása és következményei • a nyár elejére Nagy magatartása radikalizálódott, ismét ellenáll • megszűnt a magánya is: egyre több volt börtönviselt (Haraszti S., Losonczy G., Ujhelyi Sz., Donáth F.), illetve reformerré vált író és újságíró kereste fel (Gimes M., Vásárhelyi M., Méray T., Aczél T., Déry T., Zelk Z. stb.) • a börtönviseltek közül szinte csak Kádár nem csapódik a körhöz • Nagy vitairatokat fogalmaz, petíciókkal bombázza a pártvezetést (cáfolja az antimarxista vádakat, védelmezi az új szakasz politikáját, a szovjet modelltől való eltávolodást javasol, 1948 helyett 1953-hoz akar már visszatérni; mindezt hosszú Lenin-idézetekkel támasztja alá) • 1955. aug. végétől vizsgálatok indultak Nagy ellen frakciózásért, ami egy készülő koncepciós pert sejtet • végül dec. 3-án kizárták a pártból is, ami megviselte a kommunista Nagy I.-t

4. A pártellenzék fellépése • A Memorandum-ügy, 1955. okt. 18. • írók és művészek tiltakoztak a KV-nek címzett memorandumban a kulturális élet elleni támadások, korlátozások miatt (elbocsátások, lapok/kötetek betiltása, elkobzása, egyes darabok műsorról való levétele stb.) • még az antimarxista nézetek ellen sem szabad adminisztratív módon fellépni • Gimes, Haraszti, Losonczy, Vásárhelyi kezdeményezi, 60 művész/író írta alá • a memorandumot támogatta az Írószövetség novemberi gyűlése • retorziók: dec. elején durva támadás indult az aláírók ellen: kizárások, megrovások, elbocsátások; többen vissza is vonták aláírásukat • a többiek, de Nagy Imre is, egyre radikálisabbak lettek: a vezetés távozását követelik, Nagy elkezdi dédelgetni a tömbön kívüli semlegesség gondolatát is • az Irodalmi Újság példányszáma meredeken emelkedni kezdett • A DISZ Petőfi köre • 1955 végén alakult, de 1956 tavaszán lett igazán ismert • vitakörként működött, ahol a reformer értelmiségiek szabadon kifejtették nézeteiket. Nagy Imre sohasem jelent meg itt • tematikus viták: közgazdasági, filozófus- és történészvita stb.

5. Rákosi és a XX. kongresszus • Az SZKP XX. kongresszusának újdonságai • még jan.-ban dönt a SzU. a gazdasági irányváltásról: újra reformokat várnak • Hruscsov rehabilitálja Kun Bélát, ami feldühítette Rákosit • a nyilvános ülésen Rákosi számára már nem is történt váratlan esemény • a zárt ülésen elmondott „titkos” beszéd (febr. 25.) viszont annál inkább • A politikai vezetés reakciói Magyarországon • márc. 1-jén Rákosi megpróbálta elkenni a történtek jelentőségét a PB-ben • de 3-án Gerő kijelentette: a kongresszus új irányvonalat szabott, át kell térni a kollektív, személyi kultusz nélküli vezetésre, személycserék is kellenek, a szoc.demeket ki kell engedni a börtönből, Marosánt a vezetésbe is bevonva • Rákosi kénytelen volt ebben a szellemben felkészülni a KV 12-i ülésére • …ahol Kádár élesen, ordítva kikelt a vezetés ellen, főleg Farkast bírálva: nem állt helyre a törvényesség. Farkas szerepét egy új vizsgálóbizottság tárja fel • Rákosi ígéretet tett a kollektív vezetésre, a teljes rehabilitálásra, a Népfront megerősítésére – ám a társ.-i várakozások ennél nagyobbak voltak • márc. végén pártaktívákon ismertették Hruscsov „titkos” beszédét, ami megdöbbenést okozott a tagságban • szaporodtak a kérdések és a Rákosi felelősségét emlegetők (pl. Litván György, aki az első titkár szemébe is vágta, hogy távozzon)

6. Huzavona 1956 tavaszán • Rákosi ellentámadása • márc. végén nyilvánosan elismeri ugyan, hogy a Rajk-per koncepciós volt, de a rehabilitációt lezártnak tekinti • ápr. elején a SzU-ban ismét a sztálinisták erősödnek meg • Rákosi is a „fékre lépett”: a Rajk-perről kijelentette, hogy azt Berija provo-kálta ki, de helyesnek nevezte a szoc.demek korábbi letartóztatását, bírálta Nagy Imrét; az osztályharc éleződéséről és a vasfegyelem szerepéről beszélt • a Kádár körül kialakult „elégedetlenek” köre ismét bírálta Rákosit • Fogyatkozó levegő az első titkár körül • ápr. végén PB-határozat: Rákosi mondjon nyilvános önkritikát, indítványozta Kádár és Révai visszatérését a PB-be, Marosánét a KV-be; vita volt arról, bíróság elé kell-e állítani Farkast • máj. 18. Rákosi elismeri saját felelősségét a Rajk-ügyben • a Farkas ügyét vizsgáló bizottság élén Kovács István állt, aki Gerővel együtt rendszeresen bejárt Andropov nagykövethez (Rákosi önjelölt utódaiként) • a vezetés megbénult, szovjet főelvtársat kértek Bp.-re, hogy mutasson irányt • Mihail Szuszlov azonban csak jún. 7-én érkezett Mo.-ra, s (ekkor még) megerősítette Rákosi első titkári posztját (leváltása csak felbátorítaná az elszemtelenedett „jobboldali” ellenzéket!), de elfogadta Farkas perbe fogását

7. Rákosi bukása • Az ellenzéki tevékenység élénkülése • 1956. jún. 7. Nagy Imre 60. születésnapját saját házában több tucat ellenzéki-vel együtt ünnepelte (köztük 3 KV-tag) – az ÁVH figyelme mellett • jún. 27. sajtóvita a Petőfi Körben: több ezer fő követeli NI-t „vissza a pártba” • jún. 30. sebtében összehívott KV ülés határozatban ítéli el a Petőfi Kört • pletykák terjedtek arról, hogy Rákosi összeállította a letartóztatandók „400-as listáját”, amelynek élén Nagy állt volna (e listára nincs bizonyíték!) • Újabb szovjet beavatkozás • júl. 1-jén Péter Gábor új vallomást tesz, melyben feltárja Rákosi szerepét a koncepciós perekben • Gerő és Kovács tanácstalan, majd szovjet segítséget kérnek • az SZKP elnöksége Anasztasz Mikojant küldi ki (szabad mandátummal) • júl. 13-án az érkező Mikojan még a reptérről a pártközpontba menet javasolta Rákosinak, hogy távoznia kell a párt éléről – a többi elvtárs megkönnyebbült • Jelöltek és az utód kiválasztása • Hegedüs András Gerőt javasolta (aki először elzárkózott) • Gerő és Rákosi jelöltje Kádár volt (de ő „rehabilitált” volt) • a szovjetek és később Gerő Hegedüst ajánlotta (tudva, hogy ő nem vállalja el) • a PB ezek után Gerő Ernőt jelölte és támogatta az első titkárságra

8. Gerő és a „tiszta lap” meghirdetése • A Központi Vezetőség 1956. júl. 18–21-i ülése • Rákosi egészségügyi okokra hivatkozva lemond • vita Gerő alkalmasságáról, többen bírálják múltbéli szerepe és emberi vonásai (agresszív, türelmetlen) miatt; a választás hiánya miatt is tiltakoznak • további személyi változások: Kádár és Marosán a PB tagja, Kádár titkár is lett, sőt Gerő helyettese; Farkas Mihályt kizárták a pártból • a KV is kiegészül, de itt is csak a PB jelöltjeit fogadják el • hosszas vita a készülő ötéves tervről, a rehabilitálásokról • A „tiszta lap” programja (Gerő programbeszéde és KV-határozat) • az országgyűlés szerepének növelése (több ülés, több törvény kell) • egyéni választókerületek, új választójogi törvény • tanácsok önálló döntési jogkörének kialakítása, autonómiája • a szocialista törvényesség átértelmezése: új Btk. és Ptk., szakítás a Visinszkij-elvvel, a bírói függetlenség garantálása, a korábbi törvénysértések felülvizsg. • életszínvonal emelése, anyagi érdekeltség növelése a gazdaságban • harc a bürokratizmus ellen, decentralizálás, új államigazgatási törvény • tehát: Nagy Imre 1953-ban meghirdetett programjának újabb, az eltelt időt is figyelembe vevő kiadása, megismétlése!!

9. A reformok megvalósulása • A végrehajtásra 97 nap volt, de szinte minden téren előrelépés: • az országgyűlés szerepét növelik (ld. a következő diát!) • döntések születtek a tanácsi szervek önállóságának növeléséről • tervek születtek a Népfront helyi szervezeteinek létrehozásáról, melyekben a HNF-nek egyéni tagsága lett volna (ez Nagy Imrének sem sikerült) • a megyerendszer reformjának terve: megítélése ellentmondásos, de a tiltako-zások hatására a vezetés levette a napirendről (ilyen jelenség eddig nem volt) • tovább folyt a rehabilitáció és a bűnösök felelősségre vonása (bár igyekeztek ezt „fű alatt” elvégezni, csakúgy, mint a személyi kultusszal való szakítást) • megindultak a jogrendszer átalakításának előkészületei • nyilvánosan is elhatárolódtak a korábbi bűnöktől, túlkapásoktól • megszűnt a békekölcsön, enyhültek a normák, új bérrendszer • a szabad mozgás országon belül és kívülre is könnyebbé vált • kibékülés Jugoszláviával (okt. 15–23. közt a vezetés Ju.-ban volt) • a párt értelmiségi határozata is új politikát kezd az írókkal, művészekkel stb. • Legfőbb hiányosságok • Nagy Imrét nem vették vissza a vezetésbe (a pártba is csak okt. 13-án) • nem törölték el a beszolgáltatást, hangzatosan kiállnak a tsz-szervezés mellett • az alulról indult kezdeményezéseket nem támogatják; Gerő goromba, durva • a hangoztatott „pártegység” látszólagos, sok funkcionárius ellenállt

10. Az országgyűlés nyári ülésszaka (júl. 30–aug. 3.) • Két országgyűlési határozat • 1/1956. Ogy. h. az ogy. és a képviselők munkájáról: gyakrabb ülésezés, a fontos kérdések tvr. helyett tv.-ben legyenek szabályozva, minden tv.-hez készüljön indoklás, a képviselőknek legyen ideje a tervezetet tanulmányozni, több és aktívabb ogy.-i bizottság legyen, élénkebb kapcs. a választókkal • 2/1956. Ogy. h. az ügyrendről (házszabály): mentelmi jog, interpelláció biz-tosítása (melyek eddig papíron léteztek csak) • de a cél egy szocialista ogy., amely a dolgozó népé, nem pártcsaták helye… • a határozatok tervezetét a párt dolgozta ki (az eredeti tervezet megállapításait egyébként tompítva) s az ogy. vitája (előre kijelölt felszólalókkal) ezen semmi lényegeset nem változtatott már • A legfőbb ügyész (Nonn György) beszámolója (1949 óta először) • nyilvánosság előtt szól a szoc. törvényesség korábbi megsértéséről; az ártat-lanul elítéltek és a túl súlyos ítélettel sújtottak kiengedéséről; a hibák, bűnök kijavításáról (az ÁVH munkájának törvényessé válásáról is…) és a jövőben a bűnök súlyossága szerinti differenciált fellépés szerepéről • A szabálysértési bizottságokról szóló törvény • a tanácsokon létrehozott bizottságok tárgyalnák a kisebb vétségek ügyét • Az interpellációs nap (aug. 3.) • 1949 óta először hangzott el interpelláció, rögtön 21 darab • egy esetben a miniszteri választ az interpelláló és az ogy. sem fogadta el!

11. A „süketek párbeszéde” • Az MDP értelmiségi határozata (1956. aug.) • a még nyár elején készült eredeti tervezet ezúttal is élesebben fogalmaz, mint a végső változat, kimaradt jónéhány sarkos bíráló mondat • a határozat mégis szakít az értelmiség múltbéli negatív megkülönböztetésével (sőt a régi sérelmek jóvátételét is szorgalmazza) • adminisztratív módszerek helyett inkább türelmes nevelőmunkával kell a „burzsoá nézetekkel” szembeszállni • jobb béreket, élet- és munkakörülményeket kell teremteni az értelmiségnek • A hatalom és a pártellenzék „vitája” • Losonczy Géza szept. eleji cikkében örömmel fogadta a határozatot, csak aggódott, hogy megvalósul-e ez a helyes határozat • néhány funkcionárius, pl. Friss István mégis megtámadta cikkéért Losonczyt • az ebből kiinduló „funkcionárius vita” eldurvult: eredményeként az értelmi-ség és a pártellenzék (Nagy Imre-csoport) egyre kevésbé hitte el a hatalom reformszándékainak őszinteségét, egyre kíméletlenebbül bírálta a vezetést és a funkcionáriusokat (a „Kucsera elvtársakat”) • Gerőék pedig egyre türelmetlenebbül reagáltak az alulról jövő véleményekre, bírálatokra –» ez vezetett az 1956 őszi pattanásig feszülő helyzethez

12. A forradalom felé vezető út • Főbb – eddig nem említett – események • az ország vezetés nélkül maradt: Gerő, Kádár és Hegedüs is hetekig külföldön • Gerőt a SzU-ban Rákosi és a szovjetek (köztük Andropov nagykövet) is keményebb eszközök alkalmazására akarják rávenni • Rajk és társai újratemetése (okt. 6.) – óriási tömeg demonstrál a rendszer ellen, a diktatúra morális csődjének jelképe lett (Farkas M. letart.-val együtt, okt. 12.) • Nagy I.-t lényegi önkritika nélkül visszaveszik a pártba (okt. 13.) (júl. vége óta tárgyaltak vele, de eredménytelenül) • DISZ-től független ifjúsági szervezet alakul Szegeden: a MEFSZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, okt. 16.) • A forradalmasodás tényezői • nemzetközi feltételek (XX. kongr., USA felszabadítási propagandája, el nem kötelezett államok mozgalma, Szuez, a jugoszláv és lengyel példa) • a reformpolitika radikalizálódása (demokr. átalakítás, nemzeti függetlenség) • vezetési alternatíva (Nagy Imre-kör) • a hatalom erkölcsi válsága és elgyengülése (párt, ÁVH, néphadsereg is!)