1 / 12

Társulások szerkezete

Társulások szerkezete. a fajösszetétel en kívül a társulások jellemezhetők az őket felépítő fajok más jellegű tulajdonságainak és egymás közötti kapcsolatainak a felhasználásával;

zandra
Download Presentation

Társulások szerkezete

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Társulások szerkezete • a fajösszetételen kívül a társulások jellemezhetők az őket felépítő fajok más jellegű tulajdonságainak és egymás közötti kapcsolatainak a felhasználásával; • egy növénytársulást jellemezhetünk a Raunkiaer-féle életformákrészesedése alapján (Raunkiaer, 1934); így az eltérő flóratörténetű, s ezért kevés közös fajt tartalmazó területek társulásai is összehasonlíthatók;

  2. Társulások szerkezete • az előbbivel szemben éppen a fajok földrajzi elterjedését tünteti ki a flóraelemekbe való besorolás; • a hazai növényfajok áreahasonlóságon alapuló tipizálását először Máthé (1940, 1941) végezte el. Az egyes növénytársulások ilyen szempontú jellemzése a különböző klimatikus hatások erősségét írja le;

  3. Társulások szerkezete • a növénytársulások aszerint is jellemezhetők, hogy milyen arányban tartalmaznak különböző társulásféleségekhez többé-kevésbé kötődő fajokat; • a hazai botanikusok a növényfajokat társuláshűségük alapján is tipizálták; • a különböző szerzők által közölt cönológiaikarakter-besorolások (pl. Csapody et al., 1966; Soó, 1980; Simon, 1992) nem teljesen azonosak;

  4. Társulások szerkezete • növénytársulások előfordulását korlátozó tényezők feltárásához nagy segítséget jelenthet a felépítő fajok jellemző ökológiai viselkedésének megismerése; • ezt a célt szolgálják az ökológiai indikátorértékek, amelyek a növényfajokat a külvilág bizonyos tényezőivel szemben mutatott átlagos viselkedésük alapján írják le; • az ily módon létrehozott kategóriarendszerek az ökológiai viselkedést figyelembe vevő (vagyis nem a fiziológiai optimumra alapozó) relatív értékszámokat rendelnek a fajokhoz;

  5. Társulások szerkezete • a növényfajok relatív ökológiai viselkedését eddig a következő faktorokra vonatkozóan sorolták be: hő (T), talajnedvesség (W vagy F), talajreakció (R), nitrogén (N), fény (L), kontinentalitás (C), sótűrés (S); • A Zólyomi-féle W (talajnedvesség) indikátor-értékszámok megoszlása két, fajösszetételében eltérő erdőfolt növényzetében (Standovár, 1994) (lásd következő dia!)

  6. Társulások szerkezete • a különböző szerzők által készített besorolások abban is eltérnek, hogy hány fokozatú skálát használnak; • a Közép-Európában legelterjedtebben használt Ellenberg-féle rendszer legújabb kiadása illetve az ennek mintájára a hazai flórára legfrissebben készült Borhidi-féle rendszer (Borhidi, 1993) szerzői törekednek a 9-fokú skála használatára; • (pl. Borhidinál RB = 1 erősen savanyúságjelző, kifejezetten mészkerülő fajok, RB = 9 mész-, illetve bázisjelző fajok).

  7. Társulások szerkezete • elsősorban az erdőtipológia gyakorlati felhasználói számára dolgozták ki a ökológiai fajcsoportokat (ökocsoport); • e csoportok kialakításához az érintett növényfajoknak a termőhelyi tényezőkre adott hasonló válasza szolgáltat alapot, nevüket a csoport egy jellemző fajáról kapták (pl. Melica uniflora csoport); • a hazánkban mintegy 640 erdei növényfajra kidolgozott rendszer (Csapody, Babos) 47 ökocsoportba sorolja a fajokat;

  8. Társulások szerkezete • napjainkban egyre nagyobb szükség van olyan eszközökre, amelyekkel a növénytársulások eredetiségét, természetességének szintjét lehet becsülni; • ezt a célt szolgálja a hazai edényes fajokra kidolgozott Simon - féle természetvédelmi – érték - kategóriák (TVK) rendszere (Simon, 1988, 1992);

  9. Társulások szerkezete e rendszerben a fajok: • az unikális (U), • kiemelten védett (KV), • védett (V), • társulásalkotó (E), • kísérő (K),

  10. Társulások szerkezete • természetes pionír (TP), • természetes zavarástűrő (TZ), • adventív (A), • gazdasági növény (G) • és gyom (GY) kategóriák valamelyikébe taroznak; • Egy társulás speciális állapotjellemzését kaphatjuk e kategóriák részesedésének meghatározásával.

  11. Társulások szerkezete • a növényfajok ökológiai viselkedésének más szempontú jellemzésére dolgozta ki az angol Grime (1979) az ökológiai-stratégiatípusokat • a termőhelyet jellemző stresszhez és bolygatáshoz való alkalmazkodás alapján különítette el típusait; • Borhidi (1993) a hazai edényes flóratagjait az általa létrehozott szociális-magatartástípusok valamelyikébe sorolja be;

  12. Társulások szerkezete • ez a nem - florisztikai besorolás a Grime - féle koncepciót ötvözi az őshonosság, a specializáltság és a társulást ért bolygatás eredetének (emberi, természetes) szempontjaival; • ennek a kategorizálásnak a célja a fajok társulásban betöltött szerepének jellemzése; • mivel teljesen új rendszerről van szó, széles körű kipróbálása és a szakmai közvélemény értékelése még várat magára;

More Related