1 / 36

Az immunglobulin-szuperfamilia

ANTIGÉNFELISMERÉS AZ ELLENANYAG ÉS A B-SEJT-ANTIGÉNRECEPTOR (BCR) ÁLTAL VALÓ ANTIGÉNFELISMERÉS SZERKEZETI ALAPJAI. Az immunglobulin-szuperfamilia. ellenanyag=immunglobulin (Ig) polipeptidláncokból felépülő molekulák szolubilis forma=ellenanyag, antitest.

vic
Download Presentation

Az immunglobulin-szuperfamilia

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. ANTIGÉNFELISMERÉSAZ ELLENANYAG ÉS A B-SEJT-ANTIGÉNRECEPTOR (BCR) ÁLTAL VALÓ ANTIGÉNFELISMERÉS SZERKEZETI ALAPJAI

  2. Az immunglobulin-szuperfamilia • ellenanyag=immunglobulin (Ig) • polipeptidláncokból felépülő molekulák • szolubilis forma=ellenanyag, antitest

  3. Mi is az az immunlobulin-szuperfamilia?

  4. Immunglobulinok • Egy adott antigén által kiváltott humorális immunválasz során az antigént felismerő B-sejtek poliferálódnakmajd plazmasejtekké differenciálódnak • PAUL EHRLICH”oldallánc”-elmélet

  5. „Oldallánc”-elmélet:ugyanazok a molekulák, amelyek az antigént felismerő receptorokként a sejtek felszínén megtalálhatók, az antigénnel való kapcsolódás után nagy számban jellenek meg a membránon, majd onnan leválva, ellenanyagokként kerülnek a keringésbe.

  6. Antigén felismerés: • ellenanyag • antigénkötő receptor • T-sejt receptor

  7. Immunglobulinok (Ig) jellemzése • Hol fordul elő? • Mivel jellemezhetők? Megfelelő ellenanyagokat tartalmazó vérsavókkal szerológiailag jellemezhető.

  8. 3 típust különböztetünk meg: • Izotípus • Allotípus • Idiotípus

  9. Az ellenanyag-molekulák általános szerkezete • négy polipeptidláncból álló, heterodimer • két könnyű (L) és két nehéz (H) polipeptid lánc • a láncokat diszulfid-hidak kötik össze • doménszerkezet

  10. A nehézláncok izotípusa alapján az emberi Ig-k öt osztályba sorolhatók: IgA, IgD, IgE, IgG, IgM. • A könnyűláncoknak két izotípusa ismert: kappa (κ) és lambda (λ)

  11. Az Ig-osztályok jellemzése

  12. IgG • az ellenanyagok mintegy 75% ebbe az osztályba tartozik • másodlagos immunválasz során képződő ellenanyagok zöme • kis szénhidráttartalmú (3%) • négy alosztály: IgG1, IgG2, IgG3, IgG4

  13. 5 négyláncos IgM-monomerből felépülő pentamer molekula szénhidráttartalma 12% monomer szekretált formáját nagyobb mennyiségben eddig csak mielómás betegek szérumában mutatták ki IgM IgD

  14. IgA • vérben monomer formában • szekrétumokban dimer, ritkábban trimer, tetramer formában • két alosztály • különböző szekrétumok (nyál, könny, epe, bélnedv, stb.) legfontosabb Ig-komponense

  15. IgE • vérben kis koncentrációban található • java részt sejtek felületéhez kötődik • monomer • szénhidráttartalma 12% • paraziták elleni védekezés • allergiás folyamatok kiváltásának kulcsszereplői

  16. Ig-k proteolitikus hasítása • Az Ig-molekulák különböző protolitikus enzimek segítségével jellegzetes, a molekula egyes funkcionális sajátságait megőrző fragmentumokra hasíthatók!

  17. 1. Emésztés papainnal • 3 fragmentumra hasad, melyek közül kettő megőrzi az intakt molekula antigénnel kapcsolodni képes tulajdonságát • a tripszin a papainhoz hasonló módon hasítja az ig-molekulákat

  18. 2. Emésztés pepszinnel: - a pepszin az IgG-molekulát a -láncokat összekötő S-S hidaktól COOH-terminálisan hasítja 3. Az Ig-hasítás egyéb lehetőségei: - brómcián - plazmin

  19. Az Ig polipeptid láncainak elsődleges szerkezete • A molekulaszakaszok valamennyi eltérő eredetű láncban különböző aminosav-sorrendűek. • A konstans aminosav-sorrendű (C) molekularész alapján különíthetők el a H- és L-láncok izotípusai, míg a varábilis (V) szekvenciák az antigénnel való fajlagos kapcsolódás szerkezeti alapjait képezik.

  20. Könnyűláncok (L) szerkezete: két izotípus:  és  mindkettő mintegy 110 aminosavat tartalmazó doménből állnak 3 nagy variabilitást mutató hipervariábilis régió Nehézláncok (H) szerkezete: doménszerkezete a könnyűláncokéhoz hasonló a legnagyobb variábilitást a nehézlánc esetében is a CDR3 mutatja globuláris elrendeződést nem mutató molekulaszakasz, a kapocsrégió

  21. Diszulfid-hidak • Az L- és a H-láncokat általában egy-egy, láncok közötti S-S híd köti össze • A nehéz-láncokat összekötő diszulfid-hidak számában és elhelyezkedésében az Ig izotípusától függően jellegzetes különbségek vannak

  22. Polimer Ig-k és járulékos láncok • a -, - és -láncok utolsó C-terminális doménjét egy nem-globuláris, ún. farokdarab követi • a polimer Ig-kben egy járulékos polipeptidlánc, a J-lánc is jelen van • a szekrétumokban található polimer IgA-molekulák a J-láncon kívül egy további polipeptidláncot, az ún. szekretoros darabot (SC) is tartalmaznak • az SC és a J-lánc eltérő eredetű, egymástól szerkezeti szempontból is különböző struktúrák

  23. Szénhidrátok • glikoproteidek • a könnyűláncokon általában nincs szénhidrát • a H-láncok konstans régiójához kötödő, mintegy 15 monoszaharidból felépülő molekulák • a többi nehézláncban molekulánként 3-5 oligoszagarid mutatható ki

  24. Ig térszerkezete

  25. Az ellenanyagok szerkezete és funkciója • az ellenanyag multifunkciolális fehérje • antigénkötő specifikus funkció mellett biológiai folyamatok kiváltására is képes • ezek egy része effektorfunkció

  26. Az antigénkötő hely • az antigénkötő hely kialakításában a V1 és VH hipervariábilis részek egyaránt részt vesznek • az antigénkötő hely térszerkezete függ a hipervariábilis régiókban található aminosavmaradékok számától, természetétől • a hipervariábilis régiókban spontán mutáció vagy specifikusan irányított mutanogenezis miatt bekövetkező változások megváltoztatják a kötőhely specifitását • az antigénkötő hely a molekula felszínén található, ellenanyagonként eltérő méretű és alakú • a kötőhellyel, azon belül a CDR3-mal kialakult kapcsolat igen erős

  27. Antigén-antitestkapcsolódás • feltétele, hogy megfelelő közelségbe kerüljenek egymással • Coulomb-erők, hidrogén-kötések, van der Waals-erők • legegyszerűbb formája, amikor univalens ligandum reverzibilis • a kapcsolódás erősségének mértéke az ellenanyag affinitása • legfőbb jellegzetessége a specifitás • az antigének általában multivalensek, azaz több, szerkezetileg különböző epitóppal rendelkeznek

  28. az antigén és ellenanyag-molekula kölcsönhatása mindenekelőtt az antigénkötő hely és amegfelelő epitóp kapcsolódásán alapulELSŐDLEGES KÖLCSÖNHATÁS • MÁSODLAGOS KÖLCSÖNHATÁS az antigén és ellenanyag molekulákat egyaránt magába foglaló hálószerkezet kialakítása

  29. PRECIPITÁCIÓ: az oldott antigén és a specifikus ellenanyag kölcsönhatásba lépprecipitátum (kolloid csapadék) képződik • AGGLUTINÁCIÓ: akkor jön létre, ha nem oldott antigének, hanem részecskék (rendszerint sejtek) reagálnak ellenanyagokkal

  30. Effektor funkciók • antigén elpusztitás és eltakarítással függ össze • komplementrendszer aktiválása • lényeges, hogy az Ig-molekulák natív állapotukban általában nem, csak az antigénnel való kölcsönhatás reedményeként kialakuló immunkomplexekben képesek az effektor funkciókat beindítani

  31. Feltételezett szerkezeti változások az effektor funkciók kiváltásához: • Konformációs modell • Disztorziós modell • Asszociációs modell

  32. A komplementrendszer klasszikus útjának aktiválása • aktiválása humorális immunválasz • első lépés: az Ig- és a C1q molekula kölcsönhatása • az IgG-aggregáció mértéke jelentősen befolyásolja a komplementrendszer aktiválását

  33. Köszönöm a figyelmet.

More Related