Frey Mária: Az Európai Unió Foglalkoztatási Stratégiája

1. Frey Mária:Az Európai Unió Foglalkoztatási Stratégiája 2005. április

2. A foglalkoztatáspolitika: a közösségi szociálpolitika új és speciális területe Új: az 1997-ben elfogadott Amszterdami Szerződéssel (ASZ) került a közösségi politikák közé Speciális: a szabályozás formája sajátos koordinációs mechanizmus; lényege: • csorbítatlanul hagyja a tagállamok kompetenciáját a foglalkoztatáspolitika alakításában; • nem jogi eszközökkel segíti a közös célok elérését.

3. I. Az előzményekről: • EGK alapításáról szóló RSZ (1957) célja: gazdasági integráció; felfogás: foglalkoztatáspolitikára nincs szükség, mert a jól működő gazdaság automatikusan megteremti a teljes foglalkoztatást. • De: a RSZ létrehozta az Európai Szociális Alapot, cél: „növelje a dolgozók földrajzi és szakmai mobilitását, megkönnyítse az alkalmazkodást a változásokhoz, főleg szakmai mobilitás által”. • 1988: Strukturális Alapok reformja

4. 90-es évek: gazdasági növekedés foglalkoztatás-bővülés nélkül • Maastrichti Szerződés: a gazdasági integrációval egyenrangú cél a „magas szintű foglalkoztatás és szociális védelem” • De: csak „puha” eszközök segítették ennek megvalósulását • Eközben: drámai változások a munkaerő-piacon (foglalkoztatási arány 60%-ra esett, munkanélküliségi ráta 10% fölött)

5. II. EU-válaszok: • Gazdasági és pénzügyi unió (EMU), egységes belső piac • Amsztertami szerződés: 1997-ben önálló foglalkoztatási fejezettel egészült ki • Tartalma: nyitott koordinációs módszer • 1997. november 21-22: Luxemburgi Foglalkoztatási Csúcs

6. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia éves ciklusa A Tanács dönt az éves közös jelentésről, a foglalkoztatási irányvonalakról és ajánlásokról. A tagállamok nemzeti foglalkoztatási akciótervet készítenek az irányvonalak végrehajtására, és benyújtják a Bizottságnak és a Tanácsnak. A Bizottság javaslatát megvitatja a Tanács, az Európai Parlament, a Foglalkoztatási Bizottság, a szociális partnerek és a Gazdasági és Szociális Bizottság. A Bizottság értékeli az akcióterveket, elkészíti a „foglalkoztatási csomag” tervezetét (közös jelentés, tagállamoknak szóló ajánlások, új irányvonalak tervezete).

7. Filozófia-váltás EFS előtt: a gazdasági fejlődés a fő cél Ehhez: javítani a termelékenységet és a versenyképességet Azaz: egy-egy embernek minél több értéket kell létrehozni, a lehető legalacsonyabb költségráfordítással.

8. EFS-szemléletváltás • Továbbra is a gazdasági fejlődés a fő cél • De: ha ennek legfontosabb mutatószáma az egy főre jutó GDP • Akkor: a foglalkoztatottak lakosságon belül aránya éppoly fontos, mint az egy fogl. által előállított érték (termelékenység) GDP/lakosság = GDP/foglalkoztatott x foglalkoztatott/lakosság

9. EU: a nem-foglalkoztatottak nagy száma pótlólagos növekedési forrás. • De: előbb foglalkoztathatóvá kell tenni őket, ami sok pénz • Viszont: az előleg megtérül, a munkával kiváltott szociális transzferek által.

10. FoglalkoztatásiIrányvonalak, 1998-2002. Négy pillér mentén 19-22 irányvonal. • A foglalkoztathatóság javítása • A vállalkozókészség fejlesztése • A munkavállalók és vállalkozások alkalmazkodó-képességének javítása • A nők és férfiak egyenlő esélyeit erősítő politikák megerősítése

11. ESF továbbfejlesztése: 3 év alatt megfogalmazódott a teljes fogl. stratégiája • Lisszaboni ET-csúcs, 2000. március: 70%-os foglalkoztatási arány; nőknél: 60% • Nizzai ET-csúcs, 2000. december: Szociál-politikai Napirend • Göteborgi ET-csúcs: 2001. március: köztes célok kijelölése + 55-64 éves népesség foglalkoztatási rátája legyen 50% 2010-re • Barcelonai ET-csúcs: 2002. március: nyugdíjba vonulás átl. időpontjának felemelése 5 évvel, + célok a gyermekintézményi ellátottságra.

12. III. Az első 5 év eredményei, tanulságai Pozitívumok: • Számottevően javult az EU foglalkoztatási teljesítménye (60%-ról 64%-ra) • Jelentősen visszaesett a mukanélküliség (10,8%-ról 7,7%-ra) • A tartós munkanélküliek aránya 50%-ról 42%-ra csökkent • Előtérbe került a prevenció, aktivizálás, élethosszig tartó tanulás, ÁFSZ modernizálása • Regionális és helyi fogl. kezdeményezések.

13. Hiányosságok: • Nincs kellő összhang a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási irányvonalak között • Aránytalanságok a pillérek kezelésében (III. és IV. háttérbe szorult a végrehajtásnál) • Szociális partnerek és a regionális, ill. helyi szereplők bevonása nem kielégítő • Továbbra is nagyok a különbségek a tagállamok között.

14. Következtetés: Folytatni kell a stratégiát, de: • Az átfogó gazd.politikai és foglalkoztatási irányvonalakat összehangolni • Kevesebb számú, de eredmény-centrikusabb irányvonalak kellenek • Hosszabb távra szóljanak az irányvonalak. Döntés: 2003. július 22-én elfogadták a 3 átfogó célt és a 10 prioritást 2003-2006-ra.

15. Foglalkoztatási irányvonalak átfogó céljai, 2003-2006. • Teljes foglalkoztatás • A munka minőségének és termelékenységének javítása • A társadalmi kohézió és befogadás erősítése

16. Specifikus irányvonalak • Aktív és preventív intézkedések a munkanélküli és az inaktív emberek munkaerő-piaci részvételének növelése érdekében • Munkahelyteremtés és vállalkozás • Felkészülés a változásokra, az alkalmazkodóképesség és a munkaerő-piaci mobilitás elősegítése • A humán tőke fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás támogatása • A munkaerő-kínálat növelése és az idősebb munkavállalók aktivitásának elősegítése

17. Specifikus irányvonalak (folyt.) • A nők és a férfiak egyenlősége • A munkaerő-piaci integráció elősegítése és küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen • Ösztönzés a munkavállalásra (hogy megérje dolgozni) • A be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett munkává • A regionális munkaerő-piaci különbségek csökkentése

18. IV. Wim Kok jelentés, 2003. november Elérhető távolságban vannak-e a lisszaboni foglalkoztatási célok? 4 problémakör elemzése: • Demográfiai időbomba • A foglalkoztatottság és a termelékenység nem segíti eléggé a gazdasági növekedést • Globalizáció és innováció • Az EU bővítésének kockázatai

19. 1. Demográfiai kihívások • 2030-ra az EU25-ben 110 millió a 65 éven felüli (2000-ben 71 millió volt). • Az időskori függőségi ráta a 2000. évi 23%-ról 2030-ra 39%-ra nő. • Eközben a munkavállalási korú népesség a 2000. évi 303 millióról 280 millióra csökken 2030-ra.

20. Következmény: • 2030-ra akkor is jelentősen visszaesik a foglalkoztatottak száma, ha 2010-re sikerül elérni a 70%-os foglalkoztatási szintet. • A csökkenő foglalkoztatottságot jelentős termelékenység-javulással kell pótolni (miközben be kell hozni a termelékenység tekintetében mutatkozó lemaradást).

21. 2. A termelékenység javulása sem segíti eléggé a gazdasági növekedést • Európa: a munkatermelékenység hozzájárulása a gazd. növekedéshez évente átlagosan 4,6% a 60-as években, 2,8% a 70-es években, 1,8% a 80-as években, 1,5% a 90-es években és alig több mint egy százalék 2000 óta. • USA: 90-es évek óta átlagosan évi 2%. • 40%-ban a munkatermelékenység terén mutatkozó lemaradásra vezethető vissza, hogy Európában az egy főre eső GDP csak 72%-a az Egyesült Államokénak. • Az alacsonyabb termelékenység két fő oka: az IKT lassúb terjedése és a mindenütt visszaeső beruházások.

22. 3. Globalizáció és innováció • A fő kihívás: áttérés a hagyományosból a tudás alapú gazdaságba; az előbbiben a holt tőkeberuházás, az utóbbiban a K+F és a humán tőke beruházások jelentik a fejlődés motorját. • „Tudás-Európa” lemaradásban! • K+F: Európában az GDP 1,9%-a, USA: 2,6% • Oktatási-képzési ráfordítások: szintén alacsonyabbak • USA: a munkavállalási korú népesség 39%-a felsőfokú végzettségű; Európa: 20% • Kutatók száma 1000 lakosra: USA: 8,1; Japán: 9,7; Európa: 5,1

23. 4. A bővítés kockázatai 2004 május 1-től_ 10 új tagállam, ahol: • Az egy főre jutó jövedelem vásárlóerőparitáson alig fele a régiekének • A régi tagállamok átlagát rontó munkaerőpiaci mutatók jellemzőek. • Tradicionális a foglalkoztatási struktúra.

24. Kihívásokra adott válaszok:4 alapkövetelmény • A munkavállalók és vállalkozások alkalmazkodásának javítása. • Több embert vonzani a munkaerőpiacra és tartani a foglalkoztatottak között: a munka legyen mindenki számára reális választási lehetőség! • Többet és hatékonyabban beruházásni a humán tőkébe és az élethosszig tartó tanulásba. • Jobb kormányzással kell biztosítani a reformok eredményes megvalósítását. • Emellett: konkrét ajánlások a tagállamok számára.

25. Mindez: beépült a Bizottság új „foglalkoztatási csomagjába”, ami 2004. nyarán lett tanácsi határozattá, ami: • Megerősítette a 2003-2006-ra szóló foglalkoztatási irányvonalakat; • Kiterjesztette azokat az új tagállamokra is; • Minden tagállamnak általános kötelezettségként írta elő a Wim Kok jelentés négy alapkövetelményének teljesítését, és azok országspecifikus ajánlásait. • Ezek teljesítéséről a régi tagállamoknak a NFAT jelentésében, az újaknak pedig a NFAT-ben kellett beszámolniuk, 2004.október 15-ig.

26. V. 2004. november: Újabb Wim Kok jelentés • Célja: „Szembenézni a kihívással” – A Lisszaboni Stratégia (LiS) felülvizsgálata • Kritika: • Csalódást keltő végrehajtás; oka: az elszánt politikai cselekvés hiánya. • Túl sok célt tartalmaz. • Gyenge a koordinációs mechanizmus: „Dumából és jelentések irogatásából nem lesz gazd.növ.” • Egymásnak ellentmondó prioritások.

27. Javaslat: A LiS összpontosítson két célra:a nagyobb növekedésre és foglalkoztatásra Beépítve: a LiS félidős értékelésébe „ Dolgozzunk együtt a növekedésért és a munkahelyekért– a LiS új kezdete” Üzenet: Nem kell újraírni, de új cselekvési irányokat kell kijelölni európai és nemzeti szinten, amelyek hozzájárulnak a Lisszabonban megfogalmazott célok valóra váltásához.

28. A három új cselekvési irány • Európa legyen vonzó hely a beruházóknak és munkavégzés céljából • Tudás és innováció a növekedés szolgálatában • Több és jobb munkahelyet teremteni.

29. ET 2005. márciusi ülésszakán: • Jóváhagyták a Bizottság „Partnerség a növekedésért és foglalkoztatásért” Programját. • Felkérték a Bizottságot, hogy egységes csomagot dolgozzanak ki a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási irányvonalakra. • Ezek nyilvánosságra hozatala: 2005. április 12.

30. VII. Integrált irányvonalak a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre • Stabil és koherens keret a nemzeti reformprogam kidolgozásához. • Három évre szól: 2005-2008. • Első része: átfogó gazdaságpolitikai irányvonalak; A) makrogazdaság; B) mikro-gazdaság • Második rész: foglalkoztatási irányvonalak • Utóbbiak a Wim Kok jelentés ajánlásai köré csoportosulnak. • A jobb összhangot kereszthivatkozások erősítik.

31. Foglalkoztatási Irányvonalak(8 db a 23 Integrált Irányvonalból) • A teljes foglalkoztatottság elérését célzó foglalkoztatáspolitika bevezetése, a minőség és termelékenység javítása a munkavégzés során, a szociális és területi kohézió erősítése. • Az életciklushoz igazodó munkavégzés ösztönzése. • Befogadó munkaerőpiac biztosítása az álláskeresőknek és a hátrányos helyzetű embereknek. • A munkaerő-piaci szükségletek kielégítésének javítása

32. Foglalkoztatási Irányvonalak, folyt. • A rugalmasság és foglalkoztatás biztonság kombinálásának elősegítése és a munkaerő-piaci szegmentáció csökkentése. • A bérek és más munkaerőköltségek foglalkoztatás-barát alakulásának biztosítása. • A humán tőke beruházások bővítése és fejlesztése • Az oktatási és képzési rendszer hozzáigazítása az új kompetencia-követelményekhez.

33. A három alapkövetelmény, ami alá a Foglalkoztatási Irányvonalak rendeződnek: • Több embert vonzani a munkaerőpiacra és munkában tartani őket; modernizálni a szociális védelmi rendszereket: 16-19 • Javítani kell a munkavállalók és munkáltatók alkalmazkodását, valamint a munkaerőpiac rugalmasságát: 20-21 • Növelni kell a humán tőke beruházásokat, jobb oktatással és szakképzéssel: 22-23.

34. Új kormányzási ciklus • Nemzeti Lisszabon Program kidolgozása: 2005 őszre • Bizottsági összefoglaló; az irányvonalak esetleges felülvizsgálata: 2006. január • Nemzeti követő jelentések: 2006, 2007 ősz • Bizottsági előrehaladási jelentések: 2007, 2008 január • Új 3 éves irányvonalak: 2008. tavasza