1 / 60

Theodor Wiesengrund-Adorno

Theodor Wiesengrund-Adorno. A Frankfurti Iskola első generációjának kiemelkedő egyénisége. Filozófiát, szociológiát, pszichológiát, zenetudományt, illetve egy ideig komponálást is tanult. Irodalom- és zenetudományi kritikákat, tanulmányokat írt, pl. Az új zene filozófiája c. fontos munkát.

tam
Download Presentation

Theodor Wiesengrund-Adorno

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Theodor Wiesengrund-Adorno • A Frankfurti Iskola első generációjának kiemelkedő egyénisége. • Filozófiát, szociológiát, pszichológiát, zenetudományt, illetve egy ideig komponálást is tanult. • Irodalom- és zenetudományi kritikákat, tanulmányokat írt, pl. Az új zene filozófiája c. fontos munkát. • Amerikában részt vett részben az Intézethez kapcsolódó kutatásokban: a rádió hatása tömegkultúrában, a tekintélyelvű személyiség.

  2. A felvilágosodás dialektikája • A Frankfurti Iskola egyik, ha nem a fő művének tartott A felvilágosodás dialektikája c. munkát Max Horkheimerral közösen írta 1941 és 1944 között, és Philosophische Fragmente címen kis példányszámban kiadták a New York Institute of Social Research-ban. A végleges változat 1947-ben az amszterdami Querido Verlagnál jelent meg. (Részletesebben a következő órán.)

  3. A felvilágosodás dialektikája • A kultúripar c. tanulmány A felvilágosodás dialektikája című könyv egyik fejezete. A tanulmány alcíme: „A felvilágosodás mint a tömegek becsapása” • A mű először belső kiadványként, Filozófiai töredékek címmel jelent meg 1944-ben, nyomtatásban a fenti címen 1947-ben Amszterdamban. • A művet eredetileg Horkheimer és Adorno közösen akarták írni. Egyes fejezetek valóban így is készültek, de nem mindegyik. A kultúriparról szólót Adorno írta.

  4. A kultúripar Elit kultúra (udvar) vs. népi kultúra:  szórakoztatás képlékeny (szájról szájra terjed) Elit kultúra (avantgárd) vs. tömegkultúra  Szórakoztató iparprofitorientált  tömeggyártás Szabványosítás, sematizálás, sorozatgyártás

  5. Tömegkultúra • Értékteremtés helyett a divathullámok meglovaglása lett a cél. profitorientált gondolkodás • Fogyasztói társadalom kialakulása  modernizmus, rohanó életvitel tömegtermelés igénye megjelenik a kultúrában is • A társadalom a „totális tőkehatalomnak” köszönhetően alávetett szerepbe kényszeríti az individuumot. elidegenedés elmélet MARX • Monopóliumok irányítják

  6. Ipari forradalom  szabványosítás • A tömeggyártás előfeltétele elhitetni az emberekkel azt, hogy igényeik azonosak. Felejtsenek el egyéniségek lenni, és fogadják el a mindenki számára általános megoldást jelentő szabványosított kultúrtermékeket. • A szabványok előállítói a fogyasztói szükségletek gyors kielégítésével próbálják igazolni az unalmas egyhangúságot. Ezért a fogyasztók ezt el is fogadják szelekció és ellenállás nélkül. • A gazdaságilag erős társadalmi csoportok uralják a kultúrát.

  7. Sztár gyár • A tehetségek felfedezése is a gépezet része, hiszen a sorozatgyártást csak folyamatos utánpótlással lehet garantálni. • A művészeket klisékkel teli szerepekbe kényszeríti a média.  a szelekció alapja ki illik a szerepbe • A kultúra monopóliumai a mindenkori társadalmi gazdasági elitek kezében vannak, függő helyzetben.  a pénz mozgatja őket és nem a művészi értékek megalkotása • (Lásd: Marx tőke és termelőeszközök elmélete!) • A klasszikus (zene) magas kultúra és zsenialitás viszonya. Zseni nélkül nincs katarzis! • A tömegkultúrában nem kellenek zsenik csak „jó munkás emberek”. Nincs katarzis, csak irányított, előre bekalkulált érzelmi reakciók!

  8. Lehet a média kultúra? • Adorno felismerte a média konvergencia jelenségét már 1944-ben! • hogy a médiumok egyetlen rendszert alkotnak, hatással vannak egymásra, üzenetük hasonlóvá válik, összekapcsolódik. • A személyiség, az egyén elnyomás alá kerül a hierarchikus rendszerek által. • A technikai szabványok determinizmusa átjárja a tömegkultúra világát. • pl: A televíziók olyan képarányban sugároznak, amilyen készülékeket a piac gyárt.

  9. A kultúra mint üzlet • Célcsoportok szegmentációja a médiában • A fogyasztók célcsoportok szerinti osztályozása is a piaci viszonyoknak megfelelő kultúra előállítását szolgálja. Az egyéneket statisztikai alanyokként kezelik. • Propaganda eszközök a médiában

  10. A hamis verseny • Az emberek igénylik a különbségek látszatát, szeretik azt hinni, hogy van választási lehetőségük. • A konkurencia verseny látszatát keltő események mögött a legtöbb esetben háttér-megállapodások bújnak meg. • Mert a versenyköltséges a piacon magasak, a megegyezések csökkentik a költségeket és a kockázatot. • Megegyezések születnek a divatirányzatokról, a trendekről, a felkapott témákról. Néha csak hallgatólagos megegyezések, néha paktumok jönnek létre. • Uniformizáció a kulturális termékek területén • A fogyasztók között csak a fogyasztás mennyiségében, és nem a minőségben van különbség.

  11. Esztétika a tömegkultúrában • A művészet valaha eszméket hozott létre, melyek gondolkodásra késztették annak szemlélőjét. De a tömegkultúra csupán a haszonszerzés.  célja ne kelljen gondolkodni rajta • Azzal, hogy film megtévesztésig hasonlít a valóságra, teljesen ellustítja a képzeletet . • A film részlet gazdag ábrázolásának hatása volt az irodalomra is. A fénykép, különösen a mozi megjelenésével a regényekből eltűntek a részletes tájleírások.

  12. Esztétika a tömegkultúrában • Sematizmus = elvetik a magasabb színtű esztétikai értékeket • A stílusok uralma a művészetben • Ezért a tömegkultúra gátolja az egyént a magas kultúra befogadásában. • Mert alacsonyan rögzíti az esztétikai értékszemléletet a befogadóban. • A tömegkultúra nem tud megújulni, de a magas kultúra erre képes lehet (a zsenik és művészi önkifejezés által). • Ez elitista felfogás – ma sok esetben azt tartjuk magas kultúrának ami korábban a populáris kultúra része volt

  13. Jürgen Habermas és a kommunikatív cselekvés elmélete A Frankfurti Iskola hagyományának átalakítása

  14. A felvilágosodás dialektikája • Az interdiszciplináris társadalomkutatástól (ennek eszményétől) a pesszimista történetfilozófiáig. • Racionalitás és mitosz kapcsolata. Az önmaga ellentétébe csapó, önmagát felszámoló racionalitás. • A természet fölötti uralom és a társadalmi hatalom. • A nagy szervezetek által igazgatott világ. Az ellenállás, illetve kívülállás lehetőségének felszámolása. • A kultúra, illetve a művészet helyzete. A tömegkultúra és a modern tömegmédia hatása.

  15. Habermas és a radikális demokrácia eszménye • Hasonló kordiagnózis, radikálisan más hangsúlyokkal: a tudományos-technikai haladás eszközeivel rendelkező hatalom nagy, névtelen bürokratikus és pénzügyi rendszer általi ellenőrzés: a rendszer túlsúlya, amiből • A modern fejlődés patológiái, deformációi következnek Szisztematikusan eltorzított kommunikáció, az életvilág gyarmatosítása. • De: szerinte a liberális demokrácia intézményei már előfeltételezik a kommunikatív racionalitást, s ezért belső kritikára van szükség.

  16. A nyugat-német kontextus • Habermas: polgári származás, a háború alatt a Hitlerjugendben. • A német felelősség, a demokratikus berendezkedés meghonosítása. A tanulás szerepe.

  17. Az elméleti eredmények elsajátítása, feldolgozása, nyilvános megvitatása. Saját pozíciójának kiépítése a párbeszéd és vita folyamatában. • Nyitás az angolszász elmélet, filozófia felé. Sikeres német „exportcikk”. • A társadalmi integráció, a demokratikus intézmények működése, az emancipáció eszménye. • A nyilvánosság, nyilvános vita, a diskurzus alapjainak nyelvi-kommunikációelméleti megalapozása. Kollektív önreflexió: a kritikai elmélet emancipatórikus funkciója. • Kultúrkritika, esztétika/művészet helyett politika, nyilvános cselekvés.

  18. Részvétel fontos tudományos vitákban (pozivitizmus vita, Karl Popper; rendszerelmélet: Luhmann; hermeneutika: Gadamer; posztstrukturalisták: Derrida; politikai liberalizmus – kommunitarizmus: John Rawls. • Állásfoglalás fontos közéleti-politikai kérdésekben: egyetemista mozgalom, német demokrácia, történész vita, vita az újkonzervativizmussal, párbeszéd a liberalizmus és a teológia között.

  19. A nyilvánosság • A modern polgári nyilvánosság mint önálló szféra kialakulása: Az államtól elkülönült civil társadalom, szabad egyének független véleményalkotása, kritikája. • Előfeltétele a rendi kötöttségek megszűnése, a modern szabadság, általános, elvi egyenlőség normatív elve. • Ennek deformációja, „refeudalizációja” a kapitalizmus kései szakaszában.

  20. Habermas és a diákmozgalmak • Student und Politik (1961): konformizmus, nem mutatkozik komoly kritikai potenciál. • SDS, APO, egyetemi reform • Radikális demokrácia, reformok versus baloldali szélsőségek („baloldali fasizmus”). Az álforradalom és gyermekei. • A diákmozgalmak vitáiban való részvétel: radikális demokrácia-felfogás, mélyreható egyetemi és társadalmi reformok képviselete a baloldali szélsőségek („forradalom”, anarchizmus) elutasításával. Baloldali fasizmus; A látszatforradalom és gyermekei. • Reformmozgalom és az egyetemi reform.

  21. A látszatforradalmárok félreértései • A forradalmi helyzet • A nemzetközi helyzet • Szimbolikus és valóságos cselekvések összekeverése • Elemzés, vita helyett akció • A társadalom mesterséges polarizálása.

  22. Munka és interakcióCélracionális, instrumentális cselekvés: a munka • Technikai szabályokhoz igazodó, empírikus tudásra építő cselekvés. • Monologikus jellegű, énközpontú. • Elsősorban a természet feletti uralomra, illetve az anyagi újratermelésre szolgál.

  23. Interakció, kommunikatív cselekvés • Helyzetértelmezéseket és cselekvési tervezet tartalmaz. • Dialogikus, egyeztető • A kommunikatív cselekvés a szimbolikusan strukturált életvilág háttere előtt zajlik: • Kultúra • Társadalom • személyiség

  24. „Kultúrának azt a tudáskészletet nevezem, amelyből a kommunikáció résztvevői, amennyiben a világra vonatkozóan valamiben egyetértenek, értelmezéseket merítenek. • Társadalomnak azt a legitim rendet nevezem, amelynek révén a kommunikáció résztvevői szabályozzák társadalmi csoportokhoz való tartozásukat, s ily módon megvalósítják a szolidaritást. • Személyiségen azokat a kompetenciákat értem, amelyek a szubjektumokat beszéd és cselekvőképessé teszik, képessé arra, hogy részt vegyen az egyetértési folyamatokban, illetve megerősítse saját énazonosságát.”

  25. Megismerés és érdek • A megismerés mindig gyakorlati helyzetekbe ágyazódik, érdekekkel kapcsolódik össze. • Pozitivizmus, empírikus megismerés, dologszerűség, instrumentalizmus, technika • Nyelv, hermeneutikai (ön)megismerés, reflexió, gyakorlati – a cselekvésre, önmegértésre vonatkozó megismerés. • Emancipatórikus megismerésérdek. • A torzítatlan, uralommentés kommunikáció eszménye. • A funkcionalista rendszerelmélet és a megértő szociológia összekapcsolása.

  26. Megértés, hermeneutika • A cselekvők szándékai, motívumai, céljai. Jelentést hoznak létre. • Hermeneutika: az értelmezés tudománya. • Az interszubjektív, történeti és kultúraközi megértés. • Szövegek értelmezése: bibliai, irodalmi-művészeti.

  27. Emancipatórikus érdek • Az elfojtott, elnyomott tartalmak felszínre hozása. • Az eltorzított kommunikáció „kijavítása” • A pszichoanalízis mint modell.

  28. Az érdekek általánosíthatósága mint kritérium. • Jogosultsági igény, igazolás. • Csak azok a normák méltóak az intézményesítésre, amelyek érvényességi köre általánosan elismerhető. A nem általánosítható normákat kizárjuk a végső döntés alternatívái közül.

  29. A nyelvi-kommunikációs fordulat • Habermas Adorno halála után a kritikai elmélet módszertani meztelenségéről beszélt. • Ezért alapvetőnek tartotta a kor szintjén álló, a legjelentősebb eredményeket feldolgozó, saját felfogásába beépítő elmélet kidolgozását. • A tudat, az egyes cselekvő vagy gondolkodó helyett a nyelv és a kommunikáció. • Interszubjektivitás, nyilvánosság, diskurzus, vita – az ezek alapjául szolgáló normák megalapozása. • Monológ helyett dialógus, diskurzus. • Reflexió, kritikai elmélet: a feltételek, normatív alapok megvilágítása, elemző-kritikai eszközként való felhasználása, illetve számonkérése.

  30. Nyelv és emancipáció • A nagykorúság érdeke nem puszta feltevés, hanem a priori (eleve) belátható. Amiben ugyanis a természettől különbözünk, az a egyetlen tényállás, amelyet természettől fogva ismerünk: a nyelv. A nyelv struktúrájával tételeződik a nagykorúságunk. Az első mondattal már félreérthetetlenül megnyilvánul az általános és szabad egyetértés szándéka. • A nyelv lehetővé teszi a reflexiót és a kritikát.

  31. Beszédaktus elmélet • Austin és Searle, a nyelv pragmatikai, performatív használatáról. • Hogyan cselekszünk a szavakkal? (How to Do with Things?)

  32. Searle: Beszédaktusok • Egy nyelvet beszélni annyit tesz, hogy beszédaktusokat hajtunk végre, mégpedig olyanokat, mint a megállapítások, parancsadások, kérdésfeltevések, ígérettételek, stb., valamint hogy ezen aktusokat a nyelvi elemek használatának bizonyos szabályai teszik lehetővé, s hogy ezen aktusok végrehajtása e szabályokat követi. • A nyelvi kommunikáció alapegysége nem a szimbólum, nem a szó, nem a mondat, ahogyan általában feltételezték, hanem a szimbólumnak, a szónak, a mondatnak a beszédaktus végrehajtása során történő előállítása vagy létrehozása. • Ha a jelet közleményként fogjuk fel, akkor ez azt jelenti, hogy előállított vagy létrehozott jelként fogjuk fel … a beszédaktusok a nyelvi kommunikáció alapvető, illetve legkisebb egységei.

  33. A köznyelvi kommunikáció kettős szerkezete (Habermas) • A beszédaktus a propozicionális és performatív tartalmak összekapcsolása. • A kölcsönös megértéshez legalább két szubjektumnak el kell érnie • A személyköziség szintjére és a • Tárgyak szintjére • A beszéd elemi egysége azért áll performatív és propozicionális tartalmú mondatból, mivel a kommunikáció, mint tárgyakról folytatott nézetegyeztetés csak az egyidejű metakommunikáció (a személyköziség szintje) azaz a kommunkáció meghatározott pragmatikai értelméről folytatott nézetegyeztetés feltétele mellett jön létre.

  34. Analitikus és reflexív nyelvhasználat • Analitikus az a nyelvhasználat, amely a metakommunikációt csak a tárgyakról folytatott egyezkedés eszközeként használja, • Reflexív pedig az, amely a tárgyakról folytatott kommunikációt használja puszta eszközként, hogy ezzel a mondatok használatának értelmét illetően nézetegyeztetést érjen el.

  35. Elemi mondat Elemi kijelentés Elemi megnyilatkozás Konkrét megnyilatkozás Nyelvészet Predikátumlogika Univerzális (formális) pragmatika Empírikus pragmatika (pszicholingvisztika, nyelvszociológia)

  36. A beszédaktusok osztályozása • Kommunikatívák: mit jelent nyelv által kommunikálni, megnyilatkozásokat megérteni, esetleg félreérteni. • Konstatívok, konstatáló beszédaktusok: a külvilágról, tárgyi világról tett megállapítások igazsága (pl. megállapítani, kijelenteni, garantálni). • Regulatív beszédaktusok, amelyek cselekvésre vonatkoznak, normát, elvárást fogalmaznak meg (pl. tanácsolni, ajánlani, követelni). • Reprezentatív-expresszív beszédaktusok, amelyek az önmegjelenítést szolgálják (valódiság – pl. beismerni, kinyilatkoztatni).

  37. Beszédaktus-típusok és érvényességigények

  38. Három alapvető megkülönböztetés a beszédaktusok révén • Lét és látszat megkülönböztetése: konstatívák (személyközileg elismert felfogásmódok nyilvános világa vs. puszta vélekedések privát világa) • Lényeg és jelenség megkülönböztetése : reprezentatívák. Az individualitás bejelentett igénye és a nyelvi megjelenítése közötti viszony • Van és legyen megkülönböztetése: regulatívák. Az adott, illetve a szándékosan követett vagy megsértett szabályok. • Együttesen megengedik az igaz (valóságos) és a hamis (megtévesztő) konszenzus közötti különbségtételt.

  39. Az ideális beszédhelyzet • A kényszermentes és torzítás nélküli kommunikáció feltételei • Minden lehetséges résztvevő azonos eséllyel rendelkezik a beszédaktusok kiválasztásában és gyakorlásában • Korlátozatlanság: egyetlen előzetes vélemény se vonhassa ki magát huzamosabb ideig a tematizálás és a bírálat alól. • Uralommentesség, a diszkurzus megszabadítása a cselekvéskényszerektől, ami csak a tiszta kommunikatív cselekvés feltételei között gondolható el. • Az ideális beszédhelyzet tényellentétes feltételei egy ideális életforma feltételeinek bizonyulnak. Az igazság, szabadság és igazságosság eszméi.

  40. Az ideális beszédhelyzet nem pusztán fikciót jelent: amikor egymást megértését és közös értelmezés (konszenzus) kialakítására törekszünk, mérceként előfeltételezzük az ideális beszédhelyzet feltételeit, hogy a valós konszenzust megkülönböztessük a hamistól.

  41. A kommunikatív cselekvés elmélete I-II. (1981) • Racionalitás- és cselekvéstípusok, a kommunikatív racionalitás fogalma • A modern társadalom társadalom kialakulása, kétosztatú fogalma: rendszer és életvilág • Válságdiagnózis: az életvilág gyarmatosítása.

  42. Racionalitás- és cselekvéstípusok • Instrumentális (konstatívák, külvilág, tárgyi világ manipulálása) • Stratégiai (regulatívok, normák által vezérelt cselekvés, dramaturgiai cselekvés) • Kommunikativ: valódi egyetértés létrehozása a cselekvők között

More Related