1 / 34

Fenntarthatóság, Sokféleség és Alkalmazkodás a Reziliencia Társadalmi Értelmezése

Széchenyi István Egyetem. Környezetmérnöki Tanszék. Fenntarthatóság, Sokféleség és Alkalmazkodás a Reziliencia Társadalmi Értelmezése. Bulla Miklós Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszék. Korábbi előadások, tanulmányok.

seda
Download Presentation

Fenntarthatóság, Sokféleség és Alkalmazkodás a Reziliencia Társadalmi Értelmezése

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszék Fenntarthatóság, Sokféleség és Alkalmazkodása Reziliencia Társadalmi Értelmezése Bulla Miklós Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszék

  2. Korábbi előadások, tanulmányok FENNTARTHATÓSÁG és SOKFÉLESÉG – A REZILIENS KÉPESSÉG TÁRSADALMI INTERPRETÁLÁSA [IX. Környezettudományi Tanácskozás, Széchenyi István Egyetem Környezetmérnöki Tanszék , 2008. November] FENNTARTHATÓSÁG, SÉRÜLÉKENYSÉG, ALKALMAZKODÁS [Magyar Professzorok Nemzetközi Szövetsége: A Fenntartható Fejlődés holisztikus megközelítése és a megvalósítás eszközei „PRÉ CONFERENCÉ”, Budapest, 2011. November] SOKFÉLESÉG, SÉRÜLÉKENYSÉG és ALKALMAZKODÁS – A REZILIENCIA TÁRSADALMI ÉRTELMEZÉSE – [Magyar Tudományos Akadémia Környezettudományi Elnöki Bizottság, 2011. November] SÉRÜLÉKENYSÉG és ADAPTÁCIÓ – A REZILIENCIA ESÉLYEI [Tanulmánykötet, p. 439. Szerk.: Tamás, P. és Bulla, M., OKT-MTA, Budapest 2011]

  3. Tézis A biológiai és a kulturális sokféleség (diverzitás) együttesen jelentős mértékben hozzájárul a társadalmi-ökológiai rendszerek rezilienciájához, az „intelligens alkalmazkodáshoz” [BM], azaz az alkalmazkodó képesség fölépítéséhez, megőrzéséhez és növeléséhez. A sokféleség egy igen fontos előfeltétele az olyan fejlődésnek, amely reziliens és környezeti, társadalmi, gazdasági valamint kulturális értelemben egyaránt fenntartható. [UNESCO, 2007.]

  4. Reziliencia értelmezések • A társadalmi / gazdasági – ökológiai rendszerek [Socio-Ecological Systems = SES] erőteljességét [ = Robustness], amely e rendszereknek azt a tulajdonságát jelentik, hogy megtartják, sőt felerősítik azon képességüket, hogy a külső befolyásoknak, amelyek működésüket megzavarnák, fölborítani akarnák, ellenállnak anélkül, hogy struktúrájuk és komplex dinamikájuk megváltoznék. [Young et al. 2006] • Más módját jelenti a »SES« rendszer ellenálló, ill. alkalmazkodó – és/sőt – fejlődőképességének az ún. »RESILIENCE« tulajdonság az, hogy befogadni (=abszorbeálni) sőt hasznosítani tudja a külső változások okozta zavaró hatásokat, hogy megtartja struktúráját, minőségi (kvalitatív) változ(tat)ások nélkül. [Gallopin, 1989., Young et al. 2006.] • A kulturális resilience azt a képességet jelenti, hogy egy közösség fenn tudja tartani önazonosságát és eközben új, praktikus tudásokat vesz alkalmazásba. [Bulla, 2006., UNESCO Paris 2007.]

  5. A diverzitás mással nem pótolható esélyt jelent a globális ökoszisztéma, és benne civilizációink működőképességének, belátható ideig tartó fenntartása érdekében. Sebezhetőségének elkerülésében, amikor már se a »robusztusság« sem a »resilience« nem működik a »tipping point« [László, E. 2009.] után. [BM]

  6. Biológiai sokféleség Az élő organizmusok változatossága jelenti – egyebek mellett – a szárazföldi, tengeri és egyéb vízi ökoszisztémákat, valamint ezek ökológiailag komplex részeit; a diverzitás egyaránt tartalmazza a sokféleséget a fajokon belül és azok, valamint az ökoszisztémák között. A biológiai (erő)források magukba foglalják a genetikai információk értékét, organizmusokat, vagy azok részeit, továbbá populációkat, vagy az ökoszisztémák bármi egyéb összetevőit, amelyek(et) az emberiség jelenleg vagy potenciálisan használ(hat). (kiemelés tőlem: BM) [Convertion of BiologicalDiversity, 1992. Rio] alapján A biodiverzitás részletesebb kifejtése megtalálható a Környezet- és természetvédelmi Lexikon 2. kiadás I. kötetben. (Főszerk.: Láng, I. Akadémiai Kiadó, Budapest 2002.)

  7. Kulturális sokféleség A kulturális sokféleség magába foglal minden közösséget, mindegyiket saját etnikai, történelmi, vallási, művészi identitásával. Bővíti a lehetőségek bárki számára rendelkezésre álló tárát, egyike a fejlődés gyökereinek nem pusztán gazdasági értelemben, hanem inkább abban, hogy a megfelelő szellemi, érzelmi, erkölcsi létezés megvalósítását jelenti. A kulturális sokféleség körébe tartoznak: (1) a szokások, rituálék, jó termelési módok, ismeretátvivő rendszerek; (2) együttélési módok, társadalmi rendszerek: a jogrend és az intézmények, a közhatalmi rendszer, beleértve a megbízások, fölhatalmazások időtartamát; (3) vallások, hitek, spirituális és világnézetek; (4) az ismeretek, (technológiai) eljárások, szakértelmek; (5) nyelvek; (6) a művészi kifejezés területei, műfajai: a (képző) művészetek, az építészet, az irodalom és a zene. [Declaration of CulturalDiversity, UNESCO, 2002.] alapján

  8. Társadalmi dimenzió „Az emberi társadalom fenntartható fejlődése környezeti, anyagi, ökológiai, társadalmi, gazdasági, jogi, kulturális, politikai és pszichológiai dimenziókat ölel fel, amelyekre figyelemmel kell lenni. … Egy igazságos és tisztességes társadalom, például, valószínűleg biztonságosabban fenntartható, mint egy (anyagilag – ugyan – fenntartható [BM] brutális diktatúra.” [Bossel, H.: Indicatorsfor SD: Theory, Methods, Applications. A reportfor Balaton Group, Winnipeg, 1999.] „A fenntartható fejlődés a legjobb törekvés morálisan és gyakorlatilag is …” [Lafferty, W.M.: DemocraticParametersforRegionalSustainableDevelopment. ENSURE/SUSTAIN Symposium, Seggau, Austria, 2000.]

  9. Biokulturális sokféleség A világban megtalálható valamennyi különbözőség, tekintet nélkül annak eredetére. Tartalmazza a biológiai sokféleséget, annak minden szintjével, valamint a kulturális sokféleség minden megjelenési formáját az egyénitől a teljes egészig és a kölcsönhatásokat (interakciókat) mindezek között. [Loh and Hamon, 2005.]

  10. „…a Föld felszínét beborító bioszféra-emberi komplexeket tekint(het)jük végső szerveződési szintnek” és „a bio-szociális rendszer egésze fizikai szempontból folyamatos energiaáramban álló nyílt rendszer, amelyre természetesen érvényesek a termodinamika törvényei, és ezek hatása az organizációkban is kimutathatók.” [Csányi, V. 1988.]

  11. Kulturális táj(kép) Az idők folyamán lezajlódó természeti, környezeti hatások és kialakuló lehetőségek, valamint az ezekhez alkalmazkodó társadalmi, gazdasági, kulturális erőfeszítések/tevékenységek során kialakuló, az emberi társadalom és letelepedésének evolúcióját illusztráló/bemutató területi elrendeződés. [OperationalGuidelinesfortheImplementation of the World HeritageContention. http: //whc.unesco.org/archive/opguide05-en.pdf]

  12. „… ha az ember nem veszi át tudatosan a technikai szféra szabályozását, akkor egy könnyen bekövetkező ökológiai katasztrófa megszüntetheti a civilizációt (!ok/okozat? [BM]) Az ökológiai szféra szabályozására, a Föld felszínének agrár-parkká való átalakítására megvan az elvi lehetőség, ha a kulturális evolúció jelenlegi szakaszán az ehhez szükséges ideák gyors elszaporítása megtörténik.” [Csányi, V.: Összetett rendszerek szabályozási problémái: megszakadás az evolúciós rendszerekben I. Typotex Kiadó, 2010. (de) „… nem elegendő csupán a részrendszerek struktúráját szabályozni. A teljes ökoszférát csak globális intézkedésekkel lehet megtartani… (és) Ehhez társadalmi átalakítások szükségesek” [Csányi, V. u.o.]

  13. Kisszériás tudások sorvadása Azokban a társadalmakban/közösségekben, amelyekben él az a felfogás, hogy a biodiverzitás megőrzése a lét alapja, anyagi, kulturális és spirituális értelemben is, a természet és a – legszélesebben értelmezett – kultúra; javasolt szóhasználatomban, mindezek együtt, tehát: a civilizáció működtetése nem válik, nem választható szét, (ott) az ember és a többi élőlény egyaránt integráns része az ökoszisztémának, és minden szerveződésnek, folyamatnak, történésnek a legmagasabb szintű elrendeződése, befoglaló kerete: a táj. [BM]

  14. A Biológiai és kulturális sokféleség kölcsönös összefüggései Ismeretek és Technológiák technológiák, technikák, folyamatok, eljárások a természetes anyagok használatával kapcsolatban (is); hagyományos és helyi ismeretek, helyi erőforrások, ökológiai összefüggések ismerete, veszélyek korai felismerése, kockázatok kezelése, a természeti katasztrófákkal való megbirkózás képessége, hagyományos orvoslás; az ismeretek, szakértelmek átadása, generációs átörökítése, formális és informális, hagyományos oktatás, nevelés; a hagyományos ismeretek újjáélesztésének – egyúttal az új ismeretek, technológiák alkalmazásba vételének, az alkalmazkodásnak (adaptáció) eljárásai, szokásai, mechanizmusai.

  15. A fenntartható fejlődés definíciói Brundtland Bizottság: „a fenntartható fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésétől” Hermann Daly: „a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jóllét elérése anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk. A növekedés az anyagi gyarapodás következtében előálló méretbeli változást, míg a fejlődés a nagyobb teljesítőképesség elérését jelenti” Világ Tudományos Akadémiái: „a fenntarthatóság az emberiség jelen szükségleteinek kielégítése, a környezet és a természeti erőforrások jövő generációk számára történő megőrzésével egyidejűleg” „A fenntartható fejlődés a jól-lét nagyon hosszú időn át tartó növekedése… A fenntartható fejlődés azonos a nagyon hosszú időn át tartó növekvő fogyasztással, annak szélesebb gazdasági interpretációját követve.” [UNECEF: MeasuringSustainableDevelopment; NY., Geneve, 2009.]

  16. A fenntarthatóság paradigmája

  17. Környezet Gazdaság Társadalom A gyenge és az erős fenntarthatóság paradigma ábrája A civilizációnak bele kell férni a környezetbe [BM] Környezet GAZDASÁG Gazdaság TÁRSADALOM Társadalom A »gyenge« fenntarthatóság TERMÉSZETIKÖRNYEZET Az »erős« fenntarthatóság

  18. A kérdés tehát: Biztosítható-e és hogyan egy adott térben és időben elhelyezkedő energetikailag nyitott, komplex rendszer konkrétan: a FÖLDÖN, a XXI. Századra kialakult és létező globális természet-technoszféra (tágabban: Gazdasági, társadalmi szféra) kapcsolódó, sőt egymásba ágyazódó rendszer hosszú távú / belátható ideig tartó fennmaradása? [Kerekes– Kováts, A. 2011.] még konkrétabban: Meddig képes a „GAIA”, az ökoszisztéma-szolgáltatások a civilizációnk jelenlegi, globálissá vált mintázataiban eltartani „A természeti erőforrások iránti kereslet gyorsan növekedik és meghaladja azt a mértéket, amelyet a Föld hosszú távon képes fenntartani… hanyatlik a biológiai sokféleség és a főbb ökoszisztémák fenyegetettsége egyre nagyobb.” [EU, EC 2009.]

  19. A Tőke Típusok Konvertálásáról „A tőkeszemlélet alapján a fenntartható fejlődést az időben nem csökkenő egy főre jutó vagyonként értelmezhetjük. [UNICEF: Measuring SD; UN, New York, Geneve, 2009.] Σ tőke (természeti, technikai, monetáris, társadalmi, humán: = const. Vagy még inkább Ti : < Ti+1 … < Ti+n „megoldás”: [Csányi, V.; Lovelock, J.: Gaia halványuló arca – Utolsó figyelmeztetés. Akadémiai Kiadó. Bp. 2010.] ám! „létezik egy – kritikus – szint, amely alá a természeti tőke nem csökkenhet!” • Ez a fenntarthatóság erős kritériuma [Ayres, R.: On the practical limits to susbstitution. Ecological Economics, 61. 2007.] A civilizációnak bele kell férni a környezetbe [BM]

  20. „A tőke … olyan elemekből áll, amelyeknek gazdasági szempontból az a tulajdonságuk, hogy valamely értékkel bíró jövőbeli szolgáltatást képesek teljesíteni.” [Schultz, T.: Beruházás az emberi tőkébe. KJK. Bp., 1983.] (ám!) „… elmulasztjuk a tőke megkülönböztetését a jövedelemtől, ott ahol a legfontosabb lenne ez a megkülönböztetés…. ama pótolhatatlan tőke esetében, amelyet az ember nem megtermelt, hanem csak talált, és amely nélkül mit sem tehet, … sokkal nagyobb az a tőke, amelyet nem az ember hozott létre, hanem a természet, és mi még azt sem ismerjük föl, hogy ez is tőke. Ezt nagyobbrészt mára már riasztó mértékben feléltünk.” [Schumacher, E.F.: A kicsi szép. KJK. Bp., 1991.]

  21. „Az EU szilárdan elkötelezett a kiegyensúlyozott gazdasági növekedésre és árstabilitásra, a versenyképes szociális piacgazdaságra, a magas szintű oktatásra és társadalmi haladásra és a környezet erőteljes védelmére és javítására alapozott fenntartható fejlődés iránt.” [EUROSTAT: Measuringprogresstowards a more sustainable Europe Sustainabledevelopmentindicatorsfor EU. EC, 2005.] (és tovább, másutt) „Az EU – 2006.-ban felülvizsgált – fenntartható fejlődési stratégiája (EU SDS) a fenntarthatóságra vonatkozóan nyújt hosszú távú keretet, amelyben a gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió és a környezetvédelem kéz a kézben járnak és támogatják egymást.” [EU, EC: Mainstreamingsustainabledevelopmentinto EU policies: 2009 Review of ES SDS Com. (2009.) Brussels]

  22. „Történeti méretű válság küszöbére érkeztünk (…) Az emberi társadalmak alapvető struktúrái (…) a pusztulás szélére kerültek (…) Nem tudjuk, merre megyünk (…) Ha a múltra vagy a jelenre építjük a harmadik évezredet, akkor kudarcot vallunk majd. És a bukás ára, vagyis a társadalmunk megváltoztatásának az alternatívája: a sötétség.” [Eric Hobshawm: A rövid XX. Század története 1914 – 1991.]

  23. Nyilvánvalóvá vált, hogy a bizonytalanságok, a fokozott kockázatok és a nyitott kérdések újabb korszakába léptünk. „A kockázati társadalom” korszakába. [Ulrich Beck] „A meglepetés és a bizonytalanság világába.” [Donald H. Rumsfeld] „A globális dzsungelbe. A zűrzavar korába.” [Stanley Hoffmann] „A globális kapitalizmus válságába.” [Soros György] „Kaotikussá váló történelembe. [Richard Cohen]

  24. Civilizációnk működtetése fenntarthatatlannak bizonyulhat az erőforrások korlátossága miatt, és/vagy a környezet kihívásaihoz való alkalmazkodás képtelensége miatt. Jóllehet óriási hatású környezeti és gazdasági változások zajlanak a globális térben, egyelőre nem arányos evvel sem a megelőzés, sem az adaptáció mértéke, bár a társadalom figyelme fokozódó mértékben fordul a jövő felé. Ugyanakkor megváltoztatása, működtetése nem látszik elérhetőnek abban az érték- és célképző intézményrendszerben, amelynek döntési technikái fokozódó mértékben mutatkoznak alkalmatlannak azon problémák megoldására, vagy legalább kezelésére, amelyeket maguk hoztak létre és termelnek bővítetten újra.” [Bulla, 2007.]

  25. A változásokból adódó kihívásokkal való megbirkózás – szükségképpen – újfajta, sokoldalúan, ha tetszik: multidiszciplináris elemzésekkel alátámasztott stratégiákat igényel(ne), amelyekhez, a társadalmi-ökológiai rendszer (SES) túléléséhez nélkülözhetetlen a diverzitás jelentőségének fölismerése, hogy a SES rezilienciája megőrizhető legyen.

  26. „Rendszerelméleti szemlélettel úgy is fogalmazhatunk, hogy fenntartható az a társadalom, amelynek vannak olyan információs, szociális és intézményi mechanizmusai, amelyek folyamatosan ellenőrzik azokat a pozitív visszacsatolási hurkokat, amelyek a népesség és a (technikai, anyagi) tőke (és a fogyasztás [BM]) exponenciális növekedését okozzák.” [Meadows et al: A növekedés határai harminc év múltán. Kossuth Kiadó, Bp. 2005.]

  27. Reziliens Intézményfejlesztés • Ökológiai szempontból a „resilience egy ökoszisztémának az a képessége, hogy tűrni képes megzavarását anélkül, hogy minőségileg új állapotba kerülne eközben. Fölhasználva ehhez ellenőrző,- javító mechanizmusait, mintegy újjáépítve önmagát.” [Xavier Cazorla et. al. 2007/2008] • Valamely társadalmi,- gazdasági rendszer működését tekintve azonban [BM] e fogalom tartalma: az előrelátás képessége, az hogy integrált terveket, forgatókönyveket tud készíteni a természeti környezet és a társadalom (=civilizáció) együttműködése, kölcsönhatásai elemzése, (és így) veszélyei minimalizálására, várható következményei előnyösebbé tételére. Az ilyen rendszernek tehát nem szerkezete változatlan, hanem újjáépítésének képességét kell megőriznie, azt, hogy >>megtanulja<< a változásokhoz való alkalmazkodást. Azt a képességét őrizze meg, hogy új, a hátrányok (következményeinek) csökkentését egyszersmind az előnyök fölismerését és alkalmazását támogató működési szabályokat, ellenőrzési,- visszacsatolási szervezete(ke)t tud létrehozni.

  28. Rezilienciens intézmény(fejlesztés) A reziliencia (= intelligens alkalmazkodás), a természeti és technoszféra együttműködése képessége, a civilizáció(nk) – belátható ideig tartó – működtetése megtanulásának (a) képessége és ehhez: • új értékrenden alapuló célok kitűzése, a társadalmi támogatás megszerzése; • együttműködés, együtt-tervezés, - demokratikus - vélemény- és akaratformálás, valamint kifejezés és érvényesítés helyi – regionális (országos és nemzetek-feletti) méretekben • ennek megfelelő intézmények, továbbá ezek együttműködésének kialakítása és fenntartása; • a természeti és civilizációs szféra együttműködése struktúráinak és infrastruktúráinak létrehozása, működtetése, karbantartása és fejlesztése.

  29. Ezzel szemben: Elegendő az infrastruktúra rendszerek előkészítése során a következmények sokoldalú kölcsönhatás elemzéseinek el – nem – végzésére gondolni. Amikor az „üzleti terv” megelőzi a koncepciót. Olyan ügyekben, amelyek generációkat, érintő kényszerelkötelezettségeket hoznak létre, rajzolnak föl. Az infrastruktúrák, benne a K+F+I struktúrák rigidek, drágák és nehezen változtathatók, miközben évtizedekre meghatároznak térszerkezeteket és környezeti erőforrás-használati lehetőségeket. Továbbá alapvető feltételeit jelentik a vulnerabilitás csökkentési képesség fölépítésének.

  30. Összegzés, Következtetések A közösségek és gazdasági rendszereik adaptivitásának növelése nem új, ám mindenképpen más paradigma-rendszerben való tájékozódást igényel és döntéseket föltételez eltérést korábbi gondolkodási sablonjainktól. A fenntartható növekedés skolasztikus fölfogása megfoszt az innováció mozdító erejétől amely pedig maga a társadalmi, gazdasági, kulturális rendszer, röviden civilizációink resilienciája: önmaga fejlődésének tanulóképessége annak érdekében, hogy fönnmaradjon.

  31. „A Kapitalizmus lényege, hogy nem a szabadpiac, a „laissez-faire”, hanem az innováció, érdekes munka, kezdeményezőkészség és teljesítménytudat … a munkatermelékenység szakadatlan javulása.” [Edmund S. Phelps, Columbia University. Nobel-díj 2006.]

  32. Ajánlások Tudományos és politikai körökben a biológiai és a kulturális sokféleség még mindig szigorúan két külön létező diszciplináris terület. Ez nagymértékben akadályozza, hátráltatja annak megértését, ahogyan a különböző ökológiai és kulturális komponensek, a biokulturális sokféleség kölcsönhatása megjelenik, kifejezésre jut a folyamatosan változó társadalmi-gazdasági trendekben és feltételek között. Az ökokulturális sokféleség, a kulturális táj alkalmazásának koncepcióját a politika formáló agendák részévé kell(ene) tenni. A sokféleség környezeti, társadalmi, gazdasági innovációt és a rezilienciát támogató előnyét integrálni volna szükséges a fenntarthatósági politikák, stratégiák és cselekvési programok tervezetébe és az alkalmazásba vétel (implementálás) során; nemzetközi, országos, regionális és lokális szinten és méretekben egyaránt.

  33. …”az ökológiai rendszerkonfliktusok rendszerelvű, komplex értelmezést és kezelést, illetve tudatos felkészülést igényelnek… a jó környezetgazdálkodási megoldások csak több tudományág – természet (élet) és társadalomtudományok – és a mindenkori hatalmi intézmények együttes és koordinált erőfeszítései eredményeként születhetnek meg.” [Magas, I.: Kapitalizmus felülnézetből – a piacok és a természet logikája. Aula Kiadó, Bp. 2002.]

  34. KöszönömMegtisztelő Figyelmüketbulla@sze.hu

More Related