1 / 15

Reprezentációelméletek

Reprezentációelméletek. 7. Nyelv, beszéd, diskurzus. Nyelv és diskurzus. A ‘ diskurzus’ a kortárs társadalomtudomány egyik alapfogalma.

peri
Download Presentation

Reprezentációelméletek

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Reprezentációelméletek 7. Nyelv, beszéd, diskurzus

  2. Nyelv és diskurzus • A ‘diskurzus’ a kortárs társadalomtudomány egyik alapfogalma. • A diskurzus olyan specifikus kommunikatív esemény, amely magában foglal társadalmi cselekvőket (beszélő/író és hallgató/olvasó szereplőket), akik sajátos körülmények között (hely, idő, társadalmi szituáció) részt vesznek egy közös, kommunikatív cselekvésben, amelynek nem-verbális, ún. metakommunikatív aspektusai is vannak. • A diskurzus alapvetően nyelvi aktusok végrehajtása és kölcsönös cseréje a kommunikáció résztvevői között.

  3. Nyelv és diskurzus • A diskurzus a 20. sz. 80-as éveitől Jürgen Habermas a kommunikatív cselekvés elméletéről írott munkája (1962, ill. magyarul 1971), A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása c. írása nyomán került a társadalomtudományok, elsősorban a szociológia érdeklődésénekelőterébe. Habermas szerint a nyelvben sajátos kötőerő rejlik: aki mond valamit, kijelentésével egyúttal mintegy garanciát is vállal a mondottak igaz voltáért, elköteleződik mellettük (v.ö. még Polányi Mihály: Személyes tudás,1994), ill. ilyen látszatot kelt. A nyelvi közlés ui. igazságképes, mivel reprezentál, a világra vonatkozó kijelentések tehetők benne. Az emberek más emberek feletti hatalmának ezért egyik legfontosabb módja, ha rá tudják kényszeríteni másokra a világ állapotára vonatkozó kijelentéseiket. A diskurzuselemzés egy fő célja az ilyen típusú, ideologikus megnyilvánulások vizsgálata is.

  4. Nyelv és diskurzus A kommunikatív cselekvés elméletének előzményeiként említhető: • A filozófia nyelvi fordulata: a logikai pozitivizmus, az ideális tudományos nyelv keresése a Bécsi Kör (Schlick, Carnap, Ayer) a 20. sz. 30-50-es éveiben. Céljuk a nyelv megtisztítása az értelmetlen (csak látszólag jelentésteli), ideologikus, metafizikai elemektől. • Az analitikus filozófia, a mindennapi nyelv elemzése és a már korábban említett beszédaktus-elmélet (Austin, Searle). Eszerint nem csak a szavak puszta jelentését kell figyelembe venni a beszéd, a diskurzus értékelésekor, hanem azt a tágabb fizikai és társadalmi környezetet is, amelyben a nyelvi megnyilvánulás történik. (Így pl. az, hogy „Ígérem, hogy eljövök.” nem egyszerűen egy igaz/hamis állítás, hanem egy aktus: egy morálisan is értékelhető kötelezettség vállalása.)

  5. Nyelv és diskurzus • A filozófia nyelvi fordulatának talaján álló diszkurzív megközelítés szerint a nyelv nem csak közvetítő, nem csak jelentésadó, reprezentatív funkciója van, hanem egyben a kommunikátorok társas viszonya, interakciója és közös valóságkonstruálásának eszköze. • A diskurzuselemzés három fő területe: • A diskurzus mint interakció, cselekvésorientált megközelítése. • A diskurzus a természeti és társadalmi viszonyokat illető reprezentatív funkciójának elemzése. • A diskurzus, a beszéd valóságkonstruáló szerepének, és egyúttal konstruált jellegének elemzése. Minden vonatkozásra számos példa hozható fel: a köznapi beszédből is pl. címek, rangok használata, eltérő köszönések, narratívákban pozitív és negatív konnotációjú leírások használata.

  6. Diskurzuselemzés Mindhárom területen belüli kutatásoknak van: episztemológiai (ismeretelméleti) és ontológiai dimenziója is. • Episztemológiai: pszichológiai és logikai vonatkozásban. A megismerésben játszott szerep vizsgálata. A tudás előállításának, elfogadásának/elfogadtatásának, tárolásának/rögzítésének és átadásának folyamata a vizsgálat területei. • Ontológiai: a diskurzusban reprezentált és konstruált természeti és társadalmi valóság (valóságkép, világkép) tudományfilozófiai elemzése. A természet-, ill. társadalomtudományok alapvető elképzeléseinek, és ezek diszkurzív interakciókban való fenntartásának kérdései a vizsgálat területei. (A természetfelfogásban szerepet játszó tényezőkről egy későbbi előadásban még lesz szó.)

  7. Diskurzuselemzés • A diskurzus, a beszéd nyelvi aspektusának az említett 3 megközelítés: cselekvésorientáció, reprezentáció és konstruktivitás szerinti diszciplináris vizsgálata. • A beszéd mint interakció és cselekvés: szociolingvisztika, kultúr-antropológia, etnometodológia. • A diszkurzív nyelvhasználat mint individuális és szociális, identitásképző, közösség- és énreprezentáció: szociálpszichológia, pszicholingvisztika, etológia, antropológia. • A nyelvkritikai diskurzuselemzés (CDA) a diskurzus társadalmi valóságkonstruáló szerepét, mindenek előtt az ideológiai vonatkozásokat vizsgálja: szociológia, tudomány- és tudás-szociológia. A továbbiakban ezek rövid jellemzését adjuk.

  8. Diskurzuselemzés 1.1. A szociolingvisztika: Szakít azzal az aszociális, formális és univerzalisztikus nyelvfelfogással, amely (mint korábban említettük) N. Chomsky nevéhez fűződik. A szociolingvisztika a nyelvhasználat pragmatikai aspektusát és szociológiai dimenzióját vizsgálja (Bernstein kezdeményezi a 70-es években). Összefüggéseket állapít meg a társadalmi státusz és a nyelvhasználat módja között, pl. hogy: • bizonyos grammatikai hibák: a magyarban ilyen a „suk-sük”-özés, • a beszéd kontextusfüggősége: az ún. kidolgozott vagy nem kidolgozott kódban való beszéd, • az érzelmi töltetű szavak erős használata stb. és a szociális helyzet között szoros összefüggés áll fenn.

  9. Diskurzuselemzés 1.2. A beszédetnográfia a kultúrantropológia részeként: A Sapir-Whorf hipotézisre építve az újabb kutatásokban Dell Hymes nyomán azt vizsgálja, hogy a beszédmódok sokfélesége milyen szimbolikus jelentéssel és jelentőséggel bír a közösségi kommunikáció fenntartásában és alakításában (pl. a „szent” és a „profán” beszéd, a sértő és barátságos nyelvhasználat). 1.3. Az etnometodológia: Azokat a folyamatokat és technikákat kutatja, amelyek segítségével az emberek az őket körülvevő világot értelmezik és kölcsönhatásba lépnek vele. Azokat a kategóriákat és módszereket vizsgálja, amelyeket a közösség, a társadalom tagjai a közösen elfogadott világértelmezések összehangolásában a diskurzus révén használnak (pl. tabuk, viselkedési normák a diskurzusban). (Az etnometodológiai módszert a modern tudományos tevékenység kutatásában használja pl. Latour és Woolgar 1979. Erről még egy későbbi előadásban lesz szó).

  10. Diskurzus-elemzés 1.4. A társalgáselemzés: A ’90-es évek új fejleménye (H. Sacks 1992.): a beszédmódok nemek (gender, férfi/nő), életkor (öreg/fiatal), szubkultúrák (pl. punkok, yuppik, rockerek) és intézmények (hivatalok, cégek) szerinti különbözőségét vizsgálja és elemzi. 2.1. A diskurzus pszichológiája: pszicholingvisztika A ’70-80-as években körvonalazódott és érdeklődése fókuszába a nyelvi rendszer mentális reprezentációja került. A nyelvi struktúrák belső, pszichológiai (racionális-logikai és emocionális) jellemzőivel foglalkozik (v.ö. Pléh 1980). Kísérleti módszerekkel vizsgálja a szociális kontextus nyelvhasználatra s ezzel az attitűdökre, érzelmekre, memóriára, gondolkodásra gyakorolt hatását. (Pl. az előítéletes beszéd, a környezet befolyásoló hatása a diskurzusra, sztereotípiák, nyelvi panelek használata stb.)

  11. Diskurzuselemzés 2.2. A beszéd szociológiája: szociálpszichológia A diskurzus csoportképző szerepét vizsgálja. A közös nyelvhasználat mint az összetartozás értelmi, érzelmi tényezője jelenik meg. A nyelv és a beszédmód szemantikai standardizálásának eszközeként vizsgálja a közösségi, csoportviselkedés pszichológiai összetevőit és hatását az individuális viselkedésre, mentalitásra. Az individuális és a kollektívában való viselkedés különbségei és ezek kifejeződése a diskurzusban, valamint hatása az ön-identitásra. Pl. rasszista beszédmód értelmi érzelmi hatásai; nyelvi megnyilvánulás ellenséges közegben, tömeg előtti beszéd stb.(lásd László J.: Bevezetés a narratív pszichológiába, 2005).

  12. Diskurzuselemzés 3.1. A kritikai nyelvészet: A diszkurzív nyelvhasználatnak a társadalmi egyenlőtlenségek reprezentálásában és fenntartásában játszott szerepét vizsgálja. (Alapítói: Kress, Fowler, Hodge, a ’70-es években.) Ezzel megnyitja az utat a társadalomkritikához: a nemi, gazdasági és szociális egyenlőtlenségek finomabb, globális és lokális szintű elemzéséhez is. Pl. Fairclough (2005) összehasonlítja egy kelet- és egy nyugat-európai nemzetstratégiai kiadvány nyelvezetét, és jellemző különbségeket állapít meg a konkrét/absztrakt, specifikus/általános stb. dimenziók mentén.

  13. Diskurzuselemzés 3.2. A társadalmi tudat és az ideológia kritikai elemzése: A ‘társadalmi tudat’ (gesellschaftliches Bewusstsein) és a ‘tudatformák’ (vallás, művészet, tudomány) a 19.sz.-ban Marxnál kap hangsúlyos kifejtést, különösen az ideológiai vonatkozásokban (v.ö.: A németideológia). Marx az ideológiát hamis tudatnak minősítette. Az újabb (70-80-as években megjelenő) társadalmi tudat (social cognition, social imagery) vizsgálódások (Th.van Dijk, Woodak) szerint a társadalmi tudat a társadalmi berendezkedésnek, a csoportok kapcsolatának elfogadott reprezentációit jelenti. „A kognitív hatalmat a meggyőzés, a színlelés vagy a manipuláció eszközeivel vagy más stratégiai eszközökkel gyakorolják azért, hogy valakinek az érdekei miatt megváltoztassák mások gondolkodását” (Th. van Dijk, 2000).

  14. Diskurzuselemzés Az ideológia általánosságban a társadalmi csoportok érdekei és céljai, valamint társadalmi tudatai közötti érintkezési felület, egy társadalmi csoport tagjai által közösen elfogadott szociális reprezentációk alapja és kerete. Lehetővé teszi a csoport (réteg) tagjai számára, hogy a világot hasonlóan lássák, hiedelmeiket összehangolják, aszerint, hogy mi jó és mi rossz (erkölcsi és érzelmi tekintetben is), mi helyes és mi helytelen számukra. Legitimálja a fennálló társadalmi rendet és benne a csoport helyét és szerepét (életmódját). Döntő szerepet játszik a ‘mi’ és az ‘ők’ reprezentációjában. A pozitív és a negatív ‘másik’ reprezentációjában a szociális polarizáció jelenik meg. Ezt a nyelv szemantkai szintje fejezi ki.

  15. Diskurzuselemzés Az ideológia egyfajta virtuális valóságot konstruál: olyannak láttatja a természeti és társadalmi valóságot, ami ezek újratermeléséhez, fenntartásához vezet. Magyarázatot és igazolást nyújt a fennállóra, annak elfogadását erősítve, erkölcsileg és érzelmileg legitimálva azt. Az ideologikus diskurzus valóságkonstruáló társadalmi cselekvés. Pl. • a vallásos ideológia isten által elrendeltnek állítja be a társadalom adott struktúráját (király, nemes, közember stb.) • a modern pártideológiák a társdalom helyzetét (gazdasági, szociális) állapotát diszkurzív eszközökkel (média, rendezvények, plakátok) érzelmileg töltött virtuális valóságként jelenítik meg (lásd még: Némedi /szerk./: Modern szociológiai paradigmák, 2008).

More Related