1 / 35

Környezeti folyamatok modellezése A szennyeződés terjedés elemei

Környezeti folyamatok modellezése A szennyeződés terjedés elemei. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖKI BSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc. ELŐADÁS ÁTTEKINTÉSE. A szennyező anyagok transzportja Advekció Diffúzió Diszperzió Szorpció Bomlás A transzport-egyenlet.

moesha
Download Presentation

Környezeti folyamatok modellezése A szennyeződés terjedés elemei

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Környezeti folyamatok modellezéseA szennyeződés terjedés elemei KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖKI BSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc

  2. ELŐADÁS ÁTTEKINTÉSE • A szennyező anyagok transzportja • Advekció • Diffúzió • Diszperzió • Szorpció • Bomlás • A transzport-egyenlet HEFOP 3.3.1.

  3. Szennyező anyagok transzportja • Az oldott anyag transzport-folyamatainak következtében kialakuló szennyezőanyag-koncentráció időbeli változását a konvekció, a diszperzió, az adszorpció és a degradáció (bomlás) mértéke határozza meg. • A vízben oldható szennyezőanyagok terjedését két alapvető folyamat határozza meg: egyfelől a konvekció (advekció), amely a fizikailag vagy kémiailag oldott anyagok pórusokban való tömeges áramlását; másfelől a diszperzió, amely a szennyezőanyag térbeli szóródását jelenti. A szóródást kémiai illetve fizikai folyamatok okozhatják. Eredete részben a diffúzióra, amely a különböző töménységű, sűrűségű oldatok között a részecskéknek a különbség kiegyenlítődéséig tartó mozgása, részben a szivárgási sebesség lokális eltérései következtében kialakuló mechanikai diszperzióra vezethető vissza. HEFOP 3.3.1.

  4. Szennyezőanyag-mérleg • Tekintsük a porózus közeg egy elemi kockáját x, y, z koordinátarendszerben úgy, hogy annak oldalai merőlegesek a koordináta tengelyekre. Legyenek a térbeli szennyezőanyag-áramot leíró fluxusvektor komponensei Fx, Fy és Fz. A kémiai anyagmérleget figyelembe véve az elemi kockában tárolt anyagmennyiség időbeli megváltozásának egyenlőnek kell lennie az elemi kockába - időegység alatt - be- és kilépő fluxusok előjeles összegével. • Az elemi térfogatba belépő anyagfluxusok: • Az elemi térfogatot elhagyó anyagfluxusok: Míg az elemi kockában tárolt anyagmennyiség változását a belépő és kilépő fluxusok különbsége határozza meg: HEFOP 3.3.1.

  5. Advekció Az oldott anyagok vízzel való együttes tömeges áramlását advekciónak, illetve a hőtanból kissé helytelenül átvéve konvekciónak nevezzük. (konvekció: hőmérsékleti különbségek hatására létrejövő mozgási folyamat; advekció: a potenciálos - és a hőt kizáró - erőtér által létrejött mozgási folyamat. Az advektív szennyezőanyag- áram a közegbeli v átlagos áramlási sebesség és a C koncentráció szorzata, azaz: ahol M a szennyezőanyag kémiai mennyisége és t az eltelt idő. HEFOP 3.3.1.

  6. Szennyezőanyag szóródása - diffúzió HEFOP 3.3.1.

  7. Szennyezőanyag szóródása - diffúzió • A térbeli kémiai potenciál-különbségek hatására létrejövő tömegáramot, melyet Fick I. törvénye ír le, diffúziónak nevezzük. A koncentráció-különbségek hatására létrejövő diffúziót közönséges diffúziónak, míg az elektromos potenciál- vagy hőmérséklet-különbségek okozta anyagáramokat kényszerdiffúziónak nevezzük. Fick I. törvénye értelmében a diffúzió miatt kialakuló kémiai anyagfluxus három komponense - porózus közegben - az alábbi formában írható fel: • ahol Deff az effektív (vagy látszólagos) diffúzió-állandó, amelynek értéke porózus közegben kisebb, mint a vizes közegben mért D0 diffúzió-állandó. HEFOP 3.3.1.

  8. Effektív diffúzió állandó • Az effektív diffúzió-állandó egyenesen arányos a vizes oldatban mért diffúzió-álladóval és fordítottan a tortuozitással. A tortuozitás értéke porózus közegben általában 1,25 és 5 között változik a szemcseméret-eloszás és a szemcsék érintkezésének módja függvényében. Tömény oldatok, valamint viszkózus anyagok esetén az adszorpció mértékét meghatározó negatív adszorpciós tényező, valamint a viszkozitási faktor tovább csökkenti az effektív diffúzió-állandó értékét. • Minthogy az effektív diszperzió-állandót csak a felsorolt, nagy bizonytalansággal terhelt szorzótényezők ismeretében lehet meghatározni, a transzportmodellek a szennyezőanyagok szóródását általában ún. transzverzális és longitudinális diszperzivitási értékekből számítják. HEFOP 3.3.1.

  9. Effektív diffúzió állandó • A transzportmodellezési gyakorlatban az effektív diszperzió-állandót a Gillham-féle formulával szokás meghatározni. De ez csak kisméretű általában laboratóriumi kísérletek követésére használt. • D0 a vizes oldatban mért diffúzió-állandó •  a víztartalom térfogat %-ban, a fázisos összetétel v jelzőszáma •  a tortuozitás (labirintus-faktor, tekervényesség) •  a negatív adszorpciós szorzótényező (1) •  a viszkozitási faktor (1) • Kd a megoszlási együttható HEFOP 3.3.1.

  10. Effektív diffúzió állandó • A diffúzió-állandó szigorú értelemben véve nem tekinthető állandónak, mivel értéke kis mértékben függ a koncentrációtól (Shaw, 1986), és erősen függ a hőmérséklettől, hiszen mint azt a laboratóriumi vizsgálatok bizonyították értéke 5oC-on mintegy fele a 25 oC-on mért értékének. Filep (1988) szerint az ionok effektív diffúziós együtthatóját befolyásolja továbbá a közeg nedvességtartalma, illetve a közeg szerkezete, pórusméret-eloszlása (illetve az ezektől függő labirintus-hatás). HEFOP 3.3.1.

  11. Néhány anyag vizes oldatban mért diffúzió állandója 25 oC-on HEFOP 3.3.1.

  12. Mechanikai diszperzió • A mechanikai diszperzió - egyes szerzők szerint hidraulikai diszperzió - jelenségét az áramlási sebesség nagyságának és irányának változása okozza a porózus közegen belül. • A mechanikai diszperzió a szivárgási sebesség nagysága és sebessége lokális eltéréseinek következtében alakul ki. A diszperzió következtében adott mennyiségű szennyező anyag a felszín alatti víz egyre nagyobb térfogatelemében egyre kisebb koncetrációban van jelen. A mechanikai diszperziót a pórusokban a szemcsék falától mért távolság függvényében változó nagyságú szivárgási sebesség, az eltérő méretű pórusok között kialakuló sebesség-különbségek, és az időben és térben eltérő hosszúságú szivárgási útvonalak okozzák. HEFOP 3.3.1.

  13. Szennyezőanyag szóródása – diszperzió(hidrodinamikai diszperzió) HEFOP 3.3.1.

  14. Szennyezőanyag szóródása – diszperzió (makrodiszperzió) • A mechanikai diszperzió egy speciális esete az úgynevezett makrodiszperzió, amikor az egymástól eltérő hidraulikai tulajdonságokkal jellemezhető földtani képződményekben kialakuló egymástól eltérő áramlási sebességek okozzák a szennyezőanyag szóródását, diszperzióját. HEFOP 3.3.1.

  15. Szennyezőanyag szóródása – diszperzió Homogén az áramlási sebességtérben (a víz szivárgása x irányú) a diszperzív fluxusok: HEFOP 3.3.1.

  16. Mechanikai diszperzió • Perkins és Johnston(Perkins-Johnston, 1963) a mechanikai diszperziós tényező laboratóriumi vizsgálatai során a tapasztalati összefüggést állapították meg, ahol d a közegre jellemző mértékadó szemcseátmérő [m], v a szivárgás átlagos sebessége [m/s]. A képlet összhangban van azzal a ténnyel, hogy alacsony szivárgási sebesség esetén a mechanikai diszperzió elhanyagolhatóan kicsi lehet. • A D diszperziós tényezőt a Vízügyi Műszaki Segédlet (VMS-299-83)nomogramok alapján javasolja meghatározni. A feltételezett hidraulikai helyzetben az egy- vagy kétdimenziós áramlási térben az áramlás iránya megegyezik az x koordináta tengellyel, így a szennyezőanyag szóródását csak a DL longitudinális és DT transzverzális diszperziós tényező (vagyis a Dx és Dy tényezők) határozzák meg. A logitudinális diszperziós tényezőt a pórusbeli áramlási sebesség és a d mértékadó szemcseátmérő függvényében nomogramról olvasható le. HEFOP 3.3.1.

  17. Mechanikai diszperzió A leolvasáshoz szükséges mértékadó szemcseátmérőt a talaj szemcseeloszlásától függően kell meghatározni. • Mivel a longitudinális diszperziós tényező nagysága egyenesen arányos a molekuláris diffúzió állandóval, így a leolvasott DL diszperziós tényező értéke minden további, ismert molekuláris diffúzióállandójú anyagra átszámítható. HEFOP 3.3.1.

  18. Mechanikai diszperzió • A transzverzális diszperziós tényező meghatározása DL értéke és a Peclet-szám (Pe) ismeretében történik. A Peclet-szám a konvektív és diszperzív-diffúziv tömegáramok arányát jellemzi. Amennyiben Pe értéke kicsi, a konvektív tömegáramok hatása elhanyagolható, a diffúzió és diszperzió okozta szóródás a domináns transzport-folyamat. Nagy Peclet-számok esetén a diffúzív-diszperzív anyagáramok hanyagolhatók el. A Peclet szám Ahol a szivárgási sebesség, dm a mértékadó szemcseátmérő és DM a molekuláris diffúzió-állandó. HEFOP 3.3.1.

  19. Szennyezőanyag megkötődése - szorpció • Az adszorpció a szennyezőanyag porózus közeg felületén történő reverzibilis megkötődését jelenti. Ez a folyamat a modellezett tér anyagmérlegében úgy jelenik meg, mint egy időben állandóan változó forrás vagy nyelő, függően attól, hogy az adott koncentrációviszonyok között a megkötődés (adszorpció), vagy a szennyező anyag oldatba jutása (deszorpció) a jellemző. • Az adszorbeált és deszorbeált anyagmennyiségek egyensúlya: • ahol C a pórusfolyadék koncentrációja [M/L3], a szennyezőanyag koncentrációja a talajban [M/Mszáraz talaj], ρb a porózus közeg testsűrűsége [M/L3], a Θtérfogatszázalékban kifejezett víztartalom [-] (amely telített közegben egyenlő a hézagtérfogattal) és V a teljes vizsgált térfogat. HEFOP 3.3.1.

  20. Adszorpció • A fentiek alapján a szorpciós folyamatok miatt egy adott V térfogatban a koncentrációváltozás miatt bekövetkező kémiai anyagmennyiség megváltozását a következő matematikai alakban írhatjuk le: • Ha feltételezzük, hogy az adszorbeált anyag mennyisége és a pórusfolyadék egyensúlyi koncentrációja egyenesen arányos egymással, azaz az adszorpció lineáris, akkor a Kd megoszlási együttható (amennyiben eltekintünk a hőmérséklet-változástól) állandónak tekinthető. HEFOP 3.3.1.

  21. Adszorpciós izotermák • A gyakorlatban előforduló esetek egy részében (például nehézfémeknek az agyagásványokon való megkötődése esetén), ha az oldott anyag koncentrációja nagy, ezért az áramlás során erősen változik, ez a feltétel nem teljesül, azaz a pórusfolyadék egyensúlyi koncentrációja nem egyenesen arányos a megkötött anyagmennyiséggel. Ilyen esetben a megkötődő anyagok mennyiségét adszorpciós izotermák segítségével jellemezhetjük. A vizsgált komponensnek a pórusfolyadékban, illetve a megkötő felületen való megoszlási viszonyát kvázi-egyensúlyi helyzetben, állandó hőmérsékleten egy előre meghatározott koncentrációintervallumban mérjük. A kapott eredmények adják a szorpciós izoterma tapasztalati pontjait. E pontokra adott matematikai formában felírható görbéket illesztünk, amelyek közül a gyakorlatban leggyakrabban a Freundlich és a Langmuir izotermákkal találkozhatunk. HEFOP 3.3.1.

  22. Freundlich izoterma • A Freundlich izotermák esetén az emelkedő koncentrációval exponenciálisan növekszik a megkötődő anyagmennyiség, azaz: • ahol K a koncentrációtól függően változó megoszlási együttható, és A és N Freundlich-állandók. HEFOP 3.3.1.

  23. Freundlich izoterma • A Freundlich-izoterma elsősorban akkor írja le jellemzőbben a szorpciós folyamatokat, amikor uralkodóan egy ionkicserélődési folyamatról van szó, azaz a megkötött felületen nagy számban „A” ionok kötődtek meg, amelyek egy „B” ion koncentrációjának függvényében részben „B” ionokra cserélődnek ki. Ebben az esetben a koncentráció növekedésével fokozatosan nő a megkötött, "A"-ról „B”-re cserélt ionok száma, amit jól leír a Freundlich-izoterma folyamatosan emelkedő és nem határértékhez tartó görbéje. Ebben az esetben a nagymennyiségű ellenion miatt elhanyagoljuk a felületi koncentrációváltozást. HEFOP 3.3.1.

  24. Langmuir izoterma • A Langmuir izoterma esetében arra vagyunk tekintettel, hogy a megkötő felület véges és ezen meghatározott mennyiségű szorpcióra alkalmas belépési pont található. Éppen ezért a megkötődő anyagmennyiség egy telítési határértékhez közelít. Ebben az esetben a megkötött anyagmennyiség hiperbolikusan közelít ehhez a telítési határértékhez a koncentráció emelkedésével: • ahol K állandó. HEFOP 3.3.1.

  25. Langmuir izoterma • A Langmuir-izoterma inkább „üres” szorpciós helyek feltöltődése esetén alkalmazható, vagy ha elhanyagoljuk a deszorbeált anyag koncentrációváltozását. Ekkor adott számú felületi megkötésre alkalmas hely létezik a rendszerben, amelyek a koncentráció növekedésével exponenciálisan fogyni kezdenek, amit jól követ a Langmuir-izoterma határértékhez közelítő jellege. A valóságban mindkét felvázolt folyamat a rendszerekben jelen van, ezért a két folyamat aránya határozza meg azt, hogy vajon melyik izoterma írja le jobban egy adott rendszer viselkedését. • A nem lineáris adszorpció esetén a Kd megoszlási együttható helyett az adszorpciós izotermák alapján az aktuális koncentrációértéknek megfelelően számított Kd értéket kell időről időre változóan behelyettesíteni, amely megfelel az izoterma adott koncentráció értéknél vett deriváltjával. HEFOP 3.3.1.

  26. Nemideális szennyezőanyag-transzport • A szennyező anyagok felszín alatti transzportját az advekció és diszperzió mellett számos mechanikai (fizikai), kémiai és biológiai folyamat befolyásolja HEFOP 3.3.1.

  27. Nemideális szennyezőanyag-transzport • Azon közegekben, amelyekre törések, vetődések jelenléte jellemző, az azok mentén történő felszín alatti vízáramlás domináns, a folyamatok leírására nem alkalmazható porózus közegbeli áramlásra felírt modell. A vízáramlás és ezzel együtt a szennyezőanyag-transzport elsődlegesen a törések és vetődések mentén történik, és nem a kőzetben, így leírására inkább a 1D modell alkalmas. Alapvetően két megközelítést alkalmazunk a jelenség jellemzésére: • A töréseket, vetődéseket tartalmazó kőzetet ekvivalens porózus közegként kezeljük; • A töréseket, vetődéseket elkülönítve kezeljük, ahol a törésvonalakat párhuzamosaknak tekintjük, és az egyes töréseket a töréshálózat részeként írjuk le. • A porózus közeg heterogenitása szintén hozzájárul az ideális transzport-folyamatoktól való eltéréshez. A heterogenitás a hidraulikai és transzport jellemzők térbeli változékonysága, amely a geológiai tulajdonságok természetéből ered. Az egyébként homogén, izotróp formációban jelenlévő eltérő hidraulikus vezetőképességgel jellemző lencsék például jelentősen módosítják a felszín alatti szennyezőanyagok mozgását, eloszlási profilját. HEFOP 3.3.1.

  28. Nemideális szennyezőanyag-transzport • A szennyezőanyag-transzport leírását, előrejelzését tovább bonyolítja egy nemvizes folyadékfázis jelenléte. A vízzel nemelegyedő szerves folyadékhalmazállapotú anyagok külön fázist képeznek a vizes fázis mellett, amelyet az utóbbitól eltérő sűrűség és viszkozitás jellemez. Ennek megfelelően a vizes fázisnál nagyobb sűrűségű nemvizes fázis (pl.: klórozott szénhidrogének) az alatt helyezkedik el, míg a kisebb sűrűségű (pl.: kőolaj-származékok) felette. • A transzport-folyamatokat a gravitációs erő és a hidraulikus nyomás határozza meg. Az első esetben a nemvizes fázis migrációja nagymértékben függ a felszínalatti rétegződéstől, különösen a kis áteresztőképességű zónák eloszlásától, amelyek határként viselkednek, míg a másodikban a talajvízszint meredeksége meghatározó, és a nemvizes fázis laterálisan szétterül annak a felületén. A vizes fázisnál nagyobb sűrűségű nemvizes fázis migrációja lefelé történik, függetlenül a hidraulikus gradiens irányától még akkor is, ha az felfelé mutat. A vízzel nem elegyedő fázis vízben oldott részét képező víztest jellemzően sokkal nagyobb térfogatot tesz ki, mint maga a vízzel nem elegyedő fázis, azonban a szennyezőanyag koncentráltan az utóbbiban van jelen. HEFOP 3.3.1.

  29. Bomlás • A bomlási folyamatok a szennyezőanyag degradációjához, mennyiségének időbeli csökkenéséhez vezetnek. Bár a bomlás két alapvető típusa a kémiai bomlás és a radioaktív bomlás jellegében alapvetően különbözik egymástól, a szennyezőanyagok terjedésének modellezésekor mégis azonos matematikai formában vehetők figyelembe, melynek algebrai alakja: • ahol λa bomlási állandó. HEFOP 3.3.1.

  30. Transzport-egyenlet HEFOP 3.3.1.

  31. A konvektív transzport, a diffúzió és a mechanikai diszperzió okozta anyagáramok összevetése a szivárgási sebesség (szivárgási tényező) függvényében (ROWE, 1987) HEFOP 3.3.1.

  32. ELŐADÁS ÖSSZEFOGLALÁSA • A vízben oldható szennyezőanyagok terjedését két alapvető folyamat határozza az advekció (konvekció) és a diszperzió. • A térbeli kémiai potenciál-különbségek hatására létrejövő tömegáramot diffúziónak nevezzük. • A hidrodinamikai diszperzió jelenségét az áramlási sebesség nagyságának és irányának lokális mikro-változásai okozzák a porózus közegen belül, mely a szennyezőanyag szóródásához vezet. • Az adszorpció a szennyezőanyag porózus közeg felületén történő reverzibilis megkötődését jelenti. • A talajtanban a szorpciós folyamatokat szorpciós izotermákkal írják le. • A bomlási folyamatok a szennyezőanyag mennyiségének időbeli csökkenéséhez, degradációjához vezetnek. HEFOP 3.3.1.

  33. ELŐADÁS ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEI • Sorolja fel és jellemezze a szennyeződés terjedés elemeit! • Mi a diffúzió? • Mit mond ki Fick I. törvénye? • Mit fejez ki a transzport-egyenlet? HEFOP 3.3.1.

  34. ELŐADÁS Felhasznált forrásai Szakirodalom: • Domenico, P.A., Schwartz, F.W. (1998): Physical and Chemical Hydrogeology. John Wiley & Sons, Ivd. p. 494. • Fetter, C.W. (2001): Applied Hydrogeology, Macmillan College Publishing Company. p. 633. • Filep Gy. (1988): Talajkémia. Budapest, Akadémiai Kiadó. • Freeze, R.A., Cherry, J.A. (1979): Groundwater. Englewood Cliffs, New Jersey, Prentice-Hall. p. 604. • Kovács B. (2002): Vízkészlet-modellezés. In: Tamás J., Kovács B., Bíró T.: University of Debrecen, Debrecen. ISBN 963 472 657 7. További ismeretszerzést szolgáló források: • Kresich, N. (1996): Quantitativ Hydrogeology. • Kovács B. (2004): Hidrodinamikai és transzportmodellezés I. • Hidrogeológiai Közlöny • Vízügyi Közlemények • Földtani Közlöny • Hydrogeology Journal • Water Resources Research HEFOP 3.3.1.

  35. KÖSZÖNÖM A FIGYELMÜKET!KÖVETKEZŐELŐADÁS CÍME:A transzport-egyenletmegoldási módjai • Következő előadás megértéséhez ajánlott ismeretek kulcsszavai: advektív és diffúzív transzport, kalibráció Előadás anyagát készítették: Dr. Lénárt Csaba egyetemi docens Nagy Ildikó egyetemi tanársegéd HEFOP 3.3.1.

More Related