1 / 50

LSD

LSD.

Download Presentation

LSD

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. LSD

  2. Az LSD vagy lizergsav-dietilamid egy erőteljes hatású, a természetben előforduló anyagokból kémiai úton előállított hallucinogén hatású vegyület. Az 1960-as években egy átlagos adag LSD hatóanyagtartalma 250-300 mikrogramm volt, nagyjából egy homokszem tömegének egytized része. Manapság ez a hatóanyagtartalom 70-150 mikrogrammra csökkent[forrás?]. Ahhoz, hogy az LSD hasson, minimum 20 mikrogramm hatóanyag szükséges. Albert Hofmann Először Albert Hofmann szintetizálta 1938-ban az anyarozsból (rozson élősködő gombafaj) kivont lizergsavból, és ő írta le hatását is egy véletlen mérgezést követően 1943-ban. Ezután 1966-os betiltásáig pszichoterápiás alkalmazására történtek kísérletek, azonban az USA War On Drugs politikája következtében ezek a kísérletek megszűntek, noha jelentős eredményeket hoztak például az alkoholizmus vagy a heroin-függőség kezelésében. Napjainkban kezdték csak újra ezeket a kísérleteket . Ennek ellenére napjainkban az egész világon illegális.

  3. Az LSD tulajdonságai Az LSD érzékeny az oxigénre, az ultraibolya sugárzásra és a klórra. Száraz és sötét helyen évekig eltartható. A tiszta LSD színtelen, szagtalan és kicsit kesernyés. Általában szájon át veszik be; mivel egy adag szabad szemmel szinte láthatatlan, ezért vékony papírra impregnálják, kockacukorra vagy zselatinra kenik. Hatásai Az LSD hatását nagyban befolyásolhatják a bevétel előtti események, a lelkiállapot, a környezet, és a bevett drog mennyisége. Az LSD 8-14 óra hosszat fejti ki hatását: az érzékelés, az érzelmek, az emlékezet és a tudat „kitágítását”. Ezenkívül gyakran okoz víziókat, például geometriai mintákat, mozgó tárgyak mögött „nyomokat”, és rengeteg féle színt. Az LSD nem okoz a szó szoros értelmében vett hallucinációkat; ehelyett az illúziók, az álmodozáshoz hasonló látomások és a megszokott dolgok, tapasztalatok megjelenése, jelentése változik meg. Nagyobb adagoknál felléphetnek keresztezett élmények, színek hallása, hangok látása. Az LSD hatására hosszútávú vagy maradandó személyiségváltozás is bekövetkezhet. A perforált bélyeg elterjedt módszer az LSD drogként való terjesztésére.

  4. Álomszövők Arany öntudat Veszélyei • Pszichikai függőséget alakíthat ki, azonban mivel rövid távon a tolerancia nagyon nagy, erre kevés a reális esély. Fiziológiás függőséget (addikciót) nem okoz. • Legveszélyesebb mellékhatása az un. flashback, amely az egyszeri használat után évek múltán is bármikor jelentkezhet. • Használótól függően hozzájárulhat a lappangó pszichés betegségek felszínre töréséhez (skizofrénia, paranoia, pánikbetegség, halálfélelem, ön- és közveszélyes magatartás ). Timothy Leary szerint a legkevésbé veszélyes kikapcsolódás, ugyanis a set-re és setting-re való odafigyeléssel a legtöbb mentális veszély jelentősen csökkenthető. 8.rész

  5. 1938-ban Albert Hofmann, a svájci Sandoz Company vegyésze, miközben egy rozson élosködo gombafaj, az anyarozs (Claviceps purpurea) gyógyhatású vegyületeit próbálta elkülöníteni, az anyarozsból nyerheto lizergsavat különféle alkaloidákkal párosítva eljutott a 25. ilyen kombinációhoz, a lizergsav-dietilamidhoz (LysergSäure Diethylamide), amely az LSD-25 kódnevet kapta. A szer hallucinogén hatása csak 1943-ban derült ki, amikor Hofmann további vizsgálódások céljára újraszintetizálta az LSD-t, és a kikristályosítás során valamiképpen a szervezetébe került egy kisebb mennyiség. Miután hitetlenkedő kollégáinak beszámolt az élményeiről, a Sandoz több munkatársa is kipróbálta magán a drogot, és alapos kutatások után a szert kísérleti céllal terjeszteni kezdték, Delysid néven. Elsosőrban pszichiátereknek ajánlották, mint hathatós segítséget a páciensek védelmi mechanizmusainak lebontásában, illetve a korai emlékek felszínre hozatalában. • A drog körül hamarosan széleskörű publicitás bontakozott ki, számos pszichiáter számolt be arról, hogy sikerrel alkalmazták a szert pácienseik, alkoholisták, ópiátfüggők vagy bűnözok kezelésében. Egyes orvosok úgy gondolták, az LSD hatása nagyon hasonlít a skizofréniás és paranoiás páciensek rohamaihoz, így kiváló eszközt nyújt ezen állapotok tanulmányozásához (innen származik a "pszichotomimetikus", azaz "pszichózist mímelő" kifejezés). A CIA is foglalkozott az LSD-vel, mint lehetséges igazságszérummal.

  6. Nemsokára megjelentek a nem orvosi célú felhasználás első jelei is: tudósok, költők, írók, a beatnemzedék tagjai, köztük Aldous Huxley, Allen Ginsberg és Ken Kesey is kipróbálták a szert, közülük többen be is számoltak élményeikrol. Huxley két könyvet is szentelt a pszichedelikus élménynek (Az észlelés kapui, Menny és pokol), utolsó regénye, az Island pedig egy utópikus társadalomról szól, amelynek életében nagy szerep jut a "moksha-medicinának", amely egy pszichedelikus hatású gomba. A 60-as években hirdette meg Timothy Leary, a Harvard egyetem ex-pszichológusa a "turn on, tune in, drop out" mozgalmat, ezzel párhuzamosan beköszöntött a hippikorszak, és az LSD elterjedt egész Amerikában, nagy hatást gyakorolva az irodalomra, a művészetekre és általában az egész társadalomra. • Hamarosan nyilvánvalóvá váltak a drog kontrollálatlan fogyasztásának veszélyei: egyre több fogyasztó került a klinikákra a rosszul sikerült utazások, az ún. "bad tripek" következtében, és előfordultak a szer hatása alatt elkövetett öngyilkosságok is (egyesek azt hitték, repülni tudnak és kiugrottak az ablakon, mások sebesen száguldó autókat próbáltak megállítani - sikertelenül). A 60-as évek közepén - nagyrészt a média által közvetített ellenpropaganda hatására - a szert betiltották. • A hippimozgalom elcsendesülésével az LSD népszerűsége is csökkent, sokan úgy gondolják, ma már nem is tekinthető jelentős tényezőnek a drogok világában. Ennek ellenére a 90-es évek új zenei irányzatainak (pl. acid house, goa trance) megjelenésével és a régiek (pszichedelikus rock) újjáéledésével, továbbá a misztikum, az alternatív tudatállapotok iránti igény növekedtével az LSD is újra előretört.

  7. Eloállítása. • Az LSD-hez ma leginkább „bélyeg” formájában lehet hozzájutni, de előfordulhat más alakban is (folyadék, zselatin, cukorka, stb.) A "bélyeg" egy kb. 0.5x0.5 cm-es itatóspapír darabka, amelyet LSD-vel itatnak át. A papírra valamilyen ábrát vagy ábrákat (Buddha, napocska, nagy láb, varázsló, spirál, törpe, cica, superman, yin-yang, stb.) nyomtatnak. Az amerikai bélyegek kb. 100 mikrogramm, az európaiak 100-250 mikrogramm LSD-t tartalmaznak (de előfordulhatnak alacsonyabb és magasabb dózisok is). A pontos adagról általában sem a dealernek, sem a fogyasztónak nincs tudomása, bár néha a dealer "bepróbálja" magának az anyagot, és figyelmezteti a vásárlókat a várható erősségre. A drog illegális eloállításából adódóan a szer szinte sohasem tiszta, az LSD-hez amfetaminszármazékokat vagy más drogokat kevernek. Fogyasztás. • A szer szájon át fogyasztható, a bélyeget rendszerint a nyelv alá helyezik, vagy nyelvvel a szájpadlásra nyomják, így a drog a nyálkahártyán keresztül közvetlenül a véráramba, majd az agyba jut. Intravénás adagolásra is volt már példa (bár ez egyáltalán nem jellemző). Hatás. • Szájon át fogyasztás esetén kb. egy-másfél (esetleg két) óra alatt "jön be", maga a trip (LSD-utazás) átlagos dózis esetén 8-12 óráig tart (néha tovább), ezt követi egy kb. egy napig tartó reintegráció (a használó újra alkalmazkodik a mindennapi valósághoz). Az enyhe befolyásoltság érzete több napig, sőt hetekig, hónapokig is eltarthat. A hatás intenzitása és időtartama az elfogyasztott dózistól és a fogyasztó érzékenységétől függ, egyes személyekben már 20-30 mikrogramm is érzékelhető hatást vált ki.  

  8. A hatás minőségi jellemzői csaknem teljes egészében a set-en és a setting-en múlnak. A set a drogot használó személy belső állapotát, személyiségjegyeit, kulturális hátterét, emlékeit, várakozásait, drogokkal kapcsolatos korábbi tapasztalatait, világnézetét jelöli. A setting a külso körülményekre vonatkozik: hol bonyolítják le a tripet, kik vesznek részt rajta, mi történik az utazókkal a trip alatt, hallgatnak-e zenét, ha igen, milyet, stb. Fiziológiai hatások. • A drog legjelentősebb hatásait a központi idegrendszerben fejti ki. A pontos mechanizmus még nem ismeretes, de kapcsolatos az agy egyik neurotranszmitterével, a szerotoninnal. Az LSD-nek általános aktiváló hatása van: éberré tesz, megszünteti az alvásigényt, befolyásolhatja a légzést, illetve a mozgáskoordinációt. Gyakran előfordulnak az alábbi testi tünetek: a pupillák kitágulása, gyors szívverés, magas vérnyomás, verejtékezés, emelkedett testhőmérséklet, remegés, magasabb vércukorszint, lúdbőrzés, pirulás, gyakori vizelési inger, fejfájás (nyomás a fejben), ritkán rosszullét vagy hányás. A toxikus adag rendkívül nagy, voltak használók, akik 1250 bélyegnek megfelelő mennyiséget is átvészeltek. A használatból eredő veszélyek tisztán pszichikai eredetűek.

  9. Pszichikai hatások • Pszichikai hatások A trip jellege, mint már korábban volt róla szó, szinte teljes mértékben a set és a setting függvénye. Egy pszichedelikus szernek teljesen eltéro hatása lehet egy vallásos jellegű rituálén, mint egy rockkoncerten vagy egy orvosi kísérletben. Az LSD használók beszámolóin kívül nincsenek megbízható statisztikai adatok arra vonatkozólag, hogy a negatív reakciók az illegális felhasználók körében milyen gyakorisággal fordulnak elő. Bár végeztek kísérleteket a célból, hogy konkrétan meghatározzák az LSD hatásait, ezek a próbálkozások nem jártak sikerrel, mert a kísérleti személyek reakciói szinte mindig a kísérletet lefolytató kutatók személyes meggyőződését, várakozásait tükrözték. Ahol a kutatók meg voltak győződve a szer viszonylagos biztonságáról, csak nagyon kevés "bad trip" fordult elo. Ellenben ahol azzal a céllal folytatták le a vizsgálatot, hogy kimutassák a szer veszélyességét, a kísérleti személyek többsége negatív élményeket élt át. • Az LSD ritkán vált ki hallucinációkat, jobban illene rá az "illuzinogén" kifejezés. Az LSD utazó nem lát olyan dolgokat a környező világban, amelyek nincsenek ott (hallucinációk), többnyire csak a létező dolgokat észleli másként (illúziók), azaz a percepció jellege változik meg. Gyakran előfordul az időérzékelés befolyásoltsága: az utazó számára percek, másodpercek is óráknak tűnhetnek, így mind a kellemes, mind a kellemetlen élmények időtartama - szubjektíve - rendkívüli mértékben meghosszabbodhat (ami egy bad trip esetén elég kellemetlen).

  10. A bad tripek elkerülése. A kellemetlen élmények leggyakoribb oka az, hogy az utazó nem képes átadni magát az élmény sodrásának, és kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy a szer "magával vigye". Ennek a tiltakozásnak kifinomult formái vannak: az utazó megpróbál a realitásba kapaszkodni, mindennapi rutincselekvésekbe, sémákba menekülhet, irányítani próbálja a tripet, stb. A szakképzett pszichiáterek azonnal észlelik, hogy mire megy ki a játék, a használó maga azonban sokszor nincs is tudatában annak, hogy vissza akarja tartani az élményt. • A bad tripekhez vezető leggyakoribb okok: a megőrüléstől, illetve a haláltól való félelem, a személyiség mélyén megbúvó szexuális konfliktusok, a büntetéstől való félelem, illetve az egyén valós vagy képzelt személyes problémái. A megőrüléstől való félelmen viszonylag könnyű úrrá lenni, általában elegendő tudatosítani a használóban, hogy a trip legkésőbb x óra múlva véget ér és utána minden visszaáll az eredeti állapotba (x értéke a dózistól függ, átlagosan 8-12 óra, de kitolódhat). A halálfélelmet nem igazán lehet legyűrni, itt csak egy dolog segíthet, ha az utazó vállalja a "halált" (és reménykedik a valószínű visszatérésben). A (feltételezett) halálba való tudatos belépés egyébként eléggé embert próbáló feladat.

  11. Anekdoták szerint voltak már olyan LSD utazók, akik nem tértek vissza a tripjükrol, bár ezek az esetek kevéssé dokumentáltak és a halál pontos okát rendszerint nem tisztázták. Stanislav Grof, az LSD kutatásának egyik atyja, aki több ezer LSD-kísérletet folytatott le különböző páciensekkel, csak egyetlen olyan esetet említ, ahol minden külso hatás nélkül az egyik kísérleti személy hirtelen meghalt. Ha valaki ilyen problémával kerül szembe (úgy gondolja, hogy visszafordíthatatlanul meghalt), ajánlom, vegye fontolóra Descartes mondását: "Gondolkodom, tehát vagyok." (Bár ha az utazó tripje során épp átlépett egy párhuzamos univerzumba, és "biztosan" tudja, hogy az előzőben az élete véget ért, még ez sem biztos, hogy megvigasztalja. :-) A parák természete. • Röviden parának nevezik azokat a paranoid gondolatokat, amelyek örvényszerűen beszippantják a használót, és lekötik az agyát. Ilyenkor az utazót csak a para tárgya foglalkoztatja, mindent ennek a tükrében néz. A parákat az utazó a végtelenségig képes továbbfuzni, pillanatok alatt egész elméleteket képes gyártani arról, hogy mi miért van úgy, ahogy van, felsőbb hatalmak milyen titkos konspirációja készül ellene, stb. Jól kiépült para esetén majdnem minden, ami az utazóval történik, jól beillesztheto a gondolatrendszerbe, látszólag minden a parát igazolja. Szinte minden para az illető személyiségének valamely alapvető konfliktusára vezethető vissza, a para ezt modellezi, jeleníti meg képszerű, élményszerű formában (emiatt van az, hogy a kiegyensúlyozott emberek ritkábban paráznak). Ha az utazó képes szembenézni a paráival, és le tud hatolni a gyökerükig, akkor "átláthat a szitán", felismerheti a para okát, és akár fel is oldhatja ezeket a konfliktusokat (ha ez valakinek sikerül, az gyakran mélyreható pozitív változásokat okoz az illető életébe.

  12. Példák parákra. "Megorülés-para": a használó úgy érezheti, hogy a lába alól csúszik ki a talaj, a gondolatai szétszállnak, és nem képes őket összefogni, röviden "kezd elindulni a teljes orültség felé vezető úton", és az ép esze, sot, esetleg az élete (vagy az egész emberiség élete - nem vicc!) múlhat azon, képes-e "kimászni", visszatartani az élményt. (Az LSD hatása alatt BÁRMI átélhető úgy, mintha létező valóság lenne.) Másik példa: az utazó egyszer csak úgy találhatja, hogy túl gyorsan dobog a szíve. Elkezdi figyelni a szívritmusát, erre az elkezd exponenciálisan gyorsulni, majd - ha az utazó nem rémül halálra - a "végtelenbe gyorsul" és a szív "megáll" (ez jól példázza azt, hogyan működik a parákon való túllépés: ha itt az utazó beparázik a szívritmusa miatt, és próbálja lassítani azt, stb. akkor nagy valószínűséggel benne marad a parában, a para "elmélyül", ellenben ha hagyja, hogy a dolog megtörténjen, akkor a para "kifutja magát", majd elenyészik és a trip megy tovább). • A bad tripek kezelése. • Ha az utazó bekerül egy "paraörvénybe", először is tudatosítania kell magában, hogy mi történik. Ha ez eljutott a tudatáig, akkor két dolgot tehet: egyrészt belemehet a parába ("lássuk, mi lesz"), ezt sokszor a félelem miatt szinte lehetetlen megvalósítani (azonban ez a legjobb módszer, mert így az utazó eljuthat a para gyökeréig, és az a megismerés által elveszíti erejét), másrészt megpróbálhatja elterelni a figyelmét a para tárgyáról ("majd legközelebb"), ez nehéz dolog, de koncentrációval megvalósítható. A figyelem elterelésében hathatós segítséget jelenthetnek a társai (ha vannak), illetve valamilyen mozgalmas, "utazós" zene.

  13. Az LSD befolyása alatt lévő személynek jelentős mértékben megnő a szuggesztibilitása (befolyásolhatósága). Ha valaki parázik, az észérvek általában nem hatnak rá (pillanatok alatt ki tud találni valamit, ami érvényteleníti az érveket). Célszerűbb ismételten megnyugtatni afelől, hogy nincs semmi baj (mindenféle egyéb magyarázkodás nélkül), arra biztatni, hogy menjen tovább, olvadjon fel az élményben, stb. Az ilyen jellegű segítség akkor a leghatékonyabb, ha az utazó bízik a segítő(k)ben, és meleg, baráti, támogató hangulat veszi körül. • Nagyon fontos, hogy az utazó biztonságban érezze magát a trip alatt. Legjobb, ha van vele legalább egy személy, a guide (vezető), aki jól ismeri az LSD hatását, és vigyáz rá, nehogy baj történjen. Egyedül utazni nagyon kockázatos dolog, legalábbis addig, amíg az utazó alaposabban meg nem ismerkedett a drog hatásaival. • Flashbackek. • Jól dokumentált jelenség, hogy az LSD utazást követő hónapok során, sot évek múltán is váratlanul újra "beugorhat" a trip, és egy rövid időtartamra (max. pár perc) a használó újra átélheti a drog hatását. A trip teljes intenzitású felidéződése nagyon ritkán fordul elő, a flashbackeket inkább az erőteljes érzelmi hullámzás, a "biztos talaj megingása", esetleg a látómezo eltorzulása jellemzi. Nem tisztázott, hogy mi okozza ezeket a jelenségeket, de bizonyos események, mint pl. az eros érzelmi megrázkódtatás növelik a bekövetkezés valószínuségét. Más drogok (pl. marijuana) fogyasztása szintén válthat ki flashbacket.

  14. Magzat- és kromoszómakárosodás. • Az LSD-t fogyasztó terhes anya véráramából a szer a méhlepényen (placentán) át bejut a magzathoz is. Volt már rá példa, hogy LSD-fogyasztó anya gyermeke születési rendellenességgel jött a világra. Bár nincsenek egyértelmű bizonyítékok a szer magzatkárosító hatására, használatát a terhesség ideje alatt célszerű elkerülni (ez minden más drogra is igaz). Tolerancia, függőség. • Az LSD fogyasztását követően azonnal kiépül az erős tolerancia, amely 3-4 napig tart, utána eltűnik. Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban bevett újabb adagnak nincs, vagy csak jelentéktelen a hatása. Ha a tolerancia megszűnt, a régi adag ismét kiváltja ugyanazt a hatást, tehát nincs szükség az adag folyamatos emelésére. Vannak használók, akik "negatív toleranciáról" számolnak be: a tanulási folyamat eredményeként kevesebb szer is elég ugyanazon hatás eléréséhez. • Fizikai függőség az LSD-vel szemben nem épül ki, még hosszan tartó, rendszeres használat esetén sem. A pszichikai függőség veszélye természetesen fennáll. Súlyos LSD-fogyasztásnak minősül, ha valaki a drogot a tolerancia megszűnése után egyből újra fogyasztja (hetente 1-2 alkalom), ez idővel komoly mentális zavarokhoz vezethet. A fogyasztás gyakoriságát, mintáit meghatározza a szer használatának célja is (vallásos, spirituális élményekre, önmegismerésre való törekvés, avagy hétvégi bulikon, partykon való feloldódás, élvezeti célok).

  15. LSD és más drogok. • Az LSD használói rendszerint cannabist, esetleg más pszichedelikus drogokat (pl. varázsgombát) is fogyasztanak. Az LSD és a többi pszichedelikus szer között kereszt-tolerancia áll fenn (a tolerancia fennállása idején nem csak az LSD, hanem más pszichedelikumok hatása is lecsökken - kivéve a cannabisét, amelynek gyökeresen eltéro a hatásmechanizmusa). Gyakori az LSD keverése MDMA-val (Ecstasy), ezt angolul "candyflipping"-nek hívják. Összefoglalás. • Az LSD nem gyerekjáték. A pszichedelikus szerek nemcsak a mennybe, hanem a pokolba is elvezethetik az utazót. Talán nem volt felesleges ennyire kihangsúlyozni a bad tripeket, a parákat, tehát a trip negatív oldalát. Ha ugyanis a drogot esetleg kipróbálni vágyó olvasó agyába (a set-be) beépülnek ezek a lehetőségek, jóval nagyobb a megnyilvánulásuk valószínűsége is. Ha valaki úgy megy bele egy LSD-tripbe, hogy "nem lesz semmi baj", akkor nagy valószínűséggel nem is lesz. Ha viszont úgy kezd neki, hogy "előre elhatározom, hogy szembenézek a paráimmal, átélem oket, stb.", akkor valószínúűleg kap is az utazás során parákat, hogy szembenézhessen velük. Tehát a trip tartalmát - mint erről már korábban szó volt - tulajdonképpen az utazó maga generálja. Ha valaki félreteszi az előítéleteit, és hajlandó mindent úgy befogadni, ahogy az elé tárul, kategorizálás, rendszerezés, analizálás, racionalizálás nélkül, pusztán szemlélődve, akkor kisebb az esélye, hogy rossz élményben legyen része. • Egy trip során az utazó könnyen arra a következtetésre juthat, hogy mindaz, amit az LSD-ről összeírtak, gondoltak, amit a használó olvasott róla, egyáltalán, minden vele kapcsolatos emberi kigondolás csak szubjektív próbálkozás valami felfoghatatlan megértésére, "realitásba" szögezésére, és nincs igazi értéke; az elméletek a trip világában nem használhatók. Ez a felismerés nagyon sokat segít, mivel lehetővé teszi, hogy az utazó valóban félretegye minden lexikális ismeretét, előítéletét, és csak a jelenre, a jelenben átélt dolgokra koncentráljon.

  16. „Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg, Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz, Tőled kaptam, majd meghaltam, ...” Az LSD apró tabletták formájában mikrotrip elnevezéssel is kapható. Utazás… LSD bélyegek

  17. A kábulat rabságában Heroin

  18. A heroin az opiátok népes családjába tartozik, amely család a mák növény által termelt nedv szárított változatától, az ópiumtól kapta nevét. Ennek finomított változatai a morfin és kodein. Ezekből kémiai módosításokkal további opiátok nyerhetők, melyek közül a legismertebb függőséget okozó szer a heroin. A rabságba húzó kábítószerek közös tulajdonságai, hogy az általuk gerjesztett kellemes érzéseket hanyatló lelki állapottal kísért egyre kellemetlenebb érzések követik. A heroin és más opiátok olyan, az agyban található kémiai anyagok (endorfinok, enkefalinok) álcáját öltik magukra (lásd keretes cikk), melyek eredetileg gátolják a fájdalomérzet kialakulását. Hatásukra az agyban örömérzés alakul ki. Ezen anyagok nagy mennyiségben termelődnek, akkor is, amikor számunkra élvezetes elfoglaltságot végzünk, tornászunk vagy akár szeretkezünk (természetes eufória). A heroin és más opiátok becsapva a szervezetünket, ugyanezen pozitív érzéseket hozzák létre, de ellentétben a "belső opiátokkal", amiket a szervezetünk termel, ebben az esetben egy olyan tolerancia alakul ki, amely mind több és több szer bejuttatását igényli ahhoz, hogy valóban örömet váltsunk ki magunkból. Ha egy ilyen felspannolt állapotba jutott személy elfelejti bejuttatni magának a megfelelő kábítószert, akkor kíméletlenül jelentkeznek a megvonási tünetek, ami mérhetetlen boldogtalanság érzéssel és depresszióval jellemezhető. A megvonási tünetek körülbelül öt-hét napig tartanak intenzívebben, majd szépen lassan kezdenek elmúlni. Sokszor igen nagy probléma, hogy a mind és mind több anyag iránti vágy hevében a túladagolás rendkívül könnyen előfordul. Ennek lehetőségét növeli az is, hogy a fogyasztó sohasem lehet biztos abban, hogy mennyire tiszta a kábítószer.

  19. Legtöbbször, ha a használó a megszokottnál tisztább szerből a szokásos mennyiséget adja be magának, akkor igen hamar jelentkezhetnek nála a túladagolás tünetei. Lassan csökken légzésének hatékonysága. A szapora, fulladozó légzés a tüdőbe történő folyadék beáramlásnak köszönhető. A fokozódó oxigénhiány következtében a vér belilul, ami az ajkak elszíneződésében a legszembetűnőbb. A pupillák pontszerűvé szűkülnek, és szívelégtelenség lép fel. A halál oka általában fulladás. • Az intravénás drogosokat nem csak a túladagolás bármikor fennálló veszélye fenyegeti, hanem a közös tűhasználat segítségével kívülről bekerülő korokozók is. Ennek során számos fertőzéssel kerülhet szembe a szervezet, melyek között akadnak olyanok, melyekre ez idáig nem sikerült gyógymódot találni. A fertőzések közül az AIDS esetében kóros immunhiányos állapot lép fel, melynek során fokozatosan leromlik a szervezet védekezőképessége. Végső stádiumban már a legegyszerűbb megfázás is végezhet a pácienssel, de leggyakoribbak a különböző bakteriális és gombafertőzések, melyek egészséges egyénnél még tüneteket sem okoznak. A Hepatitis B és Hepatitis C halálos kimenetelű májkárosodáshoz vezethet. Az injekciózás helyén felületi és mélyebbre hatoló fertőzések (pl.: bőr, izom és vénák begyulladása) jöhetnek létre, melyeket a bőr felszínéről bekerülő baktériumok okozhatnak. Ennek során sokszor nagyon nehezen gyógyuló sebek, fekélyek keletkeznek. Ugyancsak halálos kimenetelű lehet a szív belső burkának és billentyűinek fertőződése. Ennek során ugyancsak a bőrfelszínről a tű segítségével bejutott baktériumok a vérárammal eljutnak a szívbe, és ott megtelepedve zavarják annak normális működését. Így billentyű zavarok, szívroham és halál következhet be. Fertőzések hatására csont és ízületi gyulladások, valamint tüdőgyulladás is kialakulhat. A kábítószer vérbeni feldúsulása a vesék és a szemek visszafordíthatatlan károsodásához vezethet.

  20. A heroin története i.e. 3400 Az ópiumot szolgáltató mák eredetileg alsó Mezopotámia vidékéről származik. A sumérok az öröm növényének (Hul Gil) nevezték. Az asszírokon és babilóniaiakon keresztül került Egyiptomba. i.e. 1300 A thébai főváros mellett kiterjedt és híres mákföldek virágoztak. Az ópium kereskedelem IV.Thutmose, Akhenaton és Tutankhamen uralkodása alatt érte el csúcspontját. Ebben az időben a Földközi-tengert átszelve a föníciaiak segítségével jut el Európába, Görögországba és Karthagóba. i.e. 1100 a magukat tenger embereinek nevező ciprusiak szintén aktív szerepet játszanak az ópium termesztésében és kereskedelmében. ők használták először a mákgubó felsebzésére használatos jellegzetesen görbített végű kést. i.e. 460 Hippokratész, az orvoslás atyja felemeli hangját az ópium mágikus tulajdonságokkal való felruházása ellen, ugyanakkor méltatja annak gyakorlati hasznosságát. Kiemeli érzéstelenítő és vérzéscsillapító hatását, illetve javasolja belső "nyavalyák", nőgyógyászati problémák és járványok leküzdésére. i.e. 330 Nagy Sándor seregei cipelik be magukkal az ópiumot Perzsia földjére és Indiába. i.e. 400 Arab kereskedők révén Egyiptomból Kínába is eljut a drog. 1300-as é. Az inkvizíció évei alatt Európából majd 200 évre eltűnik az ópium, mivel minden, ami keletről származott, az ördöggel volt kapcsolatban. 1500 A Kelet-kínai-tengeren hajózó portugál tengerészek ismertetik meg a kínaiakkal az ópiumszívás "rituáléját", amit eleinte a kínaiak romboló és bűnös dolognak tartanak.

  21. 1527 A reformáció hullámai visszasodorják Európába az ópiumot. A hermetikus orvostudomány atyja, Paracelsus révén bekerül az orvosi gyakorlatba. Az elsődlegesen fájdalomcsillapításra használt fekete pirulák (A halhatatlanság kövei) citromlé és "arany kivonat" mellett ópiumot tartalmaznak. • 1600 Perzsiában és Indiában mind szélesebb körben dívik az ópium ételbe vagy italba keverésének szokása. Portugál hajósok Makaón keresztül egyre nagyobb mennyiségben szállítják a drogot Kínába. • 1606 I. Elizabet brit királynő hajói is beállnak az ópium kereskedelembe. • 1700 Holland hajósok indiai ópiumot szállítanak Kínába és elterjesztik az ópium szívás szokását. • 1729 Yung Cheng kínai császár megtiltja az ópium szívását és házi árusítását, kivéve orvosi céllal. • 1750 A Brit Kelet Indiai Társaság kisajátítja magának India ópiumtermő területeit, majd teljes felügyelete alá vonja a Kínába irányuló exportot. • 1753 Linné a botanika atyja rendszerezi a mák növényt és a Papaver somniferum "álomindukáló" nevet adja neki. • 1767 A Brit Kelet Indiai Társaság által Kínába exportált ópium mennyisége megdöbbentő mértéket ölt. Évente 2000 láda tiszta ópium kerül a Távol-keleti országba. • 1793 A társaság monopóliumot szerez az ópium kereskedelemre. Minden termelőnek megtiltják, hogy konkurens kereskedő cégnek adják el terméküket. • 1799 Kia King kínai császár betiltja az ópium termelését és mindennemű kereskedelmét. • 1800 A brit Levant Company megkezdi az ópium Európába és Amerikába szállítását • 1803 Friedrich Siertuerner felfedezi az ópium aktív komponensét, a morfint (Principum somniferum). Az orvosok ezzel azt hitték, megszelídítették az ópiumot. Megbízhatósága és hatásossága révén az Isten gyógyszere becenevet kapta.

  22. 1800-as évek eleje Jövedelmező "üzletággá" válása lévén többen meggazdagodnak a törökországi ópium Kínába való csempészéséből. • 1821 Megjelenik az első ópiumfüggőségről szóló monográfia: Thomas De Quincey - Egy angol ópiumfogyasztó vallomásai. • 1827 A darmstadti Merck cég elkezdi az ópium ipari mértékű előállítását. • 1839 március 18. Tao-kuang kínai császár az ópiumkereskedelem betiltása végett minden külföldi kereskedőt kötelez árujának beszolgáltatására. Lin Tse-Hsu császári biztos Kantonban brit kereskedőktől hatalmas mennyiségű ópiumot koboz el. Válaszként az angolok hadihajóikkal felsorakoznak Kína partjai mentén, majd kezdetét veszi az első ópium háború. • 1842 Kínát legyőzik, és jelentős hadisarc megfizetésének kötelezettsége mellett Hong Kongot brit fennhatóság alá helyezik. • 1843 Dr. Alexander Wood alkalmazza először a morfint injekció formájában, amit jóval gyorsabbnak, hatásosabbnak talál • 1852 A britek állami monopólium létrehozásával megkezdik az indiai ópium Burmai terjesztését. • 1856 A brit és francia csapatok felújítják Kína elleni ellenséges akcióikat, és kezdetét veszi a második ópium háború. Kína óriási kártérítést fizet és kénytelen legalizálni az országba irányuló ópium bevitelt. • 1874 C.R. Wright angol kutató szintetizálja a diacetilmorfint vagy ismertebb nevén heroint. • 1878 Angliában elfogadják az ópium törvényt. • 1886 A britek megszerzik a Burma ÉK-i részén fekvő Shan államot. Az angolok minden erőfeszítése ellenére az ópium termesztése és csempészete virágzik a sziget déli részén. • 1890 Az amerikai kongresszus adót vet ki az ópiumra és a morfinra. Bulvárlapokban megjelennek az első, álruhába bújtatott drog ellenes kampányok, amelyekben kínai férfiak az ópium bűvös hatását kihasználva rontják meg a jólszituált hölgyeket.

  23. 1900-as évek eleje Brit és francia erők a Dél-kelet Ázsiai régió ópium kereskedelmét ellenőrzésük alá veszik. A Szent James Társaság szorgalmazza, hogy a leszokni akaró morfin függők részére ingyenes heroin tablettákat küldjenek postán. • 1902 Orvosi körökben heves viták zajlanak arról, hogy a heroin tényleg képes-e megszüntetni a morfin függőséget. • 1903 A heroin függőség ijesztő mértékben emelkedik. • 1905 Az amerikai kongresszus betiltja az ópium használatát. • 1906 Kína és Anglia végül szerződésben korlátozza az ópium kereskedelmét. Számos orvos kísérletezik a heroin függőség kezelésével. Az Egyesült Államok kongresszusa a szabadalmaztatott gyógyszerek pontos összetételének feltüntetését kéri. Az opiátok fogyasztása és elérhetősége drasztikusan csökken. • 1909 Amerikai nyomás hatására elfogadják az ópium Kínába történő bevitelének tilalmát. • 1909 Február 1. A Nemzetközi Ópium Bizottság Sanghajban deklarálja az ópium erkölcstelen és ördögi mivoltát. • 1910 150 éves küzdelem után rábírják a briteket az India-Kína ópium útvonal megszüntetéséről. • 1914 december 17. A Harison féle narkotikum törvény célul tűzi ki a kábítószer függőség és felhasználás visszaszorítását. Regisztrálja mindazon orvosokat és gyógyszerészeket, akik narkotikumokat írhatnak fel. • 1923 Az első szövetségi drog hivatal szigorúan ellenőriz minden legális drogforrást. A drogfüggők kénytelenek illegális úton beszerezni élvezeti cikküket. • 1925 A tiltások hatására virágzásnak indul a feketepiac. Az egyik legnagyobb a New York kínai negyedében működő. • 1930 A heroin többsége a sanghaji és tiestini finomítókból kerül az amerikai piacokra. • 1940-es évek eleje A második világháború alatt a szállítási útvonalak nem tudtak zavartalanul működni.

  24. 1948-72 korzikai gengszterek tartják kezükben a piacot a maffia elosztó hálózatának segítségével. A durva török ópiumot marseillei laboratóriumok finomítják, és onnan kerül szét a világ minden tájára főleg az Egyesült Államokba. • 1950-es évek Ahhoz, hogy a kommunizmus ázsiai terjedését megakadályozza, az amerikai kormány olyan törzsekkel paktált le az Arany Háromszögben (Laosz, Thaiföld, Burma), amelyek a kínai határ mentén voltak, zavargásaikkal állandó kellemetlenségeket okoztak a fejlődő Kínának. A nyugati segítség fegyverekben és szállítóeszközökben konkretizálódott, amely utóbbiak egyben az ópium kereskedelmet is szolgálták. Cserébe a villongásokért a nyugatiak elnézték a mák termesztést és az ezzel járó ópiumkereskedelmet, annak ellenére, hogy a heroin jelenléte ugrásszerűen megnőtt az államokban. • 1962 Külső nyomás hatására Burma hivatalosan törvényen kívülinek nyilvánítja az ópiumot. • 1965-70 Az USA-ba irányuló illegális ópiumszállítás megugrásáért CIA-t vádolják, akik hogy segítsenek a vietnami háborúban részt vevő szövetségeseiknek, külön charter járatok segítségével importálják az államokba az ópiumot. • 1973 július 1. Nixon elnök létrehozza a DEA-t (Drug Enforcement Administration), amely gyakorlatilag egy hivatal alá vonja az összes drogokkal foglalkozó szövetségi szervet. • 1970-s évek Csökken a keletről jövő heroin, ami a mexikói nyersópium megjelenését eredményezi. • 1978 Az amerikai és mexikói kormány közös erővel felszámolja a mexikói mákültetvényeket. A keletkező űrt az Irán, Afganisztán, Pakisztán területéről származó illegális heroin tölti be.

  25. A 70-es években derült ki, hogy az emberi agy idegsejtjei (neuronok) felszínükön rendelkeznek olyan molekulákkal (receptorok), amelyek képesek specifikusan megkötni az ópiát drogokat (ópium, heroin, kodein és morfin). Felvetődik a kérdés, hogy az evolúció miért ruházta fel az emberi idegrendszert egy olyan molekulával, amelyre látszólag semmi szükségünk, hiszen nem mondhatnánk, hogy az ópiumfogyasztás olyan jelentős szerepet játszott volna törzsfejlődésünkben. Úgy gondolták tehát, hogy valahol máshol kell keresni a megoldást. Eredetileg valamilyen más funkciója kell, hogy legyen e receptoroknak. Sikerült kimutatni, hogy opiátok receptorhoz kötődő része rendkívül szoros hasonlóságot mutat egy, az agyban található molekulacsoporttal, az endorphinokkal. Az endorphinok az örömérzés molekulái, és az agyban akkor termelődnek, amikor valamilyen stresszel vagy fájdalommal találkozunk. Valójában ezek természetes opiátok a szervezet számára. Felszabadulván valóságos endorphin fürdőben részesítik az idegsejteket, és hozzájuk kapcsolódva tompítják azok működését. Ennek következtében fájdalomcsillapító hatást fejtenek ki. Ugyanakkor kisebb mennyiségben izgatólag is hatnak a neuronokra. Nagy mennyiségű endorphin hatására a szervezeten euphória érzése lesz úrrá, felettébb jól érzi magát és dacol az esetleges fájdalmakkal. Ebből logikusan következik, hogy az endorphin szint stressz, mozgás vagy munka hatására emelkedik. Hatásaként nem csak fájdalmunk csillapodik, hanem örömérzésünk is nő. Az ördögi "testvér", a morfin ugyanoda kapcsolódik, csak azzal a különbséggel, hogy míg a szervezet megálljt tud parancsolni az endorfin termelésének és ezzel az örömérzés mértékét mederben képes tartani, addig a morfin szintjének korlátozása egy olyan élőlény közvetlen irányítása alatt áll, aki maga is szüntelenül az örömet keresi. Így a következményt nem nehéz megbecsülni: függőség. A heroin hatása az agyban 1988 Az új burmai hunta rezsim vezetése alatt megugrik az ópium termesztése. 1990 Egy amerikai bíróság vád alá helyezi Khun Sat a rezsim vezetőjét az Államokba irányuló csempészetért. 1992 A kolumbiai drogbárók is nagy mennyiségű heroint csempésznek az USA-ba. 1993 A thaiföldi hadsereg a DEA segítségével több ezer hektár mákültetvényt semmisít meg az Arany Háromszögben. 1996 A nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező drogkereskedők - Kína, Nigéria, Kolumbia, Mexikó, Burma - tovább folytatják amerikai és európai hadjárataikat...

  26. Speed és Extacy

  27. Az amfetaminok egy fajtája a Speed, melynek hatóanyaga a szintetikus úton előállított amfetamin. A diszkók és különböző partik - rave, trance, house, acid - egyik kedvelt kábítószere. Használata széles körben elterjedt. • A speed fehér, sárga vagy rózsaszín por, tabletta, vagy kapszula. A legtöbbször orron át szívják fel, de előfordulhat, hogy kávéba, vagy más italba keverik. Nagyon ritkán vénásan, feloldva jutatták a szervezetbe. Hatása 10-30 percen belül jelentkezik. Fokozza a szívműködést, az anyagcserét, erős izzadás és felhevülés jelentkezik, mozgáskényszer és szájszárazság lép fel. (Ez okozza egyes szórakozóhelyek hihe-tetlen ásványvíz-fogyasztását, alkoholra ugyanis ilyen állapotban nincs szükség, csak tiszta vízre.) A speed növeli még az agresszivitást, és hallucinációkat is okozhat. Ami a legszembetűnőbb, hogy jelentős testsúlycsökkenést okoz. E hatása miatt 30 évvel ezelőtt az USA-ban háziasszonyok százezrei szedték, mint fogyasztószert. A Speed hiába "csak" diszkó-drog, rendkívül veszélyes lehet, mert fennáll a szívinfarktus vagy az agyvérzés lehetősége. Az ember szó szerint túlpörgetheti magát és ilyenkor azonnali orvosi beavatkozásra van szükség!

  28. Az Ecstasy összefoglaló elnevezése az amfetamint vagy annak kémiailag módosított származékait tartalmazó, biológiai aktivitással rendelkező vegyületeknek. Gyógyszerként orvosi célra sohasem kerültek forgalomba. Főként kedves, játékos figurákat ábrázoló tabletták formájában találhatók meg a kábítószerpiacon. A nem ellenőrzött körülmények között, titkos laboratóriumokban történő előállítás miatt gyakran ismeretlen adalék és szennyezőanyagot tartalmazhat, ezért hatása előre kiszámíthatatlan lehet. (Ebbe az apró, ám nem elhanyagolható tényezőbe már többen belehaltak.) • Az Ecstasy hatása igen hasonló a speed-éhoz, csak lényegesen erősebb érzelmi felhangokkal. Legnagyobb veszélye, hogy kikapcsolja a szervezet védekező mechanizmusait pl. éhség, szomjúság, fáradtságérzés. A fogyasztó meglévő alaphangulatát csak fokozza. Hosszútávú használata máj-, vese-, és agykárosodást okoz. Túladagolása esetén, és a rendkívül intenzív mozgás, tánc miatt – a speed-nél felsoroltakhoz hasonlóan – kimerülés és szívelégtelenség léphet fel, valamint a folyadékhiány kiszáradáshoz vezethet.

  29. A pszichedelikus gombafajták Psilocybe cubensis A mágikus varázsgomba néven elhíresült drog.

  30. A gomba akárcsak a marihuána Hollandiában szintén legálisan beszerezhető. Hatoanyaga a szintetikus drogok közül leginkább az LSD-hez hasonlítható. Hallucinogén drog.

  31. Történelem. • A pszichedelikus gombafajták használata egyidős az emberiséggel. Számos régészeti lelet utal ezeknek a gombáknak a használatára. Afrikai barlangok falain gombafeju, emberszerű lények rajzait találták. A szibériai sámánok kedvelt segédeszköze volt a légyölo galóca (Amanita muscaria), amely megnyitotta elottük az utat a szellemek világába. Közismert az osi dél-amerikai indián törzsek (aztékok, toltékok, maják) vonzódása a "szent varázsgombákhoz", melyeket gyakran használtak vallásos-mágikus szertartásaikhoz. Az aztékoknál külön istene volt a pszichedelikus növényekne: Xochipilli, a virágok istene, a "virágos álmok védelmezoje".A spanyolok, amint meghódították a kontinenst, betiltották a varázsgombák használatát, mivel úgy gondolták, e növények hatása nem lehet más, csak az ördög muve. Az inkvizíció tiltása azonban nem bizonyult hatékonynak, egyes törzsek varázslói még most, a XX. században is használják ezeket a gombákat. Ezek a szertartások a nyugati világ elott rejtve maradtak egészen 1955-ig, amikor R. Gordon Wasson és barátja, Allan Richardson fotográfus mexikói tartózkodásuk során részt vettek egy igazi sámáni szertartáson, ahol maguk is elfogyasztották az indiánok szent gombáját. • Lenyugöző tapasztalataikról a Life hasábjain számoltak be. • A pszichedelikus mozgalom beköszöntével a varázsgombák az LSD-vel együtt széles körben elterjedtek. Albert Hofmann (az LSD felfedezője) 1958-ban különítette el a varázsgombák két fo hatóanyagát, a pszilocibint és a pszilocint, később ezeket a molekulákat mesterségesen is előállították.

  32. A varázsgombák használata napjainkban is él, sokan saját fogyasztásra, otthonukban termesztik oket. Hollandiában a varázsgombák kvázi legálisan kaphatóak az erre szakosodott boltokban (ami kissé meglepo, ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek a gombáknak a hatása lényegében megegyezik az LSD-ével, ami még Hollandiában is illegális). Kémia. A pszichedelikus gombafajták fo hatóanyagai a pszilocibin, a pszilocin, illetve kisebb mértékben a baeocisztin és a norbaeocisztin. Az egyes gombafajokban eltéro ezeknek az anyagoknak a megoszlása. A pszilocin eléggé instabil vegyület, hamar elbomlik (a gomba elszáradásával mindenképp), ezzel szemben a pszilocibin akár évekig is stabil marad (egy 115 éves gombából származó mintában találtak belole egy kisebb mennyiséget). Az emberi szervezetben a pszilocibin pszilocinra bomlik le és ilyen alakban fejti ki hatását. Mindkét anyag a triptaminok családjába tartozik és nagy hasonlóságot mutat az agy szerotonin nevezetu neurotranszmitterével. Pszilocinból a halálos adag az effektív (hatásos) dózis 641-szerese (ugyanez az érték az A-vitaminra 9637, az LSD-re 4816, az aszpirinre 199, a nikotinra pedig 21). A gombák a pszichedelikus hatóanyagokon kívül számos más vegyületet is tartalmaznak, ezek egyes gombafajok esetében mérgezést, rosszullétet okozhatnak.

  33. A leggyakrabban használt pszichedelikus gombafajták a következok: Panaeolus sphinctrinus, subbalteatus (benanosis); Psilocybe baeocystis, caerulescens, cyanescens, mexicana, pelliculosa, semilanceata, stuntzii; Stropharia (Psilocybe) cubensis. Néhányan próbálkoztak már a szibériai sámánok gombájával, az Amanita muscariával (légyölo galóca) is, de ez veszélyes dolog. Az Amanita muscaria nem pszilocibint, hanem gombaatropint, bufotenint vagy muscimolt tartalmaz. Egy másik gyakori amanita faj, az Amanita phalloides (gyilkos galóca) felelos a gombamérgezések jelentos százalékáért, a benne lévo phallidin halálos kimenetelu májkárosodást okoz.

  34. Fogyasztás, tárolás. A friss gomba eheto nyersen (tipikus gombaíze van), rakható pizzára, készítheto belole tea, megszárítva és ledarálva keverheto kakaóporral, stb. de vigyázni kell vele, mert magas homérsékleten a pszichoaktív hatóanyagok lebomlanak. Egyes források szerint a tejtermékek, illetve a kálciumtartalmú ételek nem jönnek ki jól a pszilocibinnel, keverésük veszélyes lehet (az aztékok valószínuleg nem véletlenül böjtöltek a varázsgomba elfogyasztása elott). Ha a gombákat megszárítják, száraz, levegotol és fénytol védett helyen legkevesebb egy évig megorzik hatóerejüket. A szárított gombákat néha porrá orlik, és így keverik bele valamilyen ételbe.

  35. Hatás. • Mind a fiziológiai, mind a pszichikai hatások nagyjából megegyeznek az LSD-nél írottakkal. A hatás elso jelei rendszerint elfogyasztás után 10-20 perccel jelentkeznek: furcsa, vicces dolgok juthatnak a használó eszébe, nagyfokú nyugalom vagy épp ellenkezoleg, jelentos aktivitás léphet fel. Nem sokkal ezután a használó úgy érzi, mintha "katapultálták volna", és elindul "felfelé". Ebben az idoszakban jelentkezhet a rosszullét, ha a gombákat nem rágták el rendesen, vagy ha a pszilocibin interferál valamilyen étellel a gyomorban (a trip elott célszeru böjtölni vagy csak könnyu ételeket enni). Az elfogyasztás után kb. 40 perccel kezdodnek a hallucinációk, lehunyt szemmel kezdenek kivehetové válni a minták, spirálisok, ide-oda mozgó színes "pixelek". 70 perc elteltével az utazó általában már mélyen benne jár a tripben, a legerosebb hatásokat (peak) a 130. perc körül éri el. A visszatérés a 300. perc körül esedékes, az utazó ilyenkor kezd visszaemlékezni arra, ki is o és mit keres a Földön. A trip 6 óra leteltével véget ér, a befolyásoltság érzete azonban napokig, sot hetekig is eltarthat.A friss gombák a pszichedelikus hatás szempontjából jobbak a szárítottaknál (bár ezt egyesek vitatják). Ha a gombákat nem rágják el alaposan (a rostok egyben maradnak), illetve ha a fogyasztó érzékeny a gomba valamelyik alkotóelemére, akkor felléphet enyhe rosszullét. A pszichikai hatásokról eltéroek a vélemények, sokak szerint a gombák "természetesebbek, jobban összekötnek a Földdel", továbbá az élmény finomabb, "lekerekítettebb" és vizuálisabb is, mint az LSD-nél. • „Kirándulás a szellemvilágban... látomások, utazások és lenyugözo mentális hallucinációk... A gomba közvetlen ISDN-kapcsolatot biztosít a földanyához, megbocsátó, finom anyag. Hatása alatt hallod a bolygó énekét és a gomba szellemének hangját. A gomba a természet gyermeke, nem kötodik a Földön élo emberek cselekedeteihez, sorsához. Általa a tested kikapcsolódik az áramkörbol, gyakran el is felejted, hogy egyáltalán létezik. Hat óra - nem túl kevés, nem is túl sok: ideális."

  36. Veszélyek. Akárcsak a többi pszichedelikus szer, a varázsgombák is nagy veszélyeket rejtenek magukban. Ugyanúgy okozhatnak bad tripeket, pszichotikus reakciókat is, miként az LSD. Amit Timothy Leary az LSD-vel kapcsolatban megfogalmazott, itt is érvényes: "Az acid nem való mindenkinek... csak az egészséges, vidám, jó humorérzékkel és önbizalommal rendelkezo embereknek. Az, hogy valaki ehhez az `elithez' tartozik-e, teljes mértékben az egyéni megítélés kérdése. Ha nem bízol magadban, az önkontrollodban, a rátermettségedben, nagyon kérlek, ne nyúlj ezekhez a szerekhez.„ • A pszichedelikus szerek "kinyitják az észlelés kapuit". Ezeket a kapukat, ha egyszer nyitva vannak, soha többé nem lehet teljesen bezárni. Éppen ezért e szerek használata nagyfokú felelosséggel jár. Ezek a szerek nem a szórakozást, a kikapcsolódást szolgálják, hanem az ember önmegismerésének máig ismert leghatékonyabb (és legveszélyesebb) eszközei.

  37. Depresszánsok Az első ilyen jellegű szert, a klórhidrát nevű altató-nyugtató hatású készítményt Liebig szintetizálta 1832-ben. A barbitursavat Bayer állította elő először még a XIX. században, s az első benzodiazepint 1960-ban állították elő.Ebbe a csoportba pszichoaktív-hatású gyógyszerek: nyugtatók, altatók, szorongásoldók tartoznak. Barbiturátok: a legrégebbi idők óta használt altató, illetve nyugtató hatású készítmények, melyeket azonban a benzodiazepinek és a korszerű szorongáscsillapítók és altatók gyakorlatilag teljesen felváltottak. A hatás időtartama szerint lehet e szereket csoportosítani. Az ultrarövid hatású szerek a műtéti altatásban használhatók. A rövid hatású szerek régebben mint altatók és nyugtatók voltak használatosak. Az altatók közé sorolható az Etoval (butobarbitál)� a Dorlotyn (amobarbitál), Novopan (hexobarbital), Hypnoval (cyclobarbitál).A Sevenal (fenobarbitál) hosszú hatású szer. Nem barbiturát, de azokkal sok rokonságot mutató szer az altatóként használatos Noxyron (glutethimid) és a Tardyl (Noxyron+Pipolphen+Dorlotin kombinációja).A barbiturátok terápiás adagja és mérgezést okozó dózisa között kicsi a különbség, könnyen hozzászokás és visszaélésszerű használat alakul ki velük kapcsolatban, ezért nem javallják terápiás használatukat.

  38. Benzodiazepinek: ezek a szerek biztonságosabbak a túladagolás szempontjából, kisebb a tolerancia, dependencia és a megvonás valószínűsége. Kevésbé alakul ki eufória, mint a barbiturátoknál. Különböző erősségű hatástartamú és eliminációs idejű gyógyszerek tartoznak ebbe a csoportba. Altatóként használatos pl. az Eunoctin (nitrazepam), Rohypnol (flunitrazepam), Signopam (temazepam), Dormicum (midazolam). Szorongásoldóként használatos pl. az Elenium, Librium, Seduxen, Rudotel,Xanax, Rivotril. Nem benzodiazepin típusú benzodiazepin-receptor-agonisták: újabb, jó hatású altatók tartoznak ebbe a csoportba: pl. az Imovane (zopiclon) és a Stilnox (zolpidem). Egyéb szerek: elterjedt használata miatt az Andaxin (meprobamat) említendő itt meg. A hatás szempontjából a barbiturátokhoz hasonló szer.Mint volt róla szó, az alkohol is depresszáns sajátosságokat mutat. A szerek együttes használata (alkohol+depresszáns szer) fokozza az eufóriás hatást (és a toxikus hatást is). Időben egymás utáni használatuk viszont csökkentheti a hatás erősségét a lebontó enzimek működésének serkentése miatt.

  39. Hatás • A depresszánsok a terápiás hatáson (szorongásoldás, nyugtatóhatás, esetenként altatóhatás) túlmenően eufóriát is okoznak (noha a mezolimbikus dopamin rendszert nem aktiválják). Az alkoholt is ideértve szorongáscsökkentő hatásúak, csökkentik a testi és lelki fájdalmat, a kényelmetlen, fokozott aktivitást (az agresszív és szexuális késztetéseket), noha az agresszió és a szexuális vágy átmenetileg fokozódhat. Elmúlik a szégyen és megalázottság érzése, megszűnik az érzelmi elidegenedettség. Az alkoholnál a bűntudat és a magány, a szociális izoláció oldása kerül előtérbe; az addig elfojtott érzések pszichológiailag primitív formában jelennek meg: az egyén átélheti és kifejezheti az "én szeretem az embereket", az emberek szeretnek engem" típusú érzéseket. • Elsősorban a gyógyításban használt nyugtató és altató gyógyszerek: a barbiturátok, benzodiazepinek és az alkohol tartoznak ide. A barbiturátokat ma már kis terápiás dózisszélességük (a terápiás adag és toxikus adag között kicsi a különbség), enziminduktor képességük (befolyásolják más gyógyszerek hatását) és dependenciát okozó hatásuk miatt korszerűtlennek tekintik, és alig alkalmazzák. Annál népszerűbbek a benzodiazepinek. Az alkoholt különösen nagy klinikai jelentősége miatt külön címszó alatt tárgyaljuk. • Hatásmechanizmus • A központi idegrendszer legfontosabb gátló neurotranszmittere a GABA. A GABA egy különleges receptor-komplexen fejti ki gátló hatását. Ez a receptorkomlex a GABA kötőhelyén kívül más anyagok (alkohol, barbiturátok, benzodiazepinek) számára is tartalmaz kötőhelyeket. Ezek agonista hatásúak, vagyis kötődésük a receptoron facilitálja a GABA gátló hatását.

  40. Túladagolás • Depresszáns-túladagolás gyakran szándékosan, öngyilkossági kísérlet miatt következik be. (A ma már alig használt barbiturátok korábban a �legsikeresebb� öngyilkossági szerek voltak. Többségük egyetlen gyári csomagoláson belül tartalmazta a halálos adagot is. A benzodiazepinek hatásszélessége jóval nagyobb, toxicitása kisebb, ezért ritka a fatális kimenetel.) Enyhébb esetben részegséghez hasonló állapot: csökkent éberség, aluszékonyság, meglassult, rosszul érthető, �elkent� beszéd, mozgás-koordinációs zavar, memóriazavar lép fel. Súlyos esetben ritmuszavarok, légzészavarok (pangás a tüdőben, később tüdőgyulladás), eszméletvesztés (kóma) léphetnek fel. • Egészségügyi következmények • Tartós szedés esetén a szerfogyasztó meglassultnak, elbutultnak tűnik, ébersége, koncentráló képessége csökken, romlik a memória és az ítéletalkotás, problémamegoldás képessége. Hangulata labilis, a levertség és nyugtalanság között váltakozik. A "rebound" hatás hatás ingerlékenységet, szorongást, alvási nehézségeket hoz magával. Mindez gátolja munkavégzését, szociális beilleszkedését. A mozgáskoordinációs zavar miatt könnyen elesik, s ez - főleg idősebb korban - csonttörésekhez vezet A gyengült kockázatészlelés miatt könnyen válik baleset áldozatává. • Pszichoaktív szerek okozta zavarok • A megvonás részeként delírium alakulhat ki. Jellemzői lehetnek pszichotikus zavarok, demencia, amnéziás zavar, affektív és szorongásos zavarok, alvászavar és szexuális diszfunkciók.

  41. Addiktológiai (függőségi) jellemzők • Tolerancia a nyugtató, szedatív hatáshoz kialakul, a légzésdepressziót okozó hatáshoz jóval kevésbé. Ezért, ha a valamelyik szedatívumot egy más, hasonlóan légzésdepressziót okozó anyaggal - pl. alkohollal - együtt veszik be, akár halálos légzésbénulás is kialakulhat. Jellemző a kereszttolerancia, nemcsak a különböző gyógyszerek között, hanem az alkohollal is.Rövid műtéteket, kis sebészeti beavatkozásokat depresszánsokkal létrehozott bódulatban szoktak végezni. Rendszeresen alkoholt fogyasztó egyéneknél a szokásos dózissal nem sikerül bódulatot létrehozni.Mind pszichés, mind fizikai dependencia kialakulhat.A barbiturátok és a benzodiazepinek esetén az alkoholhoz hasonlóan igen súlyos, életveszélyes megvonási szindróma alakul ki. A benzodiazepinekre jellemző az ún. terápiás dózisdependencia, ami azt jelenti, hogy hirtelen elhagyásuk súlyvesztéshez, fejfájáshoz vezet. Ezért csak fokozatosan szabad szedésüket ahhahagyni.

  42. Legendák, toposzok és panelek garmadája szól a tudattágító szerek kreativitást fokozó hatásáról. Kár lenne tagadni ennek létezését. Az már más kérdés, hogy a fenti anyagok nem képesek tehetséget létrehozni, csupán ideig-óráig felpörgetni a meglévőt. Vagy hogy a drogos factionok (irodalom, egy típusa a valós alapú történelmi regénynek). jó része nem beszél a kinyert többletért fizetett árról. • A valóságban a kábítószer leginkább a hatalomtól - dealertől, államtól, idegen konspirátoroktól - való függés, a manipuláció eszköze. • Reagan elnökről mesélték, hogy színészi emlékei realitássá váltak az agyában. Barátainak előadta, hogy jelen volt a haláltáborok felszabadításánál, holott csak játszott ilyen filmekben. Vannak akik meg vannak győződve róla, hogy a My Lai vérengzés nem bepánikolt katonák spontán akciója volt, hanem a CIA rendelte el, az Arbenz elnök megdöntését levezénylő guatemalai USA-nagykövet sem baleset áldozata lett, hanem bosszúé. Persze az üldözési mánia nem mindig alaptalan. Az LSD tengerentúli elterjedése végül is egy balsikerű CIA-finanszírozású kísérleti program nem kívánt következménye. Tim Leary is a titkosszolgálat laborjaiban kóstolt bele először a szerbe. Az emberen végzett drogtesztek évtizedeken át folytak. • A "rövid huszadik század", a bipoláris világ totalitárius és hidegháborús forgószínpadának időszaka bizonyította: még drog sem kell ahhoz, hogy csillogó elmék kollektivista szörnyállamok hasznos idiótáivá váljanak. • Bekamerázott világban élünk, egy olyan őrült valóság-showban, ahol a villalakó és a megfigyelő ugyanazon személy. Világunk egy olyan szakadék, ami, ha sokáig bámulsz le rá, visszanéz beléd.

  43. Leples bitang Csontjaimon csupasz húsHa tüzes Apolló sarkantyúzFagyjankó ha kirúg rámZsákvászon a lábkapcámHamu hús és hó pofaSínek közt lötyögök ide odaHulla a város az út kopárFekszem a töltés oldalánLevesem bádog csajkábanCukrom a mások markábanKözel a sitthez a Tigris-sorJól élek szemetes tartálybólKorom az éj és vakul a szemA gyár belében odalennMezitláb rovom a puszta követGyere és hallgasd nyög az öreg Futok és félek pucér srácSzívem hidege híd alatt rázVisítok rakpart parazsadonTestem egy gáztartálynak adomLángol a hajam álmombanTüzel a karom és karmom vanVas-királyé a törzsemSzárnyam lecsüng töröttenBujálkodók az éjbenVak úton csontos holdfénybenSzűzek szajhák férfiakVétkezhettek leplem alattKi tapad rám ha jő a sötétHashoz a has térdhez a térdKi tekint csuklyás szemembeKi tapad zúzos ölemre? Allen Ginsberg

  44. Timothy Leary, az LSD apostola

  45. 1920. október 22-én született Timothy Francis Leary amerikai író, pszichológus, pszichedelikus drogok kutatásának támogatója és használója, az 1960-as évek hippimozgalmának meghatározó alakja, szoftverprogramozó. A hippi mozgalom guruja, az LSD apostola életfilozófiáját így fogalmazta meg leghíresebb beszédében: Pörögj fel! Hangolj rá! Szállj ki! Timothy Leary 1940-ben lett a West Point-i Katonai Akadémia hallgatója, de hamar összetűzésbe került feletteseivel, és végül eltávolították az intézményből. Ezután pszichológusi diplomát szerzett, és a Berkeley, majd a Harvard Egyetemen tanított. Innen 1963-ban csapták ki, hivatalosan azért, mert nem tartotta meg óráit, de lényegében azért, mert azt hirdette: a hallucinogén szerek sikerrel alkalmazhatók a személyiségzavarok kezelésében.Kutatóként még az ötvenes években, a hagyományos pszichiátriai kezelések eredménytelenségét látva gondolt először arra: vajon segítene-e egy "utazás" a pszichológiai problémákkal küzdőknek, használható lenne-e ez a börtönökből szabadulók visszaesési arányának javítására.

  46. Harvardi évei alatt kezdte kutatni a mexikói gombából kivont psilocybin és más hallucinogének hatását az emberi pszichére. Kísérleti alanynak először önként jelentkező rabokat és vallásos fiatalokat választott, a programhoz aztán olyan vállalkozó kedvű hírességek csatlakoztak, mint Aldous Huxley, Allen Ginsberg, William S. Burroughs és Jack Kerouac.Leary az egyetemről való eltávolítása után is folytatta kísérleteit, valóságos vallást épített az LSD köré a szellem univerzális lehetőségeinek végtelenségével, a lélek és a test totális felszabadításának hirdetésével. Sőt 1966-ban, az LSD betiltásakor egyházat alapított Liga a Spirituális Felfedezésekért elnevezéssel (angol rövidítése LSD), és a vallásszabadságra hivatkozva akarta elérni, hogy annak tagjai használhassák a tudatmódosító szert. A drogtúladagolás miatt elhunytakról szóló híreket pánikkeltésnek minősítette, mondván, hogy a sajtó foglalkozhatna az alkohollal vagy a Ford autókkal is, mert azok sokkal több ember halálát okozzák. Tanait az országot járva népszerűsítette, San Franciscóban 30 ezres tömeg előtt beszélt.Leary olyan hatással volt a fiatalokra, hogy Nixon elnök "a legveszélyesebb embernek nevezte Amerikában". 1970-ben elindult Kalifornia kormányzóságáért, kampánya ihlette John Lennon Come Together című dalát.

  47. Ez már sok volt a hatóságoknak: előásták korábbi kábítószerügyeit, és gyakorlatilag 3 deka marihuána birtoklása miatt húsz év szabadságvesztést szabtak ki rá. A börtönből bohózatba illő körülmények között megszökött, külföldre menekült, és csak három évvel később került ismét rácsok mögé. A börtönben adatokat szolgáltatott a szövetségi rendőrségnek, az FBI-nak egy radikális szervezet tagjairól, ezért 1976-ban kiszabadultEzután Los Angelesbe költözött, és Hollywoodban próbált kapcsolatokat keresni. Kétes hírnevét kihasználva tömegeket vonzó előadó körutakon vett részt, a kémiai önmegváltást, a drogok által kínált extázisélményt népszerűsítette. A drogokkal nem állt le, napi étrendje 30 cigarettából, egy marihuánás sütiből, egy fél bögre kávéból és nevetőgázból állt.A rákos Leary utolsó napjait webkamera közvetítette a világhálón, a halál 1996. május 31-én érte utól. Hamvait rokonai és ismerősei között osztották szét, egy részét pedig rakétával kilőtték az űrbe. Forrás: MTI Megjegyzés: a szövegrészlet inzertálása 2010.10.22.

  48. Ne Pánikoljon! Segítünk...

  49. Vége a nyolcadik résznek

More Related