20.Témakör: A növekedés határai Téma: A népesedés kérdései. A fenntartható fejlődés

1. 20.Témakör: A növekedés határai Téma: A népesedés kérdései. A fenntartható fejlődés Fogalmak: demográfia, természetes szaporodás, szülési hajlandóság, halálozási arány, gyermekhalandóság, népességnövekedés, demográfiai robbanás, várható élettartam, eltartottak aránya, túlnépesedés, ipari forradalom, iparosodás, városiasodás Ismertesse a források felhasználásával napjaink demográfiai jellemzőit, problémáit és társadalmi, gazdasági következményeit!

2. A demográfia az emberek számosságát vizsgálja a születésszám, halálozás, szaporodási jellemzők és a költözés szempontjából. Matematikai elemzések segítségével képes nemcsak a múltra és jelenre vonatkozó összefüggéseket megállapítani, hanem előrejelzéseket állít fel a jövő népességére vonatkoztatva. A demográfiai tények szociológiai természetűek, a gazdasági és társadalmi fejlettséggel függenek össze.

3. A népességnövekedés ciklusai • A természetes szaporodás időszakában a népességnövekedésnek két tényezője van, a születések és a halálozások száma. Az őskortól a Kr.u. XVIII. századig a világ népessége évről évre kismértékben növekszik a magas szülési hajlandóság következtében. A halálozási arány magas, a várható élettartam alacsony (25–38 év). A lassú növekedési folyamatot természeti katasztrófák, háborúk, éhínségek törik meg időről-időre. • paleolitikum: magas születési és halálozási ráta, alacsony élettartam (kb. 20 év)  a népesség alacsony szinten stagnál • a neolitikus forradalom után az élelemtermelés nagyon lassú népességnövekedést tesz lehetővé: Krisztus születése körül a Földet kb. 250 millióan lakják • a középkorban (új mezőgazdasági technika) a népesség – valamivel magasabb szinten – stagnál, különösen a nagy járványok miatt • II. Az ipari forradalom és velejárói (higiénia, védőoltások és főleg a mezőgazdaság forradalma!) hatására csökken a halálozási ráta, növekszik a várható élettartam, de a születésszám még magas  jelentős népességnövekedés • III. a jóléti társadalmak (XX.sz. közepétől) békés és (zömmel) önkéntes születésszabályozó eszközökkel visszafogják a születési rátát  ismét stagnál, vagy akár csökken is a népesség

5. Népességrobbanás a XX. század végén Kelet-Ázsiában, Afrikában , Latin-Amerikában, Indiában a népesség robbanásszerű növekedése zajlik. A XIX. századi európai folyamatokhoz hasonlóan ebben jelentős szerepet játszik az egészségügyi ellátás színvonalának javulása. Ugyanakkor számos olyan országban is megindult a népesség gyarapodása, amelynek fejlettsége azt önmagában nem idézte volna elő, ezekben az országokban a népességcsökkenés is lassabban fog beindulni, hiszen azt a gazdasági fejlettséggel együtt járó belső társadalmi átalakulás (pl. születésszabályozás) hozhatná meg.

7. A népességrobbanás következményei A túlnépesedés felveti a Föld eltartóképességének korlátait. A demográfiai robbanás kérdésköre felveti a légszennyezés, a szeméthegyek, a fosszilis energia hiánya, a talajszennyezés, az esőerdők kiirtása, a túlzott urbanizáció miatti problémákat. A f e n n t a r t h a t ó f e j l ő d é s (sustanaible development) fogalmát csak néhány évtizede használja a tudomány és a politika. Használata azon a formálódó konszenzuson alapul, hogy az emberiség fejlődése, a további civilizációs előrehaladás, csak környezetünk mai és jövőbeli állapota fenntarthatóságának figyelembevételével mehet végbe. A népesség növekedése számos országban, régióban, például Fekete- Afrikában olyan gyors, hogy a nemzeti jövedelem kedvező mértékű emelkedése esetén sem teszi lehetővé az életviszonyok javulását. Nem ritka Földünkön az évi 2- 4 %- os népességnövekedés (Jemen, Uganda, Nigéria, Fülöp- szigetek stb.), amit nehéz a gazdaság, a termelés bővülésével meghaladni. Tehát évtizedek múlva is nélkülöző milliárdokkal kell számolni Földünkön, s előállhat olyan helyzet, amikor jelentős területeken olyan fenntarthatatlan állapotok következnek be, amelyek környezeti krízist, tömeges menekülést váltanak ki.

8. Napjainkban azokban a térségekben, ahol a növekvő népesség jellemző, a gazdasági nehézségek egyebek között a nem munkaképes korú, eltartott fiatalok óriási számára vezethetők vissza, hisz a gyermekkorúak aránya akár 40-50% is lehet. Ez a legszegényebb, mezőgazdasági jellegű országokra jellemző, ahol magas a születési és a halálozási arány is és alacsony a várható élettartam (például: India, számos afrikai ország). Kínában a folyamatot mesterséges állami beavatkozással megállították, kötelező norma lett a családonkénti egyetlen gyerek. A kínai családok gyakran különböző módokon megszabadulnak leánygyermeküktől. Az állami beavatkozás demográfiai, etikai, társadalmi következményei még beláthatatlanok. Az ENSZ népesedési alapja, az UNFPA 2004-es jelentése szerint a világ lakossága tovább nő: a jelenlegi 6,4 milliárd évente 76 millió fővel gyarapodik. Az ENSZ prognózisa szerint 2050-ben a jelenleginél 2,5 milliárddal él majd több ember a világon, pontosan annyival, amennyien 1950-ben összesen éltek.

9. Elöregedő fejlett országok, migráció A fejlett országokban kb. 1950-től az egyaránt alacsony születési és halálozási arány vált jellemzővé, a várható élettartam magas. A népesség növekedése lelassul, esetleg csökkenésbe vált át, ahogy a csökkenő népesség korfáját bemutató ábra mutatja. Ha a születésszám csökkenése állandósul, megkezdődik a társadalom elöregedése. Ezt szemlélteti az öregedő népesség korfáját bemutató. Az öregedő társadalmakban, napjainkban főleg Nyugat-Európa országaiban, az idősek egyre nagyobb aránya és mind magasabb kora növeli a gazdaság terheit; emelkednek az egészségügyre és nyugdíjellátásra költött összegek. Nagyobb szavazati arányuk miatt növekedhet az idősek politikai befolyása, a modernebb, változtatásokat javasló eszmék háttérbe szorulhatnak. Egészen torz korfákat hozhat létre az erős bevándorlás, például az amerikai nyugdíjasvárosok korfájára a fiatalok alacsony száma a jellemző, másutt a fiatal férfi vendégmunkások nagyarányú beáramlása módosítja a népességnek nemcsak a kor, hanem a nem szerinti összetételét is.

12. Egyes régiókban tartósan és valószínűleg megfordíthatatlanul több lesz a halálozás, mint a születés, s megindul az elöregedéssel együtt járó népességfogyás, ami csak népességpótlással, migrációval pótolható. Tehát a Föld népességszámának stabilizálása csak globális méretekben látszik megvalósíthatónak. Kisebb területegységek stacionér állapota csak elméletileg vagy rövid átmenetként lehetséges. A népesség elért szintjének és struktúrájának megőrzése, ami biztosítja a termelés és az életnívó elért szintjének fenntartását csak a nemzetközi migráció révén lehetséges. A nemzetközi vándorlás régi jelenség, azonban a globalizáció számos új problémát vet fel ezen a területen is. A globalizáció azt jelenti, hogy a tőke, a tudás és az információ egyre akadálytalanabbul áramlik a világban. Ez lehetővé teszi a helyüket, egzisztenciájukat kereső mobil rétegeknek, hogy a hagyományos asszimilációval, nyelvváltással, integrációval járó letelepülés, beilleszkedés helyett a folyamatos mozgást válasszák

16. Magyarország korfája, 1960 Magyarország korfája, 2005

17. A Világ népessége és változásai a nagyobb országok és régiók szerint. (Az ENSz „közepes” becslése és előrejelzése) 1950- 2050

18. A vlág népességének alakulása 500 és 2150 között

19. A világ lakossága az utóbbi 40 évben megkétszereződött, és ma több mint 6 milliárd ember él a Földön. A fejlődő országokban végbement demográfiai robbanás miatt az afrikai, ázsiai és latin-amerikai földrészeken minden 15 hónapban 100 millióval gyarapodik a népesség, míg Európában csökken. (…) Európa úgy tűnik belenyugodott, hogy kultúrája leáldozóban van. A tömeges bevándorlás az iszlám országokból teljesen átalakítja a hagyományos európai népesség etnikai összetételét. (…) Franciaországban ma 5 millió muzulmán él, az Európai Unió összes államában 12 millió. Németországban 1500 muzulmán mecset van, és az iszlám a második helyen áll a vallások sorrendjében.

20. Népesedési kilátások Földünk népessége a stabil népesség irányába tart . Eszerint a fejlett országok demográfiai folyamatai tulajdonképpen előképei az egész világon majdan végbemenő tendenciáknak. A XX. század második felében az ipari forradalom vívmányai a fejlődő országokban is elterjedtek, javultak az életkörülmények, létrejött a közegészségügyi ellátás, a halálozások jelentős mértékben csökkentek. A jólét, a műveltség növekedésével törvényszerűen csökken a népszaporodás üteme, mert megváltozik az emberek életmódja és a világról, benne a népesedésről, a családnagyságról vallott felfogása. A demográfiai átmenet végbe fog menni mindenütt.

21. Felhasznált irodalom:S z a b ó A. F e r e n c: FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS NÉPESEDÉS (MIGRÁCIÓ) A GLOBALIZÁCIÓ KORÁBAN Száray-Kaposi: Történelem IV.